Vers
Levél helyett
A magány odút váj, lábasból etet. Lerúgja a szeretetet. Bár ujjam begye még testedt?l feszes. Erkélyem el?tt fa áll. Azt ölelted át, mikor el?ször megláttál. Gondolatban leveleire ráírtam nyáron a neved. Két hét múlva [… Tovább]
Nap: 2009.10.04.
Vers
Vászonálmok
Fess fölém rózsaszín eget, lelkemre fagyott már ez a kimért hétköznapiság, az egyformára növő, lőhatlan virágok, a szürkemélyű hétfők göcsörtös, sivár vásznai. Láttam már eleget a hozzám görbedő nap szemében, mi ha olykor tüzet adott, úgy lobbantam, akár a meg-megszaladó [… Tovább]
Vers
Dög
Hirtelen hunyt ki a csillag. Undorodom. Meghalok. Félek a csóktól. Az elemi marcangolás ordít a képembe. Bosszúszomjas döghangya mászik nyakmaradványaimon. Csontokba fullad a vágy. Megöltél.
Vers
A Styx folyón
Suttogó szikrákat szuszogó félelem, fülledt szagod ingázik. Széttúrtad vackod, gyötört harangok kondulnak csak ernyedt poraidért.
Vers
Vigasztalódsz
Csontot ér csorbult penge, felsikolt — rozsdáll zománcát hullató edénybe fölfogott vér, átlüktet mély seb megvívott bajon, obszcén valóságon. Nehezen forrad, gyógyul nyilallva — ráolvasásul éjsötét égre esendőn versben [… Tovább]
Vers
Szívet vettem másodkézb?l
Az ócskapiacon vettem a szívemet, Csak pár könnycsepp volt az ára… Az ócskapiacon vettem a szívemet, Csak pár könnycsepp volt az ára, Használták már többen is el?ttem, Kopottan lüktet, és kicsit hangos lett mára. Szerelem sem volt benne [… Tovább]
Elbeszélés
Volapük Krónikák III.
… a hadügyminiszter, aki a miniszterelnök vejeként a kormány rendíthetetlen sarkkövének számított, emlékeztette a magáról kissé megfeledkezett kollégáját… Ã? Ã? 1. A demokráciában valahogy nem illik a tömegbe lövetniÃ? Ã? 2. Ha akarna, sem tehetne eleget a kérésnek, lévén, hogy a Hadsereg [… Tovább]
Kisregény
A Szinájban 9-10.
* 9. A konyhán összeszedtem, amit csak értem. Kenyeret, sajtot, meg hideg csirkét és valami marmeládé félét is. – Kávét nem tudsz adni? – kérdeztem. – Készen, vagy simán csak darálva? – Simán, darált kávét. De ha [… Tovább]
Vers
Alliterációk alkonyatkor
Lemenő napfényben néha a gondolatok és érzések más színeket kapnak…* Lépésem lápos talajra tévedt,mélyre merülve kábán kapaszkodom,értem én, éretlen, jeltelen jövővár végül valahol; nincstelen napok,sikoltás, sóhaj, áldások, átkok,valótlan valóság, harctalan holnap,meleg mosolyok hideggé hűlnek,fakult fények szóródnak szemembe,karcos képek őriznek örömet,valaha voltat, [… Tovább]
Vers
Kéjbebáj
Kéjbebáj, a szolga, éberen figyel, s pattan fel roppant ingerlékenyen, ha nem tetsző neki, kit kötelességtudatból szolgál majd harminc percen át, ilyenkor tíz évvel idősebbnek látni Kéjbebájt. Ám vannak szép napok, melyekről Kéjbebáj a pult előtt fantáziál és [… Tovább]
Mese
Bajszán a vízcsepp…
“Pihen? puhaság, béke és nyugalom…” Bajszán a vízcseppapró gyöngyként rezzen…rám néz egykedv?n,méltóságteljesen. Hunyorítva méláz,mancsát fölemeli,a gyöngy-vízcseppeketbajszáról lesepri.Tappancsokat tisztítmég alaposabban,a napra lehet nézni,rá csak óvatosan! Félóra múlvamég mindig azt látom:tisztogatás, mosdásprogram a porondon.Most a “csellózás”van éppen m?soron,van-e testrésze, melynincs túl mosdatáson?Végre [… Tovább]
Vers
Itt és messze túl
Főnysnek szeretettel Versei vágtázó paripák Miket ha részeg pillanat megállít Sárguló akácok akadnak szemébe S kocsmák Húgyszagú csendjében Rozoga asztalok Dőlnek ki alóla Rakpart szélén Neki suttog a locska víz Kormos égen Neki vált színt a [… Tovább]
Vers
Három röpke dalok
Ars: egy költ?é, nem enyémTenéked jó lehet!Tollpárnára fektethetedbabéros fejedet,olvassák versedet,és kedvel is mindenki.Hozzám senki nem kommentel.Jó szót sem érdemlek,s nem izgatok kutyát sem.No de!Dolgom nem ízlést elégíteni,nem! Az nem lehet!Az izlést formálniszülettem. Utolsó el?adás az utolsó kis moziban Rég elfogytak [… Tovább]
Vers
Telet csókoló
2009. VIII. 27. Kemény szirmaid dárdákként sokasodnak Rajzanak köztük önkéntes katona-szárnyasok Ingasz a szélben a fejfa tövében Zúgod a gyászt búcsúzók özönében Angyali termeted ?szbe vegyül? avaron Napsugár-nyugalom ágyasok szelíd kelyhében Télcsók ha szálka a ’vénasszony’ szemében Érzed, ez [… Tovább]
Novella
A mazsola legény
E történeteket, melyek néha tragikusak, néha pedig kifejezetten vidámak, az élet, a képzelet, vagy a való világ szülte. Az a világ, ami engem körülvesz kívülr?l és belülr?l. Már tizenhét éves lett Boros Ádám ebben az évben, tele önbizalommal, [… Tovább]
Esszé
Szabadság, szerelem
Néhány gondolat – f?képp tizenkettedikeseknek – az orfikus és démonikus m?vészetr?l Luciano Da Crescenzo sok zseniális ötlete közül az egyikb?l szeretnék kiindulni, és adoptálni a m?vészet egy lehetséges megközelítésére.Crescenzo alapötlete a következ?. Tételezzük fel, hogy sok mindenféle cél, vágy mellett [… Tovább]
Vers
Őszi sóhajtás
őszi sóhajtás rőt-arany széllel lépő nyárvégi tangó csüggedten hulló rozsdaszín levelekből tarka kelmét sző félszeg ökörnyál must-illatú délután pók hintáján leng ténfergő bánat hideg-kék éjszakában öröm-álmot fon