Szent Anna, könyörögj Máriáért!Te, mint az ? anyja, tudod,mint szenvedhet egy anyaaz utolsó úton fia haláláért,kinek vállán a kereszt, de az anyáénis ott van sokszorosan,legyen az bármily láthatatlan.Fiát szülte szepl?telen,s most roskadozva, tehetetlenkíséri annak predesztinált sorsát,ég? szemekkel, összetört lélekkelmagában víva [… Tovább]
Istenem…Bénult bánattal borzongvabarangolt tekintetem – h?, ez az alliteráció… de meger?szakolt, de nem passzol ide… az árva cip?k sorána Duna-parton,s egy id?re a Nap isfelh? mögé riadt.Némelyiknek párja sincs…Istenem…sokukban orgona vagymezei virág hervadt.S az a kicsiny gyermekcip?párjeges marokkalfojtogatta torkomat.Istenem…A mécses lángjaküzdött [… Tovább]
Jelentős a teher, mit magában rejt,de kitart a hajó, biztonságos, megbízható.Egyensúlyban tartja terhe,mint oly embert pőre lelke,mely sokat látott-tapasztalt,olykor szinte meghalt, majd feltámadt,csapásoktól lett kőkemény.Nem marad túl sok, csak a remény,az ily lelket hordozó test is kitart,s mint a hajó: [… Tovább]
Szemkápráztatótavaszígéret, fénylőaranysugarak ernyesztik lággyá,majd folyékony múlttá abágyatag havat, megfoghatatlantünékeny varázs – a télmúló pillanat.
Ahogy röppen virágról virágraa tarka nyári réten,cikkanása vidámságot sejtet,ahogy szépségesen,mint álom, oly tökéletesensimul egy sziromra, majdhussan föl magasra…S valahogyúgy hisszük, boldog és gondtalan,pedig a pilleszárny is elfáradhat…– érheti baleset, számtalan -.Miért gondoljuk, hogy apillangó, mert meseszép,sosem lehet boldogtalan.
„Az igazság odaát van”,de mi ideát vagyunka magunk igazságával.Le kell élni az életet,hogy ki-ki megtudja – vagy sem -,mitől áthatolhatatlan a fal?
Csíp?s hajnalok és korán süpped? estékkint rekednek s lassan odafagynakajtód elé, s mi szomorkásan már vissza-számolunk… az együttlét percei rohannak.Nézz rám, kedves, hagyd a mulandót,itt a mában jöjj közelebb felém,hagyd, hogy ujjaimmal érintsem mosolyod,míg arcodon felragyog a holdfény. — [… Tovább]
Kékesszürke égbolt őrzi a sötétet,a lámpák sem égnek már,e hajnali homályban vakon-botorkálva nézem hova lépek.Csoszogás a jégen, levegő bent reked,küzdve, dermedve feszülöka télnek, s kieresztem a levegőt,mikor a megállóba érek.Keleten mintha angyalkézsimította volna végig az égaljátrózsaszín selyemmel – csak ámulok [… Tovább]
Kékesszürke égbolt ?rzi a sötétet, a lámpák sem égnek már, e hajnali sötétben vakon—nem szép, hogy egymás után jön a sötét. Az egyik sötét helyett esetleg valami más? botorkálva nézem, hova lépek. Csoszogás a jégen, leveg? bent reked, küzdve, [… Tovább]
Kilincsre zárjuk a múlt ajtaját,ám sokáig por mégsem lepheti,él bennünk valami, mely letörli időnként, s nem enged, nem hagy felejteni.Se jót, se rosszat, nincs kivétel,múltunk immár életünkre ható,jelenünkben többnyire nem számít már,de e kilincs kétfelől nyitható.Utat végleg zárni kevés [… Tovább]
