Maretics Erika : Tékozló évek

Már csak tékozlom éveim,
hazudom, hogy minden rendben,
az igaz, ablakrésein
át vakít, a könyörtelen.
 
Meleg takaróba bújok,
a rosszmájú világtól el,
ujjam közt súgom a valót,
mindig csak ?, csak is ? kell.
 
Kesely? csalódás tépi
szegény toprongyos szívemet,
nem tudhatja, meg sem érti,
a vigasztalan érveket.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.15. @ 14:59 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.