Hónap: 2008 március

Barna Erika Viktóriának, az álmodónak         Végtelenb?l végtelenbe, el nem apadóan domb tövében hömpölyög a széles emberfolyam.   Fiatalok és öregek, borúsak, vidámak: éltet?i s elbukói az örök világnak.   Arcát keresi mindegyik, tömeg fölé – szárnyát, [… Tovább]

  fehér foltok a rovátkák közt súlytalan nehezék átmeneti öröklétben túl sok a túl kevés   szavazz igennel nemmel a csodára szentesítsd önhatalmúlag iktasd be április tizenvalahanyadikára ünnepeld meg ha rád virrad   fehér foltok a rovátkák között súlyosan könny? [… Tovább]

Fotó: Gyéresi Andrea Éva Játszani akartam csak, rémesen komoly játékot, mászni a hegyeink hátáról lehántott térképeket, versenyre kelve múlandóságunk csattogó zajával, csatakiáltással az értünk ég?, g?gös sugarakba els?nek érni, és leütni az ipi-apacs visszhangzó vihorászását! leütni el?led, igen, els?nek érni, [… Tovább]

…       ablakon a fény homályosan beosontcsendbenkörbe font karjaid köztremegett testemszemed pillantásaarcod mosolyaelvarázsoltalelkem hangtalanul kinyitottadszívem ablakátszerelmes repülésbenmind virágkelyhetsimogattadvágyaink kapuját…

Es?fény. Világít a házfal.   Cseppecskék Itatják a tájat.   Es?fény. Ázik már az utca,   Nézhetjük Ablak mögé bújva.   Cseppekb?l S?r? ez a fátyol,   Szárazság, Áldás ez a zápor.   Cseppecskék Kerget?z? jóság,   Tiszta lesz Végül [… Tovább]

Bandáktól rettegő villamos, mint meglincselt tanár hever keresztben. A közelben néhány kandeláber felgyújtott hajtincse világít. A fortyogó felszínen az új középkor emészthetetlen, avas zsírdarab. A végvárak, mint rendőrőrsök bedőlnek. De néhány vigasz a városba tart.

Nyílnak a kerti nárciszok, Friss az arcuk, akár a nap, Éberek mind, nem alszanak, ÁÃ???lmomban nékik áldozok.       Nyílnak a kerti nárciszok, Friss az arcuk, akár a nap, Éberek mind, nem alszanak, Álmomban nékik áldozok.   Messze ment [… Tovább]

A nevetés talán az egyik legjobb dolog a világon… a nevetésben mindig találni örömöt… Ez a vers arról szól, hogy milyen az, ha valaki MINDENEN nevet… az Életen, a Halálon… Nevess az égre Nevess az Én-re Nevess a fénybe Nevess [… Tovább]

    I. … haló léptek nincs nesze surran… … ígéret nélküli szavak súlya koppan… … er?tlenség emeli magasba a semmit… … karmok markolásszák lelkünk sérelmeit… II. … libben a sóhaj nevenincs leple átlátszó fátyollal testünk áttekerve… … lépünk a [… Tovább]

Fotó: Gyéresi Andrea Éva   Valamikor valakik így voltak a fényben merülve, vagy csak így lesznek, a szemtelen természet köréjük gy?lve, lesné a titkot, elcsenne bármit, de azt a kegyet nem kaphatja bárki, nem akárki, csak akiknek a lelke sétál [… Tovább]

Fotó: Gyéresi Andrea Éva   Akkor csak így láttam magamat a tér végéb?l úszva a fáradt nap alatt, két éve lehetett, mikor nem aludtam, szédültem a fájást, a nehéz járást akkor éppen csak nem bírtam. aztán a görbe házak kiegyenesedtek [… Tovább]

        Emlékek nélkül    Szemedre sem emlékszem, hajad színe szürke talány, mozdulatlanságod megrabolt, nem hozzám szólt a tánc. Testvérem a Hold. A Nap tüze sem értem dalol, es?k lágy illanó cseppje lop létembe vérz? halk magányt, lassan merengve [… Tovább]

… a muzsika bennünk van…       Akkor is szól ha nem hallod Akkor is ha nem tudod Állandóan! Szüntelenül és örökké: Szeretve vagy! Magamba néztem Téged láttalak Én veled s Te énvelem Táncoltál egy délután Zene lüktetet lábamban [… Tovább]

Régi árnyak nem nyugosznak Átfestenek lesikálnak Át- ki- meg be – helybenhagynak S amnéziát szimulálnak   Régi árnyak nem nyugosznak Wunderscheisse-l provokálnak Búval bélelt tegnapokra Sickratmanek rátalálnak   Ha Szűz Máriát meggyalázzák S reppel kérdik: paraszt magyar Magyar paraszt „Buzi-e [… Tovább]

Már egy éve történt e vén tölgy alatt,hogy kéken ébredt az álmos pirkadats nem kacagott, mint máskor,ha sárga fényében fürdött hallgatagaz örökmozgó vándor. ?mellettem ült, pedig tudta mi leszs óh, én nem is sejtettem, hogy egy ilyenragyogó ?sz hajnalán,mikor hársillatban [… Tovább]

Múltkoriban láttam egy asszonyt, Kinek jobbjában nehéz szatyor, Baljában egyensúlyozva egy gyermek ütötte hátát vadul.   Láttam az asszony egyenes háttal Hogyan tartotta magát, S csak csendesen szólt oda fájón: Kicsim, ne bántsad anyát.   Ekkor elszakadt a szatyor, S [… Tovább]

Egykor kemény könnyként gördült rólam a fájdalom, –Letörölném, édes!—mondtad, s megenyhültem szavadon.   Mára a sós csepp mélyítve egyre tovább barázdát húzott az arcomon, s bár lesúrolnád, nem hagyom.                                               Ez a nyom.                                                                  

Mikor testünk             másfelé mozog, félárvának érzem magam, ki egy sarokban ülve kuporog.   S míg csak merengek –kitikkadt föld—utánad, a gondolat            csendes es?ként                    enyhíti a vágyat: még árvább lennék, ha nem volnál otthonom,     és akkor ezt [… Tovább]