Már csak elhaladok feletted,mint hűs nyári zápor,karjaim szivárványból,elfeledett távol.Megtartom lépteid,mint a föld, lassú haladás,felmorduló haragbóllenyugvó nap, kacagás zithromax online.Kerülővel indulok, minden reggelcsak vagyok, mint aprópénz zsebben,huncut csörgésselhatszáz és egynéhány forint,kevés reggeli, ebéd pedignem kell…Rám hagyod jövőmnégy fal közé zárva, kegyetlen,de [… Tovább]
Régen szóltál rám.…eperfa alatt a nyár,dorgál a szél– akkor még forró fújt –,felhő hirtelen szakad szét,szaladunk a záporbanmezítláb, visítva,mint megriadt baromfiudvar. Régen szóltál rám,de most megtetted.Eperfád kivágták rég,nem szólnak a gyerekszájak,a rét kiszáradt,szél fújja a tájat,megfestett emlékek fájva oszlanak szét,mint égen [… Tovább]
Pár apró emlék tőleés tőled is,egy seb, mi őrzi, milyen volta török-zúzok fiatalság.Naplemente végén hegytetőn ülvemélyre ható gondolatok köztviták szántják ma is álmaim.-Igazad voltérzések szerteszét, fáj, ha megszületnek,ha elhalnak, szóval vagy anélkülhiába szaladnék a domboldalon át,akkor is így [… Tovább]
Emlékszem, gyereknek nem értem el a piros sütis dobozt.Magasra tették, ne egyem fel-azóta sincs másképpen.Vagy még gyerekesen aprónak tűnök,néha a szekrény magas,máskor pedig leveszik a dobozt, hiába is keresem.Emlékszem,gyereknek voltak álmaim,szépek, reménnyel teliek,dobozban vannak,a magamba rejtett sütis dobozba,csak én férek [… Tovább]
Régies volt,vályogveríték szalmával kevertmeszelt fal, csak úgy,ásóval faragott szemlélet.Szerettem az egyik szegletét,ahol az a régi ásott kút voltgémmel, mérleg meredély. Olykor csak az eget néztem,s közben faragtamfűzfasípot, beszélni taníthatófakérget. Szerettem az árnyékát,illatát a hátsó kertnek,de már rég elbontották,a telek [… Tovább]
Ne menj el mellettem, érj hozzám, kósza éjszakán, konduló délidőben, csak úgy, hanyag délután. Ne menj el mellettem, érj hozzám, hajnalban, ha ébred a zaj, s-éjben, ha a szó is meghal. Cserébe majd lelkeden nyugtatom fejem, kósza éjszakán, csak úgy, [… Tovább]
Láz gyűri le rólam a takaróm, párnám hajnali harmattal meghintett táj. Csüngnek a percek, mint szomorú fűz karjai, – alatta patak, csordultig töltik néma szavaim.
Fura érzés az erdő,csendélet,főszerepet játszanak a fák,gyenge szélben suhogás.Levéltelen télben talajon feledés,május ha horkant,záporban jégverés.Nyár, levelet érlelő,zöld fűszőnyeg, szemnek legelő. Fura érzés az erdő, csend-élet,kérget hánt az idő, tűnődöm csak, elférek-e én isa csendéletben, mint zajtalan megfigyelő…
Álmodtam, türelmed teát főzött.Forró gőze várt,kerti asztal, lábam alatt dér, virág.Sétát hint a tudat,közelben recsegő szarkasiratja nyári bölcsőjét,teám fogy,párát hint kezemreegy korty, lassú íz,élet, ébredés…
Olyan ez a világ, felhőkről ledobált kacathalom, megunt érzések, eltépett levelek, hátoldalukon hazug üzenetek. Néha sötétben feledésvihar, áttetsző hajnali vörös, megkondult ébredés. Olyan ez a világ, mint egy rossz álom után a lassú feledés…
