Már csak elhaladok feletted,
mint hűs nyári zápor,
karjaim szivárványból,
elfeledett távol.
Megtartom lépteid,
mint a föld, lassú haladás,
felmorduló haragból
lenyugvó nap, kacagás zithromax online.
Kerülővel indulok, minden reggel
csak vagyok, mint aprópénz zsebben,
huncut csörgéssel
hatszáz és egynéhány forint,
kevés reggeli, ebéd pedig
nem kell…
Rám hagyod jövőm
négy fal közé zárva, kegyetlen,
de igaz, néha a szív ellenem esküszik,
legyint, mert így volt árva.
