Szmolényi Edit Szerző
Vezetéknév
Szmolényi
Keresztnév
Edit
10 év 3 komment

 

Mint a vizet szomjazó föld,

az ölünket f?t? pillanat.

Te izzó nap a kékl? égen,

én felh? vagyok, szél sodor.

 

Zihálva lobbanó vágyunk

sóhajtások vad szele h?ti,

kies földem boldogság mossa.

Örömkönny hulló cseppjei.

 

Átölel? végzetünkben

az ég? nászunk még felemészt.

Karunkat végtelenbe nyújtva,

festjük égre szivárványunk.

 

 

11 év Nincs Komment

Szívedhez szól egy csöndes hang.

Fülednek zúg egy kisharang.

Némaság szava beszédes,

merengés íze méz édes.

Fényes, izzó lágy szeretet

fonja össze  két kezedet.

S ha ajtódat lakatok ?rzik,

szívedben strázsa rejt?zik,

bánt a földi lét törvénye,

hív az elmúlás örvénye,

adj hangot a hárfa, húrnak!

Verseid mint füst kiúsznak,

Dalba fonva száz virágot,

meggyógyítva a világot.

A mindenség sejtedben él,

szívedhez szól, benned beszél,

univerzumod megnyílik,

ihlet, er? ebben rejlik.

Ez ajándék mindenkinek!

Felkavar, mint csepp a vizet.

S ha a zúgó tengert nézed,

víz erejét meg nem érzed.

Merítsd magad a habokba!

Hívd a Múzsádat dalolva!

Engedd ki hangját a szádon!

Szálljon szavad angyalszárnyon!

11 év 2 komment

Elérkezett a december, az év utolsó hónapja. Csak dolgozik az ember, nyelvét kilógatva. Jön a KARÁCSONY, meg az ajándékhegyek.

    Én nagyon várom már, hogy a családdal legyek. Kívánságok listája készül, hol és mit kapok? Megtalálom-e majd végül, mit ajándékba adok?

    Régi szép ünnepek, mikor még a szív ihletett, bájos, vidám meglepetést, kedves ?szinte ölelést. A pénz most a minden a világban. Neked Swarovski kristályos karácsonyfád van? Darabja tízezer forintos? Szerinted is ez a fontos?  Márkás ruhák, kabátok, órák, láncok, kamerák. A hitelb?l vett nagy csodák.

Az örömöd, hogy ez is megvan, az új évvel mind elillan, s hogy tartozásod megadd, túlórákba veted magad.

Belekezdesz az éves verklibe. Szerinted ennek így kell lennie? Hol marad a gondtalan életed, hogy napod a családdal töltheted…

    Bár megkapsz majd nagy dolgokat, lehet. Vizsgáld meg bennük a szeretetet. A Karácsony, tudjuk, pont az a nap, amikor valamit mindenki kap.

    Döntsél hát most, mit adsz majd akkor, nagy érték? tárgyat, vagy valamit magadból.

    Boldogság és szeretet töltse be a szívetek. Ahány csillag az égen, annyi gyertya égjen. Bennetek világítson, a szeretet el ne múljon.

 

11 év Nincs Komment

Álmok tengerén visz a hajóm,

messzi ?z a fagyos szél.

Vitorlarúd feszíti karom,

jeges csókot küld a tél.

 

Dühös hullámokon hányódom,

fagyos könnyem simogat.

Napfényes szigetre vágyódom,

édeni hang hívogat.

 

Vérz? lapátot szorít  kezem,

görcsét fohász oldozza.

Elcsigázva dolgomat teszem,

t?m, vitorlám foltozza.

 

A tenger borús kékjét látom,

fogytán az er?m, nagyon.

Az égi segítséget várom,

történjen bármi, hagyom.

 

Hittel hajtom fejem igába,

mint harcos a csatában.

Ünnepelt h?s lesz, de hiába,

halállal küzd magában.

 

Álmok tengerén törött hajóm,

partra vitt a langyos szél.

Forró tested öleli karom,

édenkertem te lettél.

11 év Nincs Komment

Az élet szép, bár néha rövid.

Koldusoknak búsnak t?nik.

Ki dönti el, neked mi jut,

az élet utad hova fut?

Te választod sorsodat!

Te írod meg önmagad!

Önzés mit az ember végez,

csak a hiány, amit érez.

Elméd tombolva dohog,

megáll a lét, nem mozog.

Átadott ajándék a halál,

fényl? égi kincset ajánl.

Örök élet vár és csoda.

Mind érzi, ki átlép oda.

Köszönet a halottaknak,

a szolgálatért, amit adtak.

Társad hiánya húsba vagdal.

Tudd veled él. ? is Angyal!

 

11 év Nincs Komment

 

Nagyot nyújtózott az ébred? hajnal,

az éjszaka tegnappá dermedt.

Csókot lehelt arcomra egy angyal,

színes álmomból nappali csend lett.

 

Aranyfés? bontotta ki fényét,

égszínkék ruhát öltött fel az ég.

Könny? felh?k foszlányának képét

gyorsan múló id? tolta szét.

 

A valóság forgataga ragadt el újra.

Az átutazó nappal játszik még velem.

Már nem sietek árnyékok el?l futva.

Elégedetten élem az életem.

 

Az est h?vös palástja némán rám terül.

A holnapot várva vetem meg fekhelyem.

Az utolsó fáradt fénysugár is elmerül.

Csillagok úsznak az égi tengeren.

 

Nappalok és éjek filmvetít?gépe

izgalmas kockáin pereg az életem.

Ha megáll, megsz?nik testem léte,

s,a mennyben sóhajt fel lélegzetem.

11 év Nincs Komment

Eljött az új napot megalkotó reggel,

az éj sötét takaróját lassan felhasítva.

Engem ébredésre szólított a vekker,

elsuhanó álmom szárnyát szétszakítva.

 

Az ablakon át szobámba lopta fényét,

égszínkék selyemruhát öltött fel az ég.

Habkönny? felh?k foszlányának képét

az id?kerék sietve lökte szét.

 

Napok, órák, percek ósdi vetít?gépe

csikorgó fogaskerekei közt pereg az életünk.

Ha megáll, vele hal testünk pillanatnyi léte,

az üres térben sóhajt fel lélegzetünk.

 

Indulok. Szemem a valóság forgatagát figyeli újra.

Az id?faló nappal még játszik velem.

Sietve lépek üldöz? árnyékom el?l futva,

az est csillagfüggönyével gördül le fekhelyem.

 

 

11 év Nincs Komment

Rohanó világban élsz,

s ha egy percnyi csöndet kérsz,

itt elveszett életed,

amit szeretnél, nem élheted.

 

 Másokért dolgozol naphosszat,

a kisemmizettség úgy bosszant,

és te hagyod, hogy megtegyék,

a szabadságodat elvegyék.

 

Riadtan nézed a tükrödet,

az arcod is egyre ny?gösebb,

vijjog lelked mélyér?l sasod,

mert szabadságod másoknak adod.

 

 Mit ér e világ, hol az ifjúság

fásultan élve hord rabigát?

Nincs felmentés ne ez legyen sorsa.

Ha pénzed kevés, dolgozz rabszolga!

 

Éjszaka éled a nappalodat,

hogy dédelgethesd vágyaidat.

Másnap hajnalban órádra ébredsz fel,

félig csukott szemmel alva indulsz el.

 

Hol van az igazi ÉN-ed?

Megint csak magadat kérded.

Az otthonod már csak fekhelyed,

hová fáradt testedet temeted.

 

Mikor lesz itt a rabságod vége?

A temet?ben földalól kinézve?

Melletted pajzsod, vérted,

te halott vagy. Lejárt az élet…

 ———————————————–

újra egy “életigazságosos” 🙁  összefogottabban írj, s a frázisokat hanyagold kérlek!

11 év Nincs Komment

Szívemben a vágyam ?rzöm,

nincs ennél szebb itt a Földön.

Szomorúság, bú elhagyna,

ha lennék az éj Csillaga.

 

Vakítana hideg fényem,

utam járnám fenn az égen.

 Sötét égbolt fénye lennék,

szép szemedbe álmot tennék.

 

De én csak a napfényt vágyom,

ha elveszek azt sem bánom,

a lehetetlen kívánom,

de úgy döntöttem, kivárom.

 

Mi lesz akkor, ha tévedek?

Csalódottan nem élhetek.

Kapok-e majd új csillagot,

s feledhetem-e a napot?

 

Kérdésem árvízként ömlik,

lerombolva mindent földig.

El?ttem a végtelen táj,

égen a nap magasan jár.

 

Nagyon távoli a fénye.

Ez életem vak reménye.

Kincsed itt van… zúg egy dallam.

Felállok, hogy jobban halljam.

 

Bizsereg a lábam, kezem,

Szédeleg, és zúg a fejem.

Er?met mind összeszedem,

ott a vágyam elérhetem.

 

Nem látok jól, csak fényt érzek,

számon a szó, de nem kérdek.

Szárnyam van, repülni tudok,

magamhoz veszem a Napot.

 

Szívemben a kincset ?rzöm,

fényt szórva szét itt a Földön.

Látod már? Én vagyok a  Nap.

Könny? szárnyam  az égbe kap…

 

11 év Nincs Komment

Örömérzés úgy járja át simogatva testemet,

mint egy langyos szell? a fát, lebegtet sok levelet.

Légiesen bennem rezzen, bogárként pók hálójában.

Még harmatos szárnya zizzen, álom vár rá valójában.

 

Egy búcsút int még a létnek, átalakulását érzi,

átadja magát a szívnek, miért van ez meg nem kérdi.

És most újra megszületett, a szó húrja újra pendül.

Gyengéd tavaszi lehelet rezg? szárnyán tovább lendül.

 

Bár Tiszavirág létet kap, újra porrá esik szét,

megérzi, hogy néma vagy , s rád teríti emlékét.

Újra éled muzsikáját, hisz ez benned itt szendergett,

felidézi mondandóját, mit a szíved nem felejtett.

 

Hogy odabent sír vagy tombol, az emlékeid döntik el.

Felkorbácsolódva rombol, vagy lágyság béke tölti fel.

Tudd, hogy a szó éltet és öl, megsebesít, vagy cirógat,

vigyázz, mert most minden eld?l, örökké él, ha kimondtad.

Szmolényi Edit Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.