Versrészlet egy versért:
„…Ma kivágsz egy vessz?t,
holnap egy erd?t,
s némán szemléled
miként fogy leveg?d…”
„…Ma kivágsz egy vessz?t,
holnap egy erd?t,
s némán szemléled
miként fogy leveg?d…”
Egy óriási feny?fa
Ráér?s utamat állja.
Amúgy is csak sétálgattam,
Gyökeret vert most a lábam.
Reá ámulva bámulok.
Pedig sokszor láttam már ott.
Messzebbr?l is próbálkozom,
Kissé tán nagyobbnak látszom.
Megdöbbent? csodálatom
Festeném, de béna karom.
Mily jókedve természetnek,
Hogy ily magasra n?hetnek.
Emberekre letekintnek,
Mellette porszemnek t?nnek.
Mégis…karácsony tájékán
Pusztulásuk ?k! – okozván.
Fejszét vágnak óriásnak,
Halálukat nem sajnálnak.
Szeretettel…így kívánnak…
Boldog karácsonyt… egymásnak.
Szeged, 2008. december
—————————————————-
Kató kedves, a ragrímekkel megölted a versed
Legutóbbi módosítás: 2009.12.14. @ 13:55 :: Szekeres Kató
