Thököly Vajk Szerző
Vezetéknév
Thököly
Keresztnév
Vajk
Ország
Hungary
Vezetéknév
Thököly
Keresztnév
Vajk
Ország
Hungary
2 év Nincs Komment

 

 

 

 

 

Mi nékem az úrasztala,

Csak ócska tárgy templomomba’,(?)

Vagy létem hangsúlyos része,

Hitvallásomnak kelléke?

 

Van akinek csak egy asztal,

Haldokló virágcsokrokkal,

Nekem a remény forrása,

A Teremtőm alkotása.

 

Helyet ád a Bibliának,

A krisztusi tanításnak,

Kenyérrel és borral kínál,

Megterítve mindenkit vár.

 

Ha a múltunkról mesélne,

Mindenkiről van emléke,

Miként szüleim öleltek,

Kisdedként itt kereszteltek.

 

Később, ahogy cseperedtem,

Hitben nagykorúvá lettem,

Legelőször itt mondtam én:

„Hiszem és vallom” őszintén.

 

Tanúja volt, mikor szívem

Isten színe elé vittem,

Szerelmesen, kéz a kézben,

Házasságra áldást kértem.

 

Be szép kép az albumomban,

Gyermekkel jöttünk karunkban,

Nyíltan ígérve-fogadva,

Szent sákramentumát adta.

 

Volt úgy, hogy fázott a lelkem,

Hitem gyengült, megrendültem,

Mégsem hagyott el az Atyám,

Lélekkabátot adott rám.

 

Mindenhatómnak kegyelme,

Ma is állhatok mellette,

Őseimet kiszolgálta,

Utódaimat is várja.

 

Ez nékem az úrasztala,

Pénzben nem mérhető ára, (!)

Ím létem hangsúlyos része,

Hitem, reményem kelléke!

 

 

 

 

2 év 2 komment

Van egy utca emlékemben,

Közepében patkónyom,

Földje poros, sáros, havas,

Mégis az én otthonom.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Nem felejtlek soha el,

Hányszor mentem végig rajtad

Gyalogszerrel, szekérrel.

 

Gyerekszemmel ma is látom,

Eső után a tócsák,

Ahogy lepkék szállnak rájuk,

Fehér szárnyuk csapdossák.

 

Vagy a libák a sáncpartján,

Mikor gágogni kezdtek,

Megindulva csapatostúl

Száz métert is repültek.

 

Kakas szólott reggelente,

Délben Isten harangja,

Estére a csorda bőgött,

Este szép magyar nóta.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Mennyi emléket adtál,

Földed poros, sáros, havas,

Mégis a bölcsőm voltál.

 

Mintha csak tegnap lett volna,

Összegyűlt a sok csibész,

Soha nem voltam magamban,

Mindig volt baráti kéz.

 

Mikor üzenni akartam,

Fütyöltem egy jó nagyot,

Tudta mindenki mit jelent,

Lehoztuk a csillagot.

 

Úgy játszottunk a fényével,

Hogy még reményt ma is ad,

Bár már halványabb ereje,

De míg élek itt marad.

 

Fiatalság és bolondság,

Szemtől-szembe átkarolt,

Kamaszszerelmet vallottam,

És a szívem tiszta volt.

 

Fakul már előttem a kép,

Ajándék ím minden nap,

Már csak ki-becsomagolom,

A szép pillanatokat.

 

Utca-utca, kicsi utca,

Mennyi emléket adtál,

Földed ma már aszfalt fedi,

                                                  Mégis bölcsőm maradtál.

2 év Nincs Komment

Előadja Ézsiás Péter (Historica zenekar)

Hallgasd meg!

 

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

Volt, amikor asztalánál

nem fért körbe a család,

minden szobájában laktak

gyerekek, apák, anyák.

 

Ólja vastag hídlásain

a lópatkó dobogott,

tehénbőgés közepette

a kakas kukorékolt.

 

Roskadásig volt a góré,

a hombár mindig tele,

disznótor után a padlás,

szüret után a pince.

 

Kihűltek a székek csendben,

a szobák elhalkultak,

elnémult az ól piaca,

a górék elkorhadtak.

 

Egyre kevesebbszer ül le

asztalához a család,

egyre kevesebben vagyunk

gyerekek, apák, anyák.

 

Ezt tette a „modern” világ,

mert mindig csak rohanunk,

ott keressük az álmaink,

ahol nincsen otthonunk.

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

2 év 1 Komment

A dal

Hallgasd meg!

 

A dal (a tavalyi év végén az a megtiszteltetés ért, hogy a Szatmár- Ferencváros női kézilabda utánpótlás projekt felkért, hogy írjak nekik egy indulót, egy “himnuszt”. A munkám Géczi Erika zenésítette, énekelte fel, aki a magyar sportéletben és zenei palettán is beírta magát. Olimpikon, kajak-kenu világbajnok a Kormorán és az Örökség zenekar dalnoka

Naggyá válni mindig lehet,

Akkor is, ha kicsik vagyunk,

Igaz hittel, tiszta szívvel,

Örömmel játszunk, szárnyalunk.

Épp testben épül a lélek,

Szívünk minden dobbanása,

Élettel tölt fel mindenkit a labda varázsa.

A barátság, a tisztelet,

A bátorság, az akarat,

A sportszerűség, a mosoly,

Ezek itt a varázsszavak.

Épp testben épül a lélek,

Szívünk minden dobbanása,

Élettel tölt fel mindenkit a labda varázsa.

Itt a pálya mindenkié,

Ahol nincsenek határok,

Csapatot építünk együtt,

Egy egészséges családot.

Ez a pálya mindenkié,

Ahol nincsenek határok,

Csapatot építünk együtt,

Egy egészséges családot.

 

2 év 3 komment

 

 

 

(Karácsony havának végén,

Utolsó téli estéjén,

Betyár-régmúltunk órája,

Visszavágyott Hortobágyra.)

 

 

Hej cimborák, de jól esne,

Véletek inni egy este,

Gyertyalángnál nóta szólna,

Kurjongatnánk betyár módra.

 

Az asztalon jó bor lenne,

Töltené egy kis menyecske,

Mellé friss pecsenyét hozva,

Mosolyogva, illatozva.

 

– Csaplárosné Isten áldja,

A hordóját ne sajnálja,

Lehet utoljára nevet,

Aki ilyen legényt szeret!

 

Itt ülne ím Bogár Imre,

Lova odakünn nyerítne,

Dunántúlról Sobri Jóska,

Milfájt Ferkóval danolva.

 

Asztalvégen Angyal Bandi,

Alföldi nemes Zöld Marci,

A tornai Jáger Jóska,

És a tizenegy bitangja.

 

Rózsa Sándor is itt lenne,

Olykor hangosan nevetne,

A nógrádi Sisa Pista,

Juhász Andrással vigadna.

 

Pisztolyával szalmazsákon,

Mátrai Vidróczki Márton,

Bakonyi Savanyú Jóska,

Fokosával hadonászna.

 

Gordán Gyuri Falucskáról,

Bort inna a kalapjából,

Patkó Bandi úgy mulatna,

Ustorával nagyot csapna.

 

Künn a végtelen pusztába’,

Vitális Imre vigyázna,

Hogyha netán pandúr jönne,

Geszti Jóskával köszöntse.

 

Ha éjfélt ütne az óra,

Boldogasszony hava várna,

Mindenki útjára kelne,

Hogy a bitófát kerülje.

 

 

Hej cimborák, de jól esne,

Véletek inni egy este,

A csárdában nótaszóra,

Kurjongatnánk betyár módra.

 

 

 

2 év 2 komment

A vers/dal az alábbi linken Benko Fruzsina Borbála, a Fölszállott a páva- 2018 döntők döntőjének fellépője előadásában meghallgatható.

Hallgasd meg!

 

 

Szilágyságnak közepébe’,

Berettyónak rejtekébe’,

Magába száll egy madárka,

Fájó minden szárnycsapása.

 

Madár, madár, kicsi madár,

Valaki téged hazavár.

 

Tegnap szívedbe’ búza volt,

Színaranykalászba dalolt,

Jégeső jött, felhő vert meg,

Társad oltalmát vesztetted.

 

Madár, madár, kicsi madár,

Valaki téged hazavár.

 

Bánatos rengeteg ölel,

Bánat útja hova visz el?

Könnyeidből patak fakad,

Sírva csobog dombok alatt.

 

Madár, madár, kicsi madár,

Valaki téged hazavár.

 

Hepehupás Szilágyságba’,

Napfény kísérjen madárka,

Fészkedet, hol boldogságod,

Szilágyzoványon találod.

 

Madár, madár, kicsi madár,

Ott van ki téged hazavár.

 

2 év 6 komment

(betyáros -dalos) lemezszöveg előzetes

 

 

Csillagbökös ég tetején,

Vándorol a gondolatom,

Örök útján bandukolva

Magyar nótámat dúdolom.

 

Néha szekerek is jöttek,

Döcögve, tócsákat vágva,

És ha engedte a kocsis

Felültem a saroglyába.

 

Szalmát gyűrtem magam alá,

Hanyatt fekve megpihentem,

Csillagbökös ég tetején

Az Úr magához csalt engem.

 

Behívott a kocsmájába,

Borral kínáltak barátok,

Voltak, kik angyalok lettek,

És olyanok, kik zsiványok.

 

(Hej! Ha elmesélném egyszer,

mennyi fele keltem-jártam,

Oly sok mindent vittem mindig

feneketlen tarisznyámban.

Szívemből szól a köszöntőm,

poharam emelem rátok,

Fenn a mennyben énekelek,

lenn a pokolban nótázok!)

 

 

2 év Nincs Komment

 

Szénás, szalmás, titiriskás,

Pletykás, gondtalan világ,

Padról-padra, szájról-szájra,

Kitalálja más baját.

 

Amikor eső szemetelt

Udvarában szívemnek,

Faluvégen, künn úgy szólott:

– Jégeső verte azt meg!

 

Mikor rózsa nyílott benne,

Nagyon halkan elmondta,

De ha tövises szára szúrt,

Hangosan hangoztatta.

 

Nem barátom a búbánat,

Cinkostársa nem leszek,

Emelem a kalapomat

Annak is ki nem szeret.

 

Sok vétekkel, ím mint ember,

Összekulcsolom kezem,

Templom, kocsma, ima, nóta,

Élteti testem, lelkem.

 

Az dobáljon köveket rám,

Kinek nincs gondja, bűne,

Kinek szívében nyílt rózsa,

De nem szúrta tövise.

——————————————–

Kedves Vajk,

szép sikereid híre eljutott a Héttoronyba is, ezekhez szeretettel gratulálok, azonban beküldött verseden volna még munka. Semmilyen ritmust nem tartasz, a rímeid ragrímek. A ragrím a magyar/os/kodó dalokban gyakori és jól is áll nekik, de ritmus nélkül mi marad? Néhány népies szófordulat. Apropó szó! Egy szövegben, ami ilyeneket tartalmaz, hogy “künn”, meg hogy “rózsa nyílott”, enyhén megütközést kelt a “hangoztatta”. Más természetes környezetből valók. Olyan, mintha összeültetnénk a havasi gyopárt a muskátlival.

A negyedik vsz. ritmusához igazítsd a többit, dolgozz rajta.

Üdv: NHI

 

2 év 2 komment

 

 

Nap mint nap lassan haldoklom

ráncaimnak gödrében,

gyakran megkísért a magány

sorsom szakadt könyvében.

Mulandó is, állandó is

amikor imádkozom,

súlyos keresztem bűneit

megbánom és átkozom.

 

Mégis mikor új Nap kell fel

a nagy eget megfestve,

behódolok vétkeimnek

gazságba visszaesve.

Ember lenni, azt jelenti,

rezignált a tudatunk,

angyalok közé vágyódva

disznók közt/ként mulatunk.

 

Azért várok, reményt látok,

hogy szikrája fény lehet,

nem pedig a pokoltüze

élteti vén lelkemet.

Bár ha mulandó kis lángja,

de állandó a fénye,

megérte Istent szolgálnom,

haldoklón, bűnben égve.

 

 

 

 

 

2 év 1 Komment

Azt szólotta, ím egy „nagy” nő,

gőgösködő, pöffeszkedő:

– Mind paraszt ki vidékről jő!-

„Paraszt” lennék? Megtisztelő!

 

Büszkeségem, nem szégyellem,

hepehupák közt születtem,

mint a vadrózsa a napon,

ég és föld ölel szabadon.

 

Otthon nékem azt mondották,

tisztességgel tanították,

becsületem, jó modorom,

pénzért megvenni nem tudom.

 

(Éljen akárhol az ember,

a becsület gyalogszerrel

közeledik, de ha botlik,

gyorsan, lóháton távozik.)

 

Keltem, jártam nagyvároson,

könyököltem villamoson,

koktélbárban iszogattam,

nem éreztem otthon magam.

 

Kelek, élek kis falumban,

imádkozom a templomban,

pincelyukban mulatozom,

Ím, ez itt az én otthonom.

 

Nem vagyok senki királya,

csak a jóisten szolgája,

magamnak úr, „paraszt” másnak,

költője a Szilágyságnak.

Thököly Vajk Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!