dudás sándor : Anyám

(meghallgatom)

Az úti kő testté simult,

hangrezgést csontom vezetett.

Szívveréssé vált a távol,

mikor Anyám karjára vett.

A nemlétből ragadott ki,

T?le fénylettél fel, Világ!

Ha szorongtam, meséiben

tündérkedtek az éjszakák.

 

Gondolatok mélyén zene,

a zenében szarvas üget.

Ha felérzem riadalmát

múlhatatlan fénnyel üzen

Anyám kedves szép mosolya.

Kék szeme, mint a derült ég.

Könyörtelen távolba tűnt

gyermekvilágnyi menedék!

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.