Talán angyalszárnyon szállt át a Kárpátok öblén Árpád, s onnan föntről szíve látta, ölbe ölelt a hazája, s mert e tájék lelke égi, körülzárja, bekeríti. Hegyek őrzik jussolt titkát, a folyói megitatják, földje kemény, Isten-áldott, megtermi a boldogságot. nem is [… Tovább]
meleg színekkel búcsúzik a nyár tó vize csendes, ringat kék eget selyemfonálon billeg egy bogár harsány élet, vidámság, ég veled bennem is halkulnak a szavak, leülepszik, tisztul sok érzelem hű barát, család, mi fontos marad csalódás ellen legjobb védelem már [… Tovább]
Így kezdődik. Egy kis hazugsággal. Minden alkalommal, amikor eszel, egy kicsit hazudsz magadnak. Egy kis kanálnyi hazugsággal többet, mint az előző nap. De mondhatnám azt is, hogy tíz grammal többet hazudsz, mint előző nap. Észre sem veszed, csak öt év [… Tovább]
Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba. De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy éreztem, egy pohárka fehér kubai rum helyrehozna. Kellemes félhomály fogadott, és ahogy a bárpulthoz közeledtem, megláttam Ott ült [… Tovább]
A pályaudvar lámpái közt hunyorog a magány, aprópénzt csörget zsebében egy hajléktalan, összegömbölyödik vállán a remény, s kígyózó síneken egy élet emléke rohan. Az aluljáró falán vacog a pontos idő, tikk-takk szívet pumpál szüntelen, megállni volna kedve, elszunnyadni egy fontoskodó [… Tovább]
Anyám negyvenkét éves volt, amikor elváltak, én pedig tizenhat, már javában kamasz, így reagáltam a dologra is, Korda György féle számot hallgatott, potyogtak a könnyei, megkérdeztem, „aput siratod?”, dühös voltam, mit sír, most már nyugalom van. Évekkel később, amikor én [… Tovább]
szárnyvonalon kísértetvonat vergődik a párálló völgyben ablaka átsüt a virradat fényén látom a csodát a szakadozó ködben vársz megérkeztem
Itt kezdtem az általános iskolát, nem sokkal azután, hogy leköltöztünk, akkor még leányiskola volt, a tantermet szélességében keresztül érte a pad, hatan ültünk egymás mellett, télen pedig vaskályha adta a meleget, akkoriban volt szénszünet is, mondanom sem kell mindannyiunk örömére. [… Tovább]
Kalapos öregúr az ősz kertek alatt keserű füstöt pöfékel, s csontos diófának dőlve nézi barázdát szántott az idő ekéje. – Fáradt vagy te is örök barátom? – kérdi a földet, s leveti kalapját. Déli harangszóra indul nyirkos röggel kezében, altató [… Tovább]
egy világháború dúl bennem sárkányok bombát szórnak s lángol, pusztul a házak alja vörös fénytől haldokló falak a tűz az összeset akarja menekülne az ember az átkozott szerelemtől ettől a felemésztő vörös fénytől de nem tud égek, csendben ordítva égek [… Tovább]
Ma elraboltam a szívem egy sétára. Az est borostyánfényt festett a hajamba, és mély gesztenyeszín lángot lobbantott szemembe. Szomjaztam erre, randevúzni önmagammal. A csend puhán lépkedett mellettem, lehullott emlékfoszlányokat szedegetett, majd langyos tenyerét nyújtotta felém. Úgy éreztem, lázas és libabőrös [… Tovább]
Te tudnád mit érzek sűrű hajamat ismét sátorrá növesztve. Ismét csak elbújva, keresem elengedésem egy testben. Futnék/szaladnék, miért roskadok látszólag árván? Pedig a mindenség valamiért nem fojtja belém a szót. Talán szívmegállás.
Fel- vagy El- ismerés fokozatok / játékos eszmefuttatás/ Koosán Ildikó Ha nem is akarok magamról elmondani semmit a versben, mégis minden szó, határozó, jelző, hangulatfestő megnyilatkozás, sorok közt megbúvó háttér-információ rólam árulkodik. Kitereget, megszellőztet, [… Tovább]
egyre többen látogatták régi ismerősök, szomszédok nővérem adott ötven forintot a főnővérnek hogy adjon neki beöntést elfogadta, annyit mondott köszönöm, de új anyukát nem tudok adni gabi néni harminc év után nézett rá “ha már te is eljöttél, akkor [… Tovább]
Bíborszínű pillangókon lépkedek. Arcomon álom Megkaptam minden vágyam, amit elérhetek. Kifolyik a számon a méz Fülemből szavak csorganak, illatuk autószagos fenyő Hitehagyott hosszú csöcsű kóbor kutya lelkemet Kajánul kacagva lóbálja a lenge nyári szellő. Hová bújhatnék én a koldus, aki [… Tovább]
Rozsdabarna lombú fák hajladoztak az út mentén, fájt nekik, ahogy az erős szél belekap a koronájukba. Az elvirágzott bokrok elbúcsúztak lehullott leveleiktől. Vége lett a gyümölcsöt hozó nyárnak és lassacskán már a betakarítási időszak is elmúlik. Egyfolytában jöttek elő az [… Tovább]
Hajnalt fest az ég csendek peremén a város szunnyadó lelkére. Ébredő álmok néznek valóság terén. Kávé itatja a reggelt. Őszülő vágyaim hitem kapujában. Élet rezzen bennem, utat tör szemem sugarába. Haldoklik a sötét, száműzte békességem. Nem ragyog más csak körbefont [… Tovább]
Diófalevélágyba dől a délután, míg mogyorót csörget két harácsolás között a szarkacsőr, és egyre duzzadóbbá lesz a Hold, mi jól tudom, majd nagylábujjra állva sétál el az istálló előtt. Beszédes este hírét hozza a párkányon kopogtató eső, s hiába intem [… Tovább]
Beállt az ősz Koosán Ildikó Mondhatnám úgy is, bedőlt a nyár, ablakpárkányra ül a napsugár tollászkodni, látom, az eresz alatt néhány csipkézett árnyékfolt matat, eljött az idő, cserépbe szedem a muskátlikat. Itt-ott sárgászöld hullongó levél, kései [… Tovább]
Egy teremőr naplójából Átveszem a ruhatárat, könnyűnek ígérkező nap, múzeumba nem igazán vetkőzni járnak. Vizes törülközőt a nyakban, elviselhetetlen hőségben természetes klímapótlás. Busszal, villamossal, metróval jöttem. Egy percre a telefonlesők töltik be egész lényem. Verset írnék róluk, de gondolkodásnál erősebb [… Tovább]
Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zöldé a [… Tovább]
Templomos Kostas[1] 1. A Budai Vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester – Védd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport [… Tovább]
hommage à 1989 zászlómat kitűzve meghirdetem harcom nem tudom milyen lesz újrakezdett arcom túl vagyok mindenen s mindenen még innen mindenre elszántan végsőkig szelíden nyomaimhoz vissza cipel felségjelem csodák múlásában kezdődhet életem /1990/
Válasz Koosán Ildikó Október lépked az utakon, színekbe bújnak a kertek, elnyílott virág, levélalom, múlnak a nyári szerelmek. Rejtett tájakon kalandozok, arany-bronz szelek járnak, s lám, mégis levelet kapok, újdonsült jelét a vágynak. október [… Tovább]
Apánk, Szabó Mikós, harcolt a második világháborúban századosként, majd a háború végén Oroszországban hadifogságba került, sokat mesélt róla esténként, éheztek, a fagyott földből vérző ujjakkal kaparták ki a megfagyott krumplit, szemfüles volt és igazi hős az elbeszélések alapján. Harcolt a [… Tovább]
hátsó udvaron a diólevél felhő eltakarja az eget ősz van és kékkel vegyülő aranybarna levelek haláltusája újjászületésének receptje vigyázz a dióesőre mely lágyan hullik mintha nem is csontból lenne a Föld ajtaján kopogva behatolva termékenysége lenne erőszak nélküli ha [… Tovább]
Montázs Egervári József új verseiből A csodák édesek, mint a méz, szavakba, rímekbe szedem a világot, a szalonkeresztények közbeszerzik, a húsról még léteznek ismereteik. Valaki mindig meg akarja mondani, „a pénz nem boldogít!” Azt mondják, morgós, általában nem jutok semmire, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!