Kiss-Teleki Rita : Tél jöjjön tavaszra

 

 

 

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

az infúzió lassan csepergett,

fáradt voltam…

inkább aludtam egyet.

Kint mosolygott a nyár,

én mentem volna,

mentem volna már, de

hiába szerettem, akkor

nem csókolhatott napsugár.

Fáradt voltam, csak

piszmogott a méreg,

ráérősen szivárgott belém,

balra egy lány fehér arccal nézett…

csak nézett maga elé szegény.

Kint a nyár csak mosolygott,

mosolygott és az ablakra száradt,

és kendőm alatt a veríték

mint világot égető gyalázat…

restellve hagyott foltot.

 

Kint mosolygott a nyár?

Dehogy mosolygott!

 

Nevetett és nézte a bolondot…

engem, és én is csak nevettem,

nevettem az égboltot…

reggel még láttam, valami volt ott…

Csak nevetett a nyár,

ráült… ráült a nyakamra,

és én úgy akartam már,

hogy ezentúl a tél jöjjön tavaszra.

 

2019. február 20.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss-Teleki Rita
Szerző Kiss-Teleki Rita 42 Írás
1975-ben születtem, Bonyhádon, jelenleg Budapesten élek. A versek iránti vonzalmamat középiskolai tanárnőmnek köszönhetem, volt is akkoriban néhány versírási próbálkozásom, de felnőttként eltávolodtam az irodalomtól. Azonban néhány éve, egy súlyos betegség következtében sok időt kényszerültem magammal tölteni. Ez idő alatt rengeteget tanultam türelemről, szeretetről, odaadásról. Éreztem, hogy a félelmeimet, fájdalmaimat ki kell írnom magamból. Írtam novellákat, kisregényt, végül mégiscsak a versírás szerelmese lettem. Verseim nemcsak a betegségemről, mint tabutémáról szólnak, a legszemélyesebb történeteimet dolgozom fel bennük. Saját kötetem még nem jelent meg, de publikáltam már nyomtatott és elektronikus folyóiratban is, valamint verseim irodalmi antológiákban is szerepelnek.