Apáti Kovács Béla Szerző
Vezetéknév
Apáti
Keresztnév
Kovács Béla
3 nap 2 komment

Volt egyszer egy király, és volt neki egy lánya. A lány olyan szép volt, hogy még festeni sem lehetett volna szebbet. Csak egy gond volt a király lányával. Állandóan pityergett az eszemadta. Ha örült, ha bánatos volt, úgy hullott a [… Tovább]

1 hónap 2 komment

Volt egy kislány, Zsuzsinak hívták. Nagyon szeretett a nagymamája virágoskertjében játszani, mert itt annyi érdekes dologgal találkozott. Percekig nézegette a szebbnél szebb virágokat, és a kispadon ülve hallgatta a fákon csicsergő madarakat. Nyáron, amikor szülei dolgoztak, a nagymamája vigyázott rá. [… Tovább]

2 hónap 8 komment

Amit most mesélek nektek, az nagyon régen történt. Valójában már mindenki elfelejtette, és senki sem emlékszik rá. Volt egyszer egy szép rózsabokor az erdő szélén, messze minden lakott helytől. Ember arrafelé sohasem járt, vagy csak nagyon ritkán. Csak a közeli [… Tovább]

2 hónap 3 komment

Távol a falutól volt egy nagy erdő. A lakói a madarak elnémultak a más állatokkal együtt védelmet kerestek a hideg elől. Kihalt volt a vidék, mintha senki sem lakná. Pedig tavasszal és nyáron zengett az erdő a nagy ricsajtól, akkor [… Tovább]

3 hónap 8 komment

A Mikulás házában minden készen állt az indulásra. Az istállóban a rénszarvasok már türelmetlenül várták, hogy befogják őket a szán elé, amely telis teli volt mindenféle játékkal, csokoládéval, cukorkával, amit a Mikulás elvisz minden jó kisfiúnak és kislánynak. A Mikulás [… Tovább]

3 hónap 6 komment

Volt egyszer egy ház, s annak volt két ablaka. Az egyik állandóan nyitva volt, és aki kinézett rajta, az csodás tájat látott boldog emberekkel. A másik ablak mindig zárva volt. Vastag zöld üveg takarta, amelyen nem lehetett kilátni. Az egyik [… Tovább]

4 hónap 5 komment

Volt egy nagyon távoli ország, ahol a rózsák emberi alakot öltöttek, és jártak – keltek ugyanúgy, mint mi. Volt kezük és lábuk. Nem kellett egy helyben állniuk, mehettek, ahová csak akartak. Gyönyörű házakban laktak, amelyek szobáiban rózsaillat terjengett. Hatalmas és [… Tovább]

5 hónap 9 komment

 Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zölddé a [… Tovább]

5 hónap 8 komment

( Sün Laca kalandjai meseregényem ötödik része) Véget ért a meleg nyár, s egy nap a falu felől különös csengőhangra lett figyelmes Sün Laca. Eddig még sohasem hallotta ezt a csengettyűhangot. Sokkal más volt, mint, amikor harangoztak a faluban. Ennek [… Tovább]

5 hónap 6 komment

( Sün Laca meseregényem negyedik része) Egyik nyár-végi nap délutánján Sün Laca engedélyt kért édesanyjától, hogy meglátogassa barátait a kerítésen túli, közeli kertben. A ház bejáratánál lévő lépcsőn furcsa dologra lett figyelmes. Még ezt sohasem látta itt. Pedig már néhányszor [… Tovább]

Apáti Kovács Béla Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.