Éppen csak hajnalodott. Hűvös, szeles napnak nézett elébe a város. A széllel néhány csepp eső is jött. Felhő nemigen volt az égen, meg ha volt is, azt még így hajnali négy óra tájban nem nagyon lehetett látni. – Megjöttem Dénes [… Tovább]
( Sün Laca kalandjai meseregényem ötödik része) Véget ért a meleg nyár, s egy nap a falu felől különös csengőhangra lett figyelmes Sün Laca. Eddig még sohasem hallotta ezt a csengettyűhangot. Sokkal más volt, mint, amikor harangoztak a faluban. Ennek [… Tovább]
hasztalan fegyverkeznek szavaim mert szívből jövő merszem a jelen egy erdő egy táncoló sámán egy fa látomás-e gyökér-búb hajladozása várakozás az elengedés közép az út
Nem. Én nem hiszek abban, hogy a szeretlek szó olcsó, közhelyes, és hogy nem kellene naponta legalább egyszer valakit átölelni, ebben sem hiszek. Nem hiszem, hogy az ember nem talál egy társat, rokont, barátot, vagy bárkit, akinek azt mondhatná [… Tovább]
17. A beszállás egy kisebb „népünnepélyre“ emlékeztetett. Főleg olaszok szálltak fel a hajóra. Annak reményében, hogy az Óceán túl felén jobb sorsuk lesz, mint szülőhazájukban. Szinte alig akadt olyan utas aki mint turista, vagy simán csak utazó lett volna a [… Tovább]
Tenyered fészkébe fejem helyezem, bent szelíden ül vagyban a gond. Gyógyítva kisöpör kristálykék huzatot, űrbe mártózik bambán szép tudatunk. Ugratlak lágyan, mert hiányt pótol e fény, szemben a léttel kezed éke: Te vagy én.
Hervad az erdő, csípős a hajnali dér. Lomhák az esték. Harmatos fűben lassan poroszkál a méh. Zárul a kaptár. Rövid a nappal, elpihennek a tyúkok. Nyárutót érzik. Falusi csendben halk tücsökkoncert szól bősz szarvasbőgéssel.
Azon a nyáron, amikor kisdobos lettem Alpáron nyaraltunk öcsémmel, alpári mamánál és tatánál. Meleg nyár volt nagyon, éjszakánként kint aludtunk a tornácon, igazi tornácos parasztházuk volt, utcára merőlegesen, hosszú ház, középen konyha és két szélén a szobák. Egyszer, amikor alpári [… Tovább]
Hajnalban hűvös volt. A kert közepén tanyázó diófa is szokatlanul állt. Az ajtófélfától figyeltem hogyan imbolyog a törzse, s kócolja össze szél a lombruhát. Különös ősz… Megmagyarázhatatlanul másabb az összes többinél, amit eddig látni engedett az Isten. Mintha kábult [… Tovább]
Megjelent Böröczki Mihály 15.verskötete, melynek címe: Betűforgó Tisztelettel és szeretettel gratulálunk, s kívánjunk még számtalan kötetnyi vers alkotását, kötetben megjelenését! A kötet címadó verse: Böröczki Mihály: BETŰFORGÓ Csak papíros és íróceruza, és mindig új mezõkre vonul [… Tovább]
Életközelben Koosán Ildikó Alkalmas idő volt az ültetésre, éjjel esett átáztatta a földet. Cserepes virágok álltak készenlétbe, megvolt a terv, melyik hová kerülhet a kertben kialakított ovális virágágyba, színek és formák szerint, „legyen a fű közt élő [… Tovább]
hiába az égre ívelő merész részekből szerkesztett egész ideája ha kinek–kinek gondja rész csak a szobor áll ami félig van készen lyuk a teremtésen megkerülni sem átlépni nincs hatalmad de megpróbáltad-e messzebbre hűvös tapintattal a helyére tolni hiába még hiába [… Tovább]
– Állj! – Pénzt, vagy életet! A felszólított fiatal nő megállt, és hirtelen mozdulattal visszafordult. A behajlított bal karján levő ridiküljét magához szorította, de a jobb tenyerébe marokra fogott bevásárlótáskát nem. Szigorú tekintetét végigvezette a felszólítást kimondó fiatalemberen. A [… Tovább]
( Sün Laca meseregényem negyedik része) Egyik nyár-végi nap délutánján Sün Laca engedélyt kért édesanyjától, hogy meglátogassa barátait a kerítésen túli, közeli kertben. A ház bejáratánál lévő lépcsőn furcsa dologra lett figyelmes. Még ezt sohasem látta itt. Pedig már néhányszor [… Tovább]
A vers fiatal folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint a tudás vékony patak duzzadás vagy szublimáló szerelem levegőtől vagy hiányától terem szótag patakok kemény vagy puha adagok könnyszárító [… Tovább]
Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly Nézegetem a katonahőseink.hu domén-névre „hallgató” honlapot. Lelek rajta a Mária Terézia Rend Kitüntetettjei között egy nevet: Vitéz Bukoweberdói és Ujisciei Báró Ungár Károly Íme a hőstette: „A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye: [… Tovább]
De az is lehet Koosán Ildikó Nem voltam akkor ott, döntöttem, nem is akartam menni, féltem, meglátod szememben egészen másféle fény lobog mint ahogy várnád, de az is lehet, mégsem várt rám senki, csupán a nyári éj [… Tovább]
Emil Isac Nagybánya Koosán Ildikó fordítása Apró házak, tiszta terek, íves kapufák, A kertekben sok gyerek, a füvek zöld selyembe, Éjjel az ózondús völgyön szarvasok ügetnek át, S a hegyekből patak, kövek szívéből kirekesztve. Agg özvegyként [… Tovább]
Halványuló mosolyod dereng A homályban és tovaszálló Illatod már mindössze gyenge Emlék a kis szobában, újra Találkozunk mert hiszek még a Csodákban és meg is ígértem Neked korábban, várni foglak Örökkön örökké Van, ami sohasem változik Megmarad a térben, [… Tovább]
Történeteit csodáltam, hegyét, völgyét sose jártam, a Kárpátok vulkán kölyke, honom lélegzetes zöldje, s bekerítve húz vonalat Duna és az Ipoly patak, Nógrád medence, a Cserhát, de Csóványos messzibb ellát, s az örömét az fakasztja, hogy források öle, anyja, erdőiben [… Tovább]
Zabolátlanul hullnak rám a hiány-szavak, súlyos terhükkel beborítanak, míg állok hosszan valami vége-nincs csöndben a sejtelmes, bordó égbolt alatt, nézem, ahogy misztikus fénnyel aláhanyatlik a Nap, nyomában roskad, omlik a lángoló fényhíd, mint sereghajtó ínség, a lélek-nincstelenség terhe alatt.
Furcsa folyó az álom fele agytekervényeink gázoló vad természete ágy tart titkaink lustán lebegő lábán egymásba kap két szív megmentjük egymást csak csend győzi le a fénytelen éjszakát ruhátlan tüszőinket fertőzi a forróság egyesül fonódó felszíne mint mesével a valóság [… Tovább]
Pécs mellé font zöldből becset, horvát-németből lett Mecsek, feje búbján a nagykendő faágakból suhhant, Zengő, csodáltuk is szerelemmel dombját, völgyét kedvesemmel, lepi titok, óvja derű, vulkánikus eredetű, gyomra telt volt hő-dús szénnel, s rejtegetett uránérccel, gépek, népek ostromozták, kincseiért kifosztották, [… Tovább]
Tündérországnak tündérkertjében sétálnék veled virágzó réten, tündérléptekkel szökellnénk egyet, madárfütty kísérné utunkat Kedves. Zöldellő pázsit puha párnáján pihenne kezünk egymás vállán, szemünkben tűz, lelkünkben vágy, alattunk virágzó pitypang az ágy. Tündérálmot szőnénk tündérfonálból, bokrétát kötnénk gyöngyvirág szirmából, mellettünk csobogna [… Tovább]
a házasság nem tartotta be ígéretét senki sem mondta többé hogy szeret csukta az ajtót a hajópadló nagyot reccsent lába alatt pókháló lengett a sarokban halott színészt siratott a taps fejjel lefelé himbálóztam egy színházi függönyön a deszkákon apám ordított [… Tovább]
Ehhez azonban anyánkra is szükség volt, ezért hát megszületett a múlt század húszas éveiben. Alpár nagyon régi falu, a honfoglalás kori Alpár nemzettség területe volt valamikor, hát itt született az én anyám, talán a helyiség is rányomta bélyegét, mert [… Tovább]
A tigris fenyegetően húzta fel a felső ajkát, és mély, gyomorból indított hangon felmordult: Nincs kedve most ugrálni! – üzente vörösen izzó tekintete. Az idomár arca rezzenéstelen maradt, csak a szeme villant a méltatlankodó felé. Neki a jelenetet figyelő másik [… Tovább]
HEGYŐRIZŐ Óvjad, mint egy ritka kincset, ide testált hegyeinket, s vigyázd, mint a jövőd sorsát, nagy a család, szűk az ország. BAKONY Bár csak felnőttként szívhattam belőle, a falunkig is elért levegője, le-, földombult, de különleges nem volt, a fák [… Tovább]
Őszi eső Szürkére fakult fátyol felhőzi be az eget búsuló őszi eső füröszti a kertet lágyan surrannak gyémántos cseppek virágokon,leveleken sárgába hajló őszi gyepen elmosva mindent mit a nyár adott izzó szenvedélyt lángoló napot csak fémszín felhőkből pergő didergő könnyeket [… Tovább]
Mondjuk, a halál, meg a Ferenc a körúton, azok fontosak. Meg a vihar. Ahogy jön és megy. Katicát nem láttam két éve, a papsajt íze is forog a számban. Most talán keserűnek érzem. Látom, ahogy a dolgok elcsúnyulnak, ahogyan levetik [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!