Annyit azért észrevettem, hogy az épület sarkából jókora darabot kiszakítottak a lövedékek, s hogy a véres törmelék között ott hever az a négy ember, akik az előbb még vitatkoztak. Hogy milyen állapotban, azt csak később láttam meg. Nem messze tőlük [… Tovább]
Végtelen órák tépkedik húsodat, hol az idő megméretteti magát, elmerült évek pengetik a húrokat, nevetve tűröd a démonok zaját. Tűzharcban élsz, mint múlt a jelennel, keményen küzd elmédben az akarás, hiszed, ejtőernyő repül testeddel, oly erősen ért egy tudathasadás. [… Tovább]
Már csak tékozlom éveim,hazudom, hogy minden rendben,az igaz, ablakréseinát vakít, a könyörtelen. Meleg takaróba bújok, a rosszmájú világtól el,ujjam közt súgom a valót,mindig csak ?, csak is ? kell. Kesely? csalódás tépi szegény toprongyos szívemet,nem tudhatja, meg sem érti,a vigasztalan érveket. [… Tovább]
Úgy pörgött-forgott, mint egy árva lepke, ahogy az Isten aláeregette, kis könnyű röptű, verdeső ajándék, úgy lestem, mintha én is hullva szállnék, ráügyelőztem, essék tenyerembe, és fújtam szuszom helikopteremre, úgy illegőzött lomhán, körbe-körbe, hogy ujjaim agancsa el ne törje, s [… Tovább]
