láthatatlan vagyok földre teszem fáradt fejemvilágtalanságban rendíthetetlen fiam sorsán tűnődöm mi sajátom folytatásabékén pihen takarója alattaz égen isten-arc ragyogásmagányos skarlátbetű maradt a gonosz kockája forog sötéten ereimben dermed a vérperceink fogyatkoznakmint koporsón a föld darabokaz esti gyors kerekei kopognak [… Tovább]
mint öngyilkos kezében a zsineg, hivatali előszobákbana hajnali város alattam piheg kopogó szemekkel találtunk egymásraszőkeséged elmúltfakóbb szemed ragyogása lehangolt húr a reggel hangszerén együtt és mégis oly különzavaros vízben kutattunknapjaink talmi ékszerek csupán mindenhol vagy és mégsem talállakszorítanám kezed, mint [… Tovább]
..zajló álomtakaróbanpiros csizmácska nyomok a hóban (egyszer mégis hátha-neszel a zajtalan remény) *** helyettem gyerek a fiammint apja régen lopódzik az éjszaka lábujjhegyén kísérti az álomból fújt sötét fellegekdunyhába csavart valósága: apa kétszín ?rlángjó és rossz konstans [… Tovább]
“Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar; ez az egyetlen, amit tehet, virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit, és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj, amely ?t csak hosszas kérlelés után engedi át, a [… Tovább]
Amikor lapra kerülnek majdaz ujjaidból elhaló cirógatásokcsak szállnak repdesnek a félkövérek-garamondokszóltam én az ember ó egeka szót szó majd tett követetta város aszfalt atlasza még pár percig bíromaz utolsó levelemet Istennek íromgörgetem a sárból és vérb?l gy?rt ganajtborral teli pohárralátkozom [… Tovább]
“most hajlik az óra, s nyúlva fölébem”-vés?vel kalapált barázdákvaskos egypártrendszerében régen voltam Lópici Gáspár,a város fejére nyomott barack-mára nem több az élet, mint kiürült petpalack.
“Járom az utam, macskaköves úton, A léptem kopog es?s éjszakán…” gyógyszerek alá rejtett-fekélyes, ódon sebekkelmélázhatok régi arcodon s az ?szi fagyok okán fentiekfordítva faggatnak, félek:ütnek, csakhogy tartsam csukva a pofám kényszerb?l józanodok-pofonoknak se száma se szerifogyok lassan énholdvilág, [… Tovább]
Els? pohár Illatos lángok közöttFüstölögve égtem hamuvá. Második pohár A holt nyár süpped? plasztikjánCsonka és alakosVolt bennem az élet. Harmadik pohár Csakhogy szerelmemreAz október von fátylat- Negyedik pohár Emlékekbe kortyintvaNézem-Kövéren terem a bánat Csontos, deres ágain.
A civilizációhoz hasonlóan a káosz a naptól 419 millió kilométeres távolságra kering? Ceres kolóniára is elért csápjaival. A monumentális telep fölött hosszúkás, szivar alakú csapatszállító ?rhajók lebegtek… A söröskorsó darabokra törött, ahogy rúgkapálva leverte azt [… Tovább]
“Nincs tehát semmiféle lélek kormányozta életer?, semmiféle lüktet?, fújtató, sarjadzó rejtelmes protoplazma-kocsonya. Az élet nem egyéb, mint digitális információ, bitek halmaza.” Richard Dawkins: Folyam az édenkertb?l A barnásszürke szociális tömbök felaggatott nagykabátokként nehezedtek az itteniek magányára. A huszonnyolc emeletes polikarbon- [… Tovább]
