Nap: 2008.03.28.

Régi árnyak nem nyugosznak Átfestenek lesikálnak Át- ki- meg be – helybenhagynak S amnéziát szimulálnak   Régi árnyak nem nyugosznak Wunderscheisse-l provokálnak Búval bélelt tegnapokra Sickratmanek rátalálnak   Ha Szűz Máriát meggyalázzák S reppel kérdik: paraszt magyar Magyar paraszt „Buzi-e [… Tovább]

Már egy éve történt e vén tölgy alatt,hogy kéken ébredt az álmos pirkadats nem kacagott, mint máskor,ha sárga fényében fürdött hallgatagaz örökmozgó vándor. ?mellettem ült, pedig tudta mi leszs óh, én nem is sejtettem, hogy egy ilyenragyogó ?sz hajnalán,mikor hársillatban [… Tovább]

Múltkoriban láttam egy asszonyt, Kinek jobbjában nehéz szatyor, Baljában egyensúlyozva egy gyermek ütötte hátát vadul.   Láttam az asszony egyenes háttal Hogyan tartotta magát, S csak csendesen szólt oda fájón: Kicsim, ne bántsad anyát.   Ekkor elszakadt a szatyor, S [… Tovább]

Egykor kemény könnyként gördült rólam a fájdalom, –Letörölném, édes!—mondtad, s megenyhültem szavadon.   Mára a sós csepp mélyítve egyre tovább barázdát húzott az arcomon, s bár lesúrolnád, nem hagyom.                                               Ez a nyom.                                                                  

Mikor testünk             másfelé mozog, félárvának érzem magam, ki egy sarokban ülve kuporog.   S míg csak merengek –kitikkadt föld—utánad, a gondolat            csendes es?ként                    enyhíti a vágyat: még árvább lennék, ha nem volnál otthonom,     és akkor ezt [… Tovább]

nincs kegyetlenebb, mint szembeszállni veled, – ha veled egyáltalán ’szembeszállni’ lehet – vagy csak kid?lni utadból, mint szalmaszáraz kéve, s szekérre halmozva kérdezni: megérte?   nincs kegyetlenebb, mint mondani a nemet, ha igenre nyíló szánk engedi a teret testünkbe áramolva [… Tovább]

* Néma csend rezdüléseire várva sikoltunk egymásba, és Chopint játszol ajkaim között, melyek vörös kráteréből, forró nedűként ömlik ránk az Élet.  

Ahogy tébolyult táncukat járják az idegek… *   Ahogy tébolyult táncukat járják az idegek, és lélegzet visszafojtva magunkra figyelek, s kábult, lázas kínnal, elbódult agyammal a testem végre, megadón neked adom, mily mesés ez, elmondani mégsem tudom!   Amikor félájultan [… Tovább]

Mint marék kavics vicsorgó napok erős szorításban vére serken a kőnek egyél meg és majd megtudom milyen te lenni hol kapcsolódik a külvárosi botorkálás éhező holnaptalanja kavicsos kezemhez tisztesség bármerről előre és csak oda anyánk méhe fáj azóta is tied [… Tovább]

  záróvonalak felfestett megkopó szabályában hajléktalanok semmibe révedt szeme mögött élvezetb?l leölt állatok vérbe fagyott teste mellett éhen halt gyermekek csontjai között kereslek Uram húsvét vasárnapján házadba tartok kérdéssel szívemben hol lehetsz feltámadtál értünk de megérdemeltük b?nös tettet még több [… Tovább]