B.G.Boróka
Vezetéknév
B.G.Boróka
5 év Nincs Komment

 

Ma nem néztelek eleget
Nem vesztem el szemed mélyén
Nem süppedtem végtelen ölelésedbe
Nem nyeltem a csókod
És mégis itt lüktetsz bennem!

 

Minden lélegzetemmel utánad kiáltok
Ölelésed oly nyugtató és felajzó egyben
Elmentél és mégis velem maradtál
Itt lüktetsz bennem!

 

Miközben már tova szaladtál.
Itt hagytad nekem a szerelmet,
Soha nem engedem, hogy visszavedd.
Én már csak ezzel vagyok EGY!

 

Az EGYség, a mi egybeforrott létünk!
Végtelen szerelmünk!

—————————————————————————————–

Kedves Gabi! Formailag: vagy központozunk, vagy nem. De tessék következetesnek lenni. Plusz a nagybetűs sorkezdésekkel is bánjunk csínján. Lehetőleg csak ha központozunk, s akkor is csak a mondatkezdéseknél használjuk.

Tartalmilag: az első szakasz rendben. A második szakasz “elmentél és mégis velem maradtál” sora meglehetősen közhelyes, ahogy a harmadik szakasz “soha nem engedem, hogy visszavedd” sora és a záró “végtelen szerelmünk” is. És igazából nem tudom, hogy került oda a második szakasz második sora. Logikailag nem illeszkedik, bár közbevetésnek elmenne, ha rendesen központoznál.

Ezt most így nem publikáljuk. Dolgozz még vele. Üdv: Zsó

11 hónap 3 komment

 

 

Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt,

hajtod ki belőlem a jajt és a nemet?

Miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet?

 

Hogyan foghatnám vágyaidat vissza,

koppantsak ujjaidra, mikor ezeket

a szavakat hozzám írja?

 

Hogyan intsek vigyázzt, s megálljt

gondolataid szabad szárnyainak,

állítsak féket vágyaidnak?

 

Forr körülötted, bizsereg a lég is.

Vinnél magaddal, s szállhatnék,

mehetnék az egekig  veled én is.

 

Nehéz béklyót cipel a vállam,

ez önként vállalt édes teher,

ha nehézsége le is teper.

 

Vinnem kell magammal az úton,

ha a vége kétséges is,

végére kell járnom, tudom.

 

Ismered ezt a játékot,

a szabályokat meg nem szeghetem.

Egy célért élek, van egy életem.

 

Meg semmit nem tilthatok,

ha a nap ettől szebben süt ma rád,

többet mit mondhatok?

 

Sajnálom, hogy égbe kiáltott szavaid,

felém hiába szállnak, csittet kell mutatnom

lelkednek, s a szádnak.

 

Ne repülj a naphoz túl korán,

s közel! Megégeti tested,

hirtelen megperzsel.

 

A szerelmes szívnek méreg a türelem,

tán hagynom kéne, hogy szárnyalj,

elégessen ez a magányos szerelem.

11 hónap Nincs Komment

Nem az az érdekes,
melyikünk szerelme mélyebb s nehezebb.
A kitartás a kérdés, és a hit
a közös lépésekben….                                           –            elhagynám az “a”-t s a lépések helyett lehetne “lépteink”  (az előző sorban három névelő van)

Szerelemre születtem:
igen – féktelenre, s kéred
dugjam be az üveget!                    – ez a dugjam be az üveget nagyon hülyén jön ki, amellett, hogy a féktelenséggel nem is kompatibilis
A kiáradást fojtsam le!

Vajon önmagam maradok,              – a harmadik sort hoznám ide… “Vajon szeretni fogsz úgy is,”
ha féktelenségem visszafogod?     – a kérdőjel helyére vessző
Szeretni fogsz úgy is,
hogy árnyéka lesz tüzem,               – a hogy helyett “s”
önmaga halodó szellemképe?

Ráismersz majd szived egykori szerelmére?

Nehogy a jövőbe vetett hited,
s reményed a hosszútávra
legyen kapcsolatunk gyors halála!
Csitítani a lángot, halkítani a zenét,
bilincsbefogni testem égzengését!

Nincs választásom! Hinnem kell neked!

De tudnod kell, közel sem olyan hittel
teszem ezt, mint tehetném!                            – az “ezt” fölösleges
Idővel a visszafogott láng
hagyja magát, kevésbé ellenáll.                     – ez nem igazán illek a lánghoz, kihagynám
Aztán veszít erejéből, s huss
egy szellő hátán tovaszáll.

De nincs választásom!

———————————————————————————–

Innentől viszont elveszítettem a fonalat… kellene valami átvezetés a nincs választásomból a mégis van-ba… ha ezt takarja a zárás.

———————————————————————————–

Egyedül hajtani a szekeret?
– mi értelme! Fáradt vagyok
újra Hamupipőkét játszani,
ocsu közül a jó magot válogatni!                  – ez a rész nekem kilóg… sem ahhoz nem illeszkedik, ami előtte van, sem ahhoz, ami utána

———————————————————————————–

Fáradt vagyok!
Most kissé reménytelen.
Nem gyártok új teóriákat,
hiába a gyógygondolatok.
Hagyjatok!

Most talán mégis jó,
hogy önmagam vagyok.
A tükörbe nézve,
nem köpöm arcul magam.
Azt kapom direktbe,
ami a tükörben van!
És nincs meglepetés….

——————————————————————

Kedves Gabi! Javítás után várom vissza!  Üdv:  Zsó

11 hónap Nincs Komment

(A kép forrása az internet.)

 

 

Nincs sem kedvem,
sem erőm egy új bilincshez.
Ha nem visz a mennybe ez,
több hitet már nem teremtek,
nem áldozok fel még egy szerelmet…
 
Temetek.
 
Ha a földre kényszerítesz,
megadom magam,
levetkezem.
Nyitott könyv a lelkem,
szabad préda a szívem,
s ha nem kell…
 
Temetek.
 
Immár szunnyadni készül,
csendesedni talán.
Ha süket fülekre talál,
nem lesz se tűz, se vihar,
se érzelem, felfokozott,
mert, ha nevem nem tudod,
én biz’ Isten, temetni fogok…
 
Mert temetnem kell.
 
Égbe kiáltott szavaim
rám hullnak vissza;
üres visszhangjuk rémiszti lelkem –
talán valamit félreértettem.
Ments meg! – kiáltom, mióta.
Bolond vagyok, idióta…
 
Mit képzeltem?
Egy mesét álmodtam magamnak;
valóságnak hittem. Rajtakaptak.
A hibáért magamat okolhatom,
nem álmodhatok folyton…
 
Temetnem kell, tudom.
 
Fogy az erőm, vesztem a hitem.
Elhagy a remény –
nincs értelme egyedül küzdeni
a szerelemért…
 
Temetnem kell.

 

 

Ki vagyok…
11 hónap Nincs Komment

>
> Mi vagyok neked
>
> Vulkán vagyok,
> mi feléget maga mögött mindent,
> Hurrikán vagyok,
> Mely tövestől kitép minden gyomot,
> Egy új élet vagyok!
> A tiéd, ha ismered a nevem!
>
> NEM VIHAR ES NEM TŰZ!
> Egy lehetőség vagyok!
>
> Ėrtėkre
> Fokozott érzelemre
> Hitre
> Szeretetre
> Szerelemre
> Tiszteletre
> Bizalomra
> Hatalomra
> Vágyálomra
> A bennünk rejlő minden jóra
> Minden földi és azon túli dologra
>
> Egy lehetőség vagyok!
> Egy kulcs!
>
> De ha nem ismered a nevem,
> A zárat, s nyitját soha nem leled!
> Ne feledd!
> Ki vagyok én neked?

—————————–

Érdekes megoldás ez a pontokba szedés, de lendüljünk most át ezen. Esetleg szintúgy pontokban.

– A vulkán önmagában nem éget fel semmit, sem maga előtt, sem maga mögött, alapvetően a puszta létezésével legfeljebb a kürtőjébe hajított dolgokat képes elégetni, egyebekben max. büdös, mert füstöl, de még csak az se kötelező neki. A vulkán akkor lesz képes égetni, amikor kitör, és folyik a láva, ez esetben viszont ami elé kerül, annak is annyi. A vulkán persze nagy és erős, fennséges, ha kitör mindent visz, mint a piros hetes, de nem hiszem, hogy ezt akartad kihozni belőle.

– A hurrikán szintén óriási erővel bír, ellenben pont a gyomokra nincs semmilyen hatással, nem tud ugyanis beléjük kapaszkodni. Viszi a fát, a háztetőt, az autót, a kipányvázott tehenet, de a gyomokat bizony békén hagyja. Szóval ez a kép sem állja meg a helyét.

– “Egy új élet vagyok/a tiéd, ha ismered a nevem.” – ez akár jó is lehet, ha a határozatlan névelőt lecsípjük az elejéről, elvégre teljesen fölösleges, sőt félrevisz, hiszen érzésem szerint inkább AZ új élet akarunk lenni, mi hölgyek, mint EGY új élet a sok közül, egy lehetőség a sokból.

– “NEM VIHAR ÉS NEM TŰZ!” – Hát egyrészt mi ez a kiabáló üzemmód?! Mellesleg fent éppen azt bontogattad több kevesebb sikerrel, hogy tűz és vihar vagy. El kellene dönteni, hogy miről akarsz írni, egyelőre az írás hajója ide-oda hánykolódik, a felénél járok, és nem tudom, hogy mit akar.

– “Egy lehetőség vagyok.” – lásd fentebb, az “egy új élet vagyok”-hoz írt vélemény.

– A következő tizenegy sor szimpla leltár, ha külön elém teszik, az életben meg nem mondanám, hogy versből van.

– Egy lehetőség, egy kulcs… – lásd ismét fentebb, amit a határozatlan névelőről írtam. Egyebekben nem derül ki, hogy minek a kulcsa volnál te.

– A vége akár jó befejezés is lehetne, ha sikerült volna felépülnie idáig jövet valaminek, amit befejezhetünk ezzel. Hogy milyen hangulatot akartál teremteni, igazán csak te tudod, én mondom, hogy milyet sikerült. Ha én volnék a lírai te helyében, megrettennék, azt gondolnám, mit hőzöng itt ez a nő…

Összegezve: az értelmezhető részén végig mentünk, több sebből vérzik a szöveg, pedig egyedül ezzel lehetne vers, hiszen egyebe nincsen. Nincsen ritmusa, dallama, töltete, hangja, s így, hogy még a gondolati ív se áll föl, puszta szöveg marad.

Ezt naplóba javaslom, nézzünk egy következőt. Üdv: NHI

 

 

 

 

>
>
>
>

6 év Nincs Komment

Egyszer szólít majd a véred

„…itt az idő, most vagy soha…”

… de ez az írás, sajnos, csak hangoskodás, tele felkiáltójelekkel… nagyra nőtt gondolatokkal, de az még kevés, hogy a líra is megjelenjen… sőt, a zaj eltakarja, a líra arcát, „elfojtja” a líra hangját…

Nem publikáljuk.

 

 

6 év Nincs Komment

Fáj-vers… de azokkal a toldalékrímekkel kezdeni kéne valamit…mert ez nem cseng, hanem „csak” reccsen…

 

7 év 5 komment

Egyszer még látni szeretnélek,

szemedbe nézve, érinteni téged,

érinteni parázs arcod,

utoljára megízlelni csókod.

 

Szerelmem lábnyomát itt hagyom,

bilincsünk kulcsát tenyeredbe adom,

csókoddal szabadságom visszaváltom,

tovaszállok könnyű lepkeszárnyon.

 

Egyszer még látni szeretnélek,

válaszokat már nem keresgélek.

Elveszni szemed kékjében,

csókoddal eltűnni a messzeségben…

 

 

 

7 év Nincs Komment

Egy kézszorítás, biztató mosoly,
szerető ölelés, s a vele lét.
Reményt és biztatást ad,
hogy aggódva fogod a kezét.

 

 

Egy kézszorítás, biztató mosoly,

szerető ölelés, s a vele lét.

Reményt és biztatást ad,

hogy aggódva fogod a kezét.

 

Hogy kíséred óvón őt,

mint, ahogy ő tette veled,

kisgyermekként – önfeledt játékba temetkezve –

indult el rögös útján életed.

 

Szeretnéd tudatni vele,

hogy mennyire fáj neked is,

hogy beteg, hogy szenvednie kell.

De hiszen érzi és látja,

tekinteted, ölelésed elárulja.

 

Csak rövid pillanatok ezek, melyek

a négy fal magányába küldenek.

Hiszen kitekintve a betegszobán,

a tarka virágmező látványa a téren,

s a hívogató madárdal

a rideg falak közül hamar kicsal.

 

S holnap, mosolyra nyílt ajakkal,

lassan elindultok a parkban.

Karodra édesanyád édes terhét fekteti,

s a sugárzó nap a betegséget messzekergeti.

 

Jobbulást minden beteg léleknek!

———————-

 

Kedveskedik, rímelget, próbál megszólítani, de nem tud. Túl hétköznapi, túl tudott, túl sok hiányzik belőle a vers kötelező elemeiből: varázs, zene, gondolat.

 

11 hónap 7 komment

Család, közös gyerek, közös jövő,
Ez a terv, mi folyton szívembe nő!

 

 

Család, közös gyerek, közös jövő,

ez a terv, mi folyton szívembe nő!

De a napok mégis dolgoznak ellenem,

hisz napra nap, éjre éj jő,

s ülök otthonomban kedvtelen.

Hol bíbor vidámság üt tanyát,

ott tervek, vágyak születnek szüntelen.,

s hajtanak újult erővel, ott nincs félelem.

 

Hol a vágyak közé kínzó görcsök vegyülnek,

hol feledésbe merül minden ígéret,

ott ha születtek is, a tervek megsemmisülnek,

s kimondásukra is kár szánni az időt,

visszahúz a sok csalódás, nem bírom legyőzni őt.

Előre semmit sem haladok, húz le terhe,

már-már megszakadok! Hiába tett erőfeszítések,

saját nyomomba lépek egyre mélyebb.

 

Elfáradtam, eszem súgja: hiába harcolni kár!

Megértetted végre! Sorsoddal ne dacolj már!

Tudom, hogy nem feltétele a szerelemnek,

hogy erős légy, kitartó és szavadhoz hű,

de a folyton ért pofonokat elviselni nem könnyű.

A napi csalódások, megszegett ígéretek

szívemben maguknak utat találtak,

s fekete mérgüket terjesztik szerte.

 

Már csak azt hiszem el, amit látok,

nem bízom csak magamban. Rég áhított vágyak,

ne hajtsatok – feladtam! Szebb, s jobb napokat

magamtól kell remélnem, felednem kell mindazt,

amiért eddig éltem. Újra gondolni a történelmet,

az életet, s kimondani a hiábavalóságot, ha mered!

Nem akarok semmit!

Nyugalmat! – ezt az egyet.

 

Közös élet, közös gyerek ezek a vágyak,

immár elszálltak.

Nem vágyom már, mi mástól függ,

s nem egyedül én érdemem.

Kimerült szekeremet tovább nincs mi hajtsa!

Véget ért mára ez a hajsza.

 

 

B.G.Boróka még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.