Mudra Csaba Szerző
Vezetéknév
Mudra
Keresztnév
Csaba
4 év Nincs Komment

Már csak elhaladok feletted,
mint hűs nyári zápor,
karjaim szivárványból,
elfeledett távol.
Megtartom lépteid,
mint a föld, lassú haladás,
felmorduló haragból
lenyugvó nap, kacagás.
Kerülővel indulok, minden reggel
csak vagyok, mint aprópénz zsebben,
huncut csörgéssel
hatszáz és egynéhány forint,
kevés reggeli, ebéd pedig
nem kell…
Rám hagyod jövőm
négy fal közé zárva, kegyetlen,
de igaz, néha a szív ellenem esküszik,
legyint, mert így volt árva.

4 év 1 Komment

Régen szóltál rám.
…eperfa alatt a nyár,
dorgál a szél
– akkor még forró fújt –,
felhő hirtelen szakad szét,
szaladunk a záporban
mezítláb, visítva,
mint megriadt baromfiudvar.
 
Régen szóltál rám,
de most megtetted.
Eperfád kivágták rég,
nem szólnak a gyerekszájak,
a rét kiszáradt,
szél fújja a tájat,
megfestett emlékek
fájva oszlanak szét,
mint égen a felhők
a hajdani zápor után…

6 év 2 komment

 

 

Pár apró emlék tőle
és tőled is,
egy seb, mi őrzi, milyen volt
a török-zúzok fiatalság.
Naplemente végén
hegytetőn ülve
mélyre ható gondolatok közt
viták szántják ma is álmaim.
-Igazad volt
érzések szerteszét,
fáj, ha megszületnek,
ha elhalnak, szóval vagy anélkül
hiába szaladnék a domboldalon át,
akkor is így ülnék itt,
ideképzelt alakoddal, veled vagy nélküled,
mosollyal arcomon, ahogy tanultam..
Ahogy megtanítottál.

 

 

11 hónap 2 komment

 

Emlékszem,
gyereknek nem értem el a piros 
sütis dobozt.
Magasra tették, ne egyem fel
-azóta sincs másképpen.
Vagy még gyerekesen aprónak tűnök,
néha a szekrény magas,
máskor pedig leveszik a dobozt,
hiába is keresem.
Emlékszem,
gyereknek voltak álmaim,
szépek, reménnyel teliek,
dobozban vannak,
a magamba rejtett sütis dobozba,
csak én férek hozzá,
néha dézsmálom. 
Kifogyhatatlan…

 

 

 

 

 

6 év 8 komment

 

Régies volt,
vályogveríték szalmával kevert
meszelt fal, csak úgy,
ásóval faragott szemlélet.
Szerettem az egyik szegletét,
ahol az a régi ásott kút volt
gémmel, mérleg meredély.

Olykor csak az eget néztem,
s közben faragtam
fűzfasípot, beszélni tanítható
fakérget.

Szerettem az árnyékát,
illatát a hátsó kertnek,
de már rég elbontották,
a telek elhagyott, csak a szél zúgja –
fűzfasíp, mi megépíti néha
szép emlékeim…

 

 

 

7 év 2 komment

Ne menj el mellettem,
érj hozzám,
kósza éjszakán,
konduló délidőben,
csak úgy, hanyag délután.

Ne menj el mellettem,
érj hozzám,
hajnalban, ha ébred a zaj,
s-éjben, ha a szó is meghal.

Cserébe majd
lelkeden nyugtatom fejem,
kósza éjszakán,
csak úgy, hanyagul, egy délután.

Cserébe majd,
lelkeden nyugtatom fejem
délidőben, hajnalban
s-éjben, minden éjszakán…

Ne menj el mellettem,
érj hozzám.

 

 

7 év 2 komment

 

 

Láz gyűri le rólam a takaróm,

párnám hajnali harmattal
meghintett táj.

Csüngnek a percek,

mint szomorú fűz karjai,
– alatta patak,

csordultig töltik néma szavaim.

 

7 év 22 komment

 

Fura érzés az erdő,
csendélet,
főszerepet játszanak a fák,
gyenge szélben suhogás.
Levéltelen télben talajon feledés,
május ha horkant,
záporban jégverés.
Nyár, levelet érlelő,
zöld fűszőnyeg, szemnek legelő.
Fura érzés az erdő, csend-élet,
kérget hánt az idő,
tűnődöm csak,
elférek-e én is
a csendéletben,
mint zajtalan megfigyelő…

 

 

7 év 9 komment

 

Álmodtam,
türelmed teát főzött.
Forró gőze várt,
kerti asztal, lábam alatt
dér, virág.
Sétát hint a tudat,
közelben recsegő szarka
siratja nyári bölcsőjét,
teám fogy,
párát hint kezemre
egy korty, lassú íz,
élet, ébredés…

 

 

7 év 10 komment

 

Olyan ez a világ,

felhőkről ledobált kacathalom,

megunt érzések, eltépett levelek,

hátoldalukon hazug üzenetek.

Néha sötétben feledésvihar,

áttetsző hajnali vörös,

megkondult ébredés.

Olyan ez a világ,

mint egy rossz álom után

a lassú feledés…

 

 

Mudra Csaba Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.