Tort ül a táj a tél tetemén, nyárfa rázza magát, s levelet nevet az ágra. Csillag nézi a rétet titokban szerelmes a domba, a fákba, csókot kér, karját nyújtja, de hiába, hisz a tavasz csak havat apaszt, nem az ?rt. [… Tovább]
…Semmi sem tartós, de mi mégis tartani szeretnénk Térdig gázolok könnyeidben Onnan meddig érsz fel Bokámról letépem Marasztaló kezed De nem zárom rád az ajtót Mielőtt elrohannék Hogy magadra nyithasd a gázcsapot* Nem akarom hogy utoljára Boncteremben találkozzunk [… Tovább]
1. jelentésvesztett szavak koppannak a padlón. villanyoszlop-karnevál zúg az ablakban, egy free jazz szalag nyúlik épp a magnón, szimpla zenék szólnak, komplex alakban. odakint a fémek végigcsorgatják h?vös testükön az er?tlen fényt. az árnyékok egyikr?l a másikra lépnek, [… Tovább]
A kút káváján ültem tétován, míg elcsitultam. Rám nőtt a csend. Épp kényes zajod maradt bennem. Puhaszárnyakkal pipiskedő, fodrozó hullámú, pásztortűz magányomban. A dereshátú hajnal utcára öklelt, forró méhedtől fényévekre űzött. Illatod, kabátom alatt lesekszik, mellemnél még [… Tovább]
milyen furcsa, hogy egy idő után a bűntudat is megszűnik, holott egyre gyakrabban tegezlek le olyan idegenek előtt akik a gallérjuk közé kötött infámiákkal végkiárusításban reklámozzák a capslock-kal írt lelkiismeretet
Szívemhez ér felh?k mögül is a márciusi nap aranysugara, s ha távol vagy is, de jó, hogy vagy, te kedves… Bomladozó rügyek vidámítjáka húzódzkodó télvég hangulatát,a télnek az idén nem sikerültmegmutatnia igazi önmagát.Nekifut még egyszer-kétszer,de hasztalan próbálkozás…rügyek nyílnak, madárdal cseng,s [… Tovább]
…szeretném arcodat még megsimogatni, távolba hullámzó jó éjt suttogni. Ébren vagyok, mégis elálmodozom,képzeletben kedves hangodat hallgatom…hangod, mely félszeg kissé és zavart,mégis milyen mély állóvizet kavart…Szemed bársonya úgy vetül rám,mint gyermeké, ki els? karácsonyánrepes? örömét tartaná kordában,ha tudná… – kezed fogságábanannyi [… Tovább]
* Önzés A fogyó idő szorításában a jövőidőm tervezem. Fellebezést nem kérek, a kegyelmet is elvetem. Csak úszom az árral, mely elragad magával, nem törödve semmivel, csak a kegyes halállal.
“És az emberekből nem hiányzik az egymás iránti megértés, türelem, szeretet, igaz?” * Adrienn lapos pillogásokkal nézte a televíziót, igen hősies erőfeszítéseket tett, hogy el ne aludjon. Ica mama keresett neki egy meséket sugárzó adót, bár arra gondolt, [… Tovább]
A kép B.Boros Ilona textilm?vész alkotása Simuló határban Aprócska tanya áll Körülötte nagy csend A néptelen világ Ablakán apró fény Pislákolgat néha Szobában nagyapó Kezét összefonja Szúette sublótján Foszlik már a csipke Házi oltárára Néz [… Tovább]
