Barna Erika Viktóriának, az álmodónak Végtelenb?l végtelenbe, el nem apadóan domb tövében hömpölyög a széles emberfolyam. Fiatalok és öregek, borúsak, vidámak: éltet?i s elbukói az örök világnak. Arcát keresi mindegyik, tömeg fölé – szárnyát, [… Tovább]
Fehér virágon Zümmög? méhecske, Zöld lombok között Leng? szelecske. Fehér barikák Zöldell? réteken, Brekeg? békák Tóparti vizeken. Magas fészkekben Hosszú lábú gólyák, Röpköd? pillangók Csiripel? madárkák. [… Tovább]
…hatalmas robajjal szakadt be, Bütyök egyszerűen becsúszott mellé a lékbe.* Aznap az iskolában sem mentek jól a dolgok. Orosz órán az osztály a megszokottnál is jobban kikészítette a Tanárnőt, s az fejét vesztve, válogatás nélkül sorban püfölni kezdte [… Tovább]
fehér foltok a rovátkák közt súlytalan nehezék átmeneti öröklétben túl sok a túl kevés szavazz igennel nemmel a csodára szentesítsd önhatalmúlag iktasd be április tizenvalahanyadikára ünnepeld meg ha rád virrad fehér foltok a rovátkák között súlyosan könny? [… Tovább]
Fotó: Gyéresi Andrea Éva Játszani akartam csak, rémesen komoly játékot, mászni a hegyeink hátáról lehántott térképeket, versenyre kelve múlandóságunk csattogó zajával, csatakiáltással az értünk ég?, g?gös sugarakba els?nek érni, és leütni az ipi-apacs visszhangzó vihorászását! leütni el?led, igen, els?nek érni, [… Tovább]
… ablakon a fény homályosan beosontcsendbenkörbe font karjaid köztremegett testemszemed pillantásaarcod mosolyaelvarázsoltalelkem hangtalanul kinyitottadszívem ablakátszerelmes repülésbenmind virágkelyhetsimogattadvágyaink kapuját…
Es?fény. Világít a házfal. Cseppecskék Itatják a tájat. Es?fény. Ázik már az utca, Nézhetjük Ablak mögé bújva. Cseppekb?l S?r? ez a fátyol, Szárazság, Áldás ez a zápor. Cseppecskék Kerget?z? jóság, Tiszta lesz Végül [… Tovább]
Úristen! Már megint! Nagyon fájt a feje. Úgy érezte, mintha valami szívná ki az agyát. A szeme is belefájdult, enyhén könnyezett. Fájó tagjaival felkászálódott, a konyhában felkapcsolta a villanyt. Fájt a fény, ahogy az a szemébe villant. Ez a nap [… Tovább]
Bandáktól rettegő villamos, mint meglincselt tanár hever keresztben. A közelben néhány kandeláber felgyújtott hajtincse világít. A fortyogó felszínen az új középkor emészthetetlen, avas zsírdarab. A végvárak, mint rendőrőrsök bedőlnek. De néhány vigasz a városba tart.
És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad, És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, [… Tovább]
Nyílnak a kerti nárciszok, Friss az arcuk, akár a nap, Éberek mind, nem alszanak, ÁÃ???lmomban nékik áldozok. Nyílnak a kerti nárciszok, Friss az arcuk, akár a nap, Éberek mind, nem alszanak, Álmomban nékik áldozok. Messze ment [… Tovább]
Az Életemr?l… Ilyennek látom én magam az Életemben… Valóság. Élet. Életre szánt m?. Mintha az egészet végigszínészkedném. De egy percre sem játszom meg magam. Természetesen, otthonosan mozgok színpadon. A szövegemet jól tudom, de olykor nincs mit mondani. Sokszor a szó [… Tovább]
* Ahol apám lakott Budán, az igazán nem számított úgynevezett rossz környéknek. Budán eleve nem is volt abban az időben ilyen. Igaz az utcában többnyire emeletes bérházak voltak és akkor kezdtek építeni két új házat is. Persze, mi gyerekek [… Tovább]
A nevetés talán az egyik legjobb dolog a világon… a nevetésben mindig találni örömöt… Ez a vers arról szól, hogy milyen az, ha valaki MINDENEN nevet… az Életen, a Halálon… Nevess az égre Nevess az Én-re Nevess a fénybe Nevess [… Tovább]
…lépteim puhán neszeznek, hazafelé a macskakövek már jól ismernek… Üde tavasz zengillata körbelengharmóniája fülembe csengahogy este lépteimpuhán neszeznekhazafelé a macskakövekmár jól ismernekbelefáradva a napmára kirótt küzdelmeibemélán elmerengeks felrémlikmily régen öleltéls vezetett át karjaidba zárvaa holdfényszerelemt?l ittaséjszakájaegy újmadárcsicsergést?l hangostavaszi hajnalba
I. … haló léptek nincs nesze surran… … ígéret nélküli szavak súlya koppan… … er?tlenség emeli magasba a semmit… … karmok markolásszák lelkünk sérelmeit… II. … libben a sóhaj nevenincs leple átlátszó fátyollal testünk áttekerve… … lépünk a [… Tovább]
A zsemlék – vagy ahogy a kis dél-alföldi faluban nevezték, zsömlyék -, melegen illatoztak a polcon. Korán volt még, csak nemrég érkeztek meg a városi pékségb?l; az ottani f?nök testvére volt az üzlet vezet?jének, el lett tehát rendelve, hogy elkészülte után [… Tovább]
* Mivel városi gyerek voltam, nem nagyon lehettek állataim. Pedig nagyon szerettem volna egy kutyát. Budán, ahol laktunk ez kissé nehézkesnek ígérkezett, mivelhogy nem lett volna elég mozgástere. Igaz, volt kertünk, de hát a lakók jóvoltából oda senki sem [… Tovább]
Fotó: Gyéresi Andrea Éva Valamikor valakik így voltak a fényben merülve, vagy csak így lesznek, a szemtelen természet köréjük gy?lve, lesné a titkot, elcsenne bármit, de azt a kegyet nem kaphatja bárki, nem akárki, csak akiknek a lelke sétál [… Tovább]
Fotó: Gyéresi Andrea Éva Akkor csak így láttam magamat a tér végéb?l úszva a fáradt nap alatt, két éve lehetett, mikor nem aludtam, szédültem a fájást, a nehéz járást akkor éppen csak nem bírtam. aztán a görbe házak kiegyenesedtek [… Tovább]
zsákban futást játszikvelünk az id?és apró hologramjána direkt dolgoképp olyan keser?ekmint a reggeli kávé. *** tagadhatatlanulbelegázoltálabba a rettenetbeahol nincs leveg?csak valami nématátogás minden szó. *** és mikor az inak hangosan recsegvea porcra csontosodnakakkor leszel a legártatlanabb. *** angyal vagy te [… Tovább]
Emlékek nélkül Szemedre sem emlékszem, hajad színe szürke talány, mozdulatlanságod megrabolt, nem hozzám szólt a tánc. Testvérem a Hold. A Nap tüze sem értem dalol, es?k lágy illanó cseppje lop létembe vérz? halk magányt, lassan merengve [… Tovább]
… a muzsika bennünk van… Akkor is szól ha nem hallod Akkor is ha nem tudod Állandóan! Szüntelenül és örökké: Szeretve vagy! Magamba néztem Téged láttalak Én veled s Te énvelem Táncoltál egy délután Zene lüktetet lábamban [… Tovább]
Régi árnyak nem nyugosznak Átfestenek lesikálnak Át- ki- meg be – helybenhagynak S amnéziát szimulálnak Régi árnyak nem nyugosznak Wunderscheisse-l provokálnak Búval bélelt tegnapokra Sickratmanek rátalálnak Ha Szűz Máriát meggyalázzák S reppel kérdik: paraszt magyar Magyar paraszt „Buzi-e [… Tovább]
csak posztumusz m?vész lehettem és közhellyé válok boldogan belém fáradtak h? szerelmek én kicsontoztam a sorsokat a rózsa víz nélkül megmarad száradt falakról emléke él holtaknak vittem illatokat és befogadott engem az ég
Már egy éve történt e vén tölgy alatt,hogy kéken ébredt az álmos pirkadats nem kacagott, mint máskor,ha sárga fényében fürdött hallgatagaz örökmozgó vándor. ?mellettem ült, pedig tudta mi leszs óh, én nem is sejtettem, hogy egy ilyenragyogó ?sz hajnalán,mikor hársillatban [… Tovább]
Múltkoriban láttam egy asszonyt, Kinek jobbjában nehéz szatyor, Baljában egyensúlyozva egy gyermek ütötte hátát vadul. Láttam az asszony egyenes háttal Hogyan tartotta magát, S csak csendesen szólt oda fájón: Kicsim, ne bántsad anyát. Ekkor elszakadt a szatyor, S [… Tovább]
Egykor kemény könnyként gördült rólam a fájdalom, –Letörölném, édes!—mondtad, s megenyhültem szavadon. Mára a sós csepp mélyítve egyre tovább barázdát húzott az arcomon, s bár lesúrolnád, nem hagyom. Ez a nyom.
Mikor testünk másfelé mozog, félárvának érzem magam, ki egy sarokban ülve kuporog. S míg csak merengek –kitikkadt föld—utánad, a gondolat csendes es?ként enyhíti a vágyat: még árvább lennék, ha nem volnál otthonom, és akkor ezt [… Tovább]
A zápor és a pocsolyák után jöhet a szivárvány! Es? esett, langyos szell? fújdogál, Nyári égen, megjelent egy szivárvány. Hét színével pántlikája, jaj de szép Csodálatos kaput nyitott ma az ég. Azt mondják, ki általbújik alatta Azt [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!