– Atyám, mikor akarja a kislányt megkeresztelni? – kérdezte egy héttel később Sára, mikor újra gyónni jött. – Egy-két hónap, és esztendős lesz lassan. – Igen, igen – dörmögte maga elé Kél atya. – Valóban. Sára látta, hogy ez most [… Tovább]
Voltam már minden, mióta áll ez a világ. Mikor düh takart, voltam én saját apám. Voltam szépséges, gyógyító boszorkány, máglyán égettek ezért a város főterén, voltam gőgös, nagyratörő gazdag s egyszerű életű, boldog szegény. Voltam gyáva gyilkos, menekülő lázadó. Kapualjban [… Tovább]
Egy kérdés motoz bennem most, hogy számot vetettem: édes Istenem, jó még lehetek-e, mielőtt letérdelek színed elejbe? És a fájdalmak, amiket okoztam? Elmúlnak egyszer… Elszállnak majd a füsttel? Istenem, én jó voltam, én jó, igen… Én jó voltam. Én jó [… Tovább]
A levél útja A levél, igen. Már nem lehetett tovább halasztani a dolgot. Kél atya úgy gondolta, a gyermek talán nem is fogja túlélni az első hónapokat. Minek akkor feleslegesen felizgatni a grófot, és ezzel költségbe verni a plébániát [… Tovább]
Mire meghallották a ministráns hozta csengőket, már magasan fenn járt a nap az égen. Négy fiú cipelte a hosszú tartókat, a pap közöttük lépdelt. Nehézkesen vette a levegőt, idős volt már. Megfáradt a szolgálatban, az emberi bűnök hallgatásában és az [… Tovább]
– Azért mégis szomorú, hogy ilyen magányosan hunyt el. Senki sincs, aki megsirassa – szólt a fiatal, megnyúlt arcú nő, akinek sötét haja kilógott a fehér kendő alól. Hosszú eres ujjaival megfogta a halott nő kezét, keresztbe rakta a mellkasán, [… Tovább]
Késő délután érkezek anyám látogatására. Mindig ilyenkor szoktam. Figyelmeztettek, hogy lehetőleg ugyanabban az időben jöjjek, mert így egy stabil, fix pontot tudunk adni neki az összeomló világába. – Kalmár Ádám, Gábor Zsuzsannához – közlöm a portán, és zakómból kiveszem a [… Tovább]
Nem találtak rám a Harcban, mellettük én kicsi voltam. Kicsi lénynek nagy az útja, az Életet megtanulja. Megtanultam lélegezni, megtanultam szépen enni, kiabálni, járni-kelni, a világot felfedezni. Viharban élni, menekülni… azt is, nincsen hova menni, nincsen hova menni. [… Tovább]
A kép Homola Gábor munkája Tudod, néha jól esne nekem is egy kis ölelés, mikor a magány vas marka belőlem könnyet facsargat… Tudod, nekem is jól esne néha egy kis ölelés, mikor fáradtan vetem neki hátamat a falnak… csak [… Tovább]
A szürke ég alatt halott avar, téglavörös a föld, a büszke gally… téglavörös lett és rozsdabarna, kopár erdőnk a nyarat siratja. Kopár faág karmolta az eget, ezért sírt nekünk reggelre deret. Téglavörös a táj, sötétbarna, nyári búmat az avar [… Tovább]
