Vers

– fűfestő –

Éjszaka megint itt járt a fűfestő, reggelre bocitarkás lett a gyep. Nem sikerült meglesnem, halkan dolgozik – fel nem ébredek. Nagyobb területen alkotott, mint tegnap éjjel, akkor még csak ímmel-ámmal pingált, de persze újra a fák ágain ugrált. Szinte minden [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

Őszi haikuk                     Koosán Ildikó    vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik   lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet   aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált   az idő teste [… Tovább]

Vers

Őszi csend

Lusta, lomha már az árnyék, nyújtózik az udvaron, őszi napfény égajándék- szétfolyik a házfalon. Gyöngyházfényű pókvitorlát hintáztat a kajla szél, elérve a templomtornyát- őszt harangoz, s útra kél. Aranyhajú fűzfaágat némán ringat, nézd a tó, nádra száradt már a bánat, [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

szél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán utolsó [… Tovább]

Vers

átkozott szerelem

egy világháború dúl bennem sárkányok bombát szórnak s lángol, pusztul a házak alja vörös fénytől haldokló falak a tűz az összeset akarja menekülne az ember az átkozott szerelemtől ettől a felemésztő vörös fénytől de nem tud égek, csendben ordítva égek [… Tovább]

Vers

őszi varázslat

  Kép: Filó Ida Talán ma összeforrhatna az éjjel és a nappal, egyetlen őszi varázslattal. Oly szívesen bűvölnék mindenkinek színeket, tartós legyen a hangulat, ahogy én is élem. Ragyogó arany- pillanatok, rőtszín levelek felett enyhe szellő hoz, visz üzenetet… Majd [… Tovább]

Vers

őszi gondolat

kevés a remény sorvadó tagok hiába ősz és hűvösebb idő nem segít ima Isten nem figyel kit érdekel ha eggyel több halott Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 11:56 – Szilágyi Erzsébet

Vers

– lényegretörős –

  Hajnalban hűvös volt. A kert közepén tanyázó diófa is szokatlanul állt. Az ajtófélfától figyeltem hogyan imbolyog a törzse, s kócolja össze szél a lombruhát. Különös ősz… Megmagyarázhatatlanul másabb az összes többinél, amit eddig látni engedett az Isten. Mintha kábult [… Tovább]

Vers

Mi a vers

A vers fiatal folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint a tudás vékony patak duzzadás vagy szublimáló szerelem levegőtől vagy hiányától terem szótag patakok kemény vagy puha adagok könnyszárító [… Tovább]

Vers

A rózsa /fiatalkori verseimből/

A rózsa Irta: Koosán Ilona III: polg. tan.   Könnyelmű pillangó Tarka kicsi lepke Szálldosott, s berepült Egy virágkehelybe.   Törékeny kelyhébe Illatos virágnak, Égető keblére Egy piros rózsának.   Kicsiny piros rózsa Örömmel fogadta, Égető csókjait Vissza- visszaadta.   [… Tovább]

Vers

SZÉL-LAKOMA

Úgy ordít, bőg a szél, ahogy torkán kifér, táncol, mint vad bivaly, a fák ágaival, tör-zúz, a lombba vág, fölbőszíti magát, egy rácsát szabta vad, egy éhező harag, s itt hagy csapot-papot, ha végleg jól lakott. Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ [… Tovább]

Vers

Szolnoki séta III.

A várat figyelem, a csönd támasztott, feltárt kőfalat, ahogy a halál távozik róla, porszemenként alá s fény önti el, melegíti át a mésszel összeforrott, borostyánnal futtatott kősziklákat, fák levelein átszűrődik egykor éltek látványa, fénylik a reggel, katonák, urak és cselédek [… Tovább]

Vers

Csak úgy

  Csak úgy egymagamba csöndesen,  kéz-kézben távolabb szakadok, a búcsúkat ki tartja számon, tán a kora őszi lombsorok.   Az út mellett nyugtalan tócsasugár, finom fénye szövetkezett az éggel, de holnap elmossa egy füstölgő ár, s a horizont közben jajveszékel. [… Tovább]

Vers

Hívni a fényt

– Mirának és mindenkinek, aki még hinni tud az őszinte, igaz emberi érzésekben –   mintha a szerelem… mint ha a féktelen boldogság beteljesül ebben a mélységben csak a csend csak az ámulat csak a béke él a szíveken   [… Tovább]

Vers

…tavaszban

  Nézem, már semmi sem a régi, az idő rajzolgat, itt-ott…   Emlék már a mézédes nyár, színpalettás őszi képek, deresedő, hideg telek, s az a régi tavasz. Ünnepelni kellene lassan. Talán divatos pirosban…   Volt egyszer rég, a pillanat, [… Tovább]

Vers

Mi nékem az úrasztala (?)

          Mi nékem az úrasztala, Csak ócska tárgy templomomba’,(?) Vagy létem hangsúlyos része, Hitvallásomnak kelléke?   Van akinek csak egy asztal, Haldokló virágcsokrokkal, Nekem a remény forrása, A Teremtőm alkotása.   Helyet ád a Bibliának, A [… Tovább]

Vers

Hajolj le hozzám

Nagy vagy a szememben. Hatalmasabb, Erősebb, mint én bármikor voltam. Bár hasonlíthatnék, csak egy kicsit rád. Úgy tűnhet, csak banális apróság, De nekem most mégis fáj nagyon. Kacagj rajtam, én kacagok magamon. Félek, mert őszinte vagyok veled S így akaratlanul [… Tovább]

Vers

Őszi fény múlató

Potyog a mogyoró,hull a makk,kabátjukat összehúzvafázósan járnaka kis bogarak,   messze időzmár a nyár,hűlő árnyékána szeles őszleveleket ráz,   hűvös hajnalon virágillat utánkönnyez a harmat,hamarosan a télarat fagy diadalmat,   de utolszor vissza-kacsint még a fény,cinkos sugarábanott melengetvea tavaszi reményt. [… Tovább]

Vers

Akár a fák

Nádasdi Szabó Zoltán fotójához: “A fák (nem mindig) állva halnak meg…”   még nekitámaszkodunk a vén időnekimát áldozunk a naplementénekmár nem vádolunk csak csendben áldunkmagunkra húzzuk őszi álmunkmíg végleg kidőlünkakár a fák   Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:22 – Gősi Vali

Vers

Varjak

      (1) két varjú károg az öreg akác ágán telet ígérnek (2) fekete foltok varjú csapat tanyázik a havas kertben (3) a diófáról fekete varjú rebben sorsa időtlen (4) Hómezők felett, varjú-pár kering. Daluk Tavaszi ének. (5) karácsonyi [… Tovább]

Vers

Magamról küldöm

Miféle kérdéshordozókjelenléte bennem. Erreminden válasz kevés.Újra s újra írom, győzöm,közelítve a távolodáshoz.Sorsom ablakai tárva.Mind jobban kell a fény.Nem nyári, őszi, téli,bennem tavaszi csend időz.Nekem az ég kell, tiszta kékkel.Az ég alól mindenki elmegy.Apám búcsú nélkül tette.Csak álltam a ravatalnál,  döbbenten [… Tovább]

Vers

Elég

    Apánk s Anyánk! Háromágú gyertyatartóban égünk: testvérek. Vagy mint őszi fák hullajtjuk leveleinket a négyszemélyes sírra. Bent még csak ketten, Lassan meg kéne váltani. Ó, Megváltó! Neked sincs miből? Marad az urna vagy a víz. Lányom azt mondta, [… Tovább]

Vers

KUTYA-VERS-MESE

  Néhány nap után ott folytatom, ahol abbahagytam kutyusaimról a mesét, mely nem is annyira mese, mint mesés visszaemlékezés. Ismerős a mondás, az idő megszépíti életünk történéseit, ha lelkünkben él, persze megbékítő igyekezetének is akadhatnak határai, melyek gátat szabnak az [… Tovább]

Vers

“Megbékült holtak”

(Montázs Ady Endre idézett, alább jelzett verssoraiból, változtatás nélkül, születésnek 141. évfordulóján.) “E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket.Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növőlázában, mély viharzásokon és poklok tüzében.Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem.“(Ady [… Tovább]

Vers

Pottyantott galamb-raj

kortárs, líra, költészet, vers, prózavers, szabadvers POTTYANTOTT GALAMB-RAJ Éjszakák kiszakított csendjéből dübörgéssel szakad ki, szesélyes szélű, tág tépése emlékek viharainak! Rozsdálló, ikrásodott mézszínű szurok bugyborog, míg a távolból kutatón fel-feltűnik egy-egy magárahagyott kő-sivatag! Lila sziszifusz-sziklák tanítják a türelmet, s az [… Tovább]

Vers

Őszi zsánerkép

      Az őszben vangoghi esték:a fákról lefolyt a festék.Lomha ködként terül a csend,mert hallgat a lent és a fent. Kigyúlnak, mint a csillagok,űrből lopva kis illatot,a függönyfátylas ablakokrejtve, mi van az asztalon. A holdas ég most kirakat,és az [… Tovább]

Vers

NÉMA JELEN-TÜNTETÉS

kortárs, líra, költészet, szabadvers, prózavers, vers NÉMA JELEN-TÜNTETÉS Az ordas Jelenidő még sikeresen hazudik, s megcsal: jónehány hitvány, alattomos tanáccsal! Prostituált felszínesség most is level, akár a fekély gyennyesedő sebekből! A Jövő is hírt ad: pöffeszkedő rátartin hírdeti: ,,csak az [… Tovább]

Vers

Nyírfa sirató

  Nyírfa sirató               Koosán Ildikó     Aranyba öltözve tudja, elhiszem, az őszi pompa csupán átmenet, megaranyozza az ég-kék hátteret tikkasztó nyár után, aztán elpihen   hű alattvalóm, királya a kertnek; sovány árnyéka itt-ott még befed haldokló virágot, [… Tovább]