Apáti Kovács Béla : A rászedett farkas

Hol volt, hol nem volt, a nekeresdi kerek erdő kellős közepén lakott egy nyúl a kicsi házában.

Egész nap a kertjében a sárgarépát kapálgatta, öntözgette, hogy legyen télire ropogtatni való.

Egyik nap a nyúl a kertben serénykedett, amikor váratlanul megjelent a farkas. Eleinte némám nézte a tapsifülest, ám addig-addig nézte, hogy megéhezett a finom nyúl húsra. Már régen evett nyulat. Egyre jobban csorgott a nyála, s végül elhatározta, hogy megeszi ebédre.

– Hallod-e, te nyúl, most megeszlek ebédre. Ne ellenkezz, nincs értelme!

A nyúl abbahagyta a kapálást, és könyörögni kezdett:

– Jaj, farkas koma, ne egyél meg! Kicsinyke gyermekeim árvák lesznek. Nem lesz anyjuk, aki gondozza őket.

A farkas nem engedett az elhatározásából.

– Mondtam, amit mondtam, ne könyörögj! Úgysem lágyul meg a szívem. Menjél, és búcsúzzál el a gyermekeidtől!

A nyúl látta, hogy a farkassal nem lehet egyezkedni. Látszólag beleegyezett, hogy ebéd legyen belőle. Végül csak ennyit mondott:

– Ha meg kell halnom, akkor legyen, ahogy kívánod. Úgyis erősebb vagy nálam. Kár lenne ellenkeznem.

– Örülök, hogy megértetted, és megkönnyítetted a dolgomat. Készülj, addig én megterítem az asztalt!

– Lenne egy utolsón kívánságom – mondta a nyúl. – Bizonyára tudod, hogy szeretek versenyt futni. Engedd meg, hogy még egyszer az életemben futhassak! Igaz, nem tudom, ki legyen a versenytársam? Kicsinyeim még túl aprók, hogy versenyre keljenek velem. Jó lenne, ha valaki futna velem még egyet utoljára – ekkor a nyúl a fejéhez kapott, és vidáman mondta –, mi lenne, ha te állnál ki velem futni. Meglásd, ebéd előtt jót tesz egy kis mozgás. Jobb lesz az étvágyad, ha futsz egyet.

Először a farkasnak nem tetszett az ötlet, mert attól tartott, hogy a nyúl rászedi. Végül mégis beleegyezett a versenyfutásba.

– Jó, nem bánom, fussunk versenyt! De figyelmeztetlek, akár megnyered, akár nem, megeszlek ebédre.

A nyúl csak mosolygott, és bólogatott a fejével, hogy rendben.

Kijelölték a futópályát.

– Ott van az a nagy tölgyfa – mutatott a távolba a nyúl –, onnan indulunk, addig az elhagyott házig.

A farkas és a nyúl elballagott a tölgyfáig. Akkor jutott eszükbe, hogy nincs, aki indítsa a versenyt. Meg kellene kérni valakit. De kit? Hiába kopogtattak be az őzikéhez, az annyira megijedt a farkastól, hogy se szó, se beszéd, a lábait a nyakába szedte, és kiszaladt a világból.

Így jártak a többi állattal is. Mindegyik, amikor meglátta a farkast, elfutott vagy elbújt.

– Nem maradt más hátra, meg kell kérni az embert. Közelben lakik az öreg vadász. Bizonyára, ő szívesen elvállalja a bíró szerepét – javasolta a nyúl, és elindultak a vadászlakhoz.

A farkas nem tudta, hogy az öreg vadász a nyúl barátja, és gyakran sétálgattak együtt az erdőben.

A farkas ment elől, a nyúl kissé lemaradt. Ez nem volt véletlen. A vadász először csak a farkast látta meg, amint közeledik az vadászlak felé.

– Lám, lám – mondta az öreg vadász –, erre somfordál a farkas koma. Vajon, mi járatban van? Mit akar? Mindjárt szóra bírjuk a puskámmal.

Az öreg vadász leakasztotta a hatalmas mordályt a fogasról, és megtöltötte tölténnyel, majd elégedetten mondta:

– Ezzel, bíz’ Isten szóra bírom a farkas komát. Mindjárt elmondja nekem, hogy mi járatba van a vadászlak tájékán.

Kiment a tornácra, hogy kellően tudja fogadni a vendéget. Felemelte a puskáját, és egyenesen a farkas komára szegezte. Közben a nyúl egészen lemaradt, elbújt az egyik közeli bokorban.

– Adjon Isten, farkas koma! – üdvözölte a vadász a hívatlan vendéget. – Mi járatban vagy minálunk?

A farkas meglepődött. Először igazából nem is tudta, mit válaszoljon.

– Versenyzek a nyúllal, ki tud gyorsabban futni. Segítségre lenne szükségünk, aki eldönti, ki ér először a célba.

A vadász körülnézett, de sehol sem látta a nyulat. Méregbe gurult, hogy a farkas be akarja csapni.

– Majd én teszek róla, hogy te érjél elsőnek a célba – mondta az öreg vadász. – Fuss, ha kedves az életed! Itt ez a puska, meg van töltve, mindjárt kilyukasztom vele a bundádat.

A vadász az ujját a ravaszra helyezte, mint aki komolyan gondolja, amit mondott.

A farkas jobbnak látta hátat fordítani, és szélsebesen eliszkolni a vadászlaktól. Nem volt kedve bizonygatni az igazát. Azonmód elment a kedve a nyúlpecsenyétől. Olyan gyorsan szedte a lábait, hogy egy pillanat alatt eltűnt az erdő mélyében.

Az öreg vadász a nyomaték kedvéért egyet, kettőt puffogtatott a levegőbe, amitől a farkas még jobban megijedt, és úgy elszaladt, hogy többé senki sem látta a környéken. Ha csak meghallotta azt a szót, hogy nyúl, még a hideg is kirázta.

Amikor a farkas hetedhét határon is túl volt, a nyúl előjött a bokorból, és az öreg vadásszal hangosan nevetni kezdtek a farkason, akit a tapsifüles rászedett, hogy eldöntsék, ki ér elsőnek a célba.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Apáti Kovács Béla 191 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.