Vágyaink néha a végtelenbe futnak.
(meghallgatom)
Voltam felkiáltójel a múlton,
és kérdőjel a jövőn.
Voltam elmosódó árnyékhomály
életvíz-tó színén jéggé fagyott tükrön.
Voltam félig lejátszott lemez,
mely megfakult hangulatot szerez.
Voltam kitörésbe fagyott vulkán
kinek a szürke élet akadt a torkán.
Voltam némára zárt ajak,
De sorsom ajándéka – Megláttalak!
Rám villant egy sóhajtással két,
mélykék égb?l s?rített könnycsepp,
s dermedt világomba életet lehelt.
És versek születtek Rólad, Neked,
hogy elmondják az elmondhatatlant,
az érzést, ami megszületett.
De lettem törött szárnyú madár
kire orvos sehol sem vár,
Lettem part nélküli vízben fuldokló,
lettem irányt vesztett ?rhajó,
és reményem a párhuzamosoké már,
hogy valahol a végtelenben
összeér e furcsa sínpár.
