Anekdota

Még a háború első évében történt, hogy a bakák karácsony napján kimásztak a lövészárokból és megajándékozták egymást. Ez nem csupán a saját katonatársaikra értendő. Kimentek a „senki földjére”, és ott az ellenséges katonákkal barátkoztak, beszélgettek. Sőt! Volt egy eset, amikor [… Tovább]

János már el is felejtette azt a bizonyos találkozást, és az ígéretet, amit anno Pozsonyi tett neki. Közben eltelt egy másfél év. A háború egy úgynevezett állóháborúvá alakult. A csapategységek lövészárkokból lőtték egymást, és rohamokra, avagy közelharcokra ritkán került sor. [… Tovább]

Szorgalmas és jó tanuló volt. Már a kezdet kezdetén felfigyeltek rá. Minden érdekelte, de a katonai ismeretek nem igen kötötték le a figyelmét. Sőt az alaki kiképzéséket és fegyverhasználatot utálta. Kiváló vívó lett, de ez sem érdekelte különösebben. Amikor elérkezett [… Tovább]

kép forrása internet   Paulini Pál valaha a monarchia lovasezredében szolgált sok-sok évet. Az aktív szolgálat alól már felmentést kapott, ám sokszor kikérték a véleményét fontos ügyekben. Egyszerű, nem hivalkodó életet élt. Hiába volt ismert úgynevezett jobb körökben, mint katonatisztet, [… Tovább]

bejelentettük orosz szemináriumon, hogy jövő héten nem lehet óra, mert kirándulni megy a csoport, magyarázatot nem adtunk, van ilyen is, a tanárnő is örült, végül is tényleg kirándulni mentünk, valahová a bakonyba, lefoglaltuk a szállást egy turistaházba, sok ágy volt, [… Tovább]

saját fotó Reggeli üdvözlet.Hol a fáslija?Levettem, melegem volt.Unalmában visszatekerhette volna.Nem tudom, sose hordtam fáslit.Ideje, hogy megtanulja!                   * Szál, szál, szalmaszál, rajta függ az életed. Szállj el, kismadár,madárfütty volt a karmád.       [… Tovább]

(Reader’s Digest 2013)     Ha azt kérdik tőlem, hogy hol lakom, akkor azt felelem, hogy Veszprémben, de, ha valaki azt kérdezi, hogy hova való vagyok, akkor azt, hogy szombathelyi. Ott születtem, ott nőttem fel. Ez a történet is ott [… Tovább]

    Na, kérem alássan! Ha kérem, ha nem kérem, de bizony Ősz koma egyre-másra be-bekukucskál felénk az ablakon is, meg a hegyek-dombok-mezők fölött is. Onnan is tudni ezt, hogy duruzsolnak a darazsak a szőlőszemeken. Azok a duzzadt szőlőszemek pedig [… Tovább]

Piszi bácsi szidta az időjárást, ahogy csak tudta. Persze magában, s még így is körülnézett, nem hallotta-e meg valaki a gondolatait.     Hideg böjti szelek tépázták Elemér nyakán a gyapjúsálat. Kalapját is jól a fejébe húzta, míg ballagott az [… Tovább]

Begyakorolt harmóniával várlak majd, itt még szokás a káosz. De tudom, eljössz, amikor cigánypecsenye helyett paleo módra szeretlek. Megjárod addig, és nem járod meg Amerikát. Leszel is, meg nem is. Platóni vérvonalad segít. Sétálunk a Kisdunaparton hárman, vagy sokan. Gyerekeink [… Tovább]

Ez volt nagyfiam első verse, aztán fölhagyott a költészettel; nem cikornyázta úgy, mint apja, éveket csomózni garmadába – egyszerűen kezdte s folytatta, könnyed ríme úszott sajátosan, résszel, egésszel elbánt – való – mindenségre vágyott: „hülye hajó”. * Másik fiam, a [… Tovább]

Nézzétek őt. Butuska, gátlásos, lerí róla a jóindulat. Régóta ismerem. De ott a csupa kerekség downkóros lány, mennyi feltétel nélküliség, nincs benne istenhiány, vidám. Aztán jön lila blúz. Kilóg, pedig amije van is megereszkedett. Vénleány, ábrándos, szomorú romantikus, félmosolyában visszafogott [… Tovább]

Cikó halom legendája /A fejetlen bivalyborjú/ és a koszorú   Régi történetek, akik megélték, már régen örök álmukat alusszák, nem riogatja őket babona. A mai legények meg másként duhajkodnak, erőfitogtatás, kakaskodás, egymás hergelése most a kocsmaajtó előtt, vagy a konditeremben [… Tovább]

(adaptáció) Da Vince, a keresett festő és a nagy író, Balzacc igaz barátságot ápolt egymással azokban a boldog békeidőkben, amikor még ez a szó, hogy barátság igazi, mély tartalmat, jelentőséget hordozott, amelyekben a féltékenységnek és az ellenségeskedésnek esélye sem adódott [… Tovább]

– naplóból – (Édes Annának szeretettel Márianosztrára)   Anna, kedves, nincs bennem önérzet semmi; anyámat sértegette az a n?, kivel összezárva éltünk. Társbérletnek hívták, a n?t meg Angyalkának, de ez oly röhejes volt, inkább Ellának neveztük, én néninek. Az alpakka [… Tovább]

aggódtam egy csúnya, beteg öreg emberért, akit apró termete miatt több filmben dobtak, vertek, s nevetett rajta a nagyérdem?, én is, de akkor még nem ismertem személyesen.   tudtam, vannak korok s afféle szerepek, hogy valakit vernek – akit könny?, [… Tovább]

“Ránézett a n?re homályos szemeivel…”     Zihál a mell, kevés a leveg?, lebeg? karjai elnehezülnek, ülnek, várják mit ad a fülnek, de lüktet ágya felett a halál, a sakál képében megjelen?.       A résnyire összehúzott, mélyvörös szín? [… Tovább]

Liszt Ferenc emlékére 2.    2.   Hitnek kottája       Kereszt a zongora felett, Égi szimfónia, Örök harmónia, Magasztos gregorián, rekviemnek társa, Liszt angyalok zenéje, annak földi mása.     1859. május 17.   Kopogtattak Viktor Hohenlohe ajtaján. [… Tovább]