Hónap: 2016 június

Stonehengea nyári nap-éj egyenlőség napján   kérdések éle vágna ösvényt a ködbenki, mikor, mi célból emelt elpusztíthatatlanbarbár katedrálist élőkért, holtakért,az ég jeleit befogó semmire táruló kaput,a  mai ésszel  is megfejthetetlen titkot,ki, mikor, mi célból, miért?kövek mögé, fölé, alá begyűjtött teóriáklövészárkaiból  záporozó  céltévesztettlövedékek  [… Tovább]

A csönd daróc pokróccal letakarva, de csücskeiből ki-kilóg a kékje, a Balatonnak vak a túlsó partja, de nyúlik, hogy az eget is elérje.   Új színt kever az azúrba a vízpart, a zöld fodrokra ráhasal a béke, két felhő közt [… Tovább]

 M. Laurens A SORS KEREKEI Székely anyai nagyapám emlékére   A nap korongja odafenn, jócskán elhagyta már a delet, Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett. Csendben ülünk szótlanul, én és a nagyapám, a szekéren. Alattunk négy [… Tovább]

    Szobám falán az éj sötét, takarja rám a köntösét. Szavam remeg, szorít a kín, erőtlenül keres megint.   Ha távolodsz, üres magány, vadak között hitem talány. “Az ágy közös a párna nem.” a rím zokog, s te fájsz [… Tovább]

ha a tükörből más szeme néz vissza: tudat- vagy lélekhasadsz?  * ha egyszer elalszol nálam, bezárlak egy álom- lélekfogóba. * állomáson lakni: ha megunom a magányt, felpakolom a villamosra. * délelőtt-délután váltakozó tükörnapokkal szivatják az egymást szivató szembeszomszédokat * borús [… Tovább]

  nem emlékszem mikor zártam tenyerembe az utolsó pillanatot csak szorítottam ujjaim közt míg vére cseppent földre öten markolták a fájt az meg csak hallgatott és fehéredésig csókolta a sosem lesz holnapot…   nem emlékszem mégis tudom angyal kísér utamon [… Tovább]

a fal innenső oldalán figyellek hátha rajtakaplak imádkozol vagy falhoz simulva hallgatózol   megkeseredett gyümölcsök földjén járok hátha rajtakaplak nyár amint az utolsó édes alma illatát szuszogod felém   éjszakánként megszököm otthonról hátha rajtakaplak szél ahogy elfeledett neveket suttogsz fülembe [… Tovább]

  Olyan vagyok, mint májusban a fű, elképesztően zöld és keserű, meg olyan, mint a telt virágszirom, s elbíbelődök illataimon, és olyan, mint égboltnak a kék, vagy amilyennek lenni illenék, vagy olyan, mint a kéregnek a fa, mint Arany Jánosnak [… Tovább]

…   te elfelejtettél lélegeznién lassan fájtamIsten nem figyeltaztán azt hiszemsírtál tenyered mintha reszketve megsimogatott volnas majdahogyan a pillanatelfogyott a meleg  régen tudom most mégis lázongoknem tartottál kimost sem értem és azótanincs rendben semmi sem ————————- Kedves Etka! Ha elfelejtett lélegezni (=meghalt), hogy sírt, [… Tovább]

Az utak lerövidülnek, a csillagok ma drága ékszerek –a képek visszatérve jelzik; bár véget ért a játék, a tét még mindig életed.  Lehet bárki, bárhol, bármikor, de attól nem függhetsz,a lét sodor odább,s ha úgy tűnik, hogy megpihensz, már nem kutatsz – attól az ér még lüktetés [… Tovább]

Házában hatalmas kandalló, midenki odafér melegét bárki megkostólhatja, ki hű s odaér. Nincsen ott se ablak sem szellő, csak tűz meleg árnya, életét itt csak homályban látja.   Falain tengernyi kép, éjben a csillagok s ki látja, bizony eltopreng az [… Tovább]

A nap végére megnémult szavakat magukba zárják a bennem futó érfalak, és csak rebbenő tekintetem árulkodik, hogy nincs minden rendben, de a hétköznapok rohanó órái megfojtják a beszédre szánt időt. Most csendben néz vissza rám a torkom a tükörből, és [… Tovább]

Szét vagyok esve, holláré!Nem is leszek egybe, holláró!Hol van a penge, holláré!Hulljon a vér csak, holláró!   Kender a nyakba, holláré!Hurok a magasba, holláró!Nyekken a nyak már, holláré!Kellemes hang ez, holláró!   Szét vagyok esve, holláré!Ne rakjatok egybe, holláró!Ha kérhetek [… Tovább]

Cipeled a világ terhét, görbült háton… viszed;kér erre valaki, vagy csakmagadtól teszed? Repedezik a Minden sarka-szoros a világ marka-foszlik a kabátja, már stoppolni sem lehet,halandó mást tehet?Te, azt gondolod van remény,bolond vagy, te szegény!Bármerre nézel mindenütt káosz;ember, embert sároz,Városokat bomba [… Tovább]

Ín megfeszül, izom szakad, iszonyúan jó a csapat, és tizenegy magyar legény, piros-fehér-zöldet fakaszt, Európa nyári egén.        

… Olykor mélyen hallgatvapróbálom megérteni Istent,gondolataimban ott van a válasz,és egyszerűnek látom az élet titkait,majd minden a porba hull,érvénytelen a hajnali egyszeregy.Ösztönösen, csak azért is felkelek, homlokom mögött észrevétlen aggódásokbólszületik ügyetlen,botladozó élni akarásom. Milyen más ma megkapnia veled elfutó érzésekbőlitt rekedt, [… Tovább]

Összeszorított foggal viselem a nesztelenséget,nem a vágyottat, nem is a holtak ajkán bimbózó gyümöcsfákat, hanem azt a rettegett, nyomorúságos  magányt, amelyben mindig nélküled érek haza, farkasszemet nézve egy öregasszonyos, előttem negyedmosolynyi világgal. Át kellene írni valamit! Talán a felelősséget a [… Tovább]