Novella

Hátra arc

Felállt a fotelből, és elindult az állólámpa felé. Egy bogár röpködött a szobában. Eleinte nem zavarta, de látta, hogy a pimasz a halogén lámpa forrósága felé tart. Felemelte a lámpát, hogy a repülő rovart csapdába ejtse. Beleestek azok maguktól is, [… Tovább]

Novella

Szerelem

Szerelem – Megint ez a hülye foci! Már nem bírom sokáig! Halkítsd le egy kicsit legalább! – a vékonyka, apró termetű, öregasszonyt majd szétvetette a düh. Úgy érezte, a másik mérgezi a levegőt is. „Aludni sem tudok tőle”, morfondírozott magában. [… Tovább]

Novella

A temetö

– Érzed a hervadt virágok illatát a sírokon? – kérdezte a férfi az ajtóban állva, és társnője karjához ért. – Ostobaság Reth. Régóta elzárt papírok parfümjét érzed – válaszolt a nő. – Nem temetőben vagyunk – és tekintete a falak [… Tovább]

Elbeszélés

A két ablak

Volt egyszer egy ház, s annak volt két ablaka. Az egyik állandóan nyitva volt, és aki kinézett rajta, az csodás tájat látott boldog emberekkel. A másik ablak mindig zárva volt. Vastag zöld üveg takarta, amelyen nem lehetett kilátni. Az egyik [… Tovább]

Vers

Lámpák

Gennyes sebeket ecsetelnek az aszfalton, burokban  fojtogatják a hörgő fákat, utcanők ajkairól falják az összetapadt közönyt, holdfénnyel párbajoznak, feszületet csapkodnak vonyító ostorral. S reggel lepihennek. Felkoncoltak éjjel élőt és holtat… Tömény orgia. Elég volt! Merev nyakukon lóg a magány.

Vers

Gázolás

Rám ömlött fényed, a zuhanó csillagok kihunytak. Homlokomon szomjaztam tenyered  langyosát, mielőtt  becsuktam szemem, s elmosolyodtam. szembogaram mögé zártalak. Hisz nem is fáj? Megszántalak…

Vers

Matek

Kivontam magamból az aggodalmat, Mióta összeadtak minket a hétköznapok, És már nem félek attól, csak hányados maradok Egy olyan világban , ahol mindenki szorzó, Még akkor is, ha a stílusa osztó, És nem érzi magát egyenlőnek senkivel. Átlagot von plusz [… Tovább]

Hírek

90 éve született Gross Arnold

  „Annyi gond, baj, bánat és szörnyűség vesz körül minket, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.” Gross Arnold * Valakivel beszélgettem nemrégiben a munkáiról. „Mind ugyanolyan, csak ismétli a motívumokat…” mondta ismerősöm. Milyen igaza van. Gross Arnold [… Tovább]

Vers

Csak Te jársz

A homokban előttem lábnyomok, Hogy ki hagyta nem láthatom. Bár sejtem, erre csak Te jársz. Célod van, így az én utam Sem lehet már céltalan. Te láttad, amit a szemem csak látni vélt, Te tudod, mit csak néha ért A [… Tovább]

Vers

szavak nélkül hidat

                                               „Aki valóban tud várni, abban megszületik                                              az a mélységes türelem, amely szépségében                                              és jelentésében semmivel se kevesebb annál,                                              amire vár.”                                              Pilinszky János   büszke bizonyossággá vált minden szó amit eddig kiejtettél nem maradt semmi rejtve szakadó szavak peremén nincs [… Tovább]

Vers

Mostohaviszony

A napok telnek, de mintha az évek gyorsabban siklanának ki a vészkijáraton. Már nem az az arc néz vissza rám, mint régen, és a testemen megtapadt a múlandóság növekvő puhasága, ifjúkori karcsúságom foszlányai ellibbentek már régen. Görcsös vagyok. Olyan, mint [… Tovább]

Vers

– egyszeregy –

Tudom is én, ez a november sokadika már a tél előszobája-e, jogos-e a napközbeni elbóbiskolás – és a vérnyomás, mi százig sem szalad, tiltott álom- állapotú lézengésben élek, vagy más is így van ezzel, hát, a helyzet korrekt és szabad. [… Tovább]

Életrajz

Teleki utca 60.-8.rész

Szüleink szent elhatározása egyébként az volt, hogy munkára nevelnek, erre vonatkozóan többféle kísérlet született, a legmaradandóbb a „segítség a kerti munkában” című. Egyik estén apu széles mosollyal állított haza és bejelentette, vett egy kertet és szerinte ez lesz a jövőnk. [… Tovább]

Novella

Csendes apokalipszis

Egy hete tartott már a káosz városszerte. Hamarosan eljön az a nap, amikor mi már nem leszünk itt. Tehetetlenül álltam a konyhámban, és néztem, hogyan idegenek tolják ki a bútorokat. Mindegy, hiszen úgy sem lesz rá szükségem, de neki akkor [… Tovább]

Vers

Tölgyek alatt

ülök a padon sárga leveleket sodor lábam elé a szėl gesztenye koppan halkan a földre felocsúdok mély csendemből lágyan simogatja arcom a napsugár élvezem a törődését aranyszínű leveleit dicsérem az öreg tölgynek mi mindent láthatott ő hosszú életének keserves napjain [… Tovább]

Vers

Nyeregben

Innen lesz szép nyerni. Tét nélkül is tovább tekerni. Nem törni célra, csak gurulni, végül majd illőképpen megköszönni, hogy nem volt kényelmetlenebb, sőt, úrrá tudott lenni rajta — bár belekopott a nyereg, mégis- csak megülte egy magadfajta.  

Novella

Álom és valóság

  Megkentem a kenyérszeleteket vajjal, mindegyikre raktam pár szelet szalámit és kitettem őket az asztalra. Zöldségeket már vágtam fel, a kakaó még forró, ideje felkeltenem a gyerkőcöket. Örömmel hallottam, már megelőztek, hangoskodásuk kihallatszott a fürdőszobából. Felmentem a lépcsőn és bekopogtam [… Tovább]

Kisregény

PÉNZT VAGY… 3. rész

Az este meg az éj csendesen, de igen nagy csaták sorozatával telt. Voltak azért étkezési meg tisztálkodási szünetek közben, de a testek önálló akarattal és betelhetetlen szenvedéllyel szeretkeztek. Reggel a fiú készített reggelit, és a szundikáló, kifáradt, beteg lányt csak [… Tovább]

Novella

Afrikai varázslat

A Tshatsiról elnevezett katonai tábor közepén volt a börtönünk. Hosszú, földszintes épület néhány irodával és a mi fogdánk. Elég nagy egy nappali szobának, de kicsi huszonhat ember számára. Csak két nyílása volt: egy vasajtó, s a rácsos, üveg nélküli ablak. [… Tovább]

Vers

Hajnali romantika

 Hajnali romantika             Koosán Ildikó   Szűz hegyi sziklák gömbhéj- üvegén nyüzsgő tűzlárvákból születik a fény, áradó folyamban át az ablakon csontig hatolva puhán körbefon, s merészen égre csalja a Napot;   Élővé varázsolt kristálycsillagok oldják valóssá páralétemet: Létezhetsz bárhol, [… Tovább]

Elbeszélés

A sapkás vadászsólyom

A sapkás vadászsólyom© Illusztráció: Takács Zoltán     Keller Árpád irodáját még madame Pompadur is örömmel használta volna elfogadó budoárnak. Igaz, a lakberendező és a belső építész is egy vagyonba került, de megérte. Kocsa Jolán, a titkárnője se kerül kevesebbe, [… Tovább]

Vers

Salvador Dali stílusában

Salvador Dali stílusában                         Koosán Ildikó    Vége-vesztett a tér ölébe bújt a hold az idő számlapján két célgömb   összeforrt a kezdet és a vég   ketyeg és vizet ér rá csigaház tapad foszlik mint békanyál folyóvá dagad az [… Tovább]

Novella

Vendégségben

Márta Hangosan csapódott be a bejárati ajtó, miután bevágta maga után. Ledobta szatyrait a konyha kövére, és fáradtan leült az asztal mellé. Ekkorra férje már kikelt kényelmes foteljából, abbahagyva a tévézést, és érdeklődve nézett rá. – Mi történt? Idegesnek tűnsz! [… Tovább]