Zajácz Edina : Jégvirágos rét

Áldani Istent minden pillanatban,
ennyit hagyott reményül ez a tavasz,
a nyár csak bujkál, felfénylik hajamban,
mint érett kalászok között a panasz.

Imák után vajon mit hoz majd az ősz,
kezemet fogva ki megy el és marad,
egy mezítlábas gyermek tán megelőz,
mielőtt valaki eloltja szomjamat.

Míg földre ereszkedik lassan térdünk,
kétségbe esve figyel a lét szeme,
összekulcsolt kézzel semmit se kérdünk,

fehér ruhás galambok hívnak, gyere.
Szeretni egymást, míg el nem fogy léptünk,
jégvirágos rét lett Isten tenyere.

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Zajácz Edina 199 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.