Hónap: 2019 március

  Elcsábított a közelséged, ott feküdtünk ketten, együtt, és én felnevettem… ha velem is beéred, az időt ne is vesztegessük. De még védtelen voltam… és ott volt az a sok gőg, a sok gyalázkodó vélemény… jaj, mennyien láttak volna holtan, [… Tovább]

  egy jó erős feketét készítek. (hiánytalanít) elmosódik esőtől a fény. foltozott ruhán, felhős égen aligha segít ez a kávé, hiába innám… vízcsobogásodon virágzik a fény, leülepedő zacc hőzöng-maszkom, valaki kerteléssel szép, valaki kerttelenül. a nagy Ő szívünkből mindig kinő. [… Tovább]

  A világom gyorsan izzott, színesen, de zavarosan, akkor soha semmi sem volt tiltott, néztem, hogy a testem rohan.   Magam akkor nem szerettem, szeretett hát más helyettem.   És a világ pörgött, forgott, használtak és kihasználtak, fáradt lettem… üres, [… Tovább]

Az éjjel veled álmodtam. Meleg fényt és csöndet hoztál, hogy kedvemre merítsek. Elém terítettél ezer színes követ, s könyveket, melyek mind-mind rólunk írnak.   Magaddal is elhalmoztál,  hemperegve adtál, de törékeny lélekkel követeltél.   A langyos éjszaka ágyam szélére ült, [… Tovább]

a verset nagyjából Vanikó írta     Majd úgy teszek, mintha csak magamnakmesélnék. Egy világról, amit mégnem is ismerek, de már benyitnékbenne bárhová, ahol Te otthon vagy. Magamnak pletykálom el, hogy szeretném,ha eljutnál hozzám. De az idő,bár nagy kerítő, úgysem [… Tovább]

  Lágy, aromás, csupa illat a teste, csábul a vágy kapuján beeresztve, parti fűz esztelen ágtöve tombol, halk zene hallik a hűs Balatonból, messzi a víz, de az álma a mámor, egy ölelésre apad le a távol, tudja a Nap, [… Tovább]

jegenye tövén rózsaszín barackfácska vándorok nyoma

kép az internetről         Márga sárga lett az út, Jancsika arra járt. Nyolc alig múlt a kis csibész, s megjelölte a határt.   Sárga csík jelezte, hogy veséje rendbe’ van, képén büszke vigyor feszült, bohókás angyalarc.   [… Tovább]

Egy kis nosztalgia       Őrizlek magamban                                            Koosán Ildikó      Ha madár lehetnék, innen messze mennék, fenyőerdőd [… Tovább]

  Figyel minden mozdulásra, vésztjósló a huhogása, suttyón lesni sose restell, tekert fejjel, éber szemmel, s hogy a prédát ne tévessze, sötétben is lát a beste, még a csönd se fog ki rajta, a nesztelen zajt is hallja, templomtornyok, romok [… Tovább]

M. Laurens ÍGY SZÜLETETT AZ EMBER Az igazság néha fáj! Két majom egy szép napos délutánegymást bolházgatták odafenn a fán…– Állj!… Állj!…Mondjuk ez így túl profán…kezdjük inkább elölről és újra tán:Tehát!Két majom összeveszett egy borús délutánés jól pofán-vágták egymást odafenn [… Tovább]

  A szeretet nem mérhető karátra, a tisztesség meg nincs ár-cédulázva, s ha minden haragot kiirtasz egyszer, az aljasságra akkor sem lesz vegyszer, s ha húzod-téped, míg fútja a szuszra, az gátlástalan terem, mint a dudva, de tedd a jót, [… Tovább]

Tenyeremben tartom  a hunyorgó tájat,ujjaim közt zuhatagként átfolyik a Nap. Lehajlok egy fűszál zöld ajkához s megcsókolom a tavaszt.   Boldog vagyok. A múlt fullánkját sem érzem, dús, eleven illat leng körül,s ereimbe adrenalint pumpál. Szívem kihagy egy-egy ütemet.   Elmélázom.Nem tudom, hány óra. A virágoktól kérdem mennyi az [… Tovább]

    Bajosan megy le a víz, csak bugyog a lefolyó, a maradék NŐ belőlem – több maroknyi hajcsomó habosan kavarog, feketén örvénylik a kád vizében. Utána nyúlnék, de félek… még belehalok a mozdulatba… én ki nem szedem, az ott [… Tovább]

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek.   BERETTYÓ   Neve régből onnan ered, hogy berekkel szegélyezett, szülőöle Szilágy megye, dajkálgatója Réz-hegye, kacskaringós, áradt útja ősi emlék, múltba fúlva, ásott medre értő szándék, ma is hálálja a [… Tovább]

  Fürge madár, kicsi madár, hosszú farkával navigál, tolla fehér és fekete, móddal bánt a festő vele, s hogy a két színt békén tűrje, jár hozzá kis hamvas-szürke, szépen lépdel, gyorsan szalad, ahogy röppent rovarba kap, önfeledt a munka közben, [… Tovább]

  Mielőtt szólnánk, látjuk gondolatainkat, fontolgathatunk.   Emlékek ágyúiból tüzel a múlt, tehetetlenül szemléljük csapataink rohamát az én-harcmezőn.   Ha nem gondolkodunk a lélek akkor is fel-le jár bennünk, figyel, szavakat keres és pillanatra készen tudósít törékeny békénkről, háborúnkról.

kép az internetről Márga sárga az út,kivisz a temetőbe,bársony bokrok közt fut,virágkoszorú az őre. Lecövekelt kövekcsendesen meredeznek,fiatal és öregkövek között törekszek. Egyik talán enyém,bolyhos mohák borítják,másikon jó reménycsengő szavait írták. Vagy én vagyok a kő,az út, a márga sárga,s az [… Tovább]