– átirat egy régi hangulatról – Néha elképzelem, milyen lesz végül aranyló búzamezők felett olyan magasan szállni, hogy meglátom magunkat a horizont égszín tükrében. Talán úgy lesz, mintha soha, semmi fontos nem történt volna még; mintha örökké tartana ez [… Tovább]
Nekem nem való a napfény és szerelem. Éget a sugár. Az érzés sebez, de napozom, ölelek, ha úgy akarom. Aztán jönnek majd, különféle utakon, árnyékok, fények. Én meg hazudom, ott sem voltam akkortájt, csak látni vélted.
Arra gondolok, látsz engem valahonnan, figyelsz az elhagyott gyárépületek közül, ahogy ott állok ebben a mogorva télben, és semmit se látok, semmit se hallok egyedül. Hogy érzed a nyomást a homlokom mögött, érzed ezt a burokba zárt összeszoruló semmit, hogy [… Tovább]
