Kiss-Teleki Rita : Tél jöjjön tavaszra

 

 

 

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

az infúzió lassan csepergett,

fáradt voltam…

inkább aludtam egyet.

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

hiába szerettem, akkor

nem csókolhatott napsugár.

Fáradt voltam, csak

piszmogott a méreg,

ráérősen szivárgott belém,

balra egy lány fehér arccal nézett…

csak nézett maga elé szegény.

Kint a nyár csak mosolygott,

mosolygott és az ablakra száradt,

és kendőm alatt a veríték

mint világot égető gyalázat…

restellve hagyott foltot.

 

Kint mosolygott a nyár?

Dehogy mosolygott!

 

Nevetett és nézte a bolondot…

engem, és én is csak nevettem,

nevettem az égboltot…

reggel még láttam, valami volt ott…

Csak nevetett a nyár,

ráült… ráült a nyakamra,

és én úgy akartam már,

hogy ezentúl a tél jöjjön tavaszra.

 

2019. február 20.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss-Teleki Rita
Szerző Kiss-Teleki Rita 54 Írás
1975-ben születtem, Tolna megyében. Középiskolás éveimet Bonyhádon töltöttem, innen költöztem Pécsre, ahol férjhez mentem és két fiúgyermekem született. Már család és munka mellett képeztem tovább magam, majd a válásom után Budapestre költöztem. Főleg verseket írok, de rövidebb novelláim is olvashatóak az irodalmi oldalakon. Verseim lírai hangvételűek, de gyakran dolgozok fel bennük tabutémákat is. 2019-ben jelent meg első kötetem El akartam mondani címmel.