Thököly Vajk Szerző
Vezetéknév
Thököly
Keresztnév
Vajk
Ország
Hungary
Vezetéknév
Thököly
Keresztnév
Vajk
Ország
Hungary
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!
9 hónap ezelőtt Nincs komment még
10 hónap ezelőtt Nincs komment még
10 hónap ezelőtt 1 komment
10 hónap ezelőtt Nincs komment még
Próbatétel
10 hónap ezelőtt Nincs komment még
11 hónap ezelőtt Nincs komment még

 

 

Milyen voltál Te azelőtt,

amikor még itt sem voltál?

Végtelen felhők peremén,

csillagok között táncoltál.

Milyen voltam Én azelőtt

amikor még itt sem voltam?

Talán nekem is volt felhőm,

csillagok között táncoltam.

Milyen voltál? Mesélj róla…

csendes hangban, hangos-csendben,

Ellentétes érzelmek közt

ajándék a végtelenben.

Milyen voltam? Hogy is mondjam…

csenddel-hanggal elmesélem,

Ellentétek vonzalmában

én is ajándék lehettem.

(…)

Milyen leszel, majd azután,

amikor már itt sem lehetsz?

Közeledsz, ahogy távolodsz,

elmúlásunkban rám nevetsz.

Milyen leszek majd azután,

amikor már én sem leszek?

Közeledek, verset írok,

hogy szavakban őrizzelek.

4 év ezelőtt Nincs komment még

 

 

 

 

 

Mi nékem az úrasztala,

Csak ócska tárgy templomomba’,(?)

Vagy létem hangsúlyos része,

Hitvallásomnak kelléke?

 

Van akinek csak egy asztal,

Haldokló virágcsokrokkal,

Nekem a remény forrása,

A Teremtőm alkotása.

 

Helyet ád a Bibliának,

A krisztusi tanításnak,

Kenyérrel és borral kínál,

Megterítve mindenkit vár.

 

Ha a múltunkról mesélne,

Mindenkiről van emléke,

Miként szüleim öleltek,

Kisdedként itt kereszteltek.

 

Később, ahogy cseperedtem,

Hitben nagykorúvá lettem,

Legelőször itt mondtam én:

„Hiszem és vallom” őszintén.

 

Tanúja volt, mikor szívem

Isten színe elé vittem,

Szerelmesen, kéz a kézben,

Házasságra áldást kértem.

 

Be szép kép az albumomban,

Gyermekkel jöttünk karunkban,

Nyíltan ígérve-fogadva,

Szent sákramentumát adta.

 

Volt úgy, hogy fázott a lelkem,

Hitem gyengült, megrendültem,

Mégsem hagyott el az Atyám,

Lélekkabátot adott rám.

 

Mindenhatómnak kegyelme,

Ma is állhatok mellette,

Őseimet kiszolgálta,

Utódaimat is várja.

 

Ez nékem az úrasztala,

Pénzben nem mérhető ára, (!)

Ím létem hangsúlyos része,

Hitem, reményem kelléke!

 

 

 

 

4 év ezelőtt 2hozzászólás

Van egy utca emlékemben,

Közepében patkónyom,

Földje poros, sáros, havas,

Mégis az én otthonom.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Nem felejtlek soha el,

Hányszor mentem végig rajtad

Gyalogszerrel, szekérrel.

 

Gyerekszemmel ma is látom,

Eső után a tócsák,

Ahogy lepkék szállnak rájuk,

Fehér szárnyuk csapdossák.

 

Vagy a libák a sáncpartján,

Mikor gágogni kezdtek,

Megindulva csapatostúl

Száz métert is repültek.

 

Kakas szólott reggelente,

Délben Isten harangja,

Estére a csorda bőgött,

Este szép magyar nóta.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Mennyi emléket adtál,

Földed poros, sáros, havas,

Mégis a bölcsőm voltál.

 

Mintha csak tegnap lett volna,

Összegyűlt a sok csibész,

Soha nem voltam magamban,

Mindig volt baráti kéz.

 

Mikor üzenni akartam,

Fütyöltem egy jó nagyot,

Tudta mindenki mit jelent,

Lehoztuk a csillagot.

 

Úgy játszottunk a fényével,

Hogy még reményt ma is ad,

Bár már halványabb ereje,

De míg élek itt marad.

 

Fiatalság és bolondság,

Szemtől-szembe átkarolt,

Kamaszszerelmet vallottam,

És a szívem tiszta volt.

 

Fakul már előttem a kép,

Ajándék ím minden nap,

Már csak ki-becsomagolom,

A szép pillanatokat.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Mennyi emléket adtál,

Földed ma már aszfalt fedi,

                                                  Mégis bölcsőm maradtál.

4 év ezelőtt Nincs komment még

Előadja Ézsiás Péter (Historica zenekar)

Hallgasd meg!

 

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

Volt, amikor asztalánál

nem fért körbe a család,

minden szobájában laktak

gyerekek, apák, anyák.

 

Ólja vastag hídlásain

a lópatkó dobogott,

tehénbőgés közepette

a kakas kukorékolt.

 

Roskadásig volt a góré,

a hombár mindig tele,

disznótor után a padlás,

szüret után a pince.

 

Kihűltek a székek csendben,

a szobák elhalkultak,

elnémult az ól piaca,

a górék elkorhadtak.

 

Egyre kevesebbszer ül le

asztalához a család,

egyre kevesebben vagyunk

gyerekek, apák, anyák.

 

Ezt tette a „modern” világ,

mert mindig csak rohanunk,

ott keressük az álmaink,

ahol nincsen otthonunk.

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

4 év ezelőtt 1 komment

A dal

Hallgasd meg!

 

A dal (a tavalyi év végén az a megtiszteltetés ért, hogy a Szatmár- Ferencváros női kézilabda utánpótlás projekt felkért, hogy írjak nekik egy indulót, egy “himnuszt”. A munkám Géczi Erika zenésítette, énekelte fel, aki a magyar sportéletben és zenei palettán is beírta magát. Olimpikon, kajak-kenu világbajnok a Kormorán és az Örökség zenekar dalnoka

Naggyá válni mindig lehet,

Akkor is, ha kicsik vagyunk,

Igaz hittel, tiszta szívvel,

Örömmel játszunk, szárnyalunk.

Épp testben épül a lélek,

Szívünk minden dobbanása,

Élettel tölt fel mindenkit a labda varázsa.

A barátság, a tisztelet,

A bátorság, az akarat,

A sportszerűség, a mosoly,

Ezek itt a varázsszavak.

Épp testben épül a lélek,

Szívünk minden dobbanása,

Élettel tölt fel mindenkit a labda varázsa.

Itt a pálya mindenkié,

Ahol nincsenek határok,

Csapatot építünk együtt,

Egy egészséges családot.

Ez a pálya mindenkié,

Ahol nincsenek határok,

Csapatot építünk együtt,

Egy egészséges családot.

 

Thököly Vajk Szerző még nem rendelkezik barátokkal.