Nap: 2012.10.24.

Egymást ölel? mázsás sziklák a b?nök, hibák, tévedések, még egyszer sem jutottam itt át, mert közöttük nincsenek rések.   Ég?n lüktetnek a nyers sebek, nyöszörög, sajog ezernyi heg, vér szagától ?rjöng? ebek, jó lenne semmit sem bánni meg.   ?rzöm [… Tovább]

A sima sikoly, mint puha pamacs röppen szájáról a leveg?be,kezét és lábát egymásba fonja a rettegés rekedt, görbe ?re. Franciát tanít, már harminc éve,lakbérre is alig jut bel?le.a kis kredencben várja régótaegy palacknyi poros, olcsó l?re, ha leveszi pár fokkal a f?tést, [… Tovább]

    Hit   Amíg közel a teljesség lehetősége minek átadnom magam pőrén, feltételektől mentesen… Érzem, van még idő, látom, bármit teszek, a közelemben maradsz, hiszem, nem lesz másképp soha.   Későn?   Fuldokolva kapok utánad, utolsó levegőmmel kapaszkodnék — [… Tovább]

a múló idővel…   Nézd, lassan elköszön az ősz, töpreng, de hosszan nem időz. Látom a lombja hullott fákat, ködlepelben kopasz ágak. Hídon át indul sok emlék, gondolom tán’ vele mennék. Tépve minden kósza álmot, feledve az ifjúságot…                [… Tovább]

* Vándor felhők, kérlek, álljatok meg Itt az érdi dombtető felett. Nézzetek le csak egy pillanatra, Apró fények adják a jelet.   Szüleimnek végső otthonánál Kulcsolódik imára kezem: Megköszönöm azt, hogy felneveltek, Jóban, rosszban, ott voltak velem.   Segítsetek elmondani [… Tovább]

vég nélküli ragozások anyja,megtanultam száz és száz nevet,szemek, arcok lassan egybefolytak,egy jövőt rajzolt a képzelet. pedig nem így kezdtem hajdanában,gyémántszemek kerültek elém,csiszolódtak egyre fényesebbre, s fényükből rám is hullt egy kevés; megéreztem, kinek mi a gondjas mondtam, mit magam se [… Tovább]

  Sötétedik. Végigpásztáznak a beszürkült, ólomszínű ködfátyolok. Ilyenkor magába száll, ki nem tudja hova térjen, hova már?   Rohanó emberhad elvonul, mint a felhők az égről, markomban a szelíd csend húzódik meg. Simogatnám, de ő kényeztet, kénye, kedve szerint ad, [… Tovább]

  Még miel?tt szavam elhal, szerveimet felajánlom – életet adni, ha már úgyis elér a halál… Szívem egy új testben dobog – ó, de csodás – ez az álmom! tán aki kapja szegény, s kincse csupán az erény… Ám dús [… Tovább]