Apáti Kovács Béla Szerző
Vezetéknév
Apáti
Keresztnév
Kovács Béla
2 hét 5 hozzászólás

 Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zöldé a [… Tovább]

4 hét 8 hozzászólás

( Sün Laca kalandjai meseregényem ötödik része) Véget ért a meleg nyár, s egy nap a falu felől különös csengőhangra lett figyelmes Sün Laca. Eddig még sohasem hallotta ezt a csengettyűhangot. Sokkal más volt, mint, amikor harangoztak a faluban. Ennek [… Tovább]

1 hónap 6 hozzászólás

( Sün Laca meseregényem negyedik része) Egyik nyár-végi nap délutánján Sün Laca engedélyt kért édesanyjától, hogy meglátogassa barátait a kerítésen túli, közeli kertben. A ház bejáratánál lévő lépcsőn furcsa dologra lett figyelmes. Még ezt sohasem látta itt. Pedig már néhányszor [… Tovább]

1 hónap 1 Komment

(Sün Laca meseregényem harmadik része) A süngyerekek kint az udvaron játszottak. Szép, augusztusi délután volt. Egyszer csak Sün Laca édesanyjához szaladt, és mondta: –   Édesanyám, az emberek gyakran kirándulnak. Mi miért nem? Olyan jó lenne egyszer, ha mi is elmennénk [… Tovább]

2 hónap 2 hozzászólás

( Sün Laca meseregényem második része) –  Édesanyám, elmehetek játszani a szomszédba a cicakölykökhöz? – kérdezte Sün Laca, amikor elfogyasztottak egy jókora almát, amelyet apja hozott a hátán tegnap este. –  Igen, elmehetsz, de jó süni legyél. Hadd nézzem, hogyan [… Tovább]

3 hónap 4 hozzászólás

( Unokatestvéremnek, Pirinek emlékül) Az egyik szép, nyári délután Sün Laca szülei megkérdezése nélkül, elindult, hogy felfedezze a világot. Még sohasem járt a vackukon kívül. Mindig édesanyja után bandukolt, aki óva intette, hogy nem szabad elcsavarogni, messzire menni a vackuktól. [… Tovább]

3 hónap 10 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt egy kicsike tó partján a sűrű nádasok között élt egy béka. Állítólag olyan szépen tudott énekelni, hogy mindenki megcsodálta. A közeli faluban élő emberek, nyári estéken, kiültek a házuk elé a kispadra, és ott hallgatták [… Tovább]

3 hónap 5 hozzászólás

–  Apa! – szólalt meg a kicsi sárkányfióka egyik délután, amikor édesapjával sétálgatott a közeli erdőben – Miért kell egy sárkánynak az embereket ijesztgetni, és elrabolni a királykisasszonyt? Nem lenne jobb békességben élni velük. Menjünk az emberek közé, és kérjük [… Tovább]

3 hónap 6 hozzászólás

Egyszer nagyon régen, amikor még a Földön mindenki ismerte a másikat, egy kicsi faluban élt egy özvegyasszony a mihaszna fiával, Jankóval. Jankó egész nap csak a legyeket kergette a térdén, amint unatkozva üldögélt a ház előtt a kispadon. Anyja nem [… Tovább]

4 hónap 7 hozzászólás

Hajdanában, nagyon régen Meseország közepén volt egy kicsi falu, ahol az emberek színes sipkát hordtak éjjel – nappal. Sipka nélkül még az udvarra sem mentek ki. Akinek a feje pörén volt, az csak idegen lehetett, és a helyiek kinevették, megszólták. [… Tovább]

Apáti Kovács Béla Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.