Vers

Utána

  Az örökkévalóság nem ismer röpke percet múló évek súlya csak halandó lelket lökhet a porba   utána gyászolja némán az Embert aki voltál

Fordítás

Anna Ahmatova: Élek, akár órában a kakukkââ?¬Â¦

Egy kis meglepetés az orosz líra szerelmeseinek. Anna Ahmatova: Élek, akár órában a kakukk…   Élek, akár órában a kakukk,Nem érint, vadonban másnak mi jut.Fölhúznak – kakukkolok.Tudod, efféle sorsotLegnagyobbEllenemnek se kívánok.   (1911. március 7.)   Анна АÃ?â?¦ÃÂ¼ÃÂ°Ã?â??ова: Я живÃ?Æ?, [… Tovább]

vegyes

T?r, valami zöldnek

Sötétbe vezet? út. Ül a fényben körben köpenyben behunyt szem mögött is körök sötét, szélein zöld halovány hab kötény érkezik Fekete mosolyog szalad ház- kéz- ablak el, szakad   pontok vannak. Súlyos kövek törnek emberi testb?l.

Vers

Csapda, éjjel

Csapda, éjjel                                                                           E. Áginak   Ó, ti áldozó budai hegyek! Úr-teste-Napot, ostya-korongot nyeltek, S szürcsöltök hozzá bíbor mise-eget, Majd lompos felh?kkel titkon egybekeltek. Szél, hogy paskol Duna-párnát, Kenumnak nyugvó ágyát veti a hab, Réz-est, id?-búvár vermeli a lármát, Panaszos dalt sírnak ernyed? inak. Táborul tépett hely – erd? foltja adja, Ár falkája föl-fölcsahol a gy?rt fövenyre, Társam fáradt, ez els? ilyen útja, S ma meghajtottam nagyon; a holt város messze. Pest ideje, a fénnyel, alát?nt, Vadak fürkészik a parti csalit alján, Mint fakad t?zre a megt?rt Szelidít?, térdén ágat törve némán. Tanult fény, s meleg – jó székely-t?z pagodája Sz?köl, uszadékfa sír ropogva – nedv-hagyott, S ?, jóllakottan vackol nyirkos hálózsákba, Mosolya tolvajé, rutinnal jóéjt-csókot lopott. Nem lesz es?. Aludj bizton, idegen lány, Hozzám tartozó. Nyerj üdvöt minden maradék percében Ez útnak, mely meglehet, egyszeri csoda tán, Ha így dönt férgek armadája ez ében éjben. Próbált id?kre vonva locska selymet, Múlt-ösztökét?l böködve látom ?t; Mint hántunk lázban tudatlan szerelmet Egy h?dött pillanatban a levlap-háttér el?tt. E titkot kulcsra zárom – féltett relikviát; Hagymázas csillag jöv?m áristom-honán, S mint távoli vonítás, mely függne Hold iránt, Gyilok savanyú dühe árad a gondolat nyomán. S ím, suhanc-éj tapod, málló fényt felez, [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Urbanizált világ, ó!

Mottóként versrészlet: “…Ma eldobsz egy zacskót, holnap a zsákját, ma portád szemetes, holnap az ország…” Szegényes parkok, Pusztulva sivár, Elt?n? ligetek, Allék, termetes fák.   Egykoron ligetbe, Mint egy nagy terembe’ Áhitattal léptél, Sejtelmes szentélybe.   Még néhány óriást Ugyan [… Tovább]

Nincs kép
Vers

A feny? /fasirató/

Versrészlet egy versért: “…Ma kivágsz egy vessz?t, holnap egy erd?t, s némán szemléled miként fogy leveg?d…” Egy óriási feny?fa Ráér?s utamat állja. Amúgy is csak sétálgattam, Gyökeret vert most a lábam.   Reá ámulva bámulok. Pedig sokszor láttam már ott. [… Tovább]

Vers

Bizonytalan telem

    A kút mellett maradt kövem, eddig élt a temperás bogár, mit nyáron kedvem festett éjszakákon át, hó-altatóra szárnyat bont ma tán,   vagy száz színét fonják most hópihék, s copfjára jégvirágot tűznek csillogó fagyok, tavaszra már csak kócos [… Tovább]

Egyéb

Ősemberek

Ez az írás egy játék része. Megadták a kezdő és befejező mondatot, és a kettő közé kellett kitalálni valami rövid történetet. *     Éhes volt, mint mindig. Kimondani ugyan nem tudta, mint ahogy még semmit sem tudott mondani, de [… Tovább]

Vers

CSEREPEK

Öltözöm. Költözöm. Nincs sötét öltönyöm, megért a szégyen is, s ha Isten nem ver is, oda a büszkeség, oda az épp elég. Hitem van. Nem nevem. Lélegzem. Vétkezem.             Százezer kilométer ér,           poklot lohol az erekben a vér,           piros a [… Tovább]

Novella

Karácsony éjjel

    Az árvaház nagykapuja döngve csapódott be mögöttük. A folyosón lépkedtek. Apja kezében elt?nt az ? kis keze, s csak húzta maga után, ahogy nagy léptekkel haladtak az épület belseje felé. Egy-egy ajtó résnyire nyílt, és kis szurtos fejek [… Tovább]

Vers

Rettenet

Halálhoz…     Ez rettenet! …megint elvittél egy ifjú életet.   Mondd! Hány sudár jegenye csillapítja éhedet?