Bevezethetném akár a gázt is.
Alig kormol. Ülhetnék tétlen,
konvektor melegben, meztelen,
nézhetném, mikor vesz új ruhát,
mikor vetk?zik kedvesem,
f?zhetnék palackos óságot félredobva,
temethetném kacatok közé vén Agát,
mindenkit híven szolgáló sparhelt-csodát,
eltömhetnék egy sor, szobákat átszel?
lég- kéménycs?, duruzs-szimfóniát,
szomszédasszonyról szúrólánggal
levághatnám az erényövet,
követ,
kocsikereket, törpepálmát,
villámhárítót, csélcsap apácát
rakhatnék felszálló füst helyére,
ragasztva, szerelve, festve, ülve.
Mégse!
Teszek az egészre!
Maradok maradi fél-favágó
kés?n lefekv?, t?zimádó,
gyújtóst hajnalban aprító
r?zsegy?jt?, gyufát papírhoz érint?
lángot szívekbe rejt?
szókép-fest?, esetleg költ?, kicsit,
vagy nagyon az.
A hamut, életem salakját, válogatva,
szervesebb részét
f?részporral bekaparva
virág alá,
szervetlenebbjét, kályha kálium-gazdag
fahamu kincsét
az útra hintem.
?rizze lábnyomod!
-csataloo-
BGJ.2009.12.07.
