Schifter Attila : Balatoni

Örülhetsz titokban vagy a nyílt utca térkövén

(végre-valahára elpatkolt ez a vén, kövér,

kelletlen, szertelen, felnevelhetetlen gyerek)

De megkérlek, engem a Tengerbe temessetek.

 

Ne rakjatok a föld alá, mikor bevégeztem

– a férgekből untig elegem volt az életben

és köröttem a gyökerek se tekeregjenek.

Ha elmegyek, engem a Tengerbe temessenek.

 

Szerelmet bomló szívemen tiszta láng csókoljon,

miután köztetek immár nem lesz itt több dolgom

és hamvaimból lágy ködöt víz felett hintsetek:

Útra kelni, engem a Tengerbe temessenek,

 

hogy érinthessem a jachtok feszes, karcsú testét,

lássam a vízpart lámpáit, teliholdas estjét:

Nekem lelkemben élő Menny fényei kellenek.

Hogy elhajózhassak, a Tengerbe temessenek.

 

Szerető-áramlatok ringathassanak óvón,

örökös törzshelyem legyen a földvári mólón,

hol kicsapó hullámmal sirályt hessegethetek.

 

Emlékezz rá(m): a “Magyar Tenger”be temessetek.

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.