Horváth Nóra Szerző
Vezetéknév
Horváth
Keresztnév
Nóra
8 hónap 2 komment

Már rügyezik a deres ág. A szél meglengeti a nap felé forduló fűszálakat. Újra itt az önfeledt kikelet. A beleélés csapdájába estem, mint a tavasz áprilisban, úgy játszik velem az öröm.   Azt mondják a remény hal meg utoljára, hiába [… Tovább]

8 hónap 3 komment

      Már vártalak, csakhogy közénk jöttél – hangzik egy rövid nyitány. Az ibolya kinyílik, tél van, messze még a tavasz. Hunyorog, nem érti: miért, minek hívja életre a megosztó derű?   Ne várj tőlem érthető választ, kérdezd a [… Tovább]

8 hónap Nincs Komment

                     Szép a csend      Sötét éj leple alatt, egy árnyék követ,  olyankor nem tudom, mi van velem,  néha szédülök a fáradtságtól,  alvajáróként viselkedem.  Csak tapogat a remegő kézfejem,  nem lát, nem hall Istenem.     Az erdő [… Tovább]

9 hónap 8 komment

  Csukott szemű madárijesztőt álmodik az ösztön. Egy pillanatnyi reflex vagy csupán, mi áthalad a nap megfáradt homlokán.   A munkából jövet pihenni vágyik a test, a képzelet akkor indul útnak. Gyárban dolgozom, a gépek búgnak fejemben, átadom magam a [… Tovább]

9 hónap 6 komment

Azt akarod, olyan legyek, mint tegnap, erősebb a napnál, árnyaltabb a saját árnyékomnál és különb nálad.   Jöjj szabadság, teremts nekem olyan világot, amilyenben régen láttál. Legyek ismét szeles, kit nem téríthet el senki emberfia a szélirány változására; a múlt [… Tovább]

9 hónap 10 komment

Féltem magunkat.   Az éjszaka fegyelmezett. Éjjeli lepkék, mint apró rendbontók hagyják, hogy a fény felé vonuljon megannyi emlék, mi ajkadat a mai napig olyan bőszen beszélteti.   Ne hagyd, elosonjon tőlünk a védőangyalunk. Mire megjössz nem fordít hátat nekünk. [… Tovább]

5 év Nincs Komment

  Nem az fáj, hogy most elbúcsúzik tőled a nap, hanem az, nem tudom, mikor derül újra fényre, mikor látlak, mielőtt becsukódik a tágas ablak; s már nem lesz semmilyen átjáró én és a homályos látomásaim között.   Letörni látszik, [… Tovább]

5 év 23 komment

Zengő   Úgy leptek el, mint a buzgó méhek az édes mézet, zsong a tavasz, összegyűlnek a hangyabolyok felriad a nyugalom apraja-nagyja, ma ismét egy hangya vagyok, a világ porszeme, pici, védtelen, szorgos, hajt a rögeszme;   addig dolgoztam, amíg [… Tovább]

5 év Nincs Komment

      Sivító hang követi gyatra lépteinket, erősebbé válnak lábnyomaink, még többen járják ismeretlen utunkat, mint azt valaha is mertük volna hinni.   Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják, mi a csendre esküdtünk föl, az éj csendjére, mi [… Tovább]

6 év 14 komment

  Nemtörődömségemben önmagamra találtam, eltávolodnak tőlem mind, kik azt hitték, kiérdemelték bennem emelkedett helyüket; most megváltozott minden, akaratom van. Tört fehér színben tündököl a birtoklási vágy, mások lettek a térviszonyok, az idő is olyan, mint, amilyen én vagyok: határozottan borús, [… Tovább]

Horváth Nóra Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.