Schifter Attila : Sor(s)vadozás

 

Felismerés lúgozza ki az illúziókat,
mint reggeli napsugár az álom vékony filmjét.
A józan csalódás ( az érdes tollú ) cirógat:
“Megjártad ezen a süppedő zsombékon, ismét.”
 
A szerelem nem létezik – csupa szép hazugság:
szenvedély, rajongás ( esetleg valami érdek ),
ahogy összekapaszkodik két csonka sarjú ág,
engedve a vágyat dúdoló tavaszi szélnek.
 
A nő szerelme Anyaként végtelen és igaz:
a gyermekének mindent megbocsátó, önzetlen.
Körbevesz, oltalmaz, táplál, akár a méhviasz.
Akkor is, ha Ő fizet érte kínzó könnyekben.
 
Hiába, hogy a sorsok elvétve összeérnek,
veszítünk egymásból, mint lényegükből a szavak.
Ha a szív csak egy szerv, nincs értelme az egésznek.
( A patológust sem érdekli majd, hogy megszakadt )

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.