Tavasz

festmény:internetről       Óvatos tavasznesztelenül lopódzika hóbuckákon. *Madárcsicsergésa hajnalok időtlenharmóniája. *Tavaszi szellőbékejobbját nyújtja azord böjti szélnek. *Lám, a természetmegújul minden évben, nem úgy az ember. *Őzek szépítika tavaszi szántóföldszürke magányát. *Ibolyaillatnyújt vigaszt a hóvirághervadásának. *Nyírfa ágán ringa lágy tavaszi [… Tovább]

Kép :Internet: Naplemente Triptichon             Koosán Ildikó I.   Éjfél után   Te még fenn vagy? jött a hang a lámpa fénykörén túli homályból… Álmodozásomból felráz a valóság csendjeimből az idegen illat.   A távolság fényszórói mögül előimbolygó alakod immár [… Tovább]

Kép: Balla Árpád Zoltán   Apró léptű tavaszi szél suttog az éjről, elmondja a fák titkát…   Hajnalban nőtt levelek selymét bontja, zöld bokrokkal bólogat. Itt-ott sárga virágok szirmait csodálja.   Álmot sző, varázsol,  szívem vele zenél. Lassan kibontja zsongó [… Tovább]

Mint tintával térképre rajzolt sziget kacsint felém a tavaszi zöldet váró, hókásával átitatott part menti liget. Buckái egyenetlen kitakart vakondtúrások halmain emlékezetem húrjait pengetik. Sétákat ont a lelkem, melyeket poroszkálva róttam, s nem számított a tarajok verte magány. Vulkánok ős [… Tovább]

  Ez ilyen út.   Hiába a veszélyjelző táblák,  az ötlet hirtelen ugrik elém, kép, látomás, félre olvasott  szó, bármi, kibontatni magát,  visz új gondolatkalandba.    A hangok sűrűsödni, a dallamok  élni kezdenek s akár egy virágzó, pompás tavaszi fa, [… Tovább]

    Csak arcára néztem, s észrevétlen pillantását figyeltem lopva- orozva. Szájában ott aludt a pipa, ám itt a zaj, s az ital-íz között derengett fel bennem a gondolat,  – nem időzve sokat – ahogy arcáról homlokára tévedt a nyugtalan [… Tovább]

Fotó: Bognár Imre Tivadar Gyöngyöt fűz egy zöld fűszálra,   esetleg, Kora tavasz mély dacára,                                                   [… Tovább]

      Csak lelkem, a magasba kéredzkedő leljen nyugalmat, s andalogva verset szavaljak, míg ezret lobban az erő a lángban, s tegyem eléd a kezemben    tartott kézirathegyet, földre rázva  unott láncaim, tisztán és szabadon  fussak magam elől, amíg [… Tovább]

Dr. Nagy Miklós fotója.     Fehér szirmú, patyolatlány,kökörcsines kis sziget,túl halad a világ zaján,áprilisi üdvözlet. Bátran áll a pusztaságban,karcsú lábon csengettyű,követhetik furcsa árnyak,nem lesz soha keserű.       Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:25 – Ötvös Németh Edit

    magamnak írok most –  bűvöl az este kajánul bujkál a hold sápadt teste fényét teríti teste testemre elcsábít a hold veszedelemre   magamnak írok most nem látja senki rímet vetek rímre varázsát belengi sóhajos- kényes titkaim láza magamnak [… Tovább]

Ez az idei Aquincumi Költőversenyre küldött második, döntőbe került versem. / saját fotó/                                      Koosán Ildikó                                    ….illúziónak add legalább!                                                              Hívómondat: Az indulat ihlet versre                                     „ Facit ignatio versum”                                                                Mottó:       [… Tovább]

Ezek a bútorok szép míves bútorok. Várják kitartóan új vásárlójukat, azt hiszik, az idő elmúlhat többször is.   A barokk tükröket  nézem. Bennük nézték  magukat érkező vendégek, ki haját, ki meg nyakkendőjét igazítja máig.   Festményen szőke nő, száz éve [… Tovább]

SzóVarázslat: keserves, cserépkancsó, kacagány, mesél szavak Megint egy vége-nincs délután,- keserves, tél végi túlélés talán; csak a csönd dédelget, mesél, s a kályha-meleg ölel – óv, akár egy ósdi kacagány, hogy a hűvös magány ne járja át egészen az álmos [… Tovább]

Könnyekben ázott, szennyes múlt, Izzadt, gyűrt ingjét levetve, Rárakódott mocskot feledve, Tisztára mosná, ami megfakult.   Lélek-szövetbe tört emlékszemek, Makacs foltként rám tapadnak, Habzó jelenbe bomlanak A szívbe dörzsölt hasztalan hegek.   Centrifugált valóság csavar ki, S kiöblítve, a lefolyóba [… Tovább]

Képzeld el, hogy a Szem, mit adsz, Gyémántként megtörő hajnali fény, S egy pillantással elhívhatsz, Oda, hol én vagyok a FÉRFI-lény. Képzeld el, hogy a Kéz, mit fogsz, Érted nyíló rózsacsokor, S a bibén éhes méhként mozogsz, Mint hajadban a [… Tovább]

Saját grafika: TÁNC     Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom     Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez   Csak egyetlen [… Tovább]

(Tükörszonett) A Naplemente Kiteríti levetett ingjét a Ma, S vasalja az újat a horizonton. Gyűrt élen rekedt meg az álmos tegnap, S már szendereg a fény, a narancs gombon. Csatját kioldva leng fekete haja, Csillaghullásban szétbomló est-kontyon. Éjiköntöst ölt fel, [… Tovább]

A könyvborító Nagy Sándor Zoltán debreceni grafikus munkája.     Mégis otthon kellene lenni. Egyszerűen a tárgyaink között. Már a harmadik tepsi meggyest sütném, míg te csak chatelnél, én meg mosogatnék, ahogyan ezt megszoktuk már.   Később filmeket néznénk, s [… Tovább]

fotó:Köbli Tamás   tizenkét hónap röpke pillanat mára kinőtted babaságodat tekinteted érett kisgyermeké mosolyod, könnycsepped édesé   éjszakába nyúló ébrenlétek fáradt hajnalok múlttá érnek   létezésed napfényragyogás gőgicsélésed tavaszi zsongás első lépéseid botladozva észrevétlenül jöttek világra   két kicsi kezed [… Tovább]

Olyan nehéz búcsúzni, ha nem akarunk. Ajtód előtt állva magamban kiáltok, hogy ne hallja senki. Szenved az árva, elfut, aki gyáva, én gyáva vagyok, de búcsúzni nem tudok. Élni és élni hagyni, s ha majd kell, bolondot játszani, tiszta szívvel. [… Tovább]

Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág. Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.   E lázas kutatásban betegen didergek, kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.   Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom, jaj [… Tovább]

Az utca olyan csendes most, akár a félig bontott gyártelep, hol éjszakákon át matatnak vándorszellem légkezek, ésúgy nyílik ki jégvirágom bent az ablakon, mint kispincékben krumplicsírák – hajthatatlanul. …   Hazafelé jövet pilláimra fagytak csincsen-könnyeim, ám a látás szűkített teréből [… Tovább]

Fogadás nagycsütörtök estéjén Avagy nagypéntek reggel hogyan ébredt Júdás?   szobám falára füstöt imádkoztam keserű szájízzel ferde fényképem mögött röhögött az utolsó meszelés   bosszúba préselődött pár holmit restelve őrző emlék reggel újra leköpött tükrömön folyt a nyál tenyerembe   [… Tovább]

Szeress!   Szeress engem mindig, akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév, s ha azt is észre veszed rajtam, ami már nem is olyan szép, és mögöttünk van már sok-sok év. Ha eltöröm a tányért, s kilöttyentem a kávéd, ha [… Tovább]

“emléked lassan szívembe szépül”   Ráncosra hímzett évek mögöttem.Kevesebb nem lesz, de talán több sembánatom. Fázom meleged nélkül,emléked lassan szívembe szépül. Rakosgatom a képeket sorba.Kötöm mosolyod édes csokorba.Integet égről szemednek kékje:mézes ízt olvaszt tavaszi légbe. Kuporgok magányom bús rejtekébe`tudom, hogy [… Tovább]

Cserebogarat cserélnék. Csere bogár nem kell most nekem.   * * *   Kecses almafák  selymes szirmából szellő vet cifra ágyat.   * * *   Míves vázában buja tavaszi csokor – illik aktodhoz.   * * *   Poszátaének [… Tovább]

-saját fotó-     Angyal vagy, égi áldás, vágyból érett csöppnyi élet, varázslat, csoda, jóság, tiszta forrás, friss lehelet, törékeny hóvirág, harmatos kikelet, tavaszi zsenge hajtás, szépséges kis királyfi, nézlek és ámulok, szeretlek.       Békéscsaba, 2016. 02. 20. [… Tovább]