Hónap: 2009 október

Ha elérkezne egy utolsó perc,Ha életemb?l egy utolsó j? el…   S az örök boldogság Ígérete vesz körül,S neked még maradást int az id?…   Inkább megfordulok, s újra kezdemInkább százszor is akár testet öltök…   Mert az örökben is [… Tovább]

  mint gyerekkoromban ülök a homokozóban várat építettek mellé sarkába kapaszkodik a szél csak hangokat fúj felém: egy audi tt fütyül a kapu kitárul csikorog a fogam homokfátyolban számolom halkan halomba a meleg kristályszemcsét    

    Mondom én kik vagytok, Por és hamu, Azaz, hogy le is van szarva a sok temetetlen halott, Az ilyen-olyan mézédes izé. Dög a kutya Lába fagyott, Majd holnap, és megkezdve az az új mondat, a pont után, pont [… Tovább]

  az id? mélázva hull rajtam át,elhintve félszet nem lel akadályt,kisöpör minden értelmet,a bizonytalanság eltemets kificamult álmok kullognak a jöv? ablaka homályba fúl,nem látszik már remény, s holnapcsak sötétség vár az üvegen túl

Elrejt az estekékje véd?n terül ránkÁlmodok veled   

Gyerekek, arról álmodtam, hogy fiatalodom! Megírtam versben, mert Poétának megígértem, hogy egyszer legalább zaklatni fogom. Egy id? óta egyre Gyakrabban álmodom, Hogy ismét olyan leszek, Mint régen, egykoron. Ily rémálmok láttán utolér a félelem. Tudod te is miért, Nem részletezem. [… Tovább]

Üvegmúlt mert egy mögül nézve; üvegb?l készült kirakatba helyezve. Mégis mit kell elfogadnom?Mi az, amit nem értek?   Azt hiszed, Nekem fáj, ami a Te vétked?Hangtalan maradtam, míg Védekezésed kelt,hogy elismerjem: te vagy te, de az igaziokra nem figyelsz, s [… Tovább]

  barátságaimutam szegélysövényén szunnyadó rügyek      

A Föld-anya fölé hajolt, hogy összeszedje szétszórt tagjait. Szeméből a könny, mint izzó láva folyt, s arcán önnön kezével mart fel árkokat. Ziháló mellkasán felszöktek tengerek és zuhantak vissza parttalan.    Így gyászolta Őt, Kedves fiát.    Tágra zárt szemek [… Tovább]

    Remélem, látlak ököllel asztalon kopogni, látom,  templomi sorok között, ahogyan nagyujjaiddal imákat malmozol, látom,  jó anyák szemölcseit az álladon és tekinteted, ahogyan büszkén hátra nézel, fent vagyok-e a kóruson. Vidáman intek egyet, te bólogatsz…   …aztán vakon, az [… Tovább]

B?vül a könyvtáram – embert lelek társul, ki sosem egyedül: családtörténetét hozza magával.   Fölvágatlan lapok titkuk megmutatják, szamárfüles szélit kérkedné valahány – de fel, ki nyitja.   Maradok könyvtáros saját könyvtáramban, adathordozóim begy?jtöm magamba, és ki nem adom.  

Élet-idéző pillanat áll…*     Őszi levélbe csomagolt üzenet kitakartan. Nézem, hulló levelek közt átsüt a sugár. Szívem minden emléket visszavár. Jönnek-mennek, útrakel a képzelet. Felhők könnye pereg, élet-idéző pillanat áll. Messzenéző szemem kutat, az idő vissza nem halad.

Nehéz pára ült a tájraCsókot lehelt homlokára,s hála h?vös ihletének –száll az ének, mint szirénekhangja, zúg a szél – el?rezengi bús dalát a tél, mi ?szrehozza álmait, s reá a vágyaitvetíti már – szitálni hó virágait…  

Viszont szeretett t?zhelynek nincs kedve a nyákhoz. Medvebocsok bújnak medveanyákhoz, és óvón szuszog a kutyaól, pedig tudja jól, csikó lélegzete korhad.   Elpilled a pince, az erjed? bor vad kalandra hívja a hordót. Miért hazudna fehérre bordót?

  Arcot rajzol a gyertyaláng, mesét mormolok, úgy mozdulok, mintha lennél, hordom mosolyod, úgy mosolygok, mint anya, ki bölcsőt ringat csendbe’, úgy ringatlak, mint zene, dallampárt keresve.   Fényedben születtem, tükrödben létezem, igéket suttogok, lelkemet vértezem, s Te felragyogsz, éledsz, [… Tovább]

  Tegnap elhagytam a fényt, egy nyomon mehettünk, jó, hogy megtaláltad. Mi mást is tehettél volna egy  fénymásoló előtt, sokszorozva visszaadtad. Kérdezted is; hol van az ajándék? Hát, ott volt, a pillanatban, miből bár bőven akadna még, félek, megégetnéd a [… Tovább]

mikor anyám halálhörgését végighallgattam segíteni nem tudtam volt ki utam álljaazóta kérdezem de senki nem felelminek élniha egyszer úgyisúgyismenni kell

                                                            Szimatod félárbocon,                                                             tévesztettél nyomot megint.                                                             A menekülés csapáit támadásra!                                                             Bokrok óvó rejtekén — lesben.                                                             Mindkét part tiéd, ravasz!                                                             Húzódik előtted árok,                                                             fölötte híd: megépül                                                             ugrásba ránduló gerinced íve.                                                             Fogadtalak társammá                                                              [… Tovább]

    kend?t kötött nyakamra az ?sz jöttél mögöttem mint járdán bodobács keszty?m képedbe dobnám titkos szeret? nem mos leped?t? nem érdekel ha szenvedsz már kivasalnám inged tudod tegnap összegy?rtem veszekedés közben az utcán    

*   Nem is tudom mire várok. Fagy marta szirmú fehér virágok állnak őrt  a kertben, mégis messze mentek akiket szerettem. Sajog a seb. Sötét ruhás rigó eseng a Naphoz melegért. Elhittük, béke van, s a hírnök utolért. Láthatod. Nincs [… Tovább]