Böröczki Mihály - Mityka : Levendulák

 E tájra még a rómaiak hozták,

kék-lila fürtű, illatozó bokrát,

sok búra, bajra, nyugtatásra jó volt,

ma pénzre váltja  aranyát a hóbort,

és összes éhes érzékszervünk táncol,

a parfümökbe vegyült olajától,

ám néha-néha mégis visszalép még

és úgy virul, mint ártalmatlan szépség,

bár harsogása szétszalad a tájban,

a színes titok ott él a virágban,

átlebbenti az otthont adó földet,

s a szomszédot,  a barnát, sárgát, zöldet,

s a határban színellő foltja lágyan

kapaszkodik a nyújtózkodó   szárban,

s ha nehezen is tudja megszívelni,

a csöndje képes mindent bajt lenyelni,

s mert békülőzni nap-nap kedve támad,

nagy csokrot köt a háborgó világnak.

Legutóbbi módosítás: 2016.06.16. @ 16:38 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.