…
vártalak egyedül –
magamba bújva
éreztem a pillanat
végtelenségét
mikor már azt hittem
nem látlak sosem
– ott álltál
és némán hozzám léptél…
megfogtad két kezem
arcod arcomhoz ért
halkan suttogtad nevem
átkaroltalak
és azt hittem,
hogy
soha többé
nem kell elmenned…
Legutóbbi módosítás: 2008.03.22. @ 06:23 :: Dvorák Etela
