Szakítás

– Szeretsz? – kérdezi a lány.
– Szeretlek – válaszol a fiú.
– Miért szeretsz?
– Hogyan?
– Azt akarom tudni, miért szeretsz?
– Nem tudom, még nem gondolkodtam rajta.
– Ezt komolyan mondod?
– Igen. Nem tudom, csak úgy szeretlek. Te tudod, miért szeretsz?
– Tudom. Kezdettől fogva tudom.
– És, miért szeretsz?
– Te miért szereted a friss, ropogós kenyeret?
– Mert jó az illata, és mennyei érzés beleharapni a ropogós héjába.
– Na, látod? Tudod te, hogy miért szereted a friss kenyeret, de hogy engem miért szeretsz, azt nem tudod?
– Most erre mit mondjak?
– Az igazat.
– Mert jó veled sétálni, jó veled beszélgetni.
– Ennyi?
– Most nem jut eszembe más. Ne haragudj, nem is értelek, miért fontos ez?
– Mert ez a legfontosabb. Hogy tisztában legyél vele, hogy miért vagyok fontos neked.
– Szeretlek, és kész.
– Nem elég.
– Most, mi bajod van?
– Semmi különös. Csak tudni szerettem volna, miért vagy mellettem, mi köt hozzám, miért szeretsz?
– Ha tudod, miért szeretsz, akkor mondd meg!
– Mert jó volt hallani a hangodat, mert imádtam az illatodat, ahogy hozzám érsz. Mindig libabőrös lettem, ha megfogtad a kezem, forróság öntött el, ha a fülembe súgtad, hogy szeretsz. Mert jó volt veled lenni, reggel melletted ébredni, ha csak ritkán is adatott meg nekünk. Mert nem tudtalak nem szeretni, el sem tudtam képzelni, hogy mással legyek.
– Értem. Csak nem tudom, miért beszélsz múltidőben? Holnap találkozunk?
– Nem. Holnap sem, és azután sem.
– Azért, mert nem tudom, miért szeretlek?
– Mert ha nem tudod megmondani, miért szeretsz, akkor nem is szeretsz. Érted?
– Nem.
– Na, látod, ezért nem is akarlak látni többet.

(Budapest, 2019. július)

Szerző Horváth János 161 írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.

2 Komment

Hagyj üzenetet