Vers

Tavaszi pillanat

Elolvasta:
889
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Dr. Nagy Miklós fotója.

 

 

Fehér szirmú, patyolatlány,
kökörcsines kis sziget,
túl halad a világ zaján,
áprilisi üdvözlet.

Bátran áll a pusztaságban,
karcsú lábon csengettyű,
követhetik furcsa árnyak,
nem lesz soha keserű.

 

 

 

Vers

Tavaszi zsoltár

Elolvasta:
865
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Csak lelkem, a magasba kéredzkedő

leljen nyugalmat, s andalogva verset

szavaljak, míg ezret lobban az erő

a lángban, s tegyem eléd a kezemben 

 

tartott kézirathegyet, földre rázva 

unott láncaim, tisztán és szabadon 

fussak magam elől, amíg találva 

valami örökkönvalót, hajadon

 

ajkán káromlás zöngéin felnőve 

lázadóként harcolhatok, fenhetem 

a kard sikoltó élét, a nyers lőre

ízébe dőlve nyaklik küzdő énem

 

egy tál zöld lencsére, ahol kavarog,

hömpölyög a magnak vére, és végre

megtudhatom, hogy miért, és bámulom,

amit higgyek, mi elveszett, vagy el se

 

veszett, csak sűrű zápor illata fojt,

bujkál a rettenthetetlen, előttem

a senki földjén sarjú vetéskonvoj,

már nem tudok semmit, bár kendőzetlen

 

útmutatást hintenek az angyalok.

Pihen az értelem az égi rendben, 

múltban tátongó emlékezet vagyok.

Tavaszi folt. Csepp csillan – észrevétlen.

 

 

Vers

Tavaszi napsütésben

Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Mélyet lélegzem, vége. Nem is fáj.

Visszanézek, messziről jöttem.

Vigasztal, végig ott voltál velem

abban a régi tévedésben.

Segítettem tán’ kilépni…

sebet sem ejtettem.

           *

Hogyan tovább, még nem tudom.

Talán átgondolod, mi legyen velem

s veled, ebben a tavaszi napsütésben.

 

 

 

Vers

Tavaszi ritmus

Elolvasta:
869
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Bognár Imre Tivadar

Gyöngyöt fűz egy zöld fűszálra,   esetleg, Kora tavasz mély dacára,

                                                  vagy, Kunkorodik a csírája,

                                                  vagy Kamasz tavasz huncutsága,

                                                  tudom butyutaság, de ez jutott most reggel csak az eszembe. 
frissen roppan hagyma szára,
tulipánnak intve várja
libbenjen a rokolyája.

Szellő, harmat hajnal zargat,
nyíljon ki már az az ablak,
hajoljon ki függöny tüllje,
párnahajnak kövér csücske.

Apró cseppű selyem eső,
megnyugtató, serkenj elő,
cuppanó csók, szikkadt földre,
üveggyöngyök ülnek körbe.

————————————

Nem kell mindig mélyen szántó, megrendítő sorokat írni, ebben egyetértünk, de füle meg farka azért legyen. Az első versszakból hiányzik az alany. Feltételezem, hogy a tavasz cselekszik éppen, és rendben is volna így, ha továbbra is ő marad a cselekvő és Tavasz vagy ennek valamelyik szinonimája a címe, itt azonban a második vsz-ban már váltunk, így az első értelmileg csorbul.

Szeretném megmorogni továbbá a tüllje-csücske párost, ami meglehetősen rondácska, mert a szereplő mássalhangzók különbözőbbek szinte már nem is lehetnének. Emlékszünk: a képzés helye szerint kéne hasonlóságot mutatniuk.

Amúgy aranyos. A tüllje-csücske is elfér benne. Az első vsz-kal viszont kezdeni kéne valamit.

 

NHI

 

Kedves Ilona! Értem én és köszönöm. Gondolkodási időt kérek ahogy a többi versemnél is, ebben a szekcióban. Hálás vagyok a segítségért. Szeretettel: Edit

——————

Köszönöm a visszajelzést, kedves Edit, technikai okokból (sok a várakozó) átteszem addig is a nem publikáltakhoz.

Szépeket: NHI

Vers

Tavaszi anzix

Elolvasta:
64
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Cserebogarat

cserélnék. Csere bogár

nem kell most nekem.

 

* * *

 

Kecses almafák 

selymes szirmából szellő

vet cifra ágyat.

 

* * *

 

Míves vázában

buja tavaszi csokor

– illik aktodhoz.

 

* * *

 

Poszátaének  

a berek bíbor fátylán 

dallamos ékkő.

 

* * *

 

Pimasz kis stiglic

dalolva tisztelte meg

őszülő fejem.

Vers

tavaszi hangulat

Elolvasta:
356
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Balla Árpád Zoltán

 

Apró léptű tavaszi szél

suttog az éjről, elmondja

a fák titkát…

 

Hajnalban nőtt levelek

selymét bontja,

zöld bokrokkal bólogat.

Itt-ott sárga virágok

szirmait csodálja.

 

Álmot sző, varázsol, 

szívem vele zenél.

Lassan kibontja

zsongó dalát

– a szél.

Vers

Tavaszi dal

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Mint selyemhernyó a levél fonákján, 
begubózva várjuk az éltető napot, 
erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra, 
feledve múlt időt, hisz vége, láthatod.

Ránk pillant a hajnal didergősen, 
de már mosolyognak a duzzadó rügyek, 
árnyéka lesz újra a világnak, 
ahogy az április jő, s felénk üget. 

Bolond idő, bolond szél, bolond tavasz! 
Csodára vár a fű meg a barka, 
zsendül a leveles ág, bogár éled, 
zöld a rét, kék a százszorszép rajta. 

Nézd, visszajött a rozsdafarkú is, 
a lugas végén riadva rebben, 
egy harmatcseppben fürdik a reggel, 
az Univerzum elfér a tenyeredben. 

Ébred az élet. Színes, gyönyörű. 
Cikornyás felhők futnak a háztetők fölött. 
Csak a selyemhernyók alszanak még, 
álmukat szövik a kert eperfái között.

Vers

Könnyű tavaszi dal

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Virág kúszott most a tájra,
madár röppen, rebbenő.
Benne is dúl annyi élet,
az már szinte rettentő.

Szárnya csapkod, kósza villám,
drága ékkő, cikkanó.
Kék, zöld, sárga, rozsdabarna,
eltünő, felvillanó.

Mély zúgás tör föl a hegyre,
tavaszharang, konduló.
Mindkét szemem fénnyel telt el,
szépség-, csodakolduló.

Hangförgeteg, szín és illat,
kikeleti fénytörőn,
mind egyesül nagy fehérbe,
hirdetve az érkezőt.

Mint a végső, ugrás előtt
visszatartott levegő,
feszült minden, így a legszebb!
Épp életre ébredőn. 

Vers

tavaszi vacsora

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Asztalt terítettünk,
vártuk mikor jön haza 
a tavasz.
De helyette jött a tél 
és az ősz.
Mindent felzabálnak,
amit az ember főz.
És hiába várjuk,
várhatjuk a csodát,
ma a Duna is 
két méter ötvennél állt.

Vers

Tavaszi szél

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Megint egy hétfő, azt hiszem,
hordom némán az időt, úgy viszem,
és nem ütök vissza, mert nem muszáj,
ha tettek helyett csak jár a száj…

 

Jó volna ülni a vadlesen,
régi dalt dúdolni csendesen,
nem nézni: holnap, jaj, mi rág?
s hogy fennek-e ollót a moirák?

 

Didergő tavaszi könnyű szél,
néz a szem, mert a gondolat beszél,
fejünk felett az ég hamis,
és gyöngyöt szór ránk az április.

 

Vers

Nagyítás – Tavaszi zsongás

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } Két rövid vers

Nagyítás

 

Mellettem futsz ragyogsz
A szív emelkedik
Váll a vállhoz ér
Vágy a vágyhoz ér
Mikor célba ér a szó
A messzeség megáll

 

Mosolyba öltözik

 

_________________________________________________

 

Tavaszi zsongás

 

Ne kérdezd miért
Játszani akarok
Húrra teszek hangot
Imádom ahogy szédül
Imbolyog
Ki is festem
Nézem pirosát
Kékjét
Lángját
Szivárvánnyal átkötözöm
Megszólítalak
Mosolygok

 

Neked adom

Vers

Tavaszi eső

Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }* Zeneajánló: Bach: H-moll szvit

 

http://www.youtube.com/watch?v=gmSDiuh54e4

 

Lángra lobbant a friss tavaszi eső,                                  

h-moll szvitet komponál a szivárvány,                        

bennem égő végtelen ősi erőt,                                    

ajkával oltogatja egy cigánylány.                             

 

Kicsiny melle fehér blúzára vacog,

rövidre tépett haja épp leér fülig, 

büszke bimbói, mint éretlen magok,                                 

isszák a szerelmet utolsó cseppjükig.  

 

Sorsában él gyermeki akarata,

átragyog örömkönnyei fátyolán,

eltitkolt vágyainak minden szava.  

 

Nem tépi lelkét a haszon érdeke,

lepkesúlyú pőre léptei nyomán,                                           

szabadon száll az énekek éneke. 

Vers

tavaszi parti-túrák

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

babérhoz

kellenek a hörpikék

s ha nem

habra megy

a fenékig túrák

s mikor már

a vers is

oly modern

hogy félremegy

mint tavasszal

a fagy s a szél

a szó mi szó

hol partot ér

mint útközben

a hóbuckák

nagy halommá nő

s úgy lehűl

hogy az olvasóban

promt beáll

az agyhalál

Vers

Tavaszi litánia

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Füst gomolyog,

 szellő lelkendez köréd.

 Többet vár tőled

a pöfeteg elvárás,

mint a jóval kevesebb ennél. 

 

Elbújsz előle,

megles, rendre

utasít, közel

araszol a vágy,

beléd kérgesül

a környezeted,

akkor is vár, ha kikerülöd.

 

Már nem vár,

nincs mit tenni,

tükörképmásod a Hold,

tudod, ez amolyan

homogén látomás,

rügy-ragály,

Godotra várva.

 

Vers

Tavaszi készülődés

Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Omló napfényben

 

villan kezében a fém.

 

Bokrait metszi

Vers

Tavaszi parafrázis akácokkal

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }szakad a nászi felh?fátyol

Szilágyi Ferenc “hubart”-nak

már levirágzik az akác
a tavasz utat enged nyárnak
félreáll a nap útjából
szakad a nászi felh?fátyol

szirmokon taposunk
szomorú körmenet
levélzöld fákon rongyos menyasszony
elhal a sz?z hogy életet fakasszon

 

Vers

Tavaszi zsongás

Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Szép kikelet, muzsikálj, szerelem dala szálljon!
Újra veled lehetek, neked élem az álmom…
Perzsel a Nap, tüze éget, s izzik a vágyam –
éjjel a csillagos égbolt h?ti le lágyan…

Nyílik az orgona, bólogat egyre a szélben,
szép lila fürtjei ontják illatuk, érzem.
Bódulatomban mit tehetek? – visz az ösztön,
s nem tart már remeg?, suta lábam a földön…

Felkap a képzelet, és lebegek, csuda érzés!
Félek, a mámorom áthat, s szít a kísértés …
Nem tehetem, kegyelem! Tegyen újra a földre,
s hagyjon, amíg tudatom nem súg a fülembe!

Vers

Tavaszi akt alföldi tájban

Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }ha indulok már árnyékomra lépek

felh?kre fest a fák ecsetje
lágy jegenyék halványzöldje
elpirul rajta a sok barka
szétszóródik fénye dalos alkonyatba

tágul a kapuja az ég alja nyitva
hacsak a szél meg nem jön vonyítva
s kutyái tépik ruhámat a koncot
reccsennek az öreg csontok

bámész szememet alig hunyorítom
végpásztázik a komorló síkon
ha indulok már árnyékomra lépek
s kiszorulhat bel?le a lélek

szélesen csitul az alföld horizontja 
tágasságát csak egy-két nyárfa bontja
s ahol az árnyéka elfekszik
elsötétül máris a fehér szik

mint a magány oly sötét az ég is
várom hátha feljön egy csillaga mégis
alkonyi szél kutyája sem társam
elkushad feketén hogy már ne is lássam

de halljad tavasz-illat lebeg a légben
fülemüle trilla csábos esti dallam
osonó léptekkel közeledik halkan
alakjában téged máris látni véllek

illetlenül  büszke meztelen tavaszban

Vers

Tavaszi anziksz

Elolvasta:
60
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Ma délben mosolygós

bölcs ragyogással keltett a Nap.

Vékony-meleget szűrt ablakom

párkányán  megült a fuvallat.

A tompa csöndet fütty szakította át,

majd számtalan cserfes kísérte dallamát.

Virrasztasz bennem, mint gyertya

 zord kripták mélyén,

/ táncoló fény /

lángcsóva vagy te ,

 a füstölgő kanóc én.  

Zajos pondróké az éden,  

/ szolgahad ássa /

 hogy termővé érjen.

—-

Halottak szívverését visszhangzó

tegnapot  jöttem ünnepelni,

kongó súlytól roskadó

macskakövön -, parázson járni.  

—–

Olykor olcsó frázisokkal dalolunk,

hogy szavunk megértsék,

s ne peregjen kormos kétség

mögénk,

meglehet csizmaszárhoz kapunk, pedig

elménk lett fegyverünk.

Mások levegőoszlopát cipelned kell,

s húzz  ajakadra mosolyt,

valahányszor hamisan énekel.

 

 

 

 

 

Gyerekvers

Tavaszi kifestő (gyerekzet)

Elolvasta:
84
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Piros

 

Pirosan jó a cseresznye,

ropogósan, frissen szedve,

piros, mint a kerek retek,

pirul, mint a heves gyerek.

Rőt a bohóc pingpong-orra,

aki köhög, piros torka,

vörös a hús, mit megsütnek,

tulipiros minden ünnep.

 

Fehér

 

Fehér színű a gyöngyvirág,

a liszt, amit mamád szitált,

a tejszín s a kenyér béle,

mesében a Hófehérke.

A komondor fehér kutya,

menyasszonyon fehér ruha,

hasonlít a liliomra,

habos, mint a túrótorta.

 

Zöld

 

Zöld a zuzmó, s az új levél,

a spenót, amit meg kell egyél,

zöld lombokat nevel a tölgy,

zöld ruhát ölt tavaszi völgy.

Zöld színű a postástáska,

vadászruhák paszománya,

zölden cikkan a pannongyík,

s magyar zászlón zöld lenn a csík.

Vers

Tavaszi strófák

Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Kikelet hava

Foltokban hámlik a táj fagyott arca,
itt-ott el?bukkan némi zöld remény,
március el?lép, s magát megrázza,
enyhet ígér, napot, tavasztüneményt.

Szelek hava

Földszürke pacát foltoz az égre
löködné odébb, de nem bír vele,
cibálja húzza – feladja végre,
s fut tova április szeszélyes szele.

Ígéret hava

Orgonaillat libben ágról ágra,
es?csepp cifrázza a kert homlokát,
csipkés hajtások nyújtóznak fénybe,
éjemet édes májusíz járja át.

 

Vers

Tavaszi reggel

Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

harmatkönnyeket
lélegző virágszirom
égre mosolyog

*

pirkad a hajnal
nyújtózkodó friss rügyek
tavaszt remélnek

*

méhecske zümmög
szelíden borulnak rá
nesztelen kelyhek

Vers

Tavaszígéret

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Szemkápráztató
tavaszígéret, fénylő
aranysugarak

ernyesztik lággyá,
majd folyékony múlttá a
bágyatag havat,

megfoghatatlan
tünékeny varázs – a tél
múló pillanat.

Vers

Tavaszi ébredés

Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Válasz Péter Erika: Miel?tt lehullnak a felh?k cím? versére

Majd mesélsz a múltról és jöv?r?l,

s arról a h?sr?l, kinek hisz a világ,

és aki vagy – a fájdalom lánya.

 

Eltakarod arcod,

ha már nem bírod a harcot,

és remegsz, ha szólni kell…

 

valaki énekel…

 

És már nem félsz.

Védelek az emlékek és a világ ellen.

Bennem meleg van és béke,

nem kísért a gonosz emléke.

Megsimogatom mindened.

megsimogatod mindenem,

összebújunk sejtelmesen,

senki által nem láthatóan,

senki által nem érezhet?en,

s ami eddig er?tlen volt,

er?nkké válik,

ami kett?nek látszik,

egy …

 

befogadlak csendesen

 

Vers

Tavaszi szeszély

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Zsongásba mártózik, kacsint és fényt lehel

Bájitalt keverve lép egyet, s térdepel

Hiányzol Édesem!

 

Színesen nyújtózik, féktelen hempereg

Szíveket dobbantva ölel most melegen

Hiányzol Énnekem!

 

Ragyogón villódzik, permetez fényeset

Bujaság b?rében mosolyog ékesen

Hiányzol Életem!

 

Mámorosan szövöget, söndörgetve cincorgat

Badarságot duruzsol, körmönfontan cinkosat

Nélküled Iszonyat!

Vers

Első tavaszi ujjgyakorlat

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ezt a múlt tavasszal írtam, áprilisban. Hátha tavaszcsalogatónak megfelel…

 

 

Nincs mese, a tavasz

eljött megint!

Ravasz

illat legyint pofán,

profán gerjedelmek és magas eszmék

– nyugi, lesz még

jelző dögivel, hogy a víz kiver -,

a toniám hiper,

pulzusom az égben…

Abbahagyjam? Még nem!

 

Tavasz van immár, nincs mese,

nem pusztul éhen a lepke se,

ügyet-

len rügyek tétováznak,

a méhek tanúi a násznak,

másznak

a hernyók, szőnek a pókok,

a hidegre nincs már jó ok…

 

Tavasz van, nem tagadhatom,

a tereken, utakon

alig-ruhák a lányokon,

itt popsi villan ki, ott kebel,

betel-

ni nem tudok vele,

gombóc a torkomon

se föl, se le…

 

Volt ám tavasz már máskor is,

hamis évszak – lásd április -,

most Nap ragyog, de könnyeden

gyűlhetnek felhők a kék egen,

kopoghat még tető,

jégeső verhet cserepet,

reped,

hasad a kúpcserép,

jöhetnek a cserépcserék…

 

Ez az esztendő még kamasz,

ezt súgja-búgja a tavasz,

itt már csak én

vagyok öreg,

befektetni már nem éri meg…

Tavaszi fáradtság győz felettem,

de nem feledtem

élvhajszolt ifjúságom

– és sose bánom!

 

Tél és nyár közé ékelt évszak

– készak-

arva kerülöm a nevet,

azt hiszem, így is megemleget! –

nehogy elbízza magát nagyon,

ha rajtam múlik, azt nem hagyom,

– Sándorékkal ő küldte a zsákot,

ennyi meleget az idén

még senki se látott!

 

A tavasz még arra is jó lehet,

hogy versemet inspirálja.

Spirálja,

ciklusa évszakoknak

soknak árt, de soknak használ,

nincs jobb nekem erre a tavasznál!

Neki köszönöm, mondhatom,

hogy tavaszi ujjgyakorlatom

megírtam, ahogy kellett.

 

Nos, most ennyire tellett!…

Vers

TAVASZI ZSONGÁS

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Régi versem – a tavasz új köntösében.

Az éledő táj feltámadásra vár

Rohanó világunk irgalmat kér

Bensőmben érzem a tavaszi zsongást

Sóhajom lobogva küzd a holnapért.

 

Bármerre nézek ébred a kikelet

Zsong a szívem, mint égő gyertyaláng

A szél hátán virágszirom kering

Új csodára vár az örök körforgás.

Vers

Közöm a tavaszi hajnalhoz – agglomeráció

Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A címre bármilyen jobb javaslatot elfogadok! … Igaz, a versre is 🙂

 

 

Hajnal. A kelő Nap széle

kikandikál a domb fölött.

A táj – levéve hálósipkáját –

bíbor palástba öltözött.

 

Egy őzsuta  gidájával

legel – csábít a fű szaga,

s már visszahúzta karmait

a neszekkel terhes éjszaka.

 

A Nap félig kibújva

fecskéket csalt az égbe fel,

fényére túlnan a hunyni térő

Hold már álmosan felel.

 

No lám! A gólyák! Lenéznek,

összeütvén a csőrüket –

 

– váltó csattog. A kalauz szól:

– Jegyeket kérem!

 

… Ez őrület…

Vers

Tavaszi transzformáció

Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Rég-volt szép tavaszom,

ó, de szerettelek,

kapaszkodás nélkül

futottam feléd.

Ma már biztonságos

korlátba fogódzva,

kerülő utakon

döcögök eléd.

 

 

Vers

Tavaszi ajándék

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Diderg? téli napok…

Vágyódik a szív

egy színesebb világba,

mi napfényre hív.

 

Csörgedez? patakok,

olvad a Tél,

múlik már a sötétség,

nem zúg a szél.

 

A Tavasz ajándéka

a zöldell? rét,

virágzó fák szirmait

a szél szórja szét.

 

Vers

Tavaszi kérdés

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

           Tavasz kérdés

 

 

miért a nap 

ha nem veti le ólomgúnyáját a lélek

miért a virág

ha a tekintet egy göröngyben elakad

miért áraszt vizet a szél

ha nem fürösztöd meg benne arcodat

Vers

Tavaszi duett

Elolvasta:
530
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } …a halálunk pedig – néhány évet várhat.

 

Tavasz ölel kettőnket lágyan

a csipkemintás fák alatt.

Nemeket mondtunk egyben s -másban,

de kezem kezedben maradt.

 

Viszlek magammal rügyről rügyre

tavaszt csodálni néhány éven át,

gyűrt szívünknek hitet, s erőt adni,

mondogatni – Ne félj, ne félj, hogy vége már! –

 

Pillangók bölcsőjét ringató szélanya

virágszirmocskákkal tarkítja a tájat,

tücsökhegedűként zeng az élet dala,

a halálunk pedig – néhány évet várhat.

 

Nem illik most, tudom ,temetőt idézni,

hol eltűnik a test és eltompul a szó,

odafordulok hát virágokat nézni,

ahol üdébb a rét s elolvadt a hó.

 

És amikor egyszer elszakad az élet,

s tél topog az ősz nyomán, fogd kezem,

hogy úgy ragyogjak, mint régen a nász után.

 

Vers

Tavaszi szürreália

Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }fotó: Victor Ivanovski

 

 

  Ebéd utáni kávé illata tekeredett
össze otthonosan, puhán cigarettám kuszán
szállongó ezüst füstjével. Béke és lustaság
ringatott álomba a kinyitott ablak mellett.

  A p?re fák épp öltözködni kezdtek,
én meg meztelen tébláboltam a parkban.
A szélben gyermekálmok ringatóztak,
b?römön szemérmetlen élveztem
a virágszirmok leheletnyi pillantását,
a fénybe fordított arcokon sóhajok
ébredeztek félénken, mikor a tavasz,

e játékos, frivol és kegyetlen terrorista,
arany repeszeket robbantott le a napból,
és mosolyokká olvasztotta a télb?l
itt rekedt fintorokat. Rügyez?
bokrok között pattanásos nimfák
és pánok kerget?ztek, szerelmeskedtek,
hadakoztak. Vékony pólójukon átégett
a vágy és az itt, a most, a mindig
három lehetetlen kívánsága. A szök?kút
vizéb?l sell?k csapkodták szerte illatuk
ezüst permetében kényes titokzatosságuk.
A padokra nyugdíjasok ültek, ujjaik
közt fornettis zacskókból morzsák
hullottak áttetsz?n bólogató galambok elé,
verébrajok sörétjei szeletelték a leveg?t,

szökött álmokat tereltek kósza felh?k.

  Egyre növekv? lármában, zajban, figyelmetlen
tömegben állva álmomban nem röstelltem csupasz

testem szégyentelen, de végül már zavarni kezdtek
csontokról cafatokban égbe lobogó lelkek
a lemen? nap vörös fényében – felébredtem.

 

 

Vers

Tavaszi hexameterek

Elolvasta:
74
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Az egyik legszebb évszak, 3X5 sorban; ahogyan én látom.

 

Március

 

Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény,

csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még,

bár az utolsó, vad dühe tombol, várja a végét,

s csúf maradékát ?zi madárdal, holnapi nappal

új tavaszunk jön, s kék ibolyát szór f?be a tündér.

 

Április

 

Néha szeszélyes, mint a kamaszlány, duzzog az égen,

könnye lecsöppen, majd felszárad amint beletörli
felh?-zsebkend?be szemét és megsimogatja
sóhaja arcod, majd dühösen fúj, mint a bolond, ám
erdei völgyben hallgat a szél: ott él a kökörcsin.

 

Május

 

Forró májusi szél puha ujja becéz, odafent, nézd,

búzavirágszín köntöst öltött, tiszta az ég, csak
kósza, szelíd bárányfelh?k legelésznek a szélén;

zsong a mez? és orgona illata száll a szobában

mélylila s sz?zifehér koronázza az ünnepi vázát.

 

2008-03-20

Vers

Tavaszi nyitány

Elolvasta:
77
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } vacogott a vérem, borzongni akartam..

 

 

Letörött a fagy kék körme,

a fény meleget hint a földre.

Tavaszodik, olvad a zagyva kotyvalék,

tócsatavacskákban csónakázik a jég.

 

Megitta a jeget a nap,

id?n, s határon túl  vártalak.

Lüktet? arcodra hó hullott, lenyaltam,

vacogott a vérem , borzongni akartam.

 

Fellobbant a szerelmi láng,

hajad havába font glóriát,

ragyogott, mint gyémánt, kecses kandeláber,

fortyogott, mint arany tavaszéji kráter.

 

Vers

Tavaszi álom

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Látni világot…*

Szeretnék futni, rohanni

rét füvén kacagva,

Pohárba harmatot gyűjteni

– mint nektárt itatni.

Látni Veled világot

melyet szemed még

nem nézett.

 

Helyette lelkem rozsda marja

az út is már romokban

Kikezdi lassan a köd a tájat

Szemem is fárad

Látod mi maradt?

Kezemben tartom

– az üres poharat.

Vers

Tavaszi tisztaság (Gyerekzet )

Elolvasta:
76
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }gyerekvers

 

Képzeld, mit láttam a minap,

gargarizált reggel a nap,

s hogy mosolya fehér legyen,

fogat mosott egy hóhegyen.

 

Téli göncét rendbe hozta,

felhőhabok közt kimosta.

Fénykarjait felénk tárja,

lám, a tavaszt tisztán várja.

Vers

Tavaszi bolondos

Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

bolondos szellőcske

beletúr hajamba’

bolondos kacagás

bujkál a szavamba’

 

bujkál a szavamba

bolondos vidámság

lelkemet átjárja

bolondos boldogság

 

bolondos boldogság

reménnyel hiteget

bolondos gyerekként

megőrzöm hitemet

 

megőrzöm hitemet

bolondos  gyerekként

bolondos kedvemben

dalolni szeretnék.

 

Vers

Leceki tavaszi

Elolvasta:
194 631
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Sudár jegenyefán

szél úrfival játszó

levelek susognak

újuló reményről.

 

***

 

Menyasszony ruhába

öltözött gyümölcsfák

bogár-nászra várnak

édes nektárjukkal.

 

***

 

Hajló szőlővessző

fájdalmában sűrű

könnycseppjeit sírja

szomjazó homokra.

 

***

 

Bogárzó vizében

hajladozó nád közt

vadkacsa pár fészkel

tojásait féltve.

Vers

Tavaszi álom rám talált

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…s hozzám szállt…

csendes álmot küldtél felém

színeset, tarkát

melyben megtaláltalak…

 

Te vagy a csillagfény

mely beragyog

a lelkem ablakán

 

Te vagy

egy kis virág

melyet féltve ápolok

egész éjszakán

 

Te vagy

egy kis madár

kit feltve ?rzök

s két kezembe

bújtatom

ha már

a hajnal les reám

 

Te vagy nekem

a tiszta viz? forrás

melyb?l kortyolgatok

s szomjam oltom

ha ég bennem

a vágy

 

Te vagy

a lágy szell?

mely suhanva

csókot hint reám

 

Te vagy

a teli Hold

mely fényével

álomba ringatott…

 

…s ? rizte a csodaszép álmot

s vággyal teli csókodot…

 

 

Vers

Tavaszi háromsorosok

Elolvasta:
194 617
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Szikrázó napfény,

mézédes illatfelhö,

ez már a tavasz.

 

Fecske cserregés.

élesen hasít bele

tavasz csendjébe.

 

Tavaszi réten

millió számra szálldos,

zümmög a sok méh.

 

Tócsában fürdő

kócos fűzfalomb között

megcsillanó fény.

 

Nesztelen éjben

holdfényben fürdő réten

suhanva szállnék!

 

Párás víz felett

Ólomszárnyú est lebeg,

álmos gondolat.

 

 

Vers

Tavaszi fogadóiroda

Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*

fogadj a barkára 

a cseresznye fára 

tégy a hóvirágra 

nyíló aranyeső ágra 

téted tedd fel sorra 

az orgona bokorra 

nárciszra, ibolyára 

és elég is lesz mára 

de a legjobb tipp: 

csipcsiripp

Vers

A tavaszról (három sorosak)

Elolvasta:
403
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }festmény:internetről

 

 

 

Óvatos tavasz
nesztelenül lopódzik
a hóbuckákon.

*
Madárcsicsergés
a hajnalok időtlen
harmóniája.

*
Tavaszi szellő
békejobbját nyújtja a
zord böjti szélnek.

*
Lám, a természet
megújul minden évben,
nem úgy az ember.

*
Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.

*
Ibolyaillat
nyújt vigaszt a hóvirág
hervadásának.

*
Nyírfa ágán ring
a lágy tavaszi szellő,
madarak gyámja.

Vers

Triptichon

Elolvasta:
384
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép :Internet: Naplemente

Triptichon

            Koosán Ildikó

I.

 

Éjfél után

 

Te még fenn vagy?

jött a hang a lámpa fénykörén

túli homályból…

Álmodozásomból felráz a valóság

csendjeimből az idegen illat.

 

A távolság fényszórói mögül

előimbolygó alakod immár

csupán tudatalatti látomás.

 

II.

 

A metafora teszi a dolgát

 

levetett kalappal az Isten előtt,

de én most álmomban

a kifogyhatatlan idő előtt

áldozok, télvégi pogány

szavak égnek a máglyán,

ég felé toluló füstgomolyaggal

hátha utolérem

az elhullajtott pillanatok

lába nyomát,

színes szirmait az együttlét

templomi áhítatának

 

III.

 

Mintha

 

Mintha nem lenne több mindez

csupán bújócska, társasjáték,

mintha nem sodorna ereimben

újra és újra feléd a tavaszi ár,

könnytelen-szótalan nézem

sírodra gyűlt avarlevél-esőcseppeken

a napfény el – elfúló, erőtlen csillogását

nekem szánt üzeneteiddel.

 

2019. április 8.

Vers

KOCSMÁBAN

Elolvasta:
866
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Csak arcára néztem, s észrevétlen

pillantását figyeltem lopva-

orozva.

Szájában ott aludt a pipa,

ám itt a zaj, s az ital-íz között

derengett fel bennem a gondolat,

 – nem időzve sokat –

ahogy arcáról homlokára tévedt

a nyugtalan tekintet,

– becsomagolva gondosan a nincset –

ki ő, vagy talán hogy ki volt?

 – a papír önként itta be a sort –

Cserzetten ült a bőr az arcon,

s a ráncok oly nyugodtak hevertek rajt,

mint egészen kihalt

vén nyári délután a táj

a fullasztó melegben.

Most öreg.

Kezét kulcsolva ölbe ejtve tartja,

és látni rajta,

ezernyi gond a társa.

Tekintete valami furcsa távba réved,

lassan mozdul a fej,

s a pillantások,

ahogy riadtan futnak széjjel,

kérdezőek.

Talán véletlen, talán épp akarva,

egy könnyű mosoly suhan rajta át.

Sapkája régi – évek zsírja ül benn,

s a haj befödi ráncos homlokát.

Pihen.

Vagy épp a tavaszi melegnek

– árva magában –

kiált a gond a poharában.

Aztán egy hirtelen mozdulattal fölhajtja

maradék sörét,

 – a rossz ablakon bebámul az ég –

s föláll.

Egy szusznyit széttekint,

majd öreges, de mégis gyors mozgással

lendülve lép, és kezét

a sapkájához emelintve nézi

az ajtó résén mint izzad a lég.    

Vers

Élet és költészet

Elolvasta:
610
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Ez ilyen út.

 

Hiába a veszélyjelző táblák, 

az ötlet hirtelen ugrik elém,

kép, látomás, félre olvasott 

szó, bármi, kibontatni magát, 

visz új gondolatkalandba. 

 

A hangok sűrűsödni, a dallamok 

élni kezdenek s akár egy virágzó,

pompás tavaszi fa, belül olyan 

leszek, méhek és fények zsongnak —

hallhatatlan hangok vesznek körül.

 

Vések, festek, hangszert bűvölök,

jéghegyet mászok, időutazok, csak

a gondolat szó, hang, értelem legyen!

A megvalósítás szent Teljességében

gyengéim, gyarlóságom feledem.

 

A semmihangban, mélyen, olykor úgy 

szeretném hallani kedvesem!

 

Közben az idő elmegy életemmel.

 

Ez ilyen út.

Vers

Hangulatjelentés

Elolvasta:
436
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Mint tintával térképre rajzolt sziget

kacsint felém a tavaszi zöldet váró,

hókásával átitatott part menti liget.

Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain

emlékezetem húrjait pengetik.

Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam,

s nem számított a tarajok verte magány.

Vulkánok ős idomai nyugtatták felhőim szegletét,

s mélyédes hang fuvallma ringatta szívemet.

Messzi hullámok zaja ostromolta

a partot, köveket, alvó kacsákat, s engem.

Mint valami ünnepi ritus szimbóluma

tekergett, kavargott, pattogott velem

a sirályokat táncoltató szél,

a lombokat ráncigáló láthatatlan

vad kölyök.

S az illatok,

azok a halszaggal elkeveredett,

lila levendulalánggal megbolondított

fortyogón, kábítón csábos illatok!

Azok csak bennem váltak valami új

eleven őstipussá, bolond egésszé gyúrva

mindazt, mitől a part, a nádas, hattyú,

a lombok, föveny, a sár és a partra vetett

mementóként otthonára lelt csavargőzös

együtt dalolják a Platánok levitézlett

bőrcafatjaival kórusban:

Balaton, Balaton, Balaton.

 

 

 

 

Vers

Aukciós ház

Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ezek a bútorok

szép míves bútorok.

Várják kitartóan

új vásárlójukat,

azt hiszik, az idő

elmúlhat többször is.

 

A barokk tükröket 

nézem. Bennük nézték 

magukat érkező

vendégek, ki haját,

ki meg nyakkendőjét

igazítja máig.

 

Festményen szőke nő,

száz éve meztelen

felugrott ágyából

s ablakot kitárva,

kéjesen nyújtózott 

a tavaszi fénynek.

 

Falióra ezüst

tik-takja csöndselyem

gyolcsban, ellibeg

előttünk. Sejteti

nyugalmat a múltban

nem talál a jelen.

Vers

József Attilához

Elolvasta:
82
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Április 11. tiszteletére
Legutóbb megjelent az idei Ezredvég
legutóbbi számában. A kép saját fotó.

Koosán Ildikó

 

József Attilához

 

 

Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,

könnyű a délután, fölém derül az ég is,

friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,

tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.

Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,

a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.

Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,

ma rólad szól, s ma nékem, nem űzöm el, hagyom.

Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,

veretes bibliám, verseid olvasom.

Mormolják, s hallgatom, az ismerős sorok

a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.

Gyárudvaron kószálsz, elér az alkonyat,

lázong veled az éj, a sínre zárt vonat.

Érzem, nem könnyeden lépsz át a könnyeden,

szivárványcsöppjein a bánat  visszanéz,

szerelemeid ölelni mégis lendül a kéz…

Lélekbúvárod én, engedd meg hadd legyek,

ha kérdenek majd rólad, tudjam az éneked,

mert korhadó a sors, varázsa nincs mesénknek,

mint összetört cserép, üres és torz az élet,

dühödtebb lett a kor, tompább az érzelem,

a régi gazdag kertben ma bojtorján terem.

 

2008

 

Vers

magamnak írok…

Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

magamnak írok most – 

bűvöl az este

kajánul bujkál a hold

sápadt teste

fényét teríti

teste testemre

elcsábít a hold

veszedelemre

 

magamnak írok most

nem látja senki

rímet vetek rímre

varázsát belengi

sóhajos- kényes

titkaim láza

magamnak álmodott

gyönyörű nászra

 

 

 

magamnak írtam ezt

tavaszi álom

köszöntöm magamat

szókból szőtt virágom

csokromat szirmonként

szavakra szedve

üres ágyamba’ ma

szétszórom rejtve

 

 

magamnak írok ma

közel az este

bujkál a hold is

arcomat lesve

szétszórt szirmok között

szendereg egy álom

könnyekkel öntözi

 hervadt virágom

Vers

….Illúziónak add legalább

Elolvasta:
82
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ez az idei Aquincumi Költőversenyre küldött
második, döntőbe került versem.
/ saját fotó/

 

                                   Koosán Ildikó

                                   ….illúziónak add legalább!                          

                                   Hívómondat: Az indulat ihlet versre

                                    „ Facit ignatio versum”        

       

                                               Mottó:

                                   Az ihlet felgyűlt érzelmi impulzusok kifejezési kényszere.

                                                                                                 Koosán Ildikó

                                        

Dúlnak az édes tavaszi fények,

nyílik a földi, s az égi határ,

vége a télnek, elfog az ihlet,

lüktető kényszere vonz ma magához,

szárnyalni késztet, bíztat a lélek:

fel a magasba, az égig akár!

 

„Holnap a barka bontja ki selymét

gyöngysor a fürtje, sárga bibéin

hártyaszárnyúak  gyűjtik a fényt,

bíznak a fák is, zöld fáklyalángjuk

lobbanni készül, s megszelídülve

lebbenti lenge ruháját léhán a szél”

 

Javul a kedv is, elég a téli sötétből,

hinni szeretném, váratlan meglepetés:

örömet, kudarcot megélni a versben

késztet az indulat, hajszol a hév;

fecskék a szavak, gyűlnek a nyelvre,

sejlik a kontúr, már mozdul a kép;

 

Összesen ennyi, s mennyi örömben

fürdik a lélek, szülve világra a percet,

híven az énség színeit, árnyalatát,

mind ami volt, s lehetne holnapután…

Nagy Ég! Add meg a percek kegyelmét,

részem a jussból, illúziónak add legalább!

 

2018.március 10

 

 

Vers

A vers te vagy II.

Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Képzeld el, hogy a Szem, mit adsz,
Gyémántként megtörő hajnali fény,
S egy pillantással elhívhatsz,
Oda, hol én vagyok a FÉRFI-lény.

Képzeld el, hogy a Kéz, mit fogsz,
Érted nyíló rózsacsokor,
S a bibén éhes méhként mozogsz,
Mint hajadban a tavaszi fodor.

Képzeld el, hogy a Száj mindaz,
Mit gyönge érintés sem adhat,
Suttogó szóval szíven tapintasz,
Melynek bölcsője vöröslő ajkad.

Képzeld el, hogy a Fül, mely hall,
Szófoszlányokat ölel fel,
S dédelgető hangod énekkar,
Mikor ringok nyugvó öleddel.

Képzeld el, hogy a Vers te vagy,
Betűkbe szőtt érzéki csoda,
S ha a puzzle félbe is marad,
Csak is Te illessz oda!

Vers

Öblített illat

Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Könnyekben ázott, szennyes múlt,

Izzadt, gyűrt ingjét levetve,

Rárakódott mocskot feledve,

Tisztára mosná, ami megfakult.

 

Lélek-szövetbe tört emlékszemek,

Makacs foltként rám tapadnak,

Habzó jelenbe bomlanak

A szívbe dörzsölt hasztalan hegek.

 

Centrifugált valóság csavar ki,

S kiöblítve, a lefolyóba terjeng

A megtisztult tudat, és cselleng

Az újjászült gyermeki lélek, aki,

Kiterített pillanatként lágyan leng.

Tavaszi szélben élénk minden pigment.

 

 

Vers

CsendÉlet teaillatban

Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }SzóVarázslat: keserves, cserépkancsó, kacagány, mesél szavak

Megint egy vége-nincs délután,-

keserves, tél végi túlélés talán;

csak a csönd dédelget, mesél,

s a kályha-meleg ölel – óv,

akár egy ósdi kacagány,

hogy a hűvös magány ne járja át

egészen az álmos délutánt,

és legalább a vén cserépkancsó

őrizze az asztalon

az éledő tavaszi álmok

meghitt teaillatát.

 

 

Vers

Búcsúzás

Elolvasta:
413
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Olyan nehéz búcsúzni,

ha nem akarunk.

Ajtód előtt állva

magamban kiáltok,

hogy ne hallja senki.

Szenved az árva,

elfut, aki gyáva,

én gyáva vagyok,

de búcsúzni nem tudok.

Élni és élni hagyni,

s ha majd kell,

bolondot játszani,

tiszta szívvel.

Szomorú napra

ébredtünk ma,

esős tavaszi reggel

tele kételyekkel.

Te hamarosan mégy,

de búcsúzni nem tudok,

csak elszaladok.

——————————————————————————-

Kedves Levente! Ettől te már jobb vagy. Ezt naplóba javaslom. Üdv: Zsó

 

Vers

Születésnapodra (Zalánnak)

Elolvasta:
71
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }fotó:Köbli Tamás

 

tizenkét hónap röpke pillanat

mára kinőtted babaságodat

tekinteted érett kisgyermeké

mosolyod, könnycsepped édesé

 

éjszakába nyúló ébrenlétek

fáradt hajnalok múlttá érnek

 

létezésed napfényragyogás

gőgicsélésed tavaszi zsongás

első lépéseid botladozva

észrevétlenül jöttek világra

 

két kicsi kezed nyakamat átfonja

 szívdobogásod szívemet ápolja

 

Vers

Naplemente

Elolvasta:
134
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }(Tükörszonett)

A Naplemente

Kiteríti levetett ingjét a Ma,
S vasalja az újat a horizonton.
Gyűrt élen rekedt meg az álmos tegnap,
S már szendereg a fény, a narancs gombon.

Csatját kioldva leng fekete haja,
Csillaghullásban szétbomló est-kontyon.
Éjiköntöst ölt fel, s mint büszke anya,
Ringatja gyermekét az égbolton.

Dúdol a rétnek, mesét mond a fáknak,
Sorszámot oszt ki a felhőnyájnak,
S csend-ágyban fekszenek a halk szavak.

Fényt lopva szentjánosbogarak szállnak
A kéjesen lenyugvó Nap hasának.
Hunyorog a távol, ásít az alkonyat.

                      …

Újszülött szemeit dörzsöli a Ma,
Nyílik, éled, akár egy tavaszi fa,
Mellette a tegnap. Hagyja hagy aludjon.

Dércsípte arca vöröslő alma.
Láthatár fodrába rejtett pizsama
A levetett est.  Múlt a felgyűrt ujjon.

Hajnali fényhasadás, áttetsző szálak,
Dunna alá bújt félénk virradat.
Lassan, fürkészve nyitja a pillákat,
Ég-keblében dobbanó arany köralak.

Csendet feltépve, rebben a lepkeszárnya,
Messzire visszhangzik a pitymallat,
Törékeny hangok nyújtóznak a Mába’,
S üdvözlő kezével gyöngén simogat:

A Napfelkelte

Vers

Zár. Szárny

Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját grafika: TÁNC

 

 

Ajkad néma

Nem szól

Csak szemed üzen

Pásztázza arcom

Elrabolna

Csodára vár hogy

Kitárjam végre

Ablakom

 

 

Míg búsan bolyongsz

Titkon követlek

Keresem

Szívedhez a szót

Ősz hajadhoz valót

Legszebbet

Lelkedhez

 

Csak egyetlen szó

És kattan a zár

Arcom pirulna

A tavaszi láztól

Tündöklőn

Terád

 

 

 

Vers

A Hely

Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A könyvborító Nagy Sándor Zoltán debreceni grafikus munkája.

 

 

Mégis otthon kellene lenni.

Egyszerűen a tárgyaink között.

Már a harmadik tepsi meggyest sütném,

míg te csak chatelnél,

én meg mosogatnék,

ahogyan ezt megszoktuk már.

 

Később filmeket néznénk,

s beszélgetnénk, meg Flopot zavargásznánk,

és kikotornánk a labdáját a leglehetetlenebb helyekről is, mert nem tűrnénk a nyüszítését tovább.

 

Aztán jó nagy séta következne

vagy napraforgómag porszívózás,

ha Krisz is itt volna, mert ez nálatok szertartásszámba menő szokássá vált.

 

Az ünnep nem lehet piros betűs

a szotyola nélkül…

 

És álmodnátok nagy utazásokról

én meg messze tartanám magam a vonatoktól

-gyermekkoromban mindig a szemembe ment

a gőzös füstje és csupa korom volt az arcom

régen volt, de nem számít már ez sem-,

csak hallgatnék…

 

Igaz, sokszor harminc órákat meg még hatot ültem, feküdtem, álmodoztam egy kupéban

az akkori nagy Szovjetunióba menet és jövet.

 

Ezért tanultál oroszul és ezért írtad a vázlatfüzeted elejére, hogy a lakhelyed Moszkva Fűzfa utca

hat és fél szám B épület…

 

Már nem voltál itt, mikor zokogva szembesültem azzal, hogy mi már soha nem megyünk együtt Oroszországba és nem éled meg majd a sokadik magyar köztársaság kikiáltását sem,

mert biztos, egyszer ilyen is lesz…

 

Míg írom e sorokat kisült a következő adag is…

 

Gépiesen veszem elő a szitát, porcukorból

szíveket formálok a szeletekre, s otthon vagyunk.

Beülünk a fenyőfás szobába, ahol minden LED felkapcsolva, s az ablakon a nyolc éves korodban

formált üvegfestékes húsvéti nyuszi kíván

áldott ünnepeket…

 

És valahonnan nagyon messziről eszembe jut, hogy énekelni kellene, mint gyermekkoromban apám,

mikor elkezdte a „Mennyből az angyalt”,

amit te sohasem bírtál, meg rajtam kívül senki sem…

 

De megpuszilnánk egymást mégis,

Mind felkucorodnánk a franciaágyra, s tiszta

„Szeretlekkel” volna tele az a Hely, az otthon

VELED.

*

És mégis otthon kellene lenni.

Egyszerűen a tárgyaink között.

 

Debrecen, 2016. december 31.

 

 

Megjelent az Agria Folyóirat tavaszi számában.

Vers

Fogadás nagycsütörtök estéjén

Elolvasta:
83
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Fogadás nagycsütörtök estéjén

Avagy nagypéntek reggel hogyan ébredt Júdás?

 

szobám falára füstöt

imádkoztam keserű szájízzel

ferde fényképem mögött

röhögött az utolsó meszelés

 

bosszúba préselődött

pár holmit restelve őrző emlék

reggel újra leköpött

tükrömön folyt a nyál tenyerembe

 

kínom kínoddal felért

s értem ne haljon épeszű ember

páratlan kegyelemért

azt nem mondom hogy élve maradok                    

 

aznap megelőztelek

titkon eljátszottam a meghalást

kissé lebecsültelek

s lám komolyra vetted a fogadást

 

úgy tűnt ötletünk tréfás

s a tizenegy fajankó megérti

ám a bigott Kajafás

Istenre esküszöm hogy megölöm

 

kedvünk vacsora alatt

bortól mint teve kallupolt a szív

titkos mélységből fakadt

hajnalban láttam rajtad valamit

 

nos ez fáj nekem ma reggel minden emberben

mert olyan friss ízű tavaszi jó képet vágnak

s holott bennük én lakom bűnhődéssel! Fogadjunk!!!

Vers

– januári –

Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Az utca olyan csendes most,
akár a félig bontott gyártelep,
hol éjszakákon át matatnak
vándorszellem légkezek, és
úgy nyílik ki jégvirágom bent
az ablakon, mint kispincékben
krumplicsírák – hajthatatlanul.

 

Hazafelé jövet pilláimra fagytak
csincsen-könnyeim, ám a látás
szűkített teréből így is csíptem
nyári perceket. Napsugarakból
pár nyalábot, madarak dalából
morzsányi dallamot, átöleltem
szűnni nem rest didergésemet,
sikerrel visszacsentem veszni
készült jóreményemet.

 

Talán ma senki sem hallja még,
pedig már csörgedezik a patak.
Talán ma senki sem veszi észre,
hogy fagyokkal feleselnek a fák,
és senki sem érzi az erre tévedt
szirmok illatából, hogy korábban
érkezik meg minden, ami vár.

 

Kint kíméletlen fagy, bent tavaszi rét,
lent tarkabarka föld, fent sosem volt
tisztább még az ég.

 

Vers

Didergés

Elolvasta:
88
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág.

Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.

 

E lázas kutatásban betegen didergek,

kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.

 

Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom,

jaj nem tudhatom..

Vers

Meleged nélkül

Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }“emléked lassan szívembe szépül”

 

Ráncosra hímzett évek mögöttem.
Kevesebb nem lesz, de talán több sem
bánatom. Fázom meleged nélkül,
emléked lassan szívembe szépül.

Rakosgatom a képeket sorba.
Kötöm mosolyod édes csokorba.
Integet égről szemednek kékje:
mézes ízt olvaszt tavaszi légbe.

Kuporgok magányom bús rejtekébe`
tudom, hogy nem lehet – nem hiszem mégse`
– vágyom: csillanjon rám ég-szemed.
Ölében ringat a képzelet…

 

Vers

Szeress!

Elolvasta:
80
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Szeress!

 

Szeress engem mindig,

akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév,

s ha azt is észre veszed rajtam,

ami már nem is olyan szép,

és mögöttünk van már sok-sok év.

Ha eltöröm a tányért,

s kilöttyentem a kávéd,

ha nem forrón teszem eléd a levest,

Te akkor is szeress!

ha egész nap kócos leszek,

ha nagyon remeg a kezem

és elfelejtem a nevem,

Te még jobban szeress!

Ülj le mellém, fogd meg a kezem,

s mesélj nekem:

Tavaszi szellőkről,

mely egykor borzolta a hajam,

langyos esőkről, mely mosta az arcomat.

Mondd el azt is, mikor voltam a legboldogabb.

Puha gyermekkezekről, édes mosolyokról,

melyek lágyan simogatták szívemet.

Remélem, ezt soha nem felejtem el!

Aztán ne szólj semmit, hallgassuk együtt a csendet,

még elterül a nyugodt békesség bennem. 

Vers

Virágzás

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Virágzás
 
                       Koosán Ildikó
 
Bókoló  nyírfaág csúcsán a barka
még nyit, de majd a láz, ha elcsitul,
holnapra hervadtan mind a földre hull,
s friss tavaszi lomblevél takarja
 
az anyányi fát, nem pompás színekben
tetszelgő virág; hol hát a gyümölcs
esélye, mivel  kecsegtet ezüst-zöld
rügyekbe légző briliáns rendje
 
a megifjodás misztériumának?
erő árad az élemedett testbe,
kész ellenállni folyvást a halálnak,
 
s a bizsergető vágytól felpezsegve 
bizonygatni hajtások garmadának:
eljár az idő, de nincs semmi veszve.
 
 
2016. március 24.
 
 

Vers

Zalánnak

Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }-saját fotó-

 

 

Angyal vagy, égi áldás,

vágyból érett csöppnyi élet,

varázslat, csoda, jóság,

tiszta forrás, friss lehelet,

törékeny hóvirág,

harmatos kikelet,

tavaszi zsenge hajtás,

szépséges kis királyfi,

nézlek és ámulok,

szeretlek.

 

 

 

Békéscsaba, 2016. 02. 20.

 

Vers

Sor(s)vadozás

Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Felismerés lúgozza ki az illúziókat,
mint reggeli napsugár az álom vékony filmjét.
A józan csalódás ( az érdes tollú ) cirógat:
“Megjártad ezen a süppedő zsombékon, ismét.”
 
A szerelem nem létezik – csupa szép hazugság:
szenvedély, rajongás ( esetleg valami érdek ),
ahogy összekapaszkodik két csonka sarjú ág,
engedve a vágyat dúdoló tavaszi szélnek.
 
A nő szerelme Anyaként végtelen és igaz:
a gyermekének mindent megbocsátó, önzetlen.
Körbevesz, oltalmaz, táplál, akár a méhviasz.
Akkor is, ha Ő fizet érte kínzó könnyekben.
 
Hiába, hogy a sorsok elvétve összeérnek,
veszítünk egymásból, mint lényegükből a szavak.
Ha a szív csak egy szerv, nincs értelme az egésznek.
( A patológust sem érdekli majd, hogy megszakadt )

 

Vers

Márciusi dal

Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } 
                    Márciusi dal 
 
                               Koosán Ildikó
 
 
 
mennyire más ez a hit, mennyire más ez az ének
tavaszi égre, ha március selymes fénye feszül;
virít a bozót is, nemcsak a díszkert magnóliái,
harmatos dallamod ó Filoména kedve derít;
már kora reggel ébred az ember, gyűjti a napfény
friss sugarát, fonni a szellő lenge hajába jöjjön
ma vélem ki messzire lát, hol ünnepre várnak   
a tarka mezők, rügylombos fák tüze megkoronáz,
s úgy indulhatsz egy új nap elébe, mint akit égig
emel a láz;hiszel a szépség gyógyerejében: élni a
napok forgószelében jó, ha e hit is téged vigyáz.
 
2016. március 28.   

Vers

Dezső Ilona Anna: Könny

Elolvasta:
88
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját festmény – tanulmány – 70 x 50 cm, vászon-akril

 

 

 

Az új élet könnyviharban fogan,
csókunk is könnyek sűrűjében ég,
könnyhullatással dereng a hajnal,
és könnyes szemmel köszön el a vég.
Bölcsességnek könnycsepp az ereje;
Könnyeket áraszt a tavaszi szél,
könnyben ázik a világ teteje…
Sűrű könnyben fuldoklik a remény.
Könnyel vallod meg szerelmes szavad,
könnybe burkolózik a szenvedély,
még sikolyunk is könnyekből fakad,
hisz hallgat a szív, csak a könny beszél.

 

 

 

 

Vers

Tavaszváró

Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Wanda Wad

 

Csitt, csitt, csitt!

Így örvendezik

a hópaplan fedte 

csendet megtörve

egy picinyke cinke.

Fél dió lett bére,

hisz kedves lénye

oly kevéssel beéri,

míg újra hívhatja

jó Tavasztündért.

Nyítnikék, nyitnikék!

vígan csengő szavára

barkák bolyha bomlik,

ragyás rügyek pompás

virágokat bontanak

s színes, miniszoknyás

lábak tipegnek újra

friss tavaszi szélben.

Vers

Meglopva

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: internet

 

kicsented lelkemből
a végtelen panaszt
minden álmomat
hol a sápadt holdfény fakadt

segíts keresni

tarts tükröt
hogy megtaláljam benne
régi önmagam
és védtelenné vált
kiüresedett énemet

 

most szemem partjára
szomorúfűz ága lebben

e magányos estben

itt maradtam
betelt versesfüzetemmel
bús egyedül
dajkálok egy látomást
honnan minden madár
szárnyvesztve
menekül

gyere vígasztalj 
ne várj tavaszig
míg a rideg tél búcsút int
s a nap feléleszti
a fagyott bimbókat
ne várd meg míg
fáradt szívem
meghasad
és megáradt szememből
a könny kiapad

 

 

Vers

Egyetlen pontra felfüggesztve

Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

      Egyetlen pontra felfüggesztve

      Úgy élsz mint gombostűn a lepke

      Hiába égtájak célkeresztje

      Ha léted egy pontra felfüggesztve

      Menekülnöd sincs már merre

      Se célja és se értelme

      Egyetlen pontra felfüggesztve

      Ha elhagy a lélek fegyelme

      Hiába száz Isten kegyelme

      Egyedül rajtad a világ terhe

      Ablakod gondosan beszegezve

      Kilépsz a világegyetembe

      Egyetlen pontra felfüggesztve

 

      Egyetlen pontra felfüggesztve

      Belékapaszkodsz vesztőhelyedbe

      Várod a pengét sújtson le a fejre

      Egyetlen pontra felfüggesztve

      Öltözöl talpig szerelembe

      Csillagokkal varrja ki ingedet az este

      Egyetlen pontra felfüggesztve

      Életre varázsolt ő keltett életre

      Nagytűzű fények gyűlnek a szemedbe

      Nem tudod hihetned lehet-e

      Egyetlen pontra felfüggesztve

 

       ———-J————————-N—————–

       —-R———A—————R——–Y———–

       Á——————S——-Á—————A——-

    –   —–T—————–Z ————–I————-

       ————I———————–T——————

       —————–K——!——,———————–

       —————–S——J——E———————

       ————E——–Ű—–É——-K—————-

       ——–L——-T—————-R——-P———-

       —-R——-L————————-Ő——-E—–

       Ö——Ü———————————-L——–L

       —-P——————————————–A—-

 

______________________________________________________________________

Megjelent az Irodalom Visszavág kortárs irodalmi lap 2002. tavaszi–nyári számában

http://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=34

Vers

2016. március

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } 
2016. március
 
                       Koosán Ildikó
 
 
még úgy vigyázom a kedvem színeit
mint láthatatlan selyemhártya burok
az új tavaszi bimbó szikleveleit,
hisz, ha majd a virág végre kivirít,
 
megvalósulhat a régi fóliáns
megsárgult, feledett lapjaira irt
szellem és eszme máig visszasírt
trónfoglalása, és a sok mutáns
 
hitelét veszti… ó március, lázadó
lelkemben akkor zászlót bont a tavasz,
nemzetünk kertjében egy féltett
 
védett virág színei szállnak az ég felé;
küldj fényt, meleget, a földre, illata
hadd töltse élettel légző berkeinket.
 
2016. március 12.
 
 

Vers

háromszázhetvenkettő

Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

magunk vagyunk
te meg én
könnyű áldott szerelem
szívemet férceled álmaimban
emberarcú istenem
csillagokba harap az éhes éjszaka
magukhoz húznak a ziháló tengerek
szárnyak suhognak a tintaszínű égen
leírhatatlan megbonthatatlan pillanat
ahogy gerincemen végigfut ujjad
faltól falig kavarog az éj
oldódunk kötődünk
számon illatod ízed
magadhoz ölelsz
még közelebb
szelíd madár vagyok karjaidban
feloldozol megtartasz
az est fénylő peremén
gyönge szívű tájakon keressük
egymás álmait és lenni kezdünk újra
te meg én
zúgó árban tavaszi áradásban
hajnali szavak lobogásában
s míg szánkon őrizzük a csöndet
elrejtenek minket
az álmosan nyújtózó hegyek
és már nem számítanak
az átvérzett elfáradt versek
a lehullt lombú szomorú fák
hisz magunk vagyunk
te meg én
mind és örök
itt a tómély ég
örvénylő kábulatán

Vers

Imádkozz

Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa / Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímicsa,/

 

(és mondá az ember)

 

Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa,

imádkozz a tavaszért, a jeget felolvassza,

imádkozz azokért, kik igazán szeretnek,

szóld imádba nevüket, akik felneveltek.

Említsd meg azokat, kik téged utálnak,

imádkozz érettük, fogadjanak barátnak,

éltesse az Úr őket az édenben sokáig,

jobb legyen nekik, mint nekem lesz mindvégig.

Imádkozz azokért, kiknek vad a szívük,

csapdában vergődve, mindenük a pénzük,

áhítattal szóld meg és kérj menedéket,

a lelkeknek, kik bolyongva keresik a létet.

Imádkozz az Úrhoz, hogy csapjon jól arcon,

nyissa ki szemünket, bűnünk bocsáttasson,         

tetteinkben legyen erő, ne tövisben, csak virágban,

ezért imádkozz, imádkozz, imádkozz bátran.

 

                                                       Ámen.

 

 

(és mondá az embër- népiesen szólok)

 

Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímiccsa,

Esdekëlj a tavaszirt, a jegët fëlolvassza,

Esdekëlj azokir, kik igazán szërëtnek,

szólald fohászidba nëvüket, akik fëlnevëltek.

Említësd mëg azokat, kik tígëd utálnak,

Esdekëlj írëttük, fogadjanak bé barátnak,

íltësse az Úr őket az ídënben sokáig,

jobb lëgyën nékik, mint nékëm lësz mindvígig.

Esdekëlj azokir, kiknek vad a szívëk,

csapodában vergődvén, mindënük a pénzëk,

áhítattal szólald mëg és kirj menedíkët,

a lelkëknek, kik bolyongva kerësik a lítët.

Esdekëlj az Úrhoz, hogy csapjon jól orcán,

nyissa ki szëmünket, bűnünk mëgbocsátván,

tettëinkben lëgyën erő, në tövisben, csak szíp kalászban,

ezírt esdekëlj, esdekëlj, esdekëlj bátran.

 

                                                   Ámën.

 

 

Vers

Későre jár

Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Tavaszi szél simogat lombokat,

virág nyit, szótlan szirmok,

csendes üzenet –

 

Kikeleti nárcisz keserű illata,

szép, napsütés-mosolya,

könnyűvé teszi sétámat.

             *

Későre jár, párás réten át,

messze fut a gondolat,

sors-fonalat talál, gombolyít.

 

Százszorszép könnye hull,

szél hajlong, bokorban kutat.

Ma hűvös lesz az est, nélküled.

 

 

 

 

 

Vers

SMS

Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; } 
         SMS
Paul Geraldy modorában (II.)
                                              
                          Koosán Ildikó
 
 
SMS jött, kórházban vagy,
szeretnél látni.
Hittem, kívüled ezerszer inkább
írhat nekem bárki,
Te nem vagy szabad…
 
És mégis? Elhagyott az a másik?
Hamu alatt hűl a parázs,
múltunk illata, íze vásik,
évek roncsolják semmivé, s az élet.
 
De most, hogy írsz, újraéled
az a különös  „ ne hagyj el átok!”
Színe kél levélnek, fának,
napjaink mától új világok,
tavaszi kékje lesz a fénynek.
 
Írod, depresszió döntött le újra,
nincs aki becézne, odabújna
hozzád, ápolna; fáj mindened
mint akit korbáccsal ver az élet;
Higgyek a mesének?
Tépjem fel gyógyuló sebem?
Nem Kedvesem!
 
Vagy mégis? Kereslek én is!
Ne mondd, hogy részvét nélkül
magadra hagylak.
Meglehet, végül új Eiffel tornya
épül e viharos kapcsolatnak.
 
2015. március 6.
 

Vers

Gyermeki álom

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }saját fotó

 

Csöpp kicsi gyermek

mondta, hogy elmegy,

angyal szárnyakon

vitte a szél.

Hajnali fényben,

a tó közepében

felszálló pára

csak róla mesél.

 

Gyermeki álom!

Csodákat látott,

béke és szeretet

a tó vizén…

Utolsót csobban,

elnyelte nyomban,

emlékét viszi a

tavaszi szél.

 

Vers

Bolond április

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Bolond áprilisi szél
fütyörészte neved,
majd szelíden búgta:         
ne kezdj ki velem!

Illanó a csoda, az áldott,
megigézett zsenge ifjúságod,
s én a jázminbokorral
győztesen virágba borulva
bódultan álltam ott…

Aztán mint a tavaszi szél
karodba kaptál megint,
és pajkosan kacagtad:  
Bolond vagy, mint az április!

Vers

Elhagyott ház udvarán

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Nyöszörgő kertkapu kilincsét

markolja  a rozsda,

sorsom   szitakötő-szárnya

száradt lábnyomba taposva.

Repedt üvegek  réseibe

remegve kúszik  a nap sugara,

az ingerült  tavaszi szélben

nyikorog  néhány korhadt deszka.  

Vaksi  szememben tavalyi álmok,

múltam tornácán tán  csodára várok,

a felkavart   szalmatörek között,

– ősszel a fecskepár  is végleg elköltözött –

egy kékszilva koppanva  földre hull,

haszontalan holnapom előtt

lassacskán  alkonyul.

 

Az elmúlás hártya-szárnya rebben,

kócos margaréták

bámulnak rám

e ravatali csendben.

                 

 

 

 

Foto:google

 

Vers

Évkezdet

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Kihűlt  padot  ráboruló  zúzmara  vígasztal:

az  utcasarok  ólomszürke,  csüggedt  végvidék. 

Kősúlyos  szárnyait  bontogatná  egy  őrangyal, 

de  befedik  csorba  tollait  hűs,  fehér  pihék. 

 

A  folyó  feleselne  még,  jeget hozó  faggyal: 

csacsogni  szeretne,  játszani  vizével  egyre, 

de  siratóasszonyként  hajol  fölé  a  hajnal,

s  felszíne  oly  fakó,  mint  a  halott  szeme  tükre. 

 

Most  olyan  lassú  ünnepélyességgel  havazik, 

vattacukrot  varázsolva  unott  januárba, 

s  lelkessé  sugallva  a  várakozást  tavaszig. 

Valami  méltóságteljes  csend  szakad  a  tájra. 

 

Kóbormacska  lesi,  ahogy  földre  hull  az  áldás: 

mintha  a  Születés  ideje  most  jött  volna  el 

( kilenc  élet  megtanítja,  mi  a  megbocsátás ) 

tiszta  gyász  leplére  új  sorsokat  ír  majd  a  Jel. 

 

Más  Nap  fogadja  a  fáradt  fényeket  ma  reggel,

s  a  kandeláberek  elhunynak  az  üres  téren. 

Búrákon  hagyaték  ( jégvirág,  dérlevelekkel ) 

a  bennünk  rejtőző  rügyek  üzennek,  testvérem. 

 

 

 

 

 

 

 

Vers

Ősz simul már

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }                                                                      Ősz simul már
                                                                                                 Koosán Ildikó
 
„Annyi minden van s volt a világon, 
tűnődöm, én vajon még vagyok? 
Mennyi volt a valóság, az álom, 
élni még vagy halni volna jobb?”
   /  Létay Lajos Tűnődés c. verséből/
 
 
Életem e kurta perc csak tél volt,
egyre vártam, értem jön a nyár,
napsugár lesz, élénk kék az égbolt,
s dércsipkébe fagyott a határ.
 
Emlékszem, egy kurta percig fény volt,
erdő csendjén  fészek, moha-zöld,
tavaszillat, ezüst szín a félhold,
harmatgyöngyöt párolgott a föld.
 
Ősz simul már rég a sírkeresztre,
anyám, apám hantján nincs virág;
megvénülünk, ez az élet rendje,
elmentek, s én mért éljek tovább?
 
 
2014 novembere
 
 

Vers

ÁLDOTT

Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Delacasse Kriszta – AD

 

 

 

Áldott az ég,

a végtelen kék,

áldott a föld,

a tavaszi zöld,

áldott a kéz,

mely óvón nyúl feléd,

áldott a Test,

mely értünk szenvedett,

az új kenyér

a szakajtó ölén,

áldott a Vér,

az értünk kiontott,

áldott a könny,

mi Érte hullatott…

 

 

Áldott a fény

a felhők szegélyén,

áldott a csend

szélfútta lelkemen,

áldott a csók,

a szerelemhozó,

az ifjúság,

minden jó barát,

a mosolyod,

mely arcodon honol,

áldott a szó,

a tiszta, áradó,

és áldott az ecset,

mellyel égre festem neved…

 

 

2014. augusztus 21.  

Nincs kép
Vers

Pillangóvadász

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Álmomat hevesen önti el a forró szenvedély,
akár tavaszi pillangót a langyos kikeleti kéj,
fejem egy kék párnára hajtom,
álmaimban egy pillangóra vadászom.

——

Naplóba javaslom…

Vers

Mérgezett tavaszok

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten.

miért álmodunk ma is fegyverekkel
már több mint ötven éve
torkolattüzek provokált könnyek
kinek van erre érve
 
ha a hó elolvad macskatetem
aki elveszett a kertben
miért mozdul emberré tekintetem
fényébe érve s lebben
 
a tavaszi felhő böjti szél szelel
a kémény még bodorodik
ahogy lépkedek a dombra fel
ibolya kökörcsin nárcisz
 
még pihen a tetem alól hóvirágok
pisszenni merek nem kiáltok

Vers

Anyák napján

Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }köszöntő felnőtt hangra

 

 

Ritka őszbe fordult kontyod, édesanyám, lelkem!

E világra való jöttöm’ hogyan is köszönjem?

Szíved adtad s drága méhed, lettem a gyümölcse,

Mint a két fél piros alma, úgy kötődtünk össze.

 

Rózsabimbók illatával kaptam langy tejecskét,

Orcám hamva kerekedett, mint fehérlő zsemlék.

S úgy ringattál bölcsőmben is, mint a tenger árja,

Míg a lelkem fénybe szökkent altatód szavára.

 

Rugdosódni s ordítani este, ha volt kedvem,

A rossz álmot elkergetted, nyakadat öleltem.

Óvodákba iskolásan jártam kerülővel,

S megcsodáltam hány virágot bogárral, tücsökkel!

 

Ez’ életünk ága-boga. Csöndben elvirágzik.

Halántékon évek futnak gyűlő szarkalábig.

S őszbe fordul hajunk szála tavaszi szellőkben…

E világra való jöttöm’ hogyan is köszönjem?

 

 

Nincs kép
Vers

Virágkor

Elolvasta:
78
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Mező nincsen parlagon,

Siess hozzám, angyalom!

Sok szép növény, szerény szirmok,
Megjegyezni mennyit bírtok?

Ez egy virágiskola,
Hallgass és figyelj oda!

Integet a hóvirág,

Tavasz jön már, jó világ,

Napfény alig hunyorog,

De már bújnak ki a hunyorok, / itt már elhasaltál a ritmussal: bújnak már a hunyorok/kibújnak a hunyorok – így lenne helyes

Kéklőn néz egy ködvirág,
Ébredezik a világ,

 

Sárgállik téltemető, – ezzel a szórenddel nem jó, ha megfordítod jó marad a ritmus, viszont más lesz a rímhívó.
Máris zöldell a mező,

Gyönyörű az aranyeső, – itt megint kiesel a ritmusból
Virágzásban mégsem első, – itt pláne

——————————–

Angyalozással és ütemes verseléssel indítottál, azt hittem, valami kellemes, népies hangvételű, vidám tavaszt hoztál. Ehelyett egy igénytelenül összehajigált, hosszú és unalmas virágkavalkádot látok, ha épp úgy esett, hogy kijött a ritmus, akkor hű de jó, ha meg nem, hát lássuk a következőt. Így nem lehet. A Héttorony nem ilyen. Ha nekifutsz egy ütemhangsúlyosnak, tessék precízen végigvinni, és szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több.

———————————

 

Szép, hófehér nárciszok,

Áldomást rátok iszok,

Kis, tavaszi tőzike,

Szerény, mint az őzike,

 

Mocsári a gólyahír,

Virágzik ő, hogyha bír,

Huncutkodik kökörcsin,
Épp úgy, mint egy kölyökcsíny,

 

Gyönyörű a viola,

Irigyli is ibolya,

Könnyezik vadárvácska,

Ölelése párnácska,

 

Kedveskedik nefelejcs,

Engem bíz el, ne felejts!

Bólogat az ibolya,

Illatos a mosolya,

 

Őt követi gyöngyvirág,

Nem találsz benne hibát,

Zöld levelű medvehagyma
Vérnyomásod rendben tartja,

 

Kéklő, büszke hölgyike
Az áprilisi Gyöngyike,
Pirosló vagy, muskátli,
A fejed az ablakon dugd már ki!

 

Olyan kedves a kicsi jácint,

Búcsúzáskor neked Pá-t int,

Titkolózik Kikerics,
Róla mindent kideríts!

 

Sokféle a Tulipán,

Le ne tépd, te huligán!
Édes, kúszó jázminok,
Nem fog rajtuk a szitok,

 

Sárgállik a boglárka,

Udvarlóját hogy várta!

Fehér, s lila orgona,
Ballag már az iskola,

Vérehulló fecskefű,
Gyógyít, mégis egyszerű,

Ránk fülel a füles ternye,

Vajon mára mi a terve?

Mustár sárgáll élénken,

Méhek jönnek félénken,

Júniusi pipitér,

Minden tojás pipit ér,

Az erdei iszalag, ha bántják,

A világból is kiszalad,

Nem fegyver a kardvirág,
Csodálja ország-világ,

Jó barát a porcsinrózsa,

Rá ne hajts egy gyors hintóval!

Rózsaszín a kerti mák,
Tésztával edd, kiskomám!

 

Rózsa nyitja szirmait,
Tornáztatja izmait,

Szegfű kicsit szerényebb,
Kedvelik a legények,

 

Szomorú a levendula,
Mert nem kék lett, hanem lila,
Szép, mezei szarkaláb,

Nem őrzi őt porkoláb,

Pipacs virít réteken,
Azt is szedjél még nekem,

Júliusban cipruska,

Szerelmes a kis fruska,

Festői a rezeda,
Van belőle repeta?

Gyönyörű kék hajnalka,

Rád gondolok hajnalba’,

Akácvirág édességgel

Csalogatna méhecskéket,

Tubarózsa fehéren,

Illatozik kevélyen,

A kaktusz szúrós
Szemmel néz rám,

Olyan, mint egy
Zsémbes vénleány,

 

Bár halvány szirmú a vadrózsa,

Élénkpirossá érleli a napocska,

Vigyázz te kis csirkefogó,
Mert megszúr a csipkebogyó!

 

Temetőben krizantém,

Könnyet hullajt halottért,

Szunnyadni tér a világ,
Kinyílik a jégvirág,

Vigyázz hát magadra,
A szelídekre és a vadakra,
Erdőre, mezőre, tóra, folyóra,
Otthonodra, a Föld nevű bolygóra,

S benne a sok-sok virágra!

Tőled most elköszönök,
Veled mosolyt örülök,
Egy pitypangra felülök,

Vele égig repülök,

 

Parolázok a felhőkkel,
Együtt sírok az esővel,
Napsugárba öltözöm,
A szivárvánnyal költözöm,

 

Csillaglámpást gyújtok éjjel,
Álmod őrzőm égi fénnyel,

Onnan nézek szerteszét,

Minden virág csodaszép!                                   

 

 

2013. január 8. 23: 40

Vers

Kortárs festmény

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kortárs festmény
Art Salon Budapest Keleti Károly 22
 
 
                                     Koosán Ildikó
 
 
 
fény mögül ernyedten bukkanó félhomály,
csipkésre törött síküveg-élek egymásutánja,
fekete térbe halmozott visító-zöld törmelék-
kupac, elszenesedett fatörzsek ág- bogos
összevisszasága elmázolt kékkel esztétikus
színorgiába, s itt-ott parányi pajkos citromsága
a résekbe hűsülő napfényt imitálja, miközben
a látogató egy tó fölé hajló fűzágak illúzióját
fontolgatja, kitetszik–e  jól a képből, bennem
a látvány, ha jól végiggondolom, vízre vetülő
kora-tavaszi hóbortos lombzsongást idéz…
  
 2014. június 3.

 

Vers

Felülemelkedés

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Sivító hang követi gyatra lépteinket,

erősebbé válnak lábnyomaink,

még többen járják ismeretlen utunkat,

mint azt valaha is mertük volna hinni.

 

Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják,

mi a csendre esküdtünk föl,

az éj csendjére, mi nem haszonból zendül,

csak megremeg, ha gát szakad a rendjére.

 

A tavaszi szél valami könnyedséget sugall,

megszabadultunk a diktatúra dalától,

pedig az elmében a gondolat alulmaradt;

a gondolat kell, hogy a szép elmében

felülemelkedjék. 

 

 

Vers

Utazás

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }  
Utazás
 
              Koosán Ildikó
 
 
ezer- zöld tavasz
képi világa sorjázik
a száguldó vonat  
fényfüstös ablakára,
spontán tavaszi tárlat;
 
közelről
lenne jó látni
selyempárába szőtt
messzi hazádat;
 
emberléptékű
szépséges vidéked
e képeken túlról
kéretlen átvilágol
 
csakhogy
még egyszer ott járj
legalább gondolatba’
kiszakadva
egy boldog pillanatra
a valóságból.
 
 
2014. április 28.

 

Vers

REM

Elolvasta:
64
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

Megígértem, hogy lesz holnap…

Látod, álmaid most itt gubbasztanak

a tavaszi fákon. Magammal hoztalak

a fáradt, hideg tegnapokból, át a vad

hullámú éjszakákon, át a lebbenő

hajnalokon. Olcsó ponyvaregényekből

nagy repüléseket álmodtunk magunknak.

Felejtsük el a színpadot, a szárnyakat,

a törékeny fényeket, a szúette deszkákat.

 

Ég peremén billeg a szigorú csend,

egyensúlyoz a maradni akarás. Húsvér

kikelet virágzik felettünk, sziszegő

liánok kúsznak körülöttünk. Ujjaid köré

csavarod a hajnali szeleket, hajamba

fonod az angyalsúlyú, kék reggelt.

 

Megígértem, hogy lesz holnap,

csak érjük el az éjszaka bolyhos

felhőit. Ne számold a lépéseket,

a mát se éltük még túl,

a tegnapok sarát tapossuk 

két sóhaj közt, valahol a félúton.

 

Alvó csendeket ringat az alkony,

mellém fekszik fáradt ölelésed,

szerelemmé szeretsz…

Mezítelen arcunk a zuhanó napba néz,

vakít a fény…

Égő csipkebokor az égalja,

szívünkről leválik a mozdulat.

Megígértem, hogy lesz holnap,

ne mozdulj…
hisz csak néhány lélegzet az éj.

 

Vers

– A szívemhez –

Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Kék égen tavaszi fellegek,

tenyeremben fénysugár

rajzolta, kis mosoly bujkál.

 

Mint kibomlott levelekre

rásimuló virágszirom,

repdes köröttem,

 

araszol, egyre közelebb

– a szívemhez.

 

 

 

 

 

 

Vers

Csók

Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

A valóság széle megindul feléd,
köréd zsugorítja rohanó lélegzetét az Isten,
karodra illeszkednek a házak,
közeledből erőt gyűjtök, nézlek,
ahogy egyetlen embernyivé lesz a zaj,
s apró kis villanásaival tűnik,
kontúrodba vész a város,
mind a dohos pincék, a porpúderes járdák,
a virágos fák alá szorult tavaszillatok,
a napos erkélyeken száradó ruhák tarka lázadása,
az ébredő méhek lusta döngése a kidobott gyümölcshéj fölött,
izmaim hosszú, lüktető kínja, ahogy követellek, vágylak,
– ez most a teremtés ideje.
Körülötted űr, ha a mindenre nyitom is szemem,
egyedül téged lát:
magaddal határosan,
válladon gyenge fény imbolyog,
a nyakad ívére botló zsoltáros sóhajok
kőnehéz súlyát emelem a csendhez.
Érted most megküzdök velem,
s míg kapaszkodom beléd,
‘ne menj’
te egyedül maradsz
körvonalaidon a rád szűkült
világgal.

Vers

Hargitáról

Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Hargita hegyláncát hajnal aranyozza,

ablakomba’ két szál a pünkösdi rózsa.

Tavaszi szél járja, piroslik az orcám,

hittem az édesem igaz marad hozzám.

 

Tudtam a járását, szíve kondúlását,

kapualjban vártam lépte fordúlását.

Ha nem jő estére, sem a vetett ágyba,

étlen-szomjan dőlök a kapufélfára…

 

Ha reggelre sem jő, talán alkonyatra,

ostorát az ég is rajtam pattogtatja.

Inkább verje meg azt, aki tett keresztbe,

törje ki a bánat s törjön ki a nyelve.

 

A Sorsok könyvénél tizenketten ülnek,

mér’ hogy az enyémen egy se könyörül meg?

Kinek tegyek panaszt, Istenem, nem tudom,

csillag sugarával könnyemet hullatom.

 

Onnan tudd meg rózsám, ki szeretett téged,

mikor a fájdalom elevenre éget,

s az én szerelmemnek töviskoszorúja

nem a homlokodat, de szíved’ szorítja!

 

Vers

Újra

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919)

ÁPRILISI FÉNYEK (TAVASZI VIHAR), 1910 UTÁN

 

újra tavasz van,

szinte nyár is –

meglegyintett

az elmúlás is –

mér’ ne örülnék,

hogyha hagynak,

város szélén

a tavasznak;

eddig csak jöttek,

voltak, lettek,

alig törődtek

az emberrel –

észre se vettük:

kaptuk, éltük;

mire megszoktuk

visszatértük,

máris nem voltak –

legyintettünk;

olyan ez, mint,

mint ami volt már –

bölcsességünk

csak hasonlítás –

mert mi: nem vagyunk

mint tegnap, vagy

régen; napsütés

fáj ma, mi tegnap

az élet volt –

mára mi lett –

szemlesütés

madárhang, vászon

örök képpel

kifeszítve

a messzeségbe,

s lecsorog róla

– rossz ecset nyomán –

nem marad más:

az ámulás.

 

Vers

A vers, amikor a fiú felkiáltott: Tavasz, kérlek állítsd le magad!

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

A tavaszi szerelmes nyáladzások,

a virágok és miegymások,

a csókok, a Duna, a sütik,

meg a szerelmesek kik azt sütik,

valahogy idén elkerülnek messze,

és olyan furán el vagyok veszve.

Valami hiányzik, szokatlan érzés,

romantikus szálka a szememben,

miért jött ez a kérdés, 

ha folyton kéz van a kezemben?

Vers

Nem

Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Ma nem szeretnék a saját

helyemben lenni,

elönt a tavaszi fáradtság,

a depresszió

és ennyi.

Te sem vagy itt,

nem adsz jelt magadról,

és míg a hiány

gondolkodik, körbefonja-e a napom,

szívem a porban landol,

az agyam most nem használhatom.

 

Ma nem szeretnék a magam

helyében lenni,

füst gomolyog az udvaron,

csokit majszolok

és semmi

nem tud kizökkenteni

az egyedüllétből.

Te sem vagy itt,

nem adsz hírt magadról,

és míg gondolkodom, írjak-e,

fejem az álmosságtól lassan

a párnára hull.

 

Ma nem szeretnék senki

helyében lenni,

talán nem is szeretnék lenni,

ahogy épphogy kornyikáló létem

eltűnne a fekete lyuk hófehér tűzében,

mintha sosem lett volna,

és senki sem tudná,

jobb volna-e,

ha volnék.

De látod, te sem vagy itt,

s azt se tudnád, ki vagyok,

szemed talán más szemébe

ragyog egy másik galaxisban.

És én csak annyiban

hagynám,

mert nem lennék a helyemben.

És te sem.

 

Vers

Óda

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Tisztaságot ígértek a percek.

Versbe öltöztettek, és mégis

a lapoknak fehérségét betűk

jószága morzsolta el, becézte

könnyűségeit, ismeretlenül.

Csak egyetlen feláldozható

bárányról feledkeztél meg,

Mindenható. Azóta nyájas,

göndör fonalú húsbőrére

karcoltad az időtlenséget,

ujjaid hegyével hosszú úton

ódáig fordult a tavaszi szél.

Leáldozott arcáról keserve

hétköznapnak, ünnepeknek.

Harmatos cseppekben fizet

fáradozásodért. Ölébe tett

kezeddel selymén igazítasz,

neked béget, cserzetten él.

 

 

Vers

Ne menj még…

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Nem volt ez más, csak egy villanás,

sóhaj… évente visszajár, bekopog,

s a nap újra ragyog.

Félig hunyt szemmel gondolom:

 

Ne menj!

– elviszel mindent –

Lebbenő lepkeszárnyon

múlik boldogságom.

Szálló képzeletem…

határát magam szabtam.

 

Fejem felett nézem a száz

pillangóvarázs repdeső örömét.

Tavaszi kép…

– ne menj még!

 

 

Vers

Tavaszvágyó mondóka

Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Eljön majd a szép tavasz,
szép tavasz,
kiragyog a fényes nap,
fényes nap.

Leolvad a nagykabát,
nagykabát,
fellibben egy lenge sál,
lenge sál.

Kinyílnak az ablakok,
ablakok,
tavaszillat beoson,
beoson.

Víg kedélyem visszatér,
visszatér,
ha kihajt egy zöld levél,
zöld levél.