Petz György : Bánzolibácsi

aggódtam egy csúnya, beteg öreg emberért,

akit apró termete miatt több filmben dobtak,

vertek, s nevetett rajta a nagyérdem?, én is,

de akkor még nem ismertem személyesen.

 

tudtam, vannak korok s afféle szerepek, hogy valakit

vernek – akit könny?, ? nem üt, neki nem megy,

s a többiek nevetnek egységben, felszabadultan.

 

szóval, egyszer a rádiókabaréban fedeztem fel,

mindenesnek jelezték, aki mindent tud, a poén

száznyi változatát el?bányássza, névtelen nevettet.

 

millió cigit?l már hangja alig volt, már felesége se,

amikor valami esti helyen végre megláttam – tudtam,

kórházban volt sokáig, ahol hangján nem nevettek,

próbálták tüdejét rendezni, hangszálait megfésülni –

én meg az esti helyen örültem neki és mondtam is,

hogy látom, és szeretem, anyám is, én is. szinte

zavarban jött, ha lehet ilyen annál, akit annyit vertek,

de mikor kérdeztem, orvosilag nem kéne-é cigib?l kevesebb,

 

el nem feledhetem azt a kaparós, meglep? hangot,

ahogy odabökte: legföljebb tovább leszek halott

én meg lelkesedtem, milyen szellemes ez, gyógyulás

biztos jele – ezt se én találtam ki – szólt megverten.

 

 

 

 

 

 

Bán Zoltán
1916. április 1. – 1998. május 15.
Színész, szerkeszt?, rendez?asszisztens. Pályáját 1933-ban kezdte a soproni színházban Tolnai Andor társulatánál. Ezzel egy id?ben a Soproni Hírlap és a Soproni Notesz szerkeszt?je, 1935–36-ban az Újság munkatársa. A harmincas évek végét?l munkaszolgálatos. A háború után különböz? szakszervezeti lapoknál szerkesztõ. 1953-tól a szórakoztató m?fajok mindenese. Dolgozott az Országos Filharmóniánál, a Vidám Színpadon, a József Attila Színháznál, a filmgyárban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádiónál. Számos nagyszabású rendezvény szervez?je. 1976-os nyugdíjazása után is folyamatosan dolgozott. A Rádiókabaré állandó munkatársa, szervez?je, igazi színházi ember volt, aki minden min?ségben alázattal szolgálta a produkciót. Jellegzetes figurája, kifejez? mimikája miatt szívesen foglalkoztatták epizódszerepekben.

(a Színházm?vészeti Lexikonból ollózva)

 

Legutóbb szerkesztette - Petz György
Szerző Petz György 1167 Írás
Sose feledd a gyermeket, aki voltál; benne a kulcsa annak, aki ma vagy. Középiskola: biológia-kémia tagozat; novellaírás, versek; kézilabda. Egyetem: 1974-1979 Szeged, magyar-történelem-Latin-Amerika speciális képzés; összehasonlító világirodalom szakkör, versek; kézilabda. Lakás: Békásmegyeren. Családi állapot : nős; három fiú, egy lány (38, 26, 19, 16). Tanítás: szakmunkásképzőtől az egyetemig hét éven keresztül Szegeden, Budapesten; tolmácskodás. Tíz évig szerkesztés, irodalmi vezetés könyvkiadóknál (Gondolat, Babits, Göncöl), majd újra tanítás a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban; valamint szerkesztés, könyvírás. Bolha a világ ura (gyerekkönyv), Te is Az vagy (versek), Maga a tettes (krimiparódia és rádiójáték), Murphy-kötetek, Szerelmem, Mexikó (regény), Az ecetfa illata (regény; a Konkrét könyvek pályázatán NKM-különdíjas ), Kérdések és válaszok a görög mitológiából; Kérdések és válaszok a Bibliából újszövetség (ismeretterjesztő könyvek), Irodalom feladatgyűjtemény és Tanári segédkönyv (CD) Madocsai László gimnáziumi tankönyveihez. Üzenet társainak - az Alföld Kulturális Egyesület novellapályázatán II. díj 2006-ban.