A tavaszi hónapok életérzése nem mindig a boldogságérzést tükrözik a művészetekben. A tavaszi képek sokféle jelentést kaphatnak és főleg az irodalomban ez nem minden esetben csak azt a pár hónapot jelöli. A természetközeli művekben sokszor az ellenpólusa a télnek, vagy az ősznek.
“Nagyot kacag tavaszkor a Föld,
Nagyúrtól, paptól így tanulta:
Milyen jó bolond is a paraszt,
Új tavaszkor robotol újra.” (Ady Endre: Kacag a föld)
Tavaszi ritmus
Elolvasta:
865
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Bognár Imre Tivadar
Gyöngyöt fűz egy zöld fűszálra, esetleg, Kora tavasz mély dacára,
vagy, Kunkorodik a csírája,
vagy Kamasz tavasz huncutsága,
tudom butyutaság, de ez jutott most reggel csak az eszembe.
frissen roppan hagyma szára,
tulipánnak intve várja
libbenjen a rokolyája.
Szellő, harmat hajnal zargat,
nyíljon ki már az az ablak,
hajoljon ki függöny tüllje,
párnahajnak kövér csücske.
Apró cseppű selyem eső,
megnyugtató, serkenj elő,
cuppanó csók, szikkadt földre,
üveggyöngyök ülnek körbe.
————————————
Nem kell mindig mélyen szántó, megrendítő sorokat írni, ebben egyetértünk, de füle meg farka azért legyen. Az első versszakból hiányzik az alany. Feltételezem, hogy a tavasz cselekszik éppen, és rendben is volna így, ha továbbra is ő marad a cselekvő és Tavasz vagy ennek valamelyik szinonimája a címe, itt azonban a második vsz-ban már váltunk, így az első értelmileg csorbul.
Szeretném megmorogni továbbá a tüllje-csücske párost, ami meglehetősen rondácska, mert a szereplő mássalhangzók különbözőbbek szinte már nem is lehetnének. Emlékszünk: a képzés helye szerint kéne hasonlóságot mutatniuk.
Amúgy aranyos. A tüllje-csücske is elfér benne. Az első vsz-kal viszont kezdeni kéne valamit.
NHI
Kedves Ilona! Értem én és köszönöm. Gondolkodási időt kérek ahogy a többi versemnél is, ebben a szekcióban. Hálás vagyok a segítségért. Szeretettel: Edit
——————
Köszönöm a visszajelzést, kedves Edit, technikai okokból (sok a várakozó) átteszem addig is a nem publikáltakhoz.
Szépeket: NHI
Tavaszi napsütésben
Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mélyet lélegzem, vége. Nem is fáj.
Visszanézek, messziről jöttem.
Vigasztal, végig ott voltál velem
abban a régi tévedésben.
Segítettem tán’ kilépni…
sebet sem ejtettem.
*
Hogyan tovább, még nem tudom.
Talán átgondolod, mi legyen velem
s veled, ebben a tavaszi napsütésben.
Tavaszi anzix
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Cserebogarat
cserélnék. Csere bogár
nem kell most nekem.
* * *
Kecses almafák
selymes szirmából szellő
vet cifra ágyat.
* * *
Míves vázában
buja tavaszi csokor
– illik aktodhoz.
* * *
Poszátaének
a berek bíbor fátylán
dallamos ékkő.
* * *
Pimasz kis stiglic
dalolva tisztelte meg
őszülő fejem.
tavaszi hangulat
Elolvasta:
350
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Balla Árpád Zoltán
Apró léptű tavaszi szél
suttog az éjről, elmondja
a fák titkát…
Hajnalban nőtt levelek
selymét bontja,
zöld bokrokkal bólogat.
Itt-ott sárga virágok
szirmait csodálja.
Álmot sző, varázsol,
szívem vele zenél.
Lassan kibontja
zsongó dalát
– a szél.
Tavaszi pillanat
Elolvasta:
889
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Dr. Nagy Miklós fotója.
Fehér szirmú, patyolatlány,
kökörcsines kis sziget,
túl halad a világ zaján,
áprilisi üdvözlet.
Bátran áll a pusztaságban,
karcsú lábon csengettyű,
követhetik furcsa árnyak,
nem lesz soha keserű.
Tavaszi zsoltár
Elolvasta:
864
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csak lelkem, a magasba kéredzkedő
leljen nyugalmat, s andalogva verset
szavaljak, míg ezret lobban az erő
a lángban, s tegyem eléd a kezemben
tartott kézirathegyet, földre rázva
unott láncaim, tisztán és szabadon
fussak magam elől, amíg találva
valami örökkönvalót, hajadon
ajkán káromlás zöngéin felnőve
lázadóként harcolhatok, fenhetem
a kard sikoltó élét, a nyers lőre
ízébe dőlve nyaklik küzdő énem
egy tál zöld lencsére, ahol kavarog,
hömpölyög a magnak vére, és végre
megtudhatom, hogy miért, és bámulom,
amit higgyek, mi elveszett, vagy el se
veszett, csak sűrű zápor illata fojt,
bujkál a rettenthetetlen, előttem
a senki földjén sarjú vetéskonvoj,
már nem tudok semmit, bár kendőzetlen
útmutatást hintenek az angyalok.
Pihen az értelem az égi rendben,
múltban tátongó emlékezet vagyok.
Tavaszi folt. Csepp csillan – észrevétlen.
Tavaszi szél
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Megint egy hétfő, azt hiszem,
hordom némán az időt, úgy viszem,
és nem ütök vissza, mert nem muszáj,
ha tettek helyett csak jár a száj…
Jó volna ülni a vadlesen,
régi dalt dúdolni csendesen,
nem nézni: holnap, jaj, mi rág?
s hogy fennek-e ollót a moirák?
Didergő tavaszi könnyű szél,
néz a szem, mert a gondolat beszél,
fejünk felett az ég hamis,
és gyöngyöt szór ránk az április.
Nagyítás – Tavaszi zsongás
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } Két rövid vers
Nagyítás
Mellettem futsz ragyogsz
A szív emelkedik
Váll a vállhoz ér
Vágy a vágyhoz ér
Mikor célba ér a szó
A messzeség megáll
Mosolyba öltözik
_________________________________________________
Tavaszi zsongás
Ne kérdezd miért
Játszani akarok
Húrra teszek hangot
Imádom ahogy szédül
Imbolyog
Ki is festem
Nézem pirosát
Kékjét
Lángját
Szivárvánnyal átkötözöm
Megszólítalak
Mosolygok
Neked adom
Tavaszi dal
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mint selyemhernyó a levél fonákján,
begubózva várjuk az éltető napot,
erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra,
feledve múlt időt, hisz vége, láthatod.
Ránk pillant a hajnal didergősen,
de már mosolyognak a duzzadó rügyek,
árnyéka lesz újra a világnak,
ahogy az április jő, s felénk üget.
Bolond idő, bolond szél, bolond tavasz!
Csodára vár a fű meg a barka,
zsendül a leveles ág, bogár éled,
zöld a rét, kék a százszorszép rajta.
Nézd, visszajött a rozsdafarkú is,
a lugas végén riadva rebben,
egy harmatcseppben fürdik a reggel,
az Univerzum elfér a tenyeredben.
Ébred az élet. Színes, gyönyörű.
Cikornyás felhők futnak a háztetők fölött.
Csak a selyemhernyók alszanak még,
álmukat szövik a kert eperfái között.
Könnyű tavaszi dal
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Virág kúszott most a tájra,
madár röppen, rebbenő.
Benne is dúl annyi élet,
az már szinte rettentő.
Szárnya csapkod, kósza villám,
drága ékkő, cikkanó.
Kék, zöld, sárga, rozsdabarna,
eltünő, felvillanó.
Mély zúgás tör föl a hegyre,
tavaszharang, konduló.
Mindkét szemem fénnyel telt el,
szépség-, csodakolduló.
Hangförgeteg, szín és illat,
kikeleti fénytörőn,
mind egyesül nagy fehérbe,
hirdetve az érkezőt.
Mint a végső, ugrás előtt
visszatartott levegő,
feszült minden, így a legszebb!
Épp életre ébredőn.
tavaszi vacsora
Elolvasta:
44
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Asztalt terítettünk,
vártuk mikor jön haza
a tavasz.
De helyette jött a tél
és az ősz.
Mindent felzabálnak,
amit az ember főz.
És hiába várjuk,
várhatjuk a csodát,
ma a Duna is
két méter ötvennél állt.
Tavaszi litánia
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Füst gomolyog,
szellő lelkendez köréd.
Többet vár tőled
a pöfeteg elvárás,
mint a jóval kevesebb ennél.
Elbújsz előle,
megles, rendre
utasít, közel
araszol a vágy,
beléd kérgesül
a környezeted,
akkor is vár, ha kikerülöd.
Már nem vár,
nincs mit tenni,
tükörképmásod a Hold,
tudod, ez amolyan
homogén látomás,
rügy-ragály,
Godotra várva.
Tavaszi készülődés
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Omló napfényben
villan kezében a fém.
Bokrait metszi
Tavaszi eső
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }* Zeneajánló: Bach: H-moll szvit
http://www.youtube.com/watch?v=gmSDiuh54e4
Lángra lobbant a friss tavaszi eső,
h-moll szvitet komponál a szivárvány,
bennem égő végtelen ősi erőt,
ajkával oltogatja egy cigánylány.
Kicsiny melle fehér blúzára vacog,
rövidre tépett haja épp leér fülig,
büszke bimbói, mint éretlen magok,
isszák a szerelmet utolsó cseppjükig.
Sorsában él gyermeki akarata,
átragyog örömkönnyei fátyolán,
eltitkolt vágyainak minden szava.
Nem tépi lelkét a haszon érdeke,
lepkesúlyú pőre léptei nyomán,
szabadon száll az énekek éneke.
tavaszi parti-túrák
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
babérhoz
kellenek a hörpikék
s ha nem
habra megy
a fenékig túrák
s mikor már
a vers is
oly modern
hogy félremegy
mint tavasszal
a fagy s a szél
a szó mi szó
hol partot ér
mint útközben
a hóbuckák
nagy halommá nő
s úgy lehűl
hogy az olvasóban
promt beáll
az agyhalál
Tavaszi akt alföldi tájban
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }ha indulok már árnyékomra lépek
felh?kre fest a fák ecsetje
lágy jegenyék halványzöldje
elpirul rajta a sok barka
szétszóródik fénye dalos alkonyatba
tágul a kapuja az ég alja nyitva
hacsak a szél meg nem jön vonyítva
s kutyái tépik ruhámat a koncot
reccsennek az öreg csontok
bámész szememet alig hunyorítom
végpásztázik a komorló síkon
ha indulok már árnyékomra lépek
s kiszorulhat bel?le a lélek
szélesen csitul az alföld horizontja
tágasságát csak egy-két nyárfa bontja
s ahol az árnyéka elfekszik
elsötétül máris a fehér szik
mint a magány oly sötét az ég is
várom hátha feljön egy csillaga mégis
alkonyi szél kutyája sem társam
elkushad feketén hogy már ne is lássam
de halljad tavasz-illat lebeg a légben
fülemüle trilla csábos esti dallam
osonó léptekkel közeledik halkan
alakjában téged máris látni véllek
illetlenül büszke meztelen tavaszban
Tavaszi anziksz
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ma délben mosolygós
bölcs ragyogással keltett a Nap.
Vékony-meleget szűrt ablakom
párkányán megült a fuvallat.
–
A tompa csöndet fütty szakította át,
majd számtalan cserfes kísérte dallamát.
—
Virrasztasz bennem, mint gyertya
zord kripták mélyén,
/ táncoló fény /
lángcsóva vagy te ,
a füstölgő kanóc én.
—
Zajos pondróké az éden,
/ szolgahad ássa /
hogy termővé érjen.
—-
Halottak szívverését visszhangzó
tegnapot jöttem ünnepelni,
kongó súlytól roskadó
macskakövön -, parázson járni.
—–
Olykor olcsó frázisokkal dalolunk,
hogy szavunk megértsék,
s ne peregjen kormos kétség
mögénk,
meglehet csizmaszárhoz kapunk, pedig
elménk lett fegyverünk.
Mások levegőoszlopát cipelned kell,
s húzz ajakadra mosolyt,
valahányszor hamisan énekel.
Tavaszi kifestő (gyerekzet)
Elolvasta:
80
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Piros
Pirosan jó a cseresznye,
ropogósan, frissen szedve,
piros, mint a kerek retek,
pirul, mint a heves gyerek.
Rőt a bohóc pingpong-orra,
aki köhög, piros torka,
vörös a hús, mit megsütnek,
tulipiros minden ünnep.
Fehér
Fehér színű a gyöngyvirág,
a liszt, amit mamád szitált,
a tejszín s a kenyér béle,
mesében a Hófehérke.
A komondor fehér kutya,
menyasszonyon fehér ruha,
hasonlít a liliomra,
habos, mint a túrótorta.
Zöld
Zöld a zuzmó, s az új levél,
a spenót, amit meg kell egyél,
zöld lombokat nevel a tölgy,
zöld ruhát ölt tavaszi völgy.
Zöld színű a postástáska,
vadászruhák paszománya,
zölden cikkan a pannongyík,
s magyar zászlón zöld lenn a csík.
Tavaszi strófák
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kikelet hava
Foltokban hámlik a táj fagyott arca,
itt-ott el?bukkan némi zöld remény,
március el?lép, s magát megrázza,
enyhet ígér, napot, tavasztüneményt.
Szelek hava
Földszürke pacát foltoz az égre
löködné odébb, de nem bír vele,
cibálja húzza – feladja végre,
s fut tova április szeszélyes szele.
Ígéret hava
Orgonaillat libben ágról ágra,
es?csepp cifrázza a kert homlokát,
csipkés hajtások nyújtóznak fénybe,
éjemet édes májusíz járja át.
Tavaszi parafrázis akácokkal
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }szakad a nászi felh?fátyol
Szilágyi Ferenc “hubart”-nak
már levirágzik az akác
a tavasz utat enged nyárnak
félreáll a nap útjából
szakad a nászi felh?fátyol
szirmokon taposunk
szomorú körmenet
levélzöld fákon rongyos menyasszony
elhal a sz?z hogy életet fakasszon
Tavaszi zsongás
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szép kikelet, muzsikálj, szerelem dala szálljon!
Újra veled lehetek, neked élem az álmom…
Perzsel a Nap, tüze éget, s izzik a vágyam –
éjjel a csillagos égbolt h?ti le lágyan…
Nyílik az orgona, bólogat egyre a szélben,
szép lila fürtjei ontják illatuk, érzem.
Bódulatomban mit tehetek? – visz az ösztön,
s nem tart már remeg?, suta lábam a földön…
Felkap a képzelet, és lebegek, csuda érzés!
Félek, a mámorom áthat, s szít a kísértés …
Nem tehetem, kegyelem! Tegyen újra a földre,
s hagyjon, amíg tudatom nem súg a fülembe!
Tavaszi ébredés
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Válasz Péter Erika: Miel?tt lehullnak a felh?k cím? versére
Majd mesélsz a múltról és jöv?r?l,
s arról a h?sr?l, kinek hisz a világ,
és aki vagy – a fájdalom lánya.
Eltakarod arcod,
ha már nem bírod a harcot,
és remegsz, ha szólni kell…
valaki énekel…
És már nem félsz.
Védelek az emlékek és a világ ellen.
Bennem meleg van és béke,
nem kísért a gonosz emléke.
Megsimogatom mindened.
megsimogatod mindenem,
összebújunk sejtelmesen,
senki által nem láthatóan,
senki által nem érezhet?en,
s ami eddig er?tlen volt,
er?nkké válik,
ami kett?nek látszik,
egy …
befogadlak csendesen
Tavaszi szeszély
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Zsongásba mártózik, kacsint és fényt lehel
Bájitalt keverve lép egyet, s térdepel
Hiányzol Édesem!
Színesen nyújtózik, féktelen hempereg
Szíveket dobbantva ölel most melegen
Hiányzol Énnekem!
Ragyogón villódzik, permetez fényeset
Bujaság b?rében mosolyog ékesen
Hiányzol Életem!
Mámorosan szövöget, söndörgetve cincorgat
Badarságot duruzsol, körmönfontan cinkosat
Nélküled Iszonyat!
Tavaszi reggel
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
harmatkönnyeket
lélegző virágszirom
égre mosolyog
*
pirkad a hajnal
nyújtózkodó friss rügyek
tavaszt remélnek
*
méhecske zümmög
szelíden borulnak rá
nesztelen kelyhek
Tavaszígéret
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szemkápráztató
tavaszígéret, fénylő
aranysugarak
ernyesztik lággyá,
majd folyékony múlttá a
bágyatag havat,
megfoghatatlan
tünékeny varázs – a tél
múló pillanat.
Közöm a tavaszi hajnalhoz – agglomeráció
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A címre bármilyen jobb javaslatot elfogadok! … Igaz, a versre is 🙂
Hajnal. A kelő Nap széle
kikandikál a domb fölött.
A táj – levéve hálósipkáját –
bíbor palástba öltözött.
Egy őzsuta gidájával
legel – csábít a fű szaga,
s már visszahúzta karmait
a neszekkel terhes éjszaka.
A Nap félig kibújva
fecskéket csalt az égbe fel,
fényére túlnan a hunyni térő
Hold már álmosan felel.
No lám! A gólyák! Lenéznek,
összeütvén a csőrüket –
– váltó csattog. A kalauz szól:
– Jegyeket kérem!
… Ez őrület…
Első tavaszi ujjgyakorlat
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ezt a múlt tavasszal írtam, áprilisban. Hátha tavaszcsalogatónak megfelel…
Nincs mese, a tavasz
eljött megint!
Ravasz
illat legyint pofán,
profán gerjedelmek és magas eszmék
– nyugi, lesz még
jelző dögivel, hogy a víz kiver -,
a toniám hiper,
pulzusom az égben…
Abbahagyjam? Még nem!
Tavasz van immár, nincs mese,
nem pusztul éhen a lepke se,
ügyet-
len rügyek tétováznak,
a méhek tanúi a násznak,
másznak
a hernyók, szőnek a pókok,
a hidegre nincs már jó ok…
Tavasz van, nem tagadhatom,
a tereken, utakon
alig-ruhák a lányokon,
itt popsi villan ki, ott kebel,
betel-
ni nem tudok vele,
gombóc a torkomon
se föl, se le…
Volt ám tavasz már máskor is,
hamis évszak – lásd április -,
most Nap ragyog, de könnyeden
gyűlhetnek felhők a kék egen,
kopoghat még tető,
jégeső verhet cserepet,
reped,
hasad a kúpcserép,
jöhetnek a cserépcserék…
Ez az esztendő még kamasz,
ezt súgja-búgja a tavasz,
itt már csak én
vagyok öreg,
befektetni már nem éri meg…
Tavaszi fáradtság győz felettem,
de nem feledtem
élvhajszolt ifjúságom
– és sose bánom!
Tél és nyár közé ékelt évszak
– készak-
arva kerülöm a nevet,
azt hiszem, így is megemleget! –
nehogy elbízza magát nagyon,
ha rajtam múlik, azt nem hagyom,
– Sándorékkal ő küldte a zsákot,
ennyi meleget az idén
még senki se látott!
A tavasz még arra is jó lehet,
hogy versemet inspirálja.
Spirálja,
ciklusa évszakoknak
soknak árt, de soknak használ,
nincs jobb nekem erre a tavasznál!
Neki köszönöm, mondhatom,
hogy tavaszi ujjgyakorlatom
megírtam, ahogy kellett.
Nos, most ennyire tellett!…
TAVASZI ZSONGÁS
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Régi versem – a tavasz új köntösében.
Az éledő táj feltámadásra vár
Rohanó világunk irgalmat kér
Bensőmben érzem a tavaszi zsongást
Sóhajom lobogva küzd a holnapért.
Bármerre nézek ébred a kikelet
Zsong a szívem, mint égő gyertyaláng
A szél hátán virágszirom kering
Új csodára vár az örök körforgás.
Tavaszi szürreália
Elolvasta:
71
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }fotó: Victor Ivanovski
Ebéd utáni kávé illata tekeredett
össze otthonosan, puhán cigarettám kuszán
szállongó ezüst füstjével. Béke és lustaság
ringatott álomba a kinyitott ablak mellett.
A p?re fák épp öltözködni kezdtek,
én meg meztelen tébláboltam a parkban.
A szélben gyermekálmok ringatóztak,
b?römön szemérmetlen élveztem
a virágszirmok leheletnyi pillantását,
a fénybe fordított arcokon sóhajok
ébredeztek félénken, mikor a tavasz,
e játékos, frivol és kegyetlen terrorista,
arany repeszeket robbantott le a napból,
és mosolyokká olvasztotta a télb?l
itt rekedt fintorokat. Rügyez?
bokrok között pattanásos nimfák
és pánok kerget?ztek, szerelmeskedtek,
hadakoztak. Vékony pólójukon átégett
a vágy és az itt, a most, a mindig
három lehetetlen kívánsága. A szök?kút
vizéb?l sell?k csapkodták szerte illatuk
ezüst permetében kényes titokzatosságuk.
A padokra nyugdíjasok ültek, ujjaik
közt fornettis zacskókból morzsák
hullottak áttetsz?n bólogató galambok elé,
verébrajok sörétjei szeletelték a leveg?t,
szökött álmokat tereltek kósza felh?k.
Egyre növekv? lármában, zajban, figyelmetlen
tömegben állva álmomban nem röstelltem csupasz
testem szégyentelen, de végül már zavarni kezdtek
csontokról cafatokban égbe lobogó lelkek
a lemen? nap vörös fényében – felébredtem.
Tavaszi transzformáció
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Rég-volt szép tavaszom,
ó, de szerettelek,
kapaszkodás nélkül
futottam feléd.
Ma már biztonságos
korlátba fogódzva,
kerülő utakon
döcögök eléd.
Tavaszi ajándék
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Diderg? téli napok…
Vágyódik a szív
egy színesebb világba,
mi napfényre hív.
Csörgedez? patakok,
olvad a Tél,
múlik már a sötétség,
nem zúg a szél.
A Tavasz ajándéka
a zöldell? rét,
virágzó fák szirmait
a szél szórja szét.
Tavaszi kérdés
Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Tavasz kérdés
miért a nap
ha nem veti le ólomgúnyáját a lélek
miért a virág
ha a tekintet egy göröngyben elakad
miért áraszt vizet a szél
ha nem fürösztöd meg benne arcodat
Tavaszi duett
Elolvasta:
528
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } …a halálunk pedig – néhány évet várhat.
Tavasz ölel kettőnket lágyan
a csipkemintás fák alatt.
Nemeket mondtunk egyben s -másban,
de kezem kezedben maradt.
Viszlek magammal rügyről rügyre
tavaszt csodálni néhány éven át,
gyűrt szívünknek hitet, s erőt adni,
mondogatni – Ne félj, ne félj, hogy vége már! –
Pillangók bölcsőjét ringató szélanya
virágszirmocskákkal tarkítja a tájat,
tücsökhegedűként zeng az élet dala,
a halálunk pedig – néhány évet várhat.
Nem illik most, tudom ,temetőt idézni,
hol eltűnik a test és eltompul a szó,
odafordulok hát virágokat nézni,
ahol üdébb a rét s elolvadt a hó.
És amikor egyszer elszakad az élet,
s tél topog az ősz nyomán, fogd kezem,
hogy úgy ragyogjak, mint régen a nász után.
Tavaszi bolondos
Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
bolondos szellőcske
beletúr hajamba’
bolondos kacagás
bujkál a szavamba’
bujkál a szavamba
bolondos vidámság
lelkemet átjárja
bolondos boldogság
bolondos boldogság
reménnyel hiteget
bolondos gyerekként
megőrzöm hitemet
megőrzöm hitemet
bolondos gyerekként
bolondos kedvemben
dalolni szeretnék.
Tavaszi hexameterek
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Az egyik legszebb évszak, 3X5 sorban; ahogyan én látom.
Március
Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény,
csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még,
bár az utolsó, vad dühe tombol, várja a végét,
s csúf maradékát ?zi madárdal, holnapi nappal
új tavaszunk jön, s kék ibolyát szór f?be a tündér.
Április
Néha szeszélyes, mint a kamaszlány, duzzog az égen,
könnye lecsöppen, majd felszárad amint beletörli
felh?-zsebkend?be szemét és megsimogatja
sóhaja arcod, majd dühösen fúj, mint a bolond, ám
erdei völgyben hallgat a szél: ott él a kökörcsin.
Május
Forró májusi szél puha ujja becéz, odafent, nézd,
búzavirágszín köntöst öltött, tiszta az ég, csak
kósza, szelíd bárányfelh?k legelésznek a szélén;
zsong a mez? és orgona illata száll a szobában
mélylila s sz?zifehér koronázza az ünnepi vázát.
2008-03-20
Tavaszi nyitány
Elolvasta:
77
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } vacogott a vérem, borzongni akartam..
Letörött a fagy kék körme,
a fény meleget hint a földre.
Tavaszodik, olvad a zagyva kotyvalék,
tócsatavacskákban csónakázik a jég.
Megitta a jeget a nap,
id?n, s határon túl vártalak.
Lüktet? arcodra hó hullott, lenyaltam,
vacogott a vérem , borzongni akartam.
Fellobbant a szerelmi láng,
hajad havába font glóriát,
ragyogott, mint gyémánt, kecses kandeláber,
fortyogott, mint arany tavaszéji kráter.
Tavaszi álom
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Látni világot…*
Szeretnék futni, rohanni
rét füvén kacagva,
Pohárba harmatot gyűjteni
– mint nektárt itatni.
Látni Veled világot
melyet szemed még
nem nézett.
Helyette lelkem rozsda marja
az út is már romokban
Kikezdi lassan a köd a tájat
Szemem is fárad
Látod mi maradt?
Kezemben tartom
– az üres poharat.
Tavaszi tisztaság (Gyerekzet )
Elolvasta:
76
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }gyerekvers
Képzeld, mit láttam a minap,
gargarizált reggel a nap,
s hogy mosolya fehér legyen,
fogat mosott egy hóhegyen.
Téli göncét rendbe hozta,
felhőhabok közt kimosta.
Fénykarjait felénk tárja,
lám, a tavaszt tisztán várja.
Tavaszi háromsorosok
Elolvasta:
194 616
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szikrázó napfény,
mézédes illatfelhö,
ez már a tavasz.
Fecske cserregés.
élesen hasít bele
tavasz csendjébe.
Tavaszi réten
millió számra szálldos,
zümmög a sok méh.
Tócsában fürdő
kócos fűzfalomb között
megcsillanó fény.
Nesztelen éjben
holdfényben fürdő réten
suhanva szállnék!
Párás víz felett
Ólomszárnyú est lebeg,
álmos gondolat.
Tavaszi fogadóiroda
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*
fogadj a barkára
a cseresznye fára
tégy a hóvirágra
nyíló aranyeső ágra
téted tedd fel sorra
az orgona bokorra
nárciszra, ibolyára
és elég is lesz mára
de a legjobb tipp:
csipcsiripp
Leceki tavaszi
Elolvasta:
194 628
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Sudár jegenyefán
szél úrfival játszó
levelek susognak
újuló reményről.
***
Menyasszony ruhába
öltözött gyümölcsfák
bogár-nászra várnak
édes nektárjukkal.
***
Hajló szőlővessző
fájdalmában sűrű
könnycseppjeit sírja
szomjazó homokra.
***
Bogárzó vizében
hajladozó nád közt
vadkacsa pár fészkel
tojásait féltve.
Tavaszi álom rám talált
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…s hozzám szállt…
csendes álmot küldtél felém
színeset, tarkát
melyben megtaláltalak…
Te vagy a csillagfény
mely beragyog
a lelkem ablakán
Te vagy
egy kis virág
melyet féltve ápolok
egész éjszakán
Te vagy
egy kis madár
kit feltve ?rzök
s két kezembe
bújtatom
ha már
a hajnal les reám
Te vagy nekem
a tiszta viz? forrás
melyb?l kortyolgatok
s szomjam oltom
ha ég bennem
a vágy
Te vagy
a lágy szell?
mely suhanva
csókot hint reám
Te vagy
a teli Hold
mely fényével
álomba ringatott…
…s ? rizte a csodaszép álmot
s vággyal teli csókodot…
KOCSMÁBAN
Elolvasta:
864
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csak arcára néztem, s észrevétlen
pillantását figyeltem lopva-
orozva.
Szájában ott aludt a pipa,
ám itt a zaj, s az ital-íz között
derengett fel bennem a gondolat,
– nem időzve sokat –
ahogy arcáról homlokára tévedt
a nyugtalan tekintet,
– becsomagolva gondosan a nincset –
ki ő, vagy talán hogy ki volt?
– a papír önként itta be a sort –
Cserzetten ült a bőr az arcon,
s a ráncok oly nyugodtak hevertek rajt,
mint egészen kihalt
vén nyári délután a táj
a fullasztó melegben.
Most öreg.
Kezét kulcsolva ölbe ejtve tartja,
és látni rajta,
ezernyi gond a társa.
Tekintete valami furcsa távba réved,
lassan mozdul a fej,
s a pillantások,
ahogy riadtan futnak széjjel,
kérdezőek.
Talán véletlen, talán épp akarva,
egy könnyű mosoly suhan rajta át.
Sapkája régi – évek zsírja ül benn,
s a haj befödi ráncos homlokát.
Pihen.
Vagy épp a tavaszi melegnek
– árva magában –
kiált a gond a poharában.
Aztán egy hirtelen mozdulattal fölhajtja
maradék sörét,
– a rossz ablakon bebámul az ég –
s föláll.
Egy szusznyit széttekint,
majd öreges, de mégis gyors mozgással
lendülve lép, és kezét
a sapkájához emelintve nézi
az ajtó résén mint izzad a lég.
Élet és költészet
Elolvasta:
609
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ez ilyen út.
Hiába a veszélyjelző táblák,
az ötlet hirtelen ugrik elém,
kép, látomás, félre olvasott
szó, bármi, kibontatni magát,
visz új gondolatkalandba.
A hangok sűrűsödni, a dallamok
élni kezdenek s akár egy virágzó,
pompás tavaszi fa, belül olyan
leszek, méhek és fények zsongnak —
hallhatatlan hangok vesznek körül.
Vések, festek, hangszert bűvölök,
jéghegyet mászok, időutazok, csak
a gondolat szó, hang, értelem legyen!
A megvalósítás szent Teljességében
gyengéim, gyarlóságom feledem.
A semmihangban, mélyen, olykor úgy
szeretném hallani kedvesem!
Közben az idő elmegy életemmel.
Ez ilyen út.
Hangulatjelentés
Elolvasta:
434
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mint tintával térképre rajzolt sziget
kacsint felém a tavaszi zöldet váró,
hókásával átitatott part menti liget.
Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain
emlékezetem húrjait pengetik.
Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam,
s nem számított a tarajok verte magány.
Vulkánok ős idomai nyugtatták felhőim szegletét,
s mélyédes hang fuvallma ringatta szívemet.
Messzi hullámok zaja ostromolta
a partot, köveket, alvó kacsákat, s engem.
Mint valami ünnepi ritus szimbóluma
tekergett, kavargott, pattogott velem
a sirályokat táncoltató szél,
a lombokat ráncigáló láthatatlan
vad kölyök.
S az illatok,
azok a halszaggal elkeveredett,
lila levendulalánggal megbolondított
fortyogón, kábítón csábos illatok!
Azok csak bennem váltak valami új
eleven őstipussá, bolond egésszé gyúrva
mindazt, mitől a part, a nádas, hattyú,
a lombok, föveny, a sár és a partra vetett
mementóként otthonára lelt csavargőzös
együtt dalolják a Platánok levitézlett
bőrcafatjaival kórusban:
Balaton, Balaton, Balaton.
A tavaszról (három sorosak)
Elolvasta:
364
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }festmény:internetről
Óvatos tavasz
nesztelenül lopódzik
a hóbuckákon.
*
Madárcsicsergés
a hajnalok időtlen
harmóniája.
*
Tavaszi szellő
békejobbját nyújtja a
zord böjti szélnek.
*
Lám, a természet
megújul minden évben,
nem úgy az ember.
*
Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.
*
Ibolyaillat
nyújt vigaszt a hóvirág
hervadásának.
*
Nyírfa ágán ring
a lágy tavaszi szellő,
madarak gyámja.
Triptichon
Elolvasta:
346
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép :Internet: Naplemente
Triptichon
Koosán Ildikó
I.
Éjfél után
Te még fenn vagy?
jött a hang a lámpa fénykörén
túli homályból…
Álmodozásomból felráz a valóság
csendjeimből az idegen illat.
A távolság fényszórói mögül
előimbolygó alakod immár
csupán tudatalatti látomás.
II.
A metafora teszi a dolgát
levetett kalappal az Isten előtt,
de én most álmomban
a kifogyhatatlan idő előtt
áldozok, télvégi pogány
szavak égnek a máglyán,
ég felé toluló füstgomolyaggal
hátha utolérem
az elhullajtott pillanatok
lába nyomát,
színes szirmait az együttlét
templomi áhítatának
III.
Mintha
Mintha nem lenne több mindez
csupán bújócska, társasjáték,
mintha nem sodorna ereimben
újra és újra feléd a tavaszi ár,
könnytelen-szótalan nézem
sírodra gyűlt avarlevél-esőcseppeken
a napfény el – elfúló, erőtlen csillogását
nekem szánt üzeneteiddel.
2019. április 8.
Öblített illat
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Könnyekben ázott, szennyes múlt,
Izzadt, gyűrt ingjét levetve,
Rárakódott mocskot feledve,
Tisztára mosná, ami megfakult.
Lélek-szövetbe tört emlékszemek,
Makacs foltként rám tapadnak,
Habzó jelenbe bomlanak
A szívbe dörzsölt hasztalan hegek.
Centrifugált valóság csavar ki,
S kiöblítve, a lefolyóba terjeng
A megtisztult tudat, és cselleng
Az újjászült gyermeki lélek, aki,
Kiterített pillanatként lágyan leng.
Tavaszi szélben élénk minden pigment.
CsendÉlet teaillatban
Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }SzóVarázslat: keserves, cserépkancsó, kacagány, mesél szavak
Megint egy vége-nincs délután,-
keserves, tél végi túlélés talán;
csak a csönd dédelget, mesél,
s a kályha-meleg ölel – óv,
akár egy ósdi kacagány,
hogy a hűvös magány ne járja át
egészen az álmos délutánt,
és legalább a vén cserépkancsó
őrizze az asztalon
az éledő tavaszi álmok
meghitt teaillatát.
Aukciós ház
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ezek a bútorok
szép míves bútorok.
Várják kitartóan
új vásárlójukat,
azt hiszik, az idő
elmúlhat többször is.
A barokk tükröket
nézem. Bennük nézték
magukat érkező
vendégek, ki haját,
ki meg nyakkendőjét
igazítja máig.
Festményen szőke nő,
száz éve meztelen
felugrott ágyából
s ablakot kitárva,
kéjesen nyújtózott
a tavaszi fénynek.
Falióra ezüst
tik-takja csöndselyem
gyolcsban, ellibeg
előttünk. Sejteti
nyugalmat a múltban
nem talál a jelen.
József Attilához
Elolvasta:
80
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Április 11. tiszteletére
Legutóbb megjelent az idei Ezredvég
legutóbbi számában. A kép saját fotó.
Koosán Ildikó
József Attilához
Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,
könnyű a délután, fölém derül az ég is,
friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,
tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.
Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,
a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.
Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,
ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom.
Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,
veretes bibliám, verseid olvasom.
Mormolják, s hallgatom, az ismerős sorok
a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.
Gyárudvaron kószálsz, elér az alkonyat,
lázong veled az éj, a sínre zárt vonat.
Érzem, nem könnyeden lépsz át a könnyeden,
szivárványcsöppjein a bánat visszanéz,
szerelemeid ölelni mégis lendül a kéz…
Lélekbúvárod én, engedd meg hadd legyek,
ha kérdenek majd rólad, tudjam az éneked,
mert korhadó a sors, varázsa nincs mesénknek,
mint összetört cserép, üres és torz az élet,
dühödtebb lett a kor, tompább az érzelem,
a régi gazdag kertben ma bojtorján terem.
2008
magamnak írok…
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
magamnak írok most –
bűvöl az este
kajánul bujkál a hold
sápadt teste
fényét teríti
teste testemre
elcsábít a hold
veszedelemre
magamnak írok most
nem látja senki
rímet vetek rímre
varázsát belengi
sóhajos- kényes
titkaim láza
magamnak álmodott
gyönyörű nászra
magamnak írtam ezt
tavaszi álom
köszöntöm magamat
szókból szőtt virágom
csokromat szirmonként
szavakra szedve
üres ágyamba’ ma
szétszórom rejtve
magamnak írok ma
közel az este
bujkál a hold is
arcomat lesve
szétszórt szirmok között
szendereg egy álom
könnyekkel öntözi
hervadt virágom
….Illúziónak add legalább
Elolvasta:
80
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ez az idei Aquincumi Költőversenyre küldött
második, döntőbe került versem.
/ saját fotó/
Koosán Ildikó
….illúziónak add legalább!
Hívómondat: Az indulat ihlet versre
„ Facit ignatio versum”
Mottó:
Az ihlet felgyűlt érzelmi impulzusok kifejezési kényszere.
Koosán Ildikó
Dúlnak az édes tavaszi fények,
nyílik a földi, s az égi határ,
vége a télnek, elfog az ihlet,
lüktető kényszere vonz ma magához,
szárnyalni késztet, bíztat a lélek:
fel a magasba, az égig akár!
„Holnap a barka bontja ki selymét
gyöngysor a fürtje, sárga bibéin
hártyaszárnyúak gyűjtik a fényt,
bíznak a fák is, zöld fáklyalángjuk
lobbanni készül, s megszelídülve
lebbenti lenge ruháját léhán a szél”
Javul a kedv is, elég a téli sötétből,
hinni szeretném, váratlan meglepetés:
örömet, kudarcot megélni a versben
késztet az indulat, hajszol a hév;
fecskék a szavak, gyűlnek a nyelvre,
sejlik a kontúr, már mozdul a kép;
Összesen ennyi, s mennyi örömben
fürdik a lélek, szülve világra a percet,
híven az énség színeit, árnyalatát,
mind ami volt, s lehetne holnapután…
Nagy Ég! Add meg a percek kegyelmét,
részem a jussból, illúziónak add legalább!
2018.március 10
A vers te vagy II.
Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Képzeld el, hogy a Szem, mit adsz,
Gyémántként megtörő hajnali fény,
S egy pillantással elhívhatsz,
Oda, hol én vagyok a FÉRFI-lény.
Képzeld el, hogy a Kéz, mit fogsz,
Érted nyíló rózsacsokor,
S a bibén éhes méhként mozogsz,
Mint hajadban a tavaszi fodor.
Képzeld el, hogy a Száj mindaz,
Mit gyönge érintés sem adhat,
Suttogó szóval szíven tapintasz,
Melynek bölcsője vöröslő ajkad.
Képzeld el, hogy a Fül, mely hall,
Szófoszlányokat ölel fel,
S dédelgető hangod énekkar,
Mikor ringok nyugvó öleddel.
Képzeld el, hogy a Vers te vagy,
Betűkbe szőtt érzéki csoda,
S ha a puzzle félbe is marad,
Csak is Te illessz oda!
Naplemente
Elolvasta:
116
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(Tükörszonett)
A Naplemente
Kiteríti levetett ingjét a Ma,
S vasalja az újat a horizonton.
Gyűrt élen rekedt meg az álmos tegnap,
S már szendereg a fény, a narancs gombon.
Csatját kioldva leng fekete haja,
Csillaghullásban szétbomló est-kontyon.
Éjiköntöst ölt fel, s mint büszke anya,
Ringatja gyermekét az égbolton.
Dúdol a rétnek, mesét mond a fáknak,
Sorszámot oszt ki a felhőnyájnak,
S csend-ágyban fekszenek a halk szavak.
Fényt lopva szentjánosbogarak szállnak
A kéjesen lenyugvó Nap hasának.
Hunyorog a távol, ásít az alkonyat.
…
Újszülött szemeit dörzsöli a Ma,
Nyílik, éled, akár egy tavaszi fa,
Mellette a tegnap. Hagyja hagy aludjon.
Dércsípte arca vöröslő alma.
Láthatár fodrába rejtett pizsama
A levetett est. Múlt a felgyűrt ujjon.
Hajnali fényhasadás, áttetsző szálak,
Dunna alá bújt félénk virradat.
Lassan, fürkészve nyitja a pillákat,
Ég-keblében dobbanó arany köralak.
Csendet feltépve, rebben a lepkeszárnya,
Messzire visszhangzik a pitymallat,
Törékeny hangok nyújtóznak a Mába’,
S üdvözlő kezével gyöngén simogat:
A Napfelkelte
Zár. Szárny
Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját grafika: TÁNC
Ajkad néma
Nem szól
Csak szemed üzen
Pásztázza arcom
Elrabolna
Csodára vár hogy
Kitárjam végre
Ablakom
Míg búsan bolyongsz
Titkon követlek
Keresem
Szívedhez a szót
Ősz hajadhoz valót
Legszebbet
Lelkedhez
Csak egyetlen szó
És kattan a zár
Arcom pirulna
A tavaszi láztól
Tündöklőn
Terád
A Hely
Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A könyvborító Nagy Sándor Zoltán debreceni grafikus munkája.
Mégis otthon kellene lenni.
Egyszerűen a tárgyaink között.
Már a harmadik tepsi meggyest sütném,
míg te csak chatelnél,
én meg mosogatnék,
ahogyan ezt megszoktuk már.
Később filmeket néznénk,
s beszélgetnénk, meg Flopot zavargásznánk,
és kikotornánk a labdáját a leglehetetlenebb helyekről is, mert nem tűrnénk a nyüszítését tovább.
Aztán jó nagy séta következne
vagy napraforgómag porszívózás,
ha Krisz is itt volna, mert ez nálatok szertartásszámba menő szokássá vált.
Az ünnep nem lehet piros betűs
a szotyola nélkül…
És álmodnátok nagy utazásokról
én meg messze tartanám magam a vonatoktól
-gyermekkoromban mindig a szemembe ment
a gőzös füstje és csupa korom volt az arcom
régen volt, de nem számít már ez sem-,
csak hallgatnék…
Igaz, sokszor harminc órákat meg még hatot ültem, feküdtem, álmodoztam egy kupéban
az akkori nagy Szovjetunióba menet és jövet.
Ezért tanultál oroszul és ezért írtad a vázlatfüzeted elejére, hogy a lakhelyed Moszkva Fűzfa utca
hat és fél szám B épület…
Már nem voltál itt, mikor zokogva szembesültem azzal, hogy mi már soha nem megyünk együtt Oroszországba és nem éled meg majd a sokadik magyar köztársaság kikiáltását sem,
mert biztos, egyszer ilyen is lesz…
Míg írom e sorokat kisült a következő adag is…
Gépiesen veszem elő a szitát, porcukorból
szíveket formálok a szeletekre, s otthon vagyunk.
Beülünk a fenyőfás szobába, ahol minden LED felkapcsolva, s az ablakon a nyolc éves korodban
formált üvegfestékes húsvéti nyuszi kíván
áldott ünnepeket…
És valahonnan nagyon messziről eszembe jut, hogy énekelni kellene, mint gyermekkoromban apám,
mikor elkezdte a „Mennyből az angyalt”,
amit te sohasem bírtál, meg rajtam kívül senki sem…
De megpuszilnánk egymást mégis,
Mind felkucorodnánk a franciaágyra, s tiszta
„Szeretlekkel” volna tele az a Hely, az otthon
VELED.
*
És mégis otthon kellene lenni.
Egyszerűen a tárgyaink között.
Debrecen, 2016. december 31.
Megjelent az Agria Folyóirat tavaszi számában.
Búcsúzás
Elolvasta:
312
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Olyan nehéz búcsúzni,
ha nem akarunk.
Ajtód előtt állva
magamban kiáltok,
hogy ne hallja senki.
Szenved az árva,
elfut, aki gyáva,
én gyáva vagyok,
de búcsúzni nem tudok.
Élni és élni hagyni,
s ha majd kell,
bolondot játszani,
tiszta szívvel.
Szomorú napra
ébredtünk ma,
esős tavaszi reggel
tele kételyekkel.
Te hamarosan mégy,
de búcsúzni nem tudok,
csak elszaladok.
——————————————————————————-
Kedves Levente! Ettől te már jobb vagy. Ezt naplóba javaslom. Üdv: Zsó
Születésnapodra (Zalánnak)
Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }fotó:Köbli Tamás
tizenkét hónap röpke pillanat
mára kinőtted babaságodat
tekinteted érett kisgyermeké
mosolyod, könnycsepped édesé
éjszakába nyúló ébrenlétek
fáradt hajnalok múlttá érnek
létezésed napfényragyogás
gőgicsélésed tavaszi zsongás
első lépéseid botladozva
észrevétlenül jöttek világra
két kicsi kezed nyakamat átfonja
szívdobogásod szívemet ápolja
Meleged nélkül
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }“emléked lassan szívembe szépül”
Ráncosra hímzett évek mögöttem.
Kevesebb nem lesz, de talán több sem
bánatom. Fázom meleged nélkül,
emléked lassan szívembe szépül.
Rakosgatom a képeket sorba.
Kötöm mosolyod édes csokorba.
Integet égről szemednek kékje:
mézes ízt olvaszt tavaszi légbe.
Kuporgok magányom bús rejtekébe`
tudom, hogy nem lehet – nem hiszem mégse`
– vágyom: csillanjon rám ég-szemed.
Ölében ringat a képzelet…
Szeress!
Elolvasta:
77
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szeress!
Szeress engem mindig,
akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév,
s ha azt is észre veszed rajtam,
ami már nem is olyan szép,
és mögöttünk van már sok-sok év.
Ha eltöröm a tányért,
s kilöttyentem a kávéd,
ha nem forrón teszem eléd a levest,
Te akkor is szeress!
ha egész nap kócos leszek,
ha nagyon remeg a kezem
és elfelejtem a nevem,
Te még jobban szeress!
Ülj le mellém, fogd meg a kezem,
s mesélj nekem:
Tavaszi szellőkről,
mely egykor borzolta a hajam,
langyos esőkről, mely mosta az arcomat.
Mondd el azt is, mikor voltam a legboldogabb.
Puha gyermekkezekről, édes mosolyokról,
melyek lágyan simogatták szívemet.
Remélem, ezt soha nem felejtem el!
Aztán ne szólj semmit, hallgassuk együtt a csendet,
még elterül a nyugodt békesség bennem.
Fogadás nagycsütörtök estéjén
Elolvasta:
76
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Fogadás nagycsütörtök estéjén
Avagy nagypéntek reggel hogyan ébredt Júdás?
szobám falára füstöt
imádkoztam keserű szájízzel
ferde fényképem mögött
röhögött az utolsó meszelés
bosszúba préselődött
pár holmit restelve őrző emlék
reggel újra leköpött
tükrömön folyt a nyál tenyerembe
kínom kínoddal felért
s értem ne haljon épeszű ember
páratlan kegyelemért
azt nem mondom hogy élve maradok
aznap megelőztelek
titkon eljátszottam a meghalást
kissé lebecsültelek
s lám komolyra vetted a fogadást
úgy tűnt ötletünk tréfás
s a tizenegy fajankó megérti
ám a bigott Kajafás
Istenre esküszöm hogy megölöm
kedvünk vacsora alatt
bortól mint teve kallupolt a szív
titkos mélységből fakadt
hajnalban láttam rajtad valamit
nos ez fáj nekem ma reggel minden emberben
mert olyan friss ízű tavaszi jó képet vágnak
s holott bennük én lakom bűnhődéssel! Fogadjunk!!!
– januári –
Elolvasta:
65
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Az utca olyan csendes most,
akár a félig bontott gyártelep,
hol éjszakákon át matatnak
vándorszellem légkezek, és
úgy nyílik ki jégvirágom bent
az ablakon, mint kispincékben
krumplicsírák – hajthatatlanul.
…
Hazafelé jövet pilláimra fagytak
csincsen-könnyeim, ám a látás
szűkített teréből így is csíptem
nyári perceket. Napsugarakból
pár nyalábot, madarak dalából
morzsányi dallamot, átöleltem
szűnni nem rest didergésemet,
sikerrel visszacsentem veszni
készült jóreményemet.
…
Talán ma senki sem hallja még,
pedig már csörgedezik a patak.
Talán ma senki sem veszi észre,
hogy fagyokkal feleselnek a fák,
és senki sem érzi az erre tévedt
szirmok illatából, hogy korábban
érkezik meg minden, ami vár.
…
Kint kíméletlen fagy, bent tavaszi rét,
lent tarkabarka föld, fent sosem volt
tisztább még az ég.
Didergés
Elolvasta:
86
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág.
Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.
E lázas kutatásban betegen didergek,
kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.
Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom,
jaj nem tudhatom..
Sor(s)vadozás
Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Felismerés lúgozza ki az illúziókat,
mint reggeli napsugár az álom vékony filmjét.
A józan csalódás ( az érdes tollú ) cirógat:
“Megjártad ezen a süppedő zsombékon, ismét.”
A szerelem nem létezik – csupa szép hazugság:
szenvedély, rajongás ( esetleg valami érdek ),
ahogy összekapaszkodik két csonka sarjú ág,
engedve a vágyat dúdoló tavaszi szélnek.
A nő szerelme Anyaként végtelen és igaz:
a gyermekének mindent megbocsátó, önzetlen.
Körbevesz, oltalmaz, táplál, akár a méhviasz.
Akkor is, ha Ő fizet érte kínzó könnyekben.
Hiába, hogy a sorsok elvétve összeérnek,
veszítünk egymásból, mint lényegükből a szavak.
Ha a szív csak egy szerv, nincs értelme az egésznek.
( A patológust sem érdekli majd, hogy megszakadt )
Márciusi dal
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Márciusi dal
Koosán Ildikó
mennyire más ez a hit, mennyire más ez az ének
tavaszi égre, ha március selymes fénye feszül;
virít a bozót is, nemcsak a díszkert magnóliái,
harmatos dallamod ó Filoména kedve derít;
már kora reggel ébred az ember, gyűjti a napfény
friss sugarát, fonni a szellő lenge hajába jöjjön
ma vélem ki messzire lát, hol ünnepre várnak
a tarka mezők, rügylombos fák tüze megkoronáz,
s úgy indulhatsz egy új nap elébe, mint akit égig
emel a láz;hiszel a szépség gyógyerejében: élni a
napok forgószelében jó, ha e hit is téged vigyáz.
2016. március 28.
Dezső Ilona Anna: Könny
Elolvasta:
76
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját festmény – tanulmány – 70 x 50 cm, vászon-akril
Az új élet könnyviharban fogan,
csókunk is könnyek sűrűjében ég,
könnyhullatással dereng a hajnal,
és könnyes szemmel köszön el a vég.
Bölcsességnek könnycsepp az ereje;
Könnyeket áraszt a tavaszi szél,
könnyben ázik a világ teteje…
Sűrű könnyben fuldoklik a remény.
Könnyel vallod meg szerelmes szavad,
könnybe burkolózik a szenvedély,
még sikolyunk is könnyekből fakad,
hisz hallgat a szív, csak a könny beszél.
Virágzás
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Virágzás
Koosán Ildikó
Bókoló nyírfaág csúcsán a barka
még nyit, de majd a láz, ha elcsitul,
holnapra hervadtan mind a földre hull,
s friss tavaszi lomblevél takarja
az anyányi fát, nem pompás színekben
tetszelgő virág; hol hát a gyümölcs
esélye, mivel kecsegtet ezüst-zöld
rügyekbe légző briliáns rendje
a megifjodás misztériumának?
erő árad az élemedett testbe,
kész ellenállni folyvást a halálnak,
s a bizsergető vágytól felpezsegve
bizonygatni hajtások garmadának:
eljár az idő, de nincs semmi veszve.
2016. március 24.
Zalánnak
Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }-saját fotó-
Angyal vagy, égi áldás,
vágyból érett csöppnyi élet,
varázslat, csoda, jóság,
tiszta forrás, friss lehelet,
törékeny hóvirág,
harmatos kikelet,
tavaszi zsenge hajtás,
szépséges kis királyfi,
nézlek és ámulok,
szeretlek.
Békéscsaba, 2016. 02. 20.
Imádkozz
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa / Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímicsa,/
(és mondá az ember)
Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa,
imádkozz a tavaszért, a jeget felolvassza,
imádkozz azokért, kik igazán szeretnek,
szóld imádba nevüket, akik felneveltek.
Említsd meg azokat, kik téged utálnak,
imádkozz érettük, fogadjanak barátnak,
éltesse az Úr őket az édenben sokáig,
jobb legyen nekik, mint nekem lesz mindvégig.
Imádkozz azokért, kiknek vad a szívük,
csapdában vergődve, mindenük a pénzük,
áhítattal szóld meg és kérj menedéket,
a lelkeknek, kik bolyongva keresik a létet.
Imádkozz az Úrhoz, hogy csapjon jól arcon,
nyissa ki szemünket, bűnünk bocsáttasson,
tetteinkben legyen erő, ne tövisben, csak virágban,
ezért imádkozz, imádkozz, imádkozz bátran.
Ámen.
(és mondá az embër- népiesen szólok)
Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímiccsa,
Esdekëlj a tavaszirt, a jegët fëlolvassza,
Esdekëlj azokir, kik igazán szërëtnek,
szólald fohászidba nëvüket, akik fëlnevëltek.
Említësd mëg azokat, kik tígëd utálnak,
Esdekëlj írëttük, fogadjanak bé barátnak,
íltësse az Úr őket az ídënben sokáig,
jobb lëgyën nékik, mint nékëm lësz mindvígig.
Esdekëlj azokir, kiknek vad a szívëk,
csapodában vergődvén, mindënük a pénzëk,
áhítattal szólald mëg és kirj menedíkët,
a lelkëknek, kik bolyongva kerësik a lítët.
Esdekëlj az Úrhoz, hogy csapjon jól orcán,
nyissa ki szëmünket, bűnünk mëgbocsátván,
tettëinkben lëgyën erő, në tövisben, csak szíp kalászban,
ezírt esdekëlj, esdekëlj, esdekëlj bátran.
Ámën.
Tavaszváró
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Wanda Wad
Csitt, csitt, csitt!
Így örvendezik
a hópaplan fedte
csendet megtörve
egy picinyke cinke.
Fél dió lett bére,
hisz kedves lénye
oly kevéssel beéri,
míg újra hívhatja
jó Tavasztündért.
Nyítnikék, nyitnikék!
vígan csengő szavára
barkák bolyha bomlik,
ragyás rügyek pompás
virágokat bontanak
s színes, miniszoknyás
lábak tipegnek újra
friss tavaszi szélben.
Meglopva
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: internet
kicsented lelkemből
a végtelen panaszt
minden álmomat
hol a sápadt holdfény fakadt
segíts keresni
tarts tükröt
hogy megtaláljam benne
régi önmagam
és védtelenné vált
kiüresedett énemet
most szemem partjára
szomorúfűz ága lebben
e magányos estben
itt maradtam
betelt versesfüzetemmel
bús egyedül
dajkálok egy látomást
honnan minden madár
szárnyvesztve
menekül
gyere vígasztalj
ne várj tavaszig
míg a rideg tél búcsút int
s a nap feléleszti
a fagyott bimbókat
ne várd meg míg
fáradt szívem
meghasad
és megáradt szememből
a könny kiapad
Egyetlen pontra felfüggesztve
Elolvasta:
67
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Egyetlen pontra felfüggesztve
Úgy élsz mint gombostűn a lepke
Hiába égtájak célkeresztje
Ha léted egy pontra felfüggesztve
Menekülnöd sincs már merre
Se célja és se értelme
Egyetlen pontra felfüggesztve
Ha elhagy a lélek fegyelme
Hiába száz Isten kegyelme
Egyedül rajtad a világ terhe
Ablakod gondosan beszegezve
Kilépsz a világegyetembe
Egyetlen pontra felfüggesztve
Egyetlen pontra felfüggesztve
Belékapaszkodsz vesztőhelyedbe
Várod a pengét sújtson le a fejre
Egyetlen pontra felfüggesztve
Öltözöl talpig szerelembe
Csillagokkal varrja ki ingedet az este
Egyetlen pontra felfüggesztve
Életre varázsolt ő keltett életre
Nagytűzű fények gyűlnek a szemedbe
Nem tudod hihetned lehet-e
Egyetlen pontra felfüggesztve
———-J————————-N—————–
—-R———A—————R——–Y———–
Á——————S——-Á—————A——-
– —–T—————–Z ————–I————-
————I———————–T——————
—————–K——!——,———————–
—————–S——J——E———————
————E——–Ű—–É——-K—————-
——–L——-T—————-R——-P———-
—-R——-L————————-Ő——-E—–
Ö——Ü———————————-L——–L
—-P——————————————–A—-
______________________________________________________________________
Megjelent az Irodalom Visszavág kortárs irodalmi lap 2002. tavaszi–nyári számában
http://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=34
2016. március
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
2016. március
Koosán Ildikó
még úgy vigyázom a kedvem színeit
mint láthatatlan selyemhártya burok
az új tavaszi bimbó szikleveleit,
hisz, ha majd a virág végre kivirít,
megvalósulhat a régi fóliáns
megsárgult, feledett lapjaira irt
szellem és eszme máig visszasírt
trónfoglalása, és a sok mutáns
hitelét veszti… ó március, lázadó
lelkemben akkor zászlót bont a tavasz,
nemzetünk kertjében egy féltett
védett virág színei szállnak az ég felé;
küldj fényt, meleget, a földre, illata
hadd töltse élettel légző berkeinket.
2016. március 12.
háromszázhetvenkettő
Elolvasta:
67
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
magunk vagyunk
te meg én
könnyű áldott szerelem
szívemet férceled álmaimban
emberarcú istenem
csillagokba harap az éhes éjszaka
magukhoz húznak a ziháló tengerek
szárnyak suhognak a tintaszínű égen
leírhatatlan megbonthatatlan pillanat
ahogy gerincemen végigfut ujjad
faltól falig kavarog az éj
oldódunk kötődünk
számon illatod ízed
magadhoz ölelsz
még közelebb
szelíd madár vagyok karjaidban
feloldozol megtartasz
az est fénylő peremén
gyönge szívű tájakon keressük
egymás álmait és lenni kezdünk újra
te meg én
zúgó árban tavaszi áradásban
hajnali szavak lobogásában
s míg szánkon őrizzük a csöndet
elrejtenek minket
az álmosan nyújtózó hegyek
és már nem számítanak
az átvérzett elfáradt versek
a lehullt lombú szomorú fák
hisz magunk vagyunk
te meg én
mind és örök
itt a tómély ég
örvénylő kábulatán
Bolond április
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Bolond áprilisi szél
fütyörészte neved,
majd szelíden búgta:
ne kezdj ki velem!
Illanó a csoda, az áldott,
megigézett zsenge ifjúságod,
s én a jázminbokorral
győztesen virágba borulva
bódultan álltam ott…
Aztán mint a tavaszi szél
karodba kaptál megint,
és pajkosan kacagtad:
Bolond vagy, mint az április!
Elhagyott ház udvarán
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyöszörgő kertkapu kilincsét
markolja a rozsda,
sorsom szitakötő-szárnya
száradt lábnyomba taposva.
Repedt üvegek réseibe
remegve kúszik a nap sugara,
az ingerült tavaszi szélben
nyikorog néhány korhadt deszka.
Vaksi szememben tavalyi álmok,
múltam tornácán tán csodára várok,
a felkavart szalmatörek között,
– ősszel a fecskepár is végleg elköltözött –
egy kékszilva koppanva földre hull,
haszontalan holnapom előtt
lassacskán alkonyul.
Az elmúlás hártya-szárnya rebben,
kócos margaréták
bámulnak rám
e ravatali csendben.
Foto:google
Későre jár
Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Tavaszi szél simogat lombokat,
virág nyit, szótlan szirmok,
csendes üzenet –
Kikeleti nárcisz keserű illata,
szép, napsütés-mosolya,
könnyűvé teszi sétámat.
*
Későre jár, párás réten át,
messze fut a gondolat,
sors-fonalat talál, gombolyít.
Százszorszép könnye hull,
szél hajlong, bokorban kutat.
Ma hűvös lesz az est, nélküled.
SMS
Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
SMS
Paul Geraldy modorában (II.)
Koosán Ildikó
SMS jött, kórházban vagy,
szeretnél látni.
Hittem, kívüled ezerszer inkább
írhat nekem bárki,
Te nem vagy szabad…
És mégis? Elhagyott az a másik?
Hamu alatt hűl a parázs,
múltunk illata, íze vásik,
évek roncsolják semmivé, s az élet.
De most, hogy írsz, újraéled
az a különös „ ne hagyj el átok!”
Színe kél levélnek, fának,
napjaink mától új világok,
tavaszi kékje lesz a fénynek.
Írod, depresszió döntött le újra,
nincs aki becézne, odabújna
hozzád, ápolna; fáj mindened
mint akit korbáccsal ver az élet;
Higgyek a mesének?
Tépjem fel gyógyuló sebem?
Nem Kedvesem!
Vagy mégis? Kereslek én is!
Ne mondd, hogy részvét nélkül
magadra hagylak.
Meglehet, végül új Eiffel tornya
épül e viharos kapcsolatnak.
2015. március 6.
Gyermeki álom
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }saját fotó
Csöpp kicsi gyermek
mondta, hogy elmegy,
angyal szárnyakon
vitte a szél.
Hajnali fényben,
a tó közepében
felszálló pára
csak róla mesél.
Gyermeki álom!
Csodákat látott,
béke és szeretet
a tó vizén…
Utolsót csobban,
elnyelte nyomban,
emlékét viszi a
tavaszi szél.
Mérgezett tavaszok
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten.
miért álmodunk ma is fegyverekkel
már több mint ötven éve
torkolattüzek provokált könnyek
kinek van erre érve
ha a hó elolvad macskatetem
aki elveszett a kertben
miért mozdul emberré tekintetem
fényébe érve s lebben
a tavaszi felhő böjti szél szelel
a kémény még bodorodik
ahogy lépkedek a dombra fel
ibolya kökörcsin nárcisz
még pihen a tetem alól hóvirágok
pisszenni merek nem kiáltok
Évkezdet
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kihűlt padot ráboruló zúzmara vígasztal:
az utcasarok ólomszürke, csüggedt végvidék.
Kősúlyos szárnyait bontogatná egy őrangyal,
de befedik csorba tollait hűs, fehér pihék.
A folyó feleselne még, jeget hozó faggyal:
csacsogni szeretne, játszani vizével egyre,
de siratóasszonyként hajol fölé a hajnal,
s felszíne oly fakó, mint a halott szeme tükre.
Most olyan lassú ünnepélyességgel havazik,
vattacukrot varázsolva unott januárba,
s lelkessé sugallva a várakozást tavaszig.
Valami méltóságteljes csend szakad a tájra.
Kóbormacska lesi, ahogy földre hull az áldás:
mintha a Születés ideje most jött volna el
( kilenc élet megtanítja, mi a megbocsátás )
tiszta gyász leplére új sorsokat ír majd a Jel.
Más Nap fogadja a fáradt fényeket ma reggel,
s a kandeláberek elhunynak az üres téren.
Búrákon hagyaték ( jégvirág, dérlevelekkel )
a bennünk rejtőző rügyek üzennek, testvérem.