Mint a vizet szomjazó föld, az ölünket f?t? pillanat. Te izzó nap a kékl? égen, én felh? vagyok, szél sodor. Zihálva lobbanó vágyunk sóhajtások vad szele h?ti, kies földem boldogság mossa. Örömkönny hulló cseppjei. Átölel? végzetünkben az [… Tovább]
Szívedhez szól egy csöndes hang. Fülednek zúg egy kisharang. Némaság szava beszédes, merengés íze méz édes. Fényes, izzó lágy szeretet fonja össze két kezedet. S ha ajtódat lakatok ?rzik, szívedben strázsa rejt?zik, bánt a földi lét törvénye, hív az elmúlás [… Tovább]
Elérkezett a december, az év utolsó hónapja. Csak dolgozik az ember, nyelvét kilógatva. Jön a KARÁCSONY, meg az ajándékhegyek. Én nagyon várom már, hogy a családdal legyek. Kívánságok listája készül, hol és mit kapok? Megtalálom-e majd végül, mit ajándékba adok? Régi szép [… Tovább]
Álmok tengerén visz a hajóm, messzi ?z a fagyos szél. Vitorlarúd feszíti karom, jeges csókot küld a tél. Dühös hullámokon hányódom, fagyos könnyem simogat. Napfényes szigetre vágyódom, édeni hang hívogat. Vérz? lapátot szorít kezem, görcsét fohász oldozza. Elcsigázva [… Tovább]
Az élet szép, bár néha rövid. Koldusoknak búsnak t?nik. Ki dönti el, neked mi jut, az élet utad hova fut? Te választod sorsodat! Te írod meg önmagad! Önzés mit az ember végez, csak a hiány, amit érez. Elméd tombolva dohog, [… Tovább]
Nagyot nyújtózott az ébred? hajnal, az éjszaka tegnappá dermedt. Csókot lehelt arcomra egy angyal, színes álmomból nappali csend lett. Aranyfés? bontotta ki fényét, égszínkék ruhát öltött fel az ég. Könny? felh?k foszlányának képét gyorsan múló id? tolta szét. [… Tovább]
Eljött az új napot megalkotó reggel, az éj sötét takaróját lassan felhasítva. Engem ébredésre szólított a vekker, elsuhanó álmom szárnyát szétszakítva. Az ablakon át szobámba lopta fényét, égszínkék selyemruhát öltött fel az ég. Habkönny? felh?k foszlányának képét az id?kerék [… Tovább]
Rohanó világban élsz, s ha egy percnyi csöndet kérsz, itt elveszett életed, amit szeretnél, nem élheted. Másokért dolgozol naphosszat, a kisemmizettség úgy bosszant, és te hagyod, hogy megtegyék, a szabadságodat elvegyék. Riadtan nézed a tükrödet, az arcod is egyre [… Tovább]
Szívemben a vágyam ?rzöm, nincs ennél szebb itt a Földön. Szomorúság, bú elhagyna, ha lennék az éj Csillaga. Vakítana hideg fényem, utam járnám fenn az égen. Sötét égbolt fénye lennék, szép szemedbe álmot tennék. De én csak a napfényt vágyom, [… Tovább]
Örömérzés úgy járja át simogatva testemet, mint egy langyos szell? a fát, lebegtet sok levelet. Légiesen bennem rezzen, bogárként pók hálójában. Még harmatos szárnya zizzen, álom vár rá valójában. Egy búcsút int még a létnek, átalakulását érzi, átadja magát [… Tovább]
