Adoma

meditálunk jóga közben koordináljuk légzésünket bármit látni placebo csak mire vágy madárszárny az kincsünk feltétlen szeretni és szívcsakrákat összejárni Legutóbb szerkesztette 2019.10.20. @ 19:39 – Marthi Anna

VÁLTOZÁS! CSATLAKOZIK A PRÓZÁS RÖNTGEN!   Nagyrabecsült Héttorony!   Arra gondoltunk, hogy a Kedves Szerző kérésére az általa erre kijelölt versét (legyen úgy heti egy) szerkesztőtársammal, Kovács Ágival, nyilvánosan kibelezünk, kibeszélünk oly módon, hogy egymástól függetlenül, átvilágítjuk, kivesézzük, véleményezzük, majd [… Tovább]

Saját festmény   Álmomban őszi erdő összképe, mozgó festmény. Színváltó ágak, sárgán lengő  levelek,  haragosszürkén  vágtató felhők, ha úgy akarom. Folyamatos adásokra  kapcsoltan, abszolút  észlelésre ajzva hallgatjuk a megmondó szél zúgását.  Magamból vetítek szépséget,  jót, s az álomerdő hol itt,  [… Tovább]

VIharzik, mormol a tenger, mennyi benső dallam! Csöndbúra véd, el ne vesszek őrült földi zajban. . Mit mond a szélcsend?   . Szájmozgás-tenger. Fogak horizontján túl vihar. . Lélekvándorlok, hiányérzetem kitárva a Tejút felé. . Néztem az ünnepbe, szíveket kerestem. . [… Tovább]

(Hawaii nyelven: elsőként érkező távoli üzenet)     A föld vonzásától könnyülten tértél  egymagadhoz, hogy múltba vetítő tükreidből kilépve, egy mindörökkönségről álmodozz.   Onnét pillantásod a rejtélyes égbe vész, s hazug alattomban szed vámot  serpa, és a tengerész.    A [… Tovább]

Értékem egy fehér papír. Elmém az egész világ. Minden nő bennem él, Mindig mást hív elő a pillanat? Szívem adós; mesterségem: indul, ad. Legutóbb szerkesztette 2018.01.03. @ 20:45 – Marthi Anna

Már csak elhaladok feletted,mint hűs nyári zápor,karjaim szivárványból,elfeledett távol.Megtartom lépteid,mint a föld, lassú haladás,felmorduló haragbóllenyugvó nap, kacagás.Kerülővel indulok, minden reggelcsak vagyok, mint aprópénz zsebben,huncut csörgésselhatszáz és egynéhány forint,kevés reggeli, ebéd pedignem kell…Rám hagyod jövőmnégy fal közé zárva, kegyetlen,de igaz, néha [… Tovább]

    Sűrű képsorok vagyunk, egymáshoz préselt átutazók. * Elég, ha a távoli villámok fényében hallod a dörejt!? * Csonka világmindenség ez itt, hiszen halálom után is lenni szándékszik. * Mindig más-más bőrébe bújva lehetünk eggyé. * Alvás a legtakarékosabb [… Tovább]

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz. Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban [… Tovább]

  Akkor éppen nem volt semmim, amit átadhattam volna. A tenyerem olyan üres volt, mint a délibáb szédítette pusztaság, amelyben a delet ütő távoli templomtornyok harangjai is csak búsan kergetik egymás kondulásait. Nem volt aranyam, nem volt ékszerem, mi megmarkolható. Attól [… Tovább]

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz. Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban [… Tovább]

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz. Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban [… Tovább]

Nem tudtam, hogy Roberto is egy égi Héttoronyba került, tisztelettel, szeretettel küldöm Neki… Thalassza   (Az ember nekro- lógíró állat. Nekro- lógálló író.)   ha meg nem tudom miket beszél a tenger mér` minek vagyok   Tenger sok kérdés víz, [… Tovább]

Fájdalmas búcsú ez. Roberto Rossner költő, műfordító, életének 61. évében váratlanul elhunyt. Emlékét őrizzük. Nyugodjon békében. Legutóbb szerkesztette 2016.07.24. @ 17:10 – Nagy Horváth Ilona

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz. Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban [… Tovább]

Megismerni és megszeretni : ez lenne a kellő sorrend. De mi van, ha én már szeretem, mielőtt megismerem? Érzem, aztán érzékelem. Eggyé válok vele, aztán megízlelem. Éppen ezért soha semmi sem elég, bármennyit kapok: túl kevés Lelkeink együtt táncolnak, egybeforrnak, [… Tovább]

telt test mögé gyerekraj búvik fülledten sötét- ősz szálak közt égre tárt szemmel verslábakon billeg  nap mint nap egy-egy elcsigázott éjjeli vonatozásban a szavak tüzével mozdonyt indítva a női talány sóvár szemérmetlensége.     Legutóbb szerkesztette 2015.12.23. @ 00:41 – [… Tovább]

…   zokogó világimádkozik Párizsértbékét nyugalmata félelem bennünk élmost a gyertya nem elég ——————— Igaz, de nem lett vers, Etkám. Sajnálom.    Ilcsikém, tankát irtam, csak talán nem kellet volna kozpontoznom…..Így???..Hm??? ———————— fekete szekrény szerénytelenül áll ott a szoba sarkán [… Tovább]

Azt kérdezted, mióta ismerjük egymást? — Harminc éve —, mondtam, és elszégyelltem magam, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy megismerjelek.     Arra ébredek, hogy szótlanul rázod a karom. Hallom a hangom. Nyöszörgésféle, vagy inkább elhaló kiáltás. Mondanék valamit, de [… Tovább]

  Bármit álmodok két szelet kenyér közé, az éhség megmarad. Csonka tányérom mellett egy kicsorbult kés hever, benne e kósza gondolat. Mohol, 2015. Június 16. Legutóbb szerkesztette 2015.07.12. @ 06:27 – Kelemen Zoltán

Moldvai csángók, tanítsatok bennünket újra és újra, hogyan legyünk mi is hozzátok hasonlók!   Moldvai csángók, tiszta lelkű magyarok   évről-évre fáradhatatlanul ünneplőbe öltöztetitek szívetek, Pentekosztész napján végeláthatatlan  gyalogtúrán őseitek földjére hozzátok  jóságotok, békességetek. Látva a Szentlélek tüzét szemetekben örömre, szeretetre, [… Tovább]

  talán sosem volt a hol volt-hol nem volt az üveghegyen túl szennyben úszik minden már a mese is elpusztul   mohol, 2015. április 18. Legutóbb szerkesztette 2015.05.11. @ 21:44 – Kelemen Zoltán

Magam leszek tükröd párás homálya,  átélem a levegő simulását mélységes rezdüléseiden át, visszhangot ver tüdőmben az ütemes lég. Minden lelkek sóhaja voltál. Ezért születtem veled, és általad… végtelen csúcsokra emelsz újra, meg újra,ahogy hullámzik tüdőd erekkel átszőtt labirintusa. Néhanap mikor nincs tér [… Tovább]