Tavasz

  Mélyet lélegzem, vége. Nem is fáj. Visszanézek, messziről jöttem. Vigasztal, végig ott voltál velem abban a régi tévedésben. Segítettem tán’ kilépni… sebet sem ejtettem.            * Hogyan tovább, még nem tudom. Talán átgondolod, mi legyen velem s veled, ebben [… Tovább]

Fotó: Bognár Imre Tivadar Gyöngyöt fűz egy zöld fűszálra,   esetleg, Kora tavasz mély dacára,                                                   [… Tovább]

Cserebogarat cserélnék. Csere bogár nem kell most nekem.   * * *   Kecses almafák  selymes szirmából szellő vet cifra ágyat.   * * *   Míves vázában buja tavaszi csokor – illik aktodhoz.   * * *   Poszátaének [… Tovább]

Kép: Balla Árpád Zoltán   Apró léptű tavaszi szél suttog az éjről, elmondja a fák titkát…   Hajnalban nőtt levelek selymét bontja, zöld bokrokkal bólogat. Itt-ott sárga virágok szirmait csodálja.   Álmot sző, varázsol,  szívem vele zenél. Lassan kibontja zsongó [… Tovább]

Dr. Nagy Miklós fotója.     Fehér szirmú, patyolatlány,kökörcsines kis sziget,túl halad a világ zaján,áprilisi üdvözlet. Bátran áll a pusztaságban,karcsú lábon csengettyű,követhetik furcsa árnyak,nem lesz soha keserű.      

      Csak lelkem, a magasba kéredzkedő leljen nyugalmat, s andalogva verset szavaljak, míg ezret lobban az erő a lángban, s tegyem eléd a kezemben    tartott kézirathegyet, földre rázva  unott láncaim, tisztán és szabadon  fussak magam elől, amíg [… Tovább]

  Megint egy hétfő, azt hiszem,hordom némán az időt, úgy viszem,és nem ütök vissza, mert nem muszáj,ha tettek helyett csak jár a száj…   Jó volna ülni a vadlesen,régi dalt dúdolni csendesen,nem nézni: holnap, jaj, mi rág?s hogy fennek-e ollót [… Tovább]

Két rövid vers Nagyítás   Mellettem futsz ragyogsz A szív emelkedik Váll a vállhoz ér Vágy a vágyhoz ér Mikor célba ér a szó A messzeség megáll   Mosolyba öltözik   _________________________________________________   Tavaszi zsongás   Ne kérdezd miért Játszani [… Tovább]

      Mint selyemhernyó a levél fonákján, begubózva várjuk az éltető napot, erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra, feledve múlt időt, hisz vége, láthatod. Ránk pillant a hajnal didergősen, de már mosolyognak a duzzadó rügyek, árnyéka lesz újra a világnak, ahogy az április jő, s felénk [… Tovább]

Virág kúszott most a tájra, madár röppen, rebbenő. Benne is dúl annyi élet, az már szinte rettentő. Szárnya csapkod, kósza villám, drága ékkő, cikkanó. Kék, zöld, sárga, rozsdabarna, eltünő, felvillanó. Mély zúgás tör föl a hegyre, tavaszharang, konduló. Mindkét szemem [… Tovább]

      Asztalt terítettünk,vártuk mikor jön haza a tavasz.De helyette jött a tél és az ősz.Mindent felzabálnak, amit az ember főz.És hiába várjuk, várhatjuk a csodát,ma a Duna is két méter ötvennél állt.

  Füst gomolyog,  szellő lelkendez köréd.  Többet vár tőled a pöfeteg elvárás, mint a jóval kevesebb ennél.    Elbújsz előle, megles, rendre utasít, közel araszol a vágy, beléd kérgesül a környezeted, akkor is vár, ha kikerülöd.   Már nem vár, [… Tovább]

    Omló napfényben   villan kezében a fém.   Bokrait metszi

* Zeneajánló: Bach: H-moll szvit   http://www.youtube.com/watch?v=gmSDiuh54e4   Lángra lobbant a friss tavaszi eső,                                   h-moll szvitet komponál a szivárvány,                         bennem égő végtelen ősi erőt,                                     ajkával oltogatja egy cigánylány.                                Kicsiny melle fehér blúzára vacog, rövidre tépett [… Tovább]

  babérhoz kellenek a hörpikék s ha nem habra megy a fenékig túrák s mikor már a vers is oly modern hogy félremegy mint tavasszal a fagy s a szél a szó mi szó hol partot ér mint útközben a [… Tovább]

ha indulok már árnyékomra lépek felh?kre fest a fák ecsetje lágy jegenyék halványzöldje elpirul rajta a sok barka szétszóródik fénye dalos alkonyatba tágul a kapuja az ég alja nyitva hacsak a szél meg nem jön vonyítva s kutyái tépik ruhámat [… Tovább]

  Ma délben mosolygós bölcs ragyogással keltett a Nap. Vékony-meleget szűrt ablakom párkányán  megült a fuvallat. – A tompa csöndet fütty szakította át, majd számtalan cserfes kísérte dallamát. — Virrasztasz bennem, mint gyertya  zord kripták mélyén, / táncoló fény / [… Tovább]

Kikelet hava Foltokban hámlik a táj fagyott arca, itt-ott el?bukkan némi zöld remény, március el?lép, s magát megrázza, enyhet ígér, napot, tavasztüneményt. Szelek hava Földszürke pacát foltoz az égre löködné odébb, de nem bír vele, cibálja húzza – feladja végre, [… Tovább]

szakad a nászi felh?fátyol Szilágyi Ferenc “hubart”-nak már levirágzik az akác a tavasz utat enged nyárnak félreáll a nap útjából szakad a nászi felh?fátyol szirmokon taposunk szomorú körmenet levélzöld fákon rongyos menyasszony elhal a sz?z hogy életet fakasszon  

Válasz Péter Erika: Miel?tt lehullnak a felh?k cím? versére Majd mesélsz a múltról és jöv?r?l, s arról a h?sr?l, kinek hisz a világ, és aki vagy – a fájdalom lánya.   Eltakarod arcod, ha már nem bírod a harcot, és [… Tovább]

Zsongásba mártózik, kacsint és fényt lehel Bájitalt keverve lép egyet, s térdepel Hiányzol Édesem!   Színesen nyújtózik, féktelen hempereg Szíveket dobbantva ölel most melegen Hiányzol Énnekem!   Ragyogón villódzik, permetez fényeset Bujaság b?rében mosolyog ékesen Hiányzol Életem!   Mámorosan szövöget, [… Tovább]

harmatkönnyeketlélegző virágsziromégre mosolyog * pirkad a hajnalnyújtózkodó friss rügyektavaszt remélnek * méhecske zümmögszelíden borulnak ránesztelen kelyhek

Szemkápráztatótavaszígéret, fénylőaranysugarak ernyesztik lággyá,majd folyékony múlttá abágyatag havat, megfoghatatlantünékeny varázs – a télmúló pillanat.

A címre bármilyen jobb javaslatot elfogadok! … Igaz, a versre is 🙂     Hajnal. A kelő Nap széle kikandikál a domb fölött. A táj – levéve hálósipkáját – bíbor palástba öltözött.   Egy őzsuta  gidájával legel – csábít a [… Tovább]

Ezt a múlt tavasszal írtam, áprilisban. Hátha tavaszcsalogatónak megfelel…     Nincs mese, a tavasz eljött megint! Ravasz illat legyint pofán, profán gerjedelmek és magas eszmék – nyugi, lesz még jelző dögivel, hogy a víz kiver -, a toniám hiper, [… Tovább]

Régi versem – a tavasz új köntösében. Az éledő táj feltámadásra vár Rohanó világunk irgalmat kér Bensőmben érzem a tavaszi zsongást Sóhajom lobogva küzd a holnapért.   Bármerre nézek ébred a kikelet Zsong a szívem, mint égő gyertyaláng A szél [… Tovább]

fotó: Victor Ivanovski       Ebéd utáni kávé illata tekeredettössze otthonosan, puhán cigarettám kuszánszállongó ezüst füstjével. Béke és lustaságringatott álomba a kinyitott ablak mellett.   A p?re fák épp öltözködni kezdtek,én meg meztelen tébláboltam a parkban.A szélben gyermekálmok ringatóztak,b?römön [… Tovább]

    Rég-volt szép tavaszom, ó, de szerettelek, kapaszkodás nélkül futottam feléd. Ma már biztonságos korlátba fogódzva, kerülő utakon döcögök eléd.    

Diderg? téli napok… Vágyódik a szív egy színesebb világba, mi napfényre hív.   Csörgedez? patakok, olvad a Tél, múlik már a sötétség, nem zúg a szél.   A Tavasz ajándéka a zöldell? rét, virágzó fák szirmait a szél szórja szét.  

           Tavasz kérdés     miért a nap  ha nem veti le ólomgúnyáját a lélek miért a virág ha a tekintet egy göröngyben elakad miért áraszt vizet a szél ha nem fürösztöd meg benne arcodat

…a halálunk pedig – néhány évet várhat.   Tavasz ölel kettőnket lágyan a csipkemintás fák alatt. Nemeket mondtunk egyben s -másban, de kezem kezedben maradt.   Viszlek magammal rügyről rügyre tavaszt csodálni néhány éven át, gyűrt szívünknek hitet, s erőt [… Tovább]

  bolondos szellőcske beletúr hajamba’ bolondos kacagás bujkál a szavamba’   bujkál a szavamba bolondos vidámság lelkemet átjárja bolondos boldogság   bolondos boldogság reménnyel hiteget bolondos gyerekként megőrzöm hitemet   megőrzöm hitemet bolondos  gyerekként bolondos kedvemben dalolni szeretnék.  

Az egyik legszebb évszak, 3X5 sorban; ahogyan én látom.   Március   Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény, csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még, bár az utolsó, vad dühe tombol, várja a végét, s [… Tovább]

vacogott a vérem, borzongni akartam..     Letörött a fagy kék körme, a fény meleget hint a földre. Tavaszodik, olvad a zagyva kotyvalék, tócsatavacskákban csónakázik a jég.   Megitta a jeget a nap, id?n, s határon túl  vártalak. Lüktet? arcodra [… Tovább]

Látni világot…* Szeretnék futni, rohanni rét füvén kacagva, Pohárba harmatot gyűjteni – mint nektárt itatni. Látni Veled világot melyet szemed még nem nézett.   Helyette lelkem rozsda marja az út is már romokban Kikezdi lassan a köd a tájat Szemem [… Tovább]

gyerekvers   Képzeld, mit láttam a minap, gargarizált reggel a nap, s hogy mosolya fehér legyen, fogat mosott egy hóhegyen.   Téli göncét rendbe hozta, felhőhabok közt kimosta. Fénykarjait felénk tárja, lám, a tavaszt tisztán várja.

* fogadj a barkára  a cseresznye fára  tégy a hóvirágra  nyíló aranyeső ágra  téted tedd fel sorra  az orgona bokorra  nárciszra, ibolyára  és elég is lesz mára  de a legjobb tipp:  csipcsiripp

Sudár jegenyefán szél úrfival játszó levelek susognak újuló reményről.   ***   Menyasszony ruhába öltözött gyümölcsfák bogár-nászra várnak édes nektárjukkal.   ***   Hajló szőlővessző fájdalmában sűrű könnycseppjeit sírja szomjazó homokra.   ***   Bogárzó vizében hajladozó nád közt vadkacsa [… Tovább]

…s hozzám szállt… csendes álmot küldtél felém színeset, tarkát melyben megtaláltalak…   Te vagy a csillagfény mely beragyog a lelkem ablakán   Te vagy egy kis virág melyet féltve ápolok egész éjszakán   Te vagy egy kis madár kit feltve [… Tovább]

    Csak arcára néztem, s észrevétlen pillantását figyeltem lopva- orozva. Szájában ott aludt a pipa, ám itt a zaj, s az ital-íz között derengett fel bennem a gondolat,  – nem időzve sokat – ahogy arcáról homlokára tévedt a nyugtalan [… Tovább]

  Ez ilyen út.   Hiába a veszélyjelző táblák,  az ötlet hirtelen ugrik elém, kép, látomás, félre olvasott  szó, bármi, kibontatni magát,  visz új gondolatkalandba.    A hangok sűrűsödni, a dallamok  élni kezdenek s akár egy virágzó, pompás tavaszi fa, [… Tovább]

Mint tintával térképre rajzolt sziget kacsint felém a tavaszi zöldet váró, hókásával átitatott part menti liget. Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain emlékezetem húrjait pengetik. Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam, s nem számított a tarajok verte magány. Vulkánok ős [… Tovább]

festmény:internetről       Óvatos tavasznesztelenül lopódzika hóbuckákon. *Madárcsicsergésa hajnalok időtlenharmóniája. *Tavaszi szellőbékejobbját nyújtja azord böjti szélnek. *Lám, a természetmegújul minden évben, nem úgy az ember. *Őzek szépítika tavaszi szántóföldszürke magányát. *Ibolyaillatnyújt vigaszt a hóvirághervadásának. *Nyírfa ágán ringa lágy tavaszi [… Tovább]

Kép :Internet: Naplemente Triptichon             Koosán Ildikó I.   Éjfél után   Te még fenn vagy? jött a hang a lámpa fénykörén túli homályból… Álmodozásomból felráz a valóság csendjeimből az idegen illat.   A távolság fényszórói mögül előimbolygó alakod immár [… Tovább]

Könnyekben ázott, szennyes múlt, Izzadt, gyűrt ingjét levetve, Rárakódott mocskot feledve, Tisztára mosná, ami megfakult.   Lélek-szövetbe tört emlékszemek, Makacs foltként rám tapadnak, Habzó jelenbe bomlanak A szívbe dörzsölt hasztalan hegek.   Centrifugált valóság csavar ki, S kiöblítve, a lefolyóba [… Tovább]

SzóVarázslat: keserves, cserépkancsó, kacagány, mesél szavak Megint egy vége-nincs délután,- keserves, tél végi túlélés talán; csak a csönd dédelget, mesél, s a kályha-meleg ölel – óv, akár egy ósdi kacagány, hogy a hűvös magány ne járja át egészen az álmos [… Tovább]

Ezek a bútorok szép míves bútorok. Várják kitartóan új vásárlójukat, azt hiszik, az idő elmúlhat többször is.   A barokk tükröket  nézem. Bennük nézték  magukat érkező vendégek, ki haját, ki meg nyakkendőjét igazítja máig.   Festményen szőke nő, száz éve [… Tovább]

    magamnak írok most –  bűvöl az este kajánul bujkál a hold sápadt teste fényét teríti teste testemre elcsábít a hold veszedelemre   magamnak írok most nem látja senki rímet vetek rímre varázsát belengi sóhajos- kényes titkaim láza magamnak [… Tovább]

Ez az idei Aquincumi Költőversenyre küldött második, döntőbe került versem. / saját fotó/                                      Koosán Ildikó                                    ….illúziónak add legalább!                                                              Hívómondat: Az indulat ihlet versre                                     „ Facit ignatio versum”                                                                Mottó:       [… Tovább]

Képzeld el, hogy a Szem, mit adsz, Gyémántként megtörő hajnali fény, S egy pillantással elhívhatsz, Oda, hol én vagyok a FÉRFI-lény. Képzeld el, hogy a Kéz, mit fogsz, Érted nyíló rózsacsokor, S a bibén éhes méhként mozogsz, Mint hajadban a [… Tovább]

(Tükörszonett) A Naplemente Kiteríti levetett ingjét a Ma, S vasalja az újat a horizonton. Gyűrt élen rekedt meg az álmos tegnap, S már szendereg a fény, a narancs gombon. Csatját kioldva leng fekete haja, Csillaghullásban szétbomló est-kontyon. Éjiköntöst ölt fel, [… Tovább]

Saját grafika: TÁNC     Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom     Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez   Csak egyetlen [… Tovább]

A könyvborító Nagy Sándor Zoltán debreceni grafikus munkája.     Mégis otthon kellene lenni. Egyszerűen a tárgyaink között. Már a harmadik tepsi meggyest sütném, míg te csak chatelnél, én meg mosogatnék, ahogyan ezt megszoktuk már.   Később filmeket néznénk, s [… Tovább]

Olyan nehéz búcsúzni, ha nem akarunk. Ajtód előtt állva magamban kiáltok, hogy ne hallja senki. Szenved az árva, elfut, aki gyáva, én gyáva vagyok, de búcsúzni nem tudok. Élni és élni hagyni, s ha majd kell, bolondot játszani, tiszta szívvel. [… Tovább]

fotó:Köbli Tamás   tizenkét hónap röpke pillanat mára kinőtted babaságodat tekinteted érett kisgyermeké mosolyod, könnycsepped édesé   éjszakába nyúló ébrenlétek fáradt hajnalok múlttá érnek   létezésed napfényragyogás gőgicsélésed tavaszi zsongás első lépéseid botladozva észrevétlenül jöttek világra   két kicsi kezed [… Tovább]

“emléked lassan szívembe szépül”   Ráncosra hímzett évek mögöttem.Kevesebb nem lesz, de talán több sembánatom. Fázom meleged nélkül,emléked lassan szívembe szépül. Rakosgatom a képeket sorba.Kötöm mosolyod édes csokorba.Integet égről szemednek kékje:mézes ízt olvaszt tavaszi légbe. Kuporgok magányom bús rejtekébe`tudom, hogy [… Tovább]

Szeress!   Szeress engem mindig, akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév, s ha azt is észre veszed rajtam, ami már nem is olyan szép, és mögöttünk van már sok-sok év. Ha eltöröm a tányért, s kilöttyentem a kávéd, ha [… Tovább]

Fogadás nagycsütörtök estéjén Avagy nagypéntek reggel hogyan ébredt Júdás?   szobám falára füstöt imádkoztam keserű szájízzel ferde fényképem mögött röhögött az utolsó meszelés   bosszúba préselődött pár holmit restelve őrző emlék reggel újra leköpött tükrömön folyt a nyál tenyerembe   [… Tovább]

Az utca olyan csendes most, akár a félig bontott gyártelep, hol éjszakákon át matatnak vándorszellem légkezek, ésúgy nyílik ki jégvirágom bent az ablakon, mint kispincékben krumplicsírák – hajthatatlanul. …   Hazafelé jövet pilláimra fagytak csincsen-könnyeim, ám a látás szűkített teréből [… Tovább]

Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág. Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.   E lázas kutatásban betegen didergek, kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.   Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom, jaj [… Tovább]

                     Márciusi dal                                  Koosán Ildikó   mennyire más ez a hit, mennyire más ez az énektavaszi égre, ha [… Tovább]

Saját festmény – tanulmány – 70 x 50 cm, vászon-akril       Az új élet könnyviharban fogan,csókunk is könnyek sűrűjében ég,könnyhullatással dereng a hajnal,és könnyes szemmel köszön el a vég.Bölcsességnek könnycsepp az ereje;Könnyeket áraszt a tavaszi szél,könnyben ázik a [… Tovább]

Virágzás                        Koosán Ildikó Bókoló  nyírfaág csúcsán a barkamég nyit, de majd a láz, ha elcsitul,holnapra hervadtan mind a földre hull,s friss tavaszi lomblevél takarja az anyányi fát, nem pompás színekbentetszelgő virág; hol hát a gyümölcsesélye, mivel  kecsegtet ezüst-zöldrügyekbe légző briliáns rendje a megifjodás [… Tovább]

-saját fotó-     Angyal vagy, égi áldás, vágyból érett csöppnyi élet, varázslat, csoda, jóság, tiszta forrás, friss lehelet, törékeny hóvirág, harmatos kikelet, tavaszi zsenge hajtás, szépséges kis királyfi, nézlek és ámulok, szeretlek.       Békéscsaba, 2016. 02. 20. [… Tovább]

Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa / Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímicsa,/   (és mondá az ember)   Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa, imádkozz a tavaszért, a jeget felolvassza, imádkozz azokért, kik igazán szeretnek, szóld imádba nevüket, akik [… Tovább]

Fotó: Wanda Wad   Csitt, csitt, csitt! Így örvendezik a hópaplan fedte  csendet megtörve egy picinyke cinke. Fél dió lett bére, hisz kedves lénye oly kevéssel beéri, míg újra hívhatja jó Tavasztündért. Nyítnikék, nyitnikék! vígan csengő szavára barkák bolyha bomlik, [… Tovább]

Fotó: internet   kicsented lelkembőla végtelen panasztminden álmomat hol a sápadt holdfény fakadt segíts keresni tarts tükröthogy megtaláljam bennerégi önmagam és védtelenné váltkiüresedett énemet   most szemem partjára szomorúfűz ága lebben e magányos estben itt maradtambetelt versesfüzetemmelbús egyedüldajkálok egy látomásthonnan [… Tovább]

 2016. március                        Koosán Ildikó  még úgy vigyázom a kedvem színeitmint láthatatlan selyemhártya burok az új tavaszi bimbó szikleveleit,hisz, ha majd a virág végre kivirít, megvalósulhat a régi fóliánsmegsárgult, feledett lapjaira irt szellem és eszme máig visszasírttrónfoglalása, és a sok mutáns hitelét veszti… ó [… Tovább]

Bolond áprilisi szélfütyörészte neved,majd szelíden búgta:         ne kezdj ki velem! Illanó a csoda, az áldott, megigézett zsenge ifjúságod,s én a jázminbokorral győztesen virágba borulva bódultan álltam ott… Aztán mint a tavaszi szélkarodba kaptál megint,és pajkosan kacagtad:  Bolond [… Tovább]

      Nyöszörgő kertkapu kilincsét markolja  a rozsda, sorsom   szitakötő-szárnya száradt lábnyomba taposva. Repedt üvegek  réseibe remegve kúszik  a nap sugara, az ingerült  tavaszi szélben nyikorog  néhány korhadt deszka.   Vaksi  szememben tavalyi álmok, múltam tornácán tán  csodára várok, [… Tovább]

    Tavaszi szél simogat lombokat, virág nyit, szótlan szirmok, csendes üzenet –   Kikeleti nárcisz keserű illata, szép, napsütés-mosolya, könnyűvé teszi sétámat.              * Későre jár, párás réten át, messze fut a gondolat, sors-fonalat talál, gombolyít.   Százszorszép könnye [… Tovább]

          SMSPaul Geraldy modorában (II.)                                                                         Koosán Ildikó  SMS jött, kórházban vagy, szeretnél látni.Hittem, kívüled ezerszer inkábbírhat nekem bárki,Te nem vagy szabad… És mégis? Elhagyott az a másik?Hamu [… Tovább]

saját fotó   Csöpp kicsi gyermek mondta, hogy elmegy, angyal szárnyakon vitte a szél. Hajnali fényben, a tó közepében felszálló pára csak róla mesél.   Gyermeki álom! Csodákat látott, béke és szeretet a tó vizén… Utolsót csobban, elnyelte nyomban, emlékét [… Tovább]

Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten. miért álmodunk ma is fegyverekkel már több mint ötven éve torkolattüzek provokált könnyek kinek van erre érve  ha a hó elolvad macskatetem aki elveszett a kertben miért [… Tovább]

  Kihűlt  padot  ráboruló  zúzmara  vígasztal: az  utcasarok  ólomszürke,  csüggedt  végvidék.  Kősúlyos  szárnyait  bontogatná  egy  őrangyal,  de  befedik  csorba  tollait  hűs,  fehér  pihék.    A  folyó  feleselne  még,  jeget hozó  faggyal:  csacsogni  szeretne,  játszani  vizével  egyre,  de  siratóasszonyként  hajol  fölé  [… Tovább]

                                                                      Ősz simul már                                                                                                  Koosán [… Tovább]

      Sivító hang követi gyatra lépteinket, erősebbé válnak lábnyomaink, még többen járják ismeretlen utunkat, mint azt valaha is mertük volna hinni.   Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják, mi a csendre esküdtünk föl, az éj csendjére, mi [… Tovább]

köszöntő felnőtt hangra     Ritka őszbe fordult kontyod, édesanyám, lelkem! E világra való jöttöm’ hogyan is köszönjem? Szíved adtad s drága méhed, lettem a gyümölcse, Mint a két fél piros alma, úgy kötődtünk össze.   Rózsabimbók illatával kaptam langy [… Tovább]

Kortárs festményArt Salon Budapest Keleti Károly 22                                       Koosán Ildikó   fény mögül ernyedten bukkanó félhomály,csipkésre törött síküveg-élek egymásutánja,fekete térbe halmozott visító-zöld törmelék- kupac, elszenesedett fatörzsek ág- bogos összevisszasága elmázolt kékkel esztétikus színorgiába, s itt-ott parányi pajkos citromsága a résekbe hűsülő napfényt imitálja, [… Tovább]

  Utazás               Koosán Ildikó  ezer- zöld tavasz képi világa sorjázik a száguldó vonat  fényfüstös ablakára,spontán tavaszi tárlat; közelről lenne jó látniselyempárába szőttmesszi hazádat;  emberléptékűszépséges vidékede képeken túlrólkéretlen átvilágol csakhogy még egyszer ott járj legalább gondolatba’ kiszakadva egy boldog pillanatra a valóságból.  2014. április 28.  

  Kék égen tavaszi fellegek, tenyeremben fénysugár rajzolta, kis mosoly bujkál.   Mint kibomlott levelekre rásimuló virágszirom, repdes köröttem,   araszol, egyre közelebb – a szívemhez.            

A valóság széle megindul feléd, köréd zsugorítja rohanó lélegzetét az Isten, karodra illeszkednek a házak, közeledből erőt gyűjtök, nézlek, ahogy egyetlen embernyivé lesz a zaj,s apró kis villanásaival tűnik, kontúrodba vész a város,mind a dohos pincék, a porpúderes járdák,a virágos [… Tovább]

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919) ÁPRILISI FÉNYEK (TAVASZI VIHAR), 1910 UTÁN   újra tavasz van, szinte nyár is – meglegyintett az elmúlás is – mér’ ne örülnék, hogyha hagynak, város szélén a tavasznak; eddig csak jöttek, voltak, lettek, alig törődtek az emberrel [… Tovább]

    A tavaszi szerelmes nyáladzások, a virágok és miegymások, a csókok, a Duna, a sütik, meg a szerelmesek kik azt sütik, valahogy idén elkerülnek messze, és olyan furán el vagyok veszve. Valami hiányzik, szokatlan érzés, romantikus szálka a szememben, [… Tovább]

  Hargita hegyláncát hajnal aranyozza, ablakomba’ két szál a pünkösdi rózsa. Tavaszi szél járja, piroslik az orcám, hittem az édesem igaz marad hozzám.   Tudtam a járását, szíve kondúlását, kapualjban vártam lépte fordúlását. Ha nem jő estére, sem a vetett [… Tovább]

  Ma nem szeretnék a saját helyemben lenni, elönt a tavaszi fáradtság, a depresszió és ennyi. Te sem vagy itt, nem adsz jelt magadról, és míg a hiány gondolkodik, körbefonja-e a napom, szívem a porban landol, az agyam most nem [… Tovább]

Tisztaságot ígértek a percek. Versbe öltöztettek, és mégis a lapoknak fehérségét betűk jószága morzsolta el, becézte könnyűségeit, ismeretlenül. Csak egyetlen feláldozható bárányról feledkeztél meg, Mindenható. Azóta nyájas, göndör fonalú húsbőrére karcoltad az időtlenséget, ujjaid hegyével hosszú úton ódáig fordult a [… Tovább]

    elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot elrejtem magam hogy megtalálhass szavaimból vetek neked ágyat metaforákkal üzenek érted [… Tovább]

Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék. Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.   Finoman nyit virágszirmokat, harmatot lehel kelyhükbe, szemembe. Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.   Csak lábnyomodat söpri a szél, itt-ott, amerre mentél…

… voltunk és vagyunk sosem véletlenül vagy céltalanul csodákra várunk megszeppenve mosolygunk amikor tavaszi rügyeket ringat az almafa ága s mi angyalokat látunk rózsaszín ruhában nem félek remélek kertemben ma szabadon szállnak a madarak   ——————————— voltunk, vagyunk, várunk, mosolygunk, [… Tovább]