Nagyapám udvara hangja

Előadja Ézsiás Péter (Historica zenekar)

Hallgasd meg!

 

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

Volt, amikor asztalánál

nem fért körbe a család,

minden szobájában laktak

gyerekek, apák, anyák.

 

Ólja vastag hídlásain

a lópatkó dobogott,

tehénbőgés közepette

a kakas kukorékolt.

 

Roskadásig volt a góré,

a hombár mindig tele,

disznótor után a padlás,

szüret után a pince.

 

Kihűltek a székek csendben,

a szobák elhalkultak,

elnémult az ól piaca,

a górék elkorhadtak.

 

Egyre kevesebbszer ül le

asztalához a család,

egyre kevesebben vagyunk

gyerekek, apák, anyák.

 

Ezt tette a „modern” világ,

mert mindig csak rohanunk,

ott keressük az álmaink,

ahol nincsen otthonunk.

 

Nagyapám udvara hangja

egyre halkabban beszél,

mégis hangos a szívemben,

ahogy a múltról mesél.

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!