Hónap: 2019 február

    Nem szeretem, ha faggat a világ, nekem az élet fontos, nem az ideológiák, a válaszok is csak riasztanak… nekem nem kellenek rideg szavak. Azon sem rágódom már, tudnálak-e még jobban szeretni, csak viszonozd mindem csókom, elég ez… elég [… Tovább]

    Amikor barna, bársony-melegen takart szemed sugara.   Gondolatodban a lélekváltást kaptam, jelzés volt nekem.   Törölte kopott hétköznapok sok porát, új reményt hozott.

    A hangod volt, amibe először szerettem, egy bátortalan pillantás és tudtam, hogy mi ketten akkor is, ha közénk állnak százan, egyszer egymás felé indulunk, ha kell, hát álruhában. Egy lépés, majd kettő… olyan messze voltál, ahogy félszegen intettél [… Tovább]

néha nyomasztó az alkoholizmusom (csak) részegen bírom

Beégett retinádba a nap.A vörös-körös pislogások között,feltűnik egy régi kalap,vékony karok, rogyadozó láb.Kopott ruhákat viselő délibáb,suta, embernek öltözött alak.Tántorgó homályos sziluett.Valaki ismerős talán?Mély barázdák nyúlnak homlokán,alatta bágyadtan, hunyorgó tekintet.Féloldalt áll, néha meginog,Fáradt karjával, lehet neked intett,talán karcosan nevetni is fog.Próbálod [… Tovább]

  Tolla olyan korom-forma, mintha élő kémény volna, s akárha az égig érne, ráházalt a fák hegyére, s elhiteti a világgal, hogy a vijjó károgás dal, s kóró karral minden fészek, úgy szorít, mint kéjt a részeg, s mint egy [… Tovább]

    Úgy tudtál a világhoz nyúlni, hogy majd mindenről te juss eszembe, itt belül éldegélj majd ezentúl mintha ez így rendben lenne. Itt legyél az illatokban, vagy ahogy az ablakon bekúszik a fény, és hogy még itt vagy… azt [… Tovább]

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek.   BODROG FOLYÓ   Magányos, mert nincs forrása, mégis annyi ember áldja, S hű szülőként küldi haza, a Latorca, s az Ondava, s mint aki csak jóból kortyol, üdvöt hoz [… Tovább]

Árvalányhajadban ott motoz a szél, fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába. Szíved most is oly hűvös, rideg acél, tán a vágy hevével rést ütök falán ma.   Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd,     én hiszem, szerelmes, bús szívem nem [… Tovább]

    Ez a nap bal lábbal kelt fel, és a jobbat elvesztette, az már biztos… úgyhogy nulla munkakedvvel (merthogy semmi kedvem sincs most) zsörtölődöm a vekkerrel. Rohannak a percek, késésbe taszítanak, majd az unott délelőttön monitoron csimpaszkodnak, hatvan foggal [… Tovább]

 összepuszált sorokban kívánnék nefelejcset karodra, zöldnövényt, olyan verset mint ami kimondva befele visszaúszik: elenged. sikere helyett szerelmet, de csókot is e bíborlilán, betűket könyv lapján?  volt egyszer egy kerge nyúl, bal füléből hold konyult, lett belőle malacka, konnektor  piros orra, [… Tovább]

Kicsi dal néhány sorban madarainkról:   Halat kutat minden lében, törzsvendég a népmesékben, még a víz is bóknak veszi, ahogy színét, mélyét lesi, hosszú testű, nyúlánk madár, nincs ott öröm, ahova száll, vizek menti fákon fészkel, s ijeszt sötétzöld szemével, [… Tovább]

                                                                         úgyszólván egy vele   [… Tovább]

    Még a radiátor melegít, de egy pici tavasz már itt van a zsebünkben, a reggel színe angyalszelíd, pont elég, hogy kibillentsen. Az ablakon túl esőfüggöny, de a tavasz bekukucskál és integet, és mi várjuk, hogy ránk terüljön és [… Tovább]

  Ugra madár, sohase lép, elszemtelenedett cseléd, lépre csalja minden morzsa, falja csőre, nyeli torka, minden ízben meghempereg, megveti a tollas sereg, mégis jól megy szürke sora, elképesztően szapora, bő a nyara, szűk a tele, s tele van a világ [… Tovább]

  a szomszéd nem tárgy duhaj élet ihaj   régi idők csuhaj pörög a torony  maga körül nem tartjuk hagyom  galambdúcra  tollbundára pitypangok szállnak  elkapom fény váltakozása  zöld zajlás rózsaszín hullámok  puskacső bemér  vérszigorúan néz engem kit nem látok

  Mindig öklöznek valahol, kötéllel körbevont  ringben, aligzöld füvön, akárhol, táncolni, ütni szavakkal,  s még győztes is lehetsz, ha szól a gong! Bárki, bármit, bármennyit, bárhol, bárhogy kimond. Virágzó versvilág! Maradva a ringnél, lehet, csupán papírmonokli,  versaláfutás.

                Repülőút                            Koosán Ildikó     Bekötve középút felől a székbe a kinti tér alig élvezhető, köd, felhőfoszlány, ablak az égre, a lenti távol havas hegytető;   Monitoron helyzettérkép-adat,  filmrészletei egy kisregénynek, aki képes rá [… Tovább]

  a rinoszéroszok nem mentek fel a hegyre  kihalt álmú völgyben porladoznak léptünk alá ki tudja meghagytak némi villanást tüzet emlék ha észrevehetnénk mozgóképünk   bejátszását pont egy kőbe rúgtam nyaki csont mozgatója talán lapátnyi fogakkal lecsapott a zöldre emberkezdeményre [… Tovább]

  Egész nap egy könyvvel ültél, pokróc vackor, pedig akkor nem is volt tél. Én el akartam mondani… de este lett, aztán éjfél. Egész nap a konyha látott, húst sütöttél, vártam jöjjél, ne csak állj ott… Én el akartam mondani, [… Tovább]

Azt akarod, olyan legyek, mint tegnap, erősebb a napnál, árnyaltabb a saját árnyékomnál és különb nálad.   Jöjj szabadság, teremts nekem olyan világot, amilyenben régen láttál. Legyek ismét szeles, kit nem téríthet el senki emberfia a szélirány változására; a múlt [… Tovább]

    Meteorológiai előrejelzés                      Koosán Ildikó   Szél zúdul az enyhe délutánba, vihar készül, forog a szélkakas, felpörög az idő éjszakára, csúszós út várható, fagyott, havas.   Sóhaj párnázza ki az ablakot, ma küllőző fény: fürge kiscsikó ígérgetett [… Tovább]

Kicsit koptatnám még e földet, könnyű-léptű álmaimmal, s hogy dolgavégezetlen ne tűnjek el. Itt jönnek, itt jönnek az elmúlás fekete hírnökei, a sereg mely vájná már szemem, ha lantom kiesne kezemből. Küzdenék még.  Kezem, éppúgy cikkan a fehér lapon,  mint [… Tovább]

  Legyen meg a napi legye, kukaca, hogy csőrbe vegye, kertje, fája, bokra, ága, költéshez az élte párja, legyen örökké szabad lény, óvja zöld és süsse napfény, legyen surranó a röpte, fogadja a a szél örökbe, s mintha a Nap [… Tovább]

      Rámléptek az évek, látod? Csinos kis lábnyomot hagytak, majd elvittek pár huncut álmot és velejét a vágyaimnak. Az időből már magamnak szánok többet, és csak úgy megszokásból rádmosolygok, látod mától engem minden gyönyörködtet. Rég eldőlt már, hogy [… Tovább]

      Kint mosolygott a nyár, én mentem volna, mentem volna már, de az infúzió lassan csepergett, fáradt voltam… inkább aludtam egyet. Kint mosolygott a nyár, én mentem volna, mentem volna már, de hiába szerettem, akkor nem csókolhatott napsugár. [… Tovább]