Nap: 2009.12.09.

                                                  Utolsó slukk.                                                 Az elpöckölt                                                 Sopianae-csikk                                                 földnek üt?dik.                                                    Hirtelenkép:                                                 mosolygós arc, els?                                                 szerelmemé.                                                    A kedves arcon                                                 átdereng                                                 a másik arc:                                                 apámé.                                                    Két arc, egy mosoly. [… Tovább]

péntek… csapzott voltam és hideg.hántolt földszag köszöntött,meg es? −(kemény ökl? isten)vártak a lankás terek is,az árnyéknyi tavaka betonon,az égtör? mennydörgések… csak te…csak te nem vártál sehogy.

,,a pokol tán jobb volt”.. Nincs semmi baj,csupa móka vár reánk.Egyet utazunk,s megyünk oda,hol halálunkmásoknak játék.Nekünk önz?,nyers ajándék.Akkor mégörültünk együtt:Még mindenki él!Tán’ lesz, ki ONNANhazatér.. Utaztunk elny?ttvagonokba zárva,napokat számláltkerekek kattogása.Síró téglalapokkányögve-összenyomva,szomjas testünkösszeolvadva.Akkor zokogtunk,jajgatva sírtunk.Vagy némán néztük,ha valaki-állva-,meghalt közöttünk. Megérkeztünk valahová,hol [… Tovább]

Bezárkóztam a gondolatokkalmár nem kívánok hozzád szólnimár nem veszekszem álmaimmalmár emlékeket sem óhajtokleporolniLehúzom ablakaimon a rolótnap-, vagy holdfényt?l mentesenösszegzem létem: hát itt vagyok,hideg – szárazan és.. üresen.

egyszer elvesztem magameloldom fékeims az erd? nyugtalanfáihoz futok megölelem a telet fürtjeimbe szánkázó napotfonok:símulok ott lesz melegoldalán a fáknaka visszacsókolt fellegekmegáldnak ott lesz meleg (ha fázlak)

A kukoricán kicsiket tekertem, nagy csöndet éltem, nem mozgott a nyelvem, s a kosárban a piros csövek lesték, hogy morzsolódnak zsomporba az esték, ott szorongott a térd közé szorítva, meg-megeresztve, combhoz igazítva, csak lestem, mi ad biztatást a kéznek, egy [… Tovább]

/szociofotó  a szegénység világnapján/   Ide születtem árnyba, fénytelen, gyom között gyom az útszélen terem, por lepi, sár csapja, es? veri, szánalmas sors, akárha emberi. Szél tépáz, rajtam úthenger tapos, elkap az örvény, f?sodrásba mos. Uram segíts, ha elközelg a [… Tovább]

Rendíthetetlenül halad,s id?nk reá nem is marad –Csak akkor ér felismerés,ha holnapunk bizony kevés!   Ám életünk elénk szalad –szakítva már a célszalag -,s legy?zve vár jöv?nk reményt –a mát megélni kér esélyt!   Megkapni vaj’h miként lehet,mib?l meríthet életet,s [… Tovább]