Sirályok szürke ég alatt suhanó fehér árnyékok Sirályok bálon táncoló fehér ruhás lányok Sirályok égi tengeren ringatózó hószín vitorlások Sirályok fellegekbe olvadva búcsút intenek a tájnak Sirályok november ködébe vesző végtelenbe bolyongó lelkek Sirályok néma kísértetei a tovatűnt nyárnak Sirályok [… Tovább]
Krizantémok és gyertyák fanyar illata vegyül a leszálló, sűrű köddel. Az éj ezernyi szemgödrében a mécsesek vöröslő lángja pislog túlvilági fénnyel. Zarándokolunk halottainkhoz siratjuk elárvult magunk, miközben az év többi napjára a felejtés ködfátyla hull. Virággal borítjuk a sírokat míg [… Tovább]
gyertya és virág emlékezés és üzlet halottak napján. x kései fények sírokon elidőznek fejfákra ülnek x emlékező láng lobban temetők mélyén könnyezik a szív. x novemberi fény virágba borított sír gyertyaláng lobog x kései fények lobogó gyertyák lángját sírokra vetik [… Tovább]
Őszi apevák Fény csillan aranylón, ágak hegyén táncol még a Nyár. x Ág hullat levelet, ősz tépkedi fák lombszoknyáját. x Hűs könnyet pergetnek komor felhők, nyarat siratnak. x Ősz hozza elmúlás gondolatát, krizantémokkal. x Szél szalad kerten át, zörgő avart [… Tovább]
Időtlen Idő Porosodó számok ülnek az óralapon, a mutató rég megállt, a pergő percek némán lépik át. Az Idő időtlenné vált, nem zárja korlát mögé önmagát, dolgát végezve siet tovább. Csak az álló óra körül gyűrődik össze az idő hiánya, [… Tovább]
Októberi kék Bodros felhőivel bársonyként borul fölém a kékbe oldódó októberi ég. Sápadt sugárral simogat a gyengülő, őszi fény, és elpihen tőle a százszorszép. Lombok rejtekén aranyló a lehullni készülő levél, és a kert ölén tavaszt játszó pitypangok sárga kelyhén [… Tovább]
szél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán utolsó [… Tovább]
Őszi reggel A nyarat sirató hajnal fűszálakon remegő könnyeiben fürdeti orcáját a Nap, s zöldek között ringó fehér bóbitái a pitypangnak üveggömbként felragyognak. Őszöknek összetéveszthetetlen illata leng az ezüstfátylú kert felett, és indián nyarat ígérve hosszú ökörnyálak úsznak a légbe. [… Tovább]
Az őszi szél felkavar hullt szirmokat, zizzenő avart, a szívemen is átszalad és könnyeket fakaszt. Siratja azt, ki messze jár, az ifjúságot, ami tovaszállt. A lélek fáj de nincs tovább, az őszi szél mindent elsodor, szívemre lágyan ráborul az elmúlás. [… Tovább]
Gomolygó, sötét lepel nyirkos hideget lehel, ahogy ránk telepszik, mindent befed, elrejt, magába ölel, bekebelez, mint éhes szörnyeteg. Ereszkedik egyre lejjebb, szakadó foszlánya ágakon leng, ködébe fojtja a fákat, végigkúszik az utakon, ott lapul berken és tavon, félelmetesen gomolyog, szélben [… Tovább]
