Kisregény

Kényelmetlen – 4.

Illusztráció: Eufrátesz a bibliai Ígéret földjének északi határa   Az idő előrehaladtával egyre kényelmetlenebb az a bizonyos fotel, amelyben elgondolkodom a történtek felől, talán a nyári meleg az oka, nem is tudom. Menjünk hát vissza a tavalyi őszbe, Erzurumba, ahol [… Tovább]

Vers

Stonehenge

Stonehengea nyári nap-éj egyenlőség napján   kérdések éle vágna ösvényt a ködbenki, mikor, mi célból emelt elpusztíthatatlanbarbár katedrálist élőkért, holtakért,az ég jeleit befogó semmire táruló kaput,a  mai ésszel  is megfejthetetlen titkot,ki, mikor, mi célból, miért?kövek mögé, fölé, alá begyűjtött teóriáklövészárkaiból  záporozó  céltévesztettlövedékek  [… Tovább]

Vers

Tükörhold

Magas rezgésű érzés: ez szerelem. Béke. Szeretetnek belső örömeibe térő. Mint tükörég vágyteli éjeken. Holdat leső, kútból felhúzott vödör. Önmagunk teljességében megtartó sötét leple. Mint arany tallér, vetül alvókra; álom-járó húnyt szemekre. Tükörhold lélekfürdőjében időzünk, miközben vágyakat merünk; eltűnni mernek-e [… Tovább]

Vers

A SORS KEREKEI

 M. Laurens A SORS KEREKEI Székely anyai nagyapám emlékére   A nap korongja odafenn, jócskán elhagyta már a delet, Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett. Csendben ülünk szótlanul, én és a nagyapám, a szekéren. Alattunk négy [… Tovább]

Vers

Erőtlenül

    Szobám falán az éj sötét, takarja rám a köntösét. Szavam remeg, szorít a kín, erőtlenül keres megint.   Ha távolodsz, üres magány, vadak között hitem talány. “Az ágy közös a párna nem.” a rím zokog, s te fájsz [… Tovább]

Vers

kuk

ha a tükörből más szeme néz vissza: tudat- vagy lélekhasadsz?  * ha egyszer elalszol nálam, bezárlak egy álom- lélekfogóba. * állomáson lakni: ha megunom a magányt, felpakolom a villamosra. * délelőtt-délután váltakozó tükörnapokkal szivatják az egymást szivató szembeszomszédokat * borús [… Tovább]

Vers

Töredékek

  nem emlékszem mikor zártam tenyerembe az utolsó pillanatot csak szorítottam ujjaim közt míg vére cseppent földre öten markolták a fájt az meg csak hallgatott és fehéredésig csókolta a sosem lesz holnapot…   nem emlékszem mégis tudom angyal kísér utamon [… Tovább]

Vers

Rajtakaplak

a fal innenső oldalán figyellek hátha rajtakaplak imádkozol vagy falhoz simulva hallgatózol   megkeseredett gyümölcsök földjén járok hátha rajtakaplak nyár amint az utolsó édes alma illatát szuszogod felém   éjszakánként megszököm otthonról hátha rajtakaplak szél ahogy elfeledett neveket suttogsz fülembe [… Tovább]

Mese

Réka a tóparton

Három hegyen át utazott, míg meg nem érkezett Réka a várva-várt Palotakastély kertjébe. Már messziről hívogatta a tó. A meg-megcsillanó tovakorcsolyázott napsugarak egyenesen az ő szemében landoltak. Csak ennyi kellett.    Három hegyen át utazott, míg meg nem érkezett Réka [… Tovább]

Novella

Mama. Tata. Eszik!

Réka praxisa alatt sok meglepő történettel került szembe. Ám a következőt biztosan nem fogja egyhamar elfelejteni.     Réka praxisa alatt sok meglepő történettel került szembe. Ám a következőt biztosan nem fogja egyhamar elfelejteni. Harminc körüli asszonyka jelent meg nála [… Tovább]

Vers

Olyanságaim

  Olyan vagyok, mint májusban a fű, elképesztően zöld és keserű, meg olyan, mint a telt virágszirom, s elbíbelődök illataimon, és olyan, mint égboltnak a kék, vagy amilyennek lenni illenék, vagy olyan, mint a kéregnek a fa, mint Arany Jánosnak [… Tovább]

Vers

lelkemből

…   te elfelejtettél lélegeznién lassan fájtamIsten nem figyeltaztán azt hiszemsírtál tenyered mintha reszketve megsimogatott volnas majdahogyan a pillanatelfogyott a meleg  régen tudom most mégis lázongoknem tartottál kimost sem értem és azótanincs rendben semmi sem ————————- Kedves Etka! Ha elfelejtett lélegezni (=meghalt), hogy sírt, [… Tovább]

Vers

– percek dallamán –

Az utak lerövidülnek, a csillagok ma drága ékszerek –a képek visszatérve jelzik; bár véget ért a játék, a tét még mindig életed.  Lehet bárki, bárhol, bármikor, de attól nem függhetsz,a lét sodor odább,s ha úgy tűnik, hogy megpihensz, már nem kutatsz – attól az ér még lüktetés [… Tovább]

Vers

A kertész

Házában hatalmas kandalló, midenki odafér melegét bárki megkostólhatja, ki hű s odaér. Nincsen ott se ablak sem szellő, csak tűz meleg árnya, életét itt csak homályban látja.   Falain tengernyi kép, éjben a csillagok s ki látja, bizony eltopreng az [… Tovább]

Vers

Csend mögött

A nap végére megnémult szavakat magukba zárják a bennem futó érfalak, és csak rebbenő tekintetem árulkodik, hogy nincs minden rendben, de a hétköznapok rohanó órái megfojtják a beszédre szánt időt. Most csendben néz vissza rám a torkom a tükörből, és [… Tovább]

Novella

Facebook

    A számítógép kezelését a véletlennek köszönhette. Pontosabban egy kényszerhelyzetnek. Úgy adódott, hogy egyszem gyermeke külföldi ösztöndíjat nyert el, és ezzel együtt hároméves külhonban való tanulást. Egyik oldalon örült a gyerek sikerének, de a másik oldalon azonnal bekapcsolt az [… Tovább]

Vers

Aranykapu

Hazaszerelem…   Ne kántáld hogy nyitva van az aranykapu Csak bújjatok rajta Inkább tégy fel Csupán szerelemmel feltörhető Kódzárat a szívedre   Minden jött-ment Aladdinnál Lehet csodalámpa   Ha nincs kerítés Nincsen kapu És nem kell kulcsszó Kertedbe Egy kis [… Tovább]

Vers

Sor(s)vadozás

  Felismerés lúgozza ki az illúziókat,mint reggeli napsugár az álom vékony filmjét. A józan csalódás ( az érdes tollú ) cirógat: “Megjártad ezen a süppedő zsombékon, ismét.” A szerelem nem létezik – csupa szép hazugság: szenvedély, rajongás ( esetleg valami érdek [… Tovább]