Lengyel Joli - Panteon
Vezetéknév
Lengyel
Keresztnév
Joli
Biográfia
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.
8 év 1 Komment

 

Hideg téli este van már,

hallgatom a szél dalát.

Félhomályos kisszobámban

gondolatom messze száll…

 

Felderengnek régi képek:

Most karácsony közeleg.

De jó is volt réges-régen,

mikor voltam még gyerek.

 

Lengyel Jolán

Százhalombatta

8 év 6 komment

*

Mécsesek lángja

imbolyogva ég.

Fejünk felett felhős,

szomorú az ég.

Ezernyi emlék

a szívünkben él,

imáinkról suttog

az őszi szél.

 

 

Százhalombatta

8 év 7 komment

*

Vándor felhők, kérlek, álljatok meg

Itt az érdi dombtető felett.

Nézzetek le csak egy pillanatra,

Apró fények adják a jelet.

 

Szüleimnek végső otthonánál

Kulcsolódik imára kezem:

Megköszönöm azt, hogy felneveltek,

Jóban, rosszban, ott voltak velem.

 

Segítsetek elmondani mindent,

Azt is, amit szóban nem lehet.

Hiányuk úgy égeti a lelkem,

Hűsítsétek vándorfellegek!

 

Sercegve ég most a mécses lángja,

Haranghangot hoz felém a szél.

Megrezdül a krizantém virága,

Könnycsepp hull rá. Nektek így mesél.

 

Százhalombatta

8 év 2 komment

 

Ölelj át csendeddel, bársonyos éjszaka!

Pihenni szeretnék, mint egy kisgyerek,

kinek még nincsen semmiféle gondja,

hogy ne feszüljenek tovább az agyi erek.

 

Fáradt vagyok! S ha mégis jön az álom,

vészterhes mélységet vetít elém:

szakadék szélén önmagamat látom,

és emberek tömege sietve jön felém.

 

E romhalmaz tetején egyedül nem vagyok!

Körmeim szakadnak, de lelkem mélybe hull,

mert súlya van a szónak, és a teher oly sok,

nyomasztó a lét értéke: a gond tornyosul.

 

8 év 2 komment

*

Míg közöttünk éltél, Édesanyám,

nem írtam rólad verseket –

későn kezdtem csokorba fonni

a te drága nevedet,

mellettem egy patak csobog,

s én hallani vélem hangodat,

miként a fűzfák lombjai között

a dalos madárhangokat –

szép volt, mikor énekeltél,

édes dallamod messze szállt,

gyönyörű magyar szavaidhoz

simult az alföldi rónaság,

dolgod mindig úgy végezted,

mintha könnyű lenne, épp

rózsapírral az arcodon,

rég volt, rég, és ó mily’ szép,

dagasztottad kenyerünket

– gyöngyözött a homlokod -,

és te tovább énekelted

a szívhez szóló dallamot –

panaszszót tőled nem hallottam,

bár sosem volt könnyű az életed,

mosoly látszott szép szemedben,

s boldog volt a gyermeked –

honnan vetted az erődet,

ma is rejtély énnekem,

ezért nehéz elfogadnom,

hogy nem vagy többé már velem.

Százhalombatta

8 év 2 komment

*

Olyan nagyon rég lehullott

Szerelmed fa-lombja,

Avar alatt édes álmunk

Széttört darabokra.

 

Tetőzetén harmat csillan

Késő éji órán,

Amikor a hold világa

Ezüstös fényt szór rá.

 

Szellő sóhajt óvatosan,

Felhős lett az égbolt:

Néma éji csend lepelben

Visszajár mi szép volt.

9 év 2 komment

*

 

 

minden virágról te jutsz az eszembe

és az ölelésed drága jó anyám

illata volt a szeretetednek

olyasféle, mint a nyíló gyöngyvirág

hosszú idő eltelt, régen láttalak

de az emléked bennem örökké él

tudom az orgona volt a te virágod

azt gyűjtöm csokorba, nem feledem

elviszem hozzád minden anyák napján

míg a szobámba gyöngyvirágot teszek

és a fényképedről mikor rám mosolyogsz

becsukom csendben mindkét szemem

apró fehér virág, mint a tiszta lelked

illata körülleng, körülölel

amíg csak élek nem feledem

milyen érzés volt nekem a szereteted

 

 

Lengyel Jolán

Százhalombatta

 

11 év 4 komment

*

Éles hangon harsog a múlt

Lelkembe rejtve szüntelen,

Csapdába csalja, leigázza,

Jelenben feltörő képzetem.

 

Körül fonva fogva tartja

Béklyó súlya nem engedi,

Feltörni vágyó vágyaimat:

Egy mélységes mély kút elnyeli.

 

Szabad létben porba sújtva,

Való világ, ha gyötrelem:

Még üvölt a bent rekedt szavam,

Mert üres lesz mind a két kezem.

 

 

11 év 12 komment

… *

 

Kitágul idő, tér, tudat

Elmélked? a gondolat

Utat mutat

 

Ma ötvennyolc éves vagyok

Ezen a nyári szép napon

Számolgatok

 

Elfutott számtalan tavasz

Minden emlékem megmaradt

Ó de ravasz

 

Tudatom, lelkem ifjú még

Testembe zárva lángban ég

Vagyok ma még

 

Holnapom száma rejtelem

Terjengő róla képzetem

Mit ad nekem

 

2009-06-12

 

13 év 6 komment

 

kopott selyembe

rejtem a tegnapot

most élesen

kopog a szó

 

a kör közepe is

oly elhagyott

nincs fogódzó

szédít a mélység

árnyak osonnak

hideg a lehelet

és csak

kopog a szó

kopog

 

majd

ledermed

   ledermed…

Lengyel Joli - Panteon még nincsenek barátai.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...