A költőket, írókat már régóta foglalkoztatja az évszakok időtlen változása. Az őszi hónapok sokszínűsége, talán még jobban megihleti a szerzőket. A képek sokasága szinte végtelen variációja örök témájává lett a múltból a mai napig. Kortól, évszázadtól függetlenül szinte minden esetben a körforgás és az elmúlás, újjászületés szimbóluma lett.
“Az ősz az öregkor, az elmúlás, a hanyatlás, a rezignáció képe (Baudelaire: Őszi ének; Verlaine: Őszi chanson; Berzsenyi: A’ Közelítő Tél; Ady: Három őszi könnycsepp; Kosztolányi: Vörös hervadás)”
Vers
Őszi csend
2019.10.23.
Vaskó Ági
15
Elolvasta:
249
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Lusta, lomha már az árnyék,
nyújtózik az udvaron,
őszi napfény égajándék-
szétfolyik a házfalon.
Gyöngyházfényű pókvitorlát
hintáztat a kajla szél,
elérve a templomtornyát-
őszt harangoz, s útra kél.
Aranyhajú fűzfaágat
némán ringat, nézd a tó,
nádra száradt már a bánat,
s elnémult az altató.
Vers
őszi varázslat
2019.09.30.
Sonkoly Éva
15
Elolvasta:
135
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kép: Filó Ida
Talán ma összeforrhatna
az éjjel és a nappal,
egyetlen őszi varázslattal.
Oly szívesen bűvölnék
mindenkinek színeket,
tartós legyen a hangulat,
ahogy én is élem. Ragyogó
arany- pillanatok, rőtszín
levelek felett enyhe szellő
hoz, visz üzenetet…
Majd késő éjjel,
szemem lecsukva gondolom:
Bűvöletem, varázslatom…
legyen úgy, ahogy én akarom!
___________
2019. szeptember 23.
Vers
Őszi zsánerkép
2018.11.04.
Pődör György
5
Elolvasta:
513
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Az őszben vangoghi esték:
a fákról lefolyt a festék.
Lomha ködként terül a csend,
mert hallgat a lent és a fent.
Kigyúlnak, mint a csillagok,
űrből lopva kis illatot,
a függönyfátylas ablakok
rejtve, mi van az asztalon.
A holdas ég most kirakat,
és az árnyékból kiragad
kontúrosan néhány tárgyat
csillogva, mint angyalszárnyak.
Sejteti még a tört ereszt,
háttér a templom s a kereszt,
majd az utat körbelengi.
A távol már sötét semmi.
Vers
Késő őszi séta
2018.11.09.
Fitó Ica
25
Elolvasta:
553
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Vers
Őszi fény múlató
2019.01.06.
Király Attila
10
Elolvasta:
430
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Potyog a mogyoró,
hull a makk,
kabátjukat összehúzva
fázósan járnak
a kis bogarak,
messze időz
már a nyár,
hűlő árnyékán
a szeles ősz
leveleket ráz,
hűvös hajnalon
virágillat után
könnyez a harmat,
hamarosan a tél
arat fagy diadalmat,
de utolszor vissza-
kacsint még a fény,
cinkos sugarában
ott melengetve
a tavaszi reményt.
2016. 10. 05.
Vers
Őszi séta
2018.10.24.
dudás sándor
14
Elolvasta:
492
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Arany, sárga és sokbarnás körök:
színekbe rajzolja magát annyi fa.
Feltör valahonnan a föld alól
a foghatatlan kincsek dallama.
A csönd ma olyan bágyadt-tétova,
értelem vesztett némaságba vont.
Léptem alatt kéjes vetkőztetés
avarhangú fájdalma sikolt.
Vers
Őszi hangulat
2017.11.13.
Naszluhácz Judit
0
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csökkenti tüzét az égi kohó,
varjak csőréből koppanó dió,
ködös, fáradt, didergős reggelek.
Dermedt békák lassú mozdulása,
szarvasbikák agancscsattogása,
vizek fölött tünékeny párafolt.
Eget hasító víg vadlúdcsapat,
hosszan vonuló bogárhadak,
öreg templomharang kondulás.
Sült tök íze, birsalmák illata,
kövér szőlők édes-dús zamata.
Gyertyafénybe boruló temetők,
zord szélkavarta levéleső,
ujjaim közül elpergő idő.
—
Versed naplóba javaslom. Tömör, száraz elbeszélés. Igazán hiányzik belőle a líra. Pedig az ősz, a táj, a mögötte rejlő mozzanatok leírása kínálja magát.
Üdv: Miklós
Vers
Őszi sorok
2018.09.08.
dudás sándor
4
Elolvasta:
608
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szeptember, az ősz. Csinál, amit akar.
Időzhet. Nyakunkon egyfajta hivatal.
Küldi leveleit, ellenőriz, behajt.
Esőre áll. Fűzizzenés se őrzi
a menekülő árnyékot. Rövidül a nap.
És más. Figyelemre méltatlan dolgok.
Ez itt a csend helye. Gondolkodnak
valamiféle versben a költők, népdalok
a múltra ütnek. Oda húz a hegedű.
Vannak még szüretek, borérlelő
pincék. Dióverés. Utcahosszat avart
lehet rugdalni. Szeptember, amit akar.
Vers
Őszi reggel
2017.11.21.
Naszluhácz Judit
6
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Harmatban fürdik még a Nap,
a hajnal arcán könnyfolyó.
Didergő, álmos madarak,
lombágyuk lágy avartakaró.
Lassan nyílik az ég szeme,
ködben bujkál a szürke táj,
míg dermedt élet ébredez,
gyöngyházszínű a félhomály.
Zord lelkekbe vad szél harap,
színzuhatag az íriszen,
fényszekerén vágtat a Nap,
derű, remény a szíveken.
Vers
Képzelt ” Őszike”
2018.09.27.
Koosán Ildikó
6
Elolvasta:
584
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A tavalyi Arany J. emlékév egyik pályázatára beküldött versem
A kép saját fotó.
Képzelt „Őszike„
Arany J. megsemmisült erotikus verseiből
Koosán Ildikó
Mottó: „Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol! –„ Arany J.
Legyőzve múlik már
létem, s a régi nyár
hol hinni engedett
sok füstbe ment remény,
s szerelmes érzemény
tölté be lelkemet;
felajzva lantomat
jártam az ég alatt:
„a félénkségedet
engedd hát végre el,
akivel jót teszel
lánykám, az én legyek!
az árnyas fák tövén
szép ünőm jöjj elém,
szűz ajkadról a méz
forrása csörgedez,
míg nyárfaként remegsz
a percre perc tetéz
beteljesült gyönyört,
s lelkem a meggyötört
végre békére lel”…
reménykedém, de nem,
e bűnös érzelem
lelkét nem dúlta fel…
Így ért az alkonyat.
Ó sors! Ó tévutak!
Bolondos ifjúság!
A Nap, ha sírba száll
kívánnám újra bár,
kihűlve már a vágy.
2017. szeptember 18.
Vers
Őszi panoráma
2018.02.03.
dudás sándor
7
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ismét a park, lazulás,
nyárhullám, koraősz,
kutyát sétáltat egy fiatal
nő, felszállok erre
a délutánra, színt váltó
fűsziget, vitorla feszül
gondolattengeren,
arcok villannak feledésből,
beazonosítatlan némelyik,
szemhéjon átsüt a Nap,
légszkafanderbe zárt
földi lények, évente
körbekerüljük, csak
úgy, életárban, amíg
a Föld forog, küzd,
bízik, remél, ilyen az ember,
a bronzköltő bólint,
elég a fejmozdulathoz
egy ágak közé röppenő
madár, mesélünk csak
úgy, magunk közt,
latolgatom: mit mondana?
támpont a könyve, más
emlékek – tudatindigómon
átüt a város, elmúlt időm
miértjére válaszolt az élet,
kérdezni se kell,
a bronzköltő felvonja
szemöldökét, kételkedik,
bólint, filmszakadások,
elmosódottság,
és újra a tenger,
vitorlalevonás,
gondolatbúcsú, végül,
mondta a bronzköltő,
de most még otthon,
két kar kikötője vár.
Vers
Őszi minimál
2016.10.28.
Koosán Ildikó
12
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Őszi minimál
Koosán Ildikó
még küzd a fény
fátyolos
keserédese
toccsan
egy felhagyott
tócsatükör
repedt foncsorán
*
megül
az ág- bogok
térközén
ringó pókfonál
börtönrácsán
az elmúlás
pihényi töredéke
*
múlik
a színek harsogó
tobzódása
ahol a szem még
lombot várna
meztelen kórók
döfik a ködöt
*
a haldoklás
borzongató
félhomálya kószál
a krizantém
fodraiba
s a sírkertek
kopjafái között
*
2016. október 28.
Vers
Őszi mámor
2017.10.28.
Böröczki Mihály - Mityka
5
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Az ősz bejárja a határt,
hideget csöpörészget,
holt levél issza, pőre ág,
s az összes bokor részeg.
Már melengeti a telet
megrozsdállott ölében,
s úgy hagyja cserben a meleg,
hogy mégse érje szégyen.
Most fáj a föld, vad szerelem
cifrázza föl a lelkét,
időben addig van jelen,
hogy meg sohase leljék.
Az erdőn duzzad az avar,
alá búvik az élet,
a lélegzet új színt akar,
és bő álmot a fénynek.
A törzs göcsörtös, néma ránc,
még tűri az enyészet,
de szél pördül rá, mint a tánc,
és őrizi a fészek.
Valamit rejt a változás,
vagy csak a régi öl szül,
új tavasz, új madártojás,
s a világ beletörpül.
Úgy vagyok én is, mint a fa
a föléledő faggyal,
már szál izmom se hajlana,
de bajlódok magammal.
Vers
Őszi paletta
2017.09.13.
Böröczki Mihály - Mityka
5
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Már gyűjti avarszőnyegét az ősz,
egy évgyűrűvel bölcsebbek a fák,
a csavargó szél még nem eszelős,
de rázza már a lombok ősz haját,
nagy, féktelen szerelmeket dalol,,
és nyújtja kacskaringós karjait,
a bokrok gyűrött arcára hajol,
s odasimulva suttog valamit.
Nincs semmi furcsa, csak a változás
lehetne ennyi idő múlva más,
de megöregszik benne a gyönyör,
a kérgen eggyel több lesz a rovás,
és elképzelhetetlenül csodás,
ahogy a sárga levél tündököl.
Vers
Őszi magánytörés
2016.11.05.
Thamássy Nagy Géza
0
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Kovács Emil Lajos
Őszi magánytörés
Fázom.
De látom, te is beleremegsz.
Bús avart tapos a lábam
s nálad is kavargó falevelek.
Plédet készítek kettőnknek
elég lesz, bízz, gyere mellém –
eső ellen ernyőm is nyitva kész
testvér – törjük meg a magányt!
Vers
Őszi dal
2016.11.06.
Vaskó Ági
33
Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Internet
…amint az ősz ma átkarolt,
fülembe mélabút dalolt,
ezüst szitája rét felett-
ledér kamilla csókja lett.
Nevetve rázta kóc haját,
Napot takart a kis galád.
…az ősz ma érzem itt rekedt,
a csend megült a domb felett.
Vers
Őszi csönd (Szent András gyásza)
2016.11.18.
Thököly Vajk
0
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mélabús homállyal éli meg vén gyászát
Pirkadat fényében az őszi csönd,
Egyre fösvényebben kínálja áldását,
Ajándékok helyett gyöngyöket önt.
Nem énekel már kis madárkák serege,
Szétszórva elhagyták kottáikat,
Kémények tégláin mászik a fák lelke,
Isten egére fest füstrajzokat.
Búcsúlevelét ím, minden ág megírta,
Szélpostán küldik az enyészetnek,
Talán sorait végzetük elolvassa,
Így panaszkodnak a természetnek:
„Egyre rövidebb a Nap simogatása,
Éppen csak hozzáér arc-ágamhoz,
Egyre hidegebb a Hold sárga varázsa,
Halálról mesél és pusztulást hoz.”
De él még remény minden száradt fűszálban,
Az alvó rügy is valamit titkol,
Ami ma megdermedt, virágot bont sárban,
És újra feltámad halálából.
Vers
Őszidő/m/ben
2016.10.26.
Sonkoly Éva
17
Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Zsanett lányomtól
Múló idő, mint fürge őszi pók sző deresedő hálót.
Hallgatag tájon penget ezüst húrokat a gondolat.
Egy-egy szó megáll, elakad… könnyű léptű szellő
jár a dombok alatt. Keskeny úton színes levél az
elmúlt nyárról mesél. Arany színű lombok hullanak.
Gyöngyöző cseppeken át messze nézek. Ott távol
a Párkák rövidre szabták már életem fonalát.
Utas, ki arra jársz mondd el nekik kérlek toldják
meg kicsit, hisz oly rövid e különös földi lét…
*
Sok éve már, hogy elment az üzenet, mégis
hiába minden… nézem a felleget, s idelent
árnyékom egyre keskenyebb –
Vers
Őszi kép
2016.10.04.
Böröczki Mihály - Mityka
10
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mint palettán a szétfutott színek,
ezerfélék az őszi levelek,
a zöld a sárga tónusába fut,
és esélytelen levél-háborúk
csodás világú, zizzenő zaját
hajladozzák csoportosan a fák,
a levegőnek levél-íze van,
s az őszi ízbe fúlva hangtalan,
a fák vetkőző ágát bámulom,
s míg eltűnődöm egy-egy ritmuson,
a pőre szél az ághegyéig ér,
s a ráncos törzsön lúdbőrzik a tél.
Vers
Őszi morzsa
2016.09.22.
Apáti Kovács Béla
5
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Búsul az ősz,
fák közt
sikoltva kiált a szél:
Ember, vigyázz!
Egyszer minden elmúlik.
Vers
Őszi zsongás
2016.09.02.
nemojano
0
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
“Venyigénk fürtjei már mind lefosztva ím”*
Álmos csendben bánatosan ing az óra.
Méla Nap süt a párát lehelő tóra.
Az álmok és a dús gerezdek
hová tűntek?
Üresen kongnak akár az estek.
Fáj a kertek fonnyadó magánya,
készülnek a hamvasztó halálra.
Talán még néha vidám borozások
hangja száll, túl a korhadáson.
A parton főznek még a halászok,
a kondérban rotyog a halászlé,
de fázik már a barát, s a násznép.
A menyasszonynak lobog a kontya,
fonnyad virága,
s holnapra már elfelejti,
milyen volt a csókja,
s az esti nászdal, mit neki dúdoltak.
Venyigéink lassan elszáradnak,
dideregve ülünk a teraszra.
Hej, őszi esték, de elmúlt a nyarunk,
őszbe tekeredik a lobogó hajunk.
Szelíd lesz a nóta, fáradt a zsongás.
Közelgő tél konok szele ront ránk.
* idézet Guillaume Apollinaire Vendémiaire c. verséből.
Vers
Valószínűtlen
2016.10.21.
Gősi Vali
14
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kivonat a Misztériumok című versből
ragyogó volt az a kora-nyár is
pompás színeket öltött a földi és égi világ
fényárban úsztak
a fenséges kékek
akkor még nem sejtettük
hogy utoljára hódolsz
a tenger vakító türkizének
azon a verőfényes szombaton
amikor elragadott a fékezhetetlen
végzet
valószínűtlen kék lett
a földi élet fennkölt varázsa
fagyos avarban roppanunk át dermesztő
vad telekbe álmunk éjjelente megrázó
rémképek sora s a tavasz káprázatos illata
hazug igézet mára
komor és zord a tenger
és a horizont sápadt kékje
vérkönnyet szitál a nyár
azúr színére
Vers
Kis őszi mélabú
2016.02.22.
Schmidt Tibor
16
Elolvasta:
65
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
figyeld a csendet
mint motoz szobádban
esik az eső
múltnak az arcát
mossa a víz
őszülő emlék
fényképről kérdez
fájdulna minden
(de az) eltűnő ábránd
(a) semmibe hull
(2007)
Vers
Őszi képlet
2015.10.24.
Marthi Anna
7
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Bátyám születésnapjára
Nemhiába hullnak burgonyaszirmok a fákról,
ostyaként tapad nyelvhez a közelgő madár-csönd.
Búsan feledem távolom a ködben. Vizet gőzölök,
mint vacokban szívmeleget rejt rőzse az üszökben.
Valahol kezek keresnek, karnyújtásra szemerkél,
szürkeségbe szórt színes levelekkel kanyargó
tarka ösvény, előre engedett vad-lábnyomokkal.
Szelíd őzek a szemüregben varjakkal viaskodnak.
Tovaszálló szélcsapások mosnak össze földet éggel,
sétánk évszak szerint, örök szellemében megérlel.
Vers
Őszintéskedés
2016.07.24.
Marthi Anna
2
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }https://www.youtube.com/watch?v=4zLfCnGVeL4
Őszintén hallgatni néha megerőltetőbb,
ráfognánk a nem jut eszünkbe semmit;
hazugság. Nincs is annyi becéző kedves
szavunk, mint amit nem mer kigondolni
gátolt “hogy jövök én ahhoz” fejünk, ha
túlzottan akarunk, de hiába, ott akkor –
abban a pillanatban – minden részletet
kisöpör a tudat, mikor ott van mögötte
valaki, akiből ismétlésképpen sem jön,
pontosabban: nem unalom árad felénk.
Vers
Őszi ábránd
2015.09.25.
Márkus László
10
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Gesztenyefák övezte
temetőben csendes
áhítat honol.
Senki sem siet,
csupán hervadt
koszorúk és ódon
kripták dohos szaga
gátolhatja szellemünk
szabad csapongását.
Műmárvány sírhely
csorba szegélyén
megülve ábrándozom.
Pár percre elfeledem
vegetáló porhüvelyem
tespedt szorítását,
pille szárnyon
röppentem vissza
gyermekkoromba.
Akkor avarban megbújt
gesztenyét kerestem,
melyek otthon
csikókká, tehénné,
bömbölő oroszlánná
és szelíd zsiráffá
nemesültek…
Gyermekkorom boldog
varázsát messzire
űzte a lélekharang
tompa kondulása.
Vers
Őszi dallam
2015.09.19.
Bihari Csilla Rózália
5
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
csalánzöldes dallam az ősz
keringőre hív
álmatagon szívlekvárt főz
magányharcot vív
szerepeket nem osztogat
senkinek se már
hervadt mosollyal fosztogat
fuvallata száll
Vers
Őszi snittek
2015.09.27.
Márkus László
13
Elolvasta:
84
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Felhő álarc mögé bújt
a megfáradt napsugár,
indián nyarunknak vége.
Elővették szürke felöltőiket
szőlőtőkék és hársfák.
Színes leveleikből mesés,
de gyorsan enyésző szőnyeget
szőtt Dionüszosz és a Hórák.
Idegen égi vándorok
gá-gá-gilik kiáltása
hallik párába rejtőzött
tavunk felől, miközben
görcsösen szorítom kezed,
becézgető csókjaimmal
hintem tele ajkadat.
Csillogó szemedben azt látom,
rólunk most új tekercs forog…
Vers
Őszi dalocska
2015.09.21.
nemojano
4
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Még szökken a szöcske a betonon
eltűnt egy fűcsomóban
visszatalált az ősz
gomolygó felhőrongyokban
a Tisza felett párolog a zápor
beton
fű
szöcske
Tisza-part
lenn zörög a kukorica
száraz levelek
lepörögnek a szélben
a fák fakózöldek
menekülőben van a nyár elfut
a falon kakukkol az óra
délután
öt óra
meztelen csiga
felmászik a házfalra
a borostyánlevél
lassan magára marad a redőny
kopogtatnék
a dió lepottyan
s elvégzi helyettem az álmodozást
a felesleges szavakat kidobtam
Vers
Őszi hangulatok
2015.09.21.
Márkus László
6
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Tankák
Őszi napfényben
levél töpreng bokor csúcsán,
menjen vagy maradjon.
Kegyetlen szél dönti el
sorsát, mély kútba veti.
*
Őszi pompát húz
magára a vén liget.
Ködből int a hárs.
Víg madárrajt búcsúztat.
Bokrok alján sün matat.
*
Ködbe fullasztott
reggel rejti a napot.
Seszínű a táj.
Vidám őszi színeit
lágy fuvallat bontja ki.
*
Színpompás lombok
alatt, vastag avarban
gesztenyék bújnak
Sármos sármányok raja
stiglicekkel veszekszik.
*
Indián nyár van.
Vén fa kidőlt törzsén vad
eső ver taktust.
Enyésző testén gombák
új nemzedéke sarjad.
Vers
Őszi
2015.09.07.
Dvorák Etela
21
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…
A lábam alatt
márványszagú minden őszi alkonyat,
megszámlálom
a lehulló faleveleket,
őrzik hangtalan emlékeim.
Ha a szenvedést
lelkem elrejti,
szívem szaporábban ver,
megsimogat majd az Isten,
csak a harangok némulnának már el…
Vers
Őszi alkony
2014.10.05.
Sonkoly Éva
8
Elolvasta:
75
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Zengő, ritmus
Rég rám lát, nem is érzi már,
válláról a napfény átsuhan, álmodó,
látványát gyorsan, átfutón
párássá teszik már, ághegyen kék cinkék.
Vers
Őszi anziksz
2014.10.04.
Jagos István Róbert
23
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csalfa az Ősz
a hűvös hajnalaival.
Végtelen lehetőség
a táj.
Arcunkba szél csap,
esővel verve,
Nedvesen csillog
pihék alatt a szád.
Tócsában állva
szívjuk ki egymásból
a komor hangulatot.
Ami marad az örök harag,
mint az asztalra folyt
gin-tonikok.
Avartól szaglunk.
Illatunk ez a csalfa,
őszi báj.
és amíg mi elmegyünk,
a Nyár irigyen ujjazza magát.
Vers
Az őszi virágzás értelmetlen szépség
2014.10.30.
Radnai István
11
Elolvasta:
70
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }paradoxonok gyűjteménye az élet…
paradoxonok gyűjteménye az élet
rögtön az első a halál s a szerelmet
élni kell káprázat lenne a léte
káprázat amiben magad sem hiszel
nézd hát a félig nyílt virágot
ígéret még s nem az ígéret földjén
mert mérsékelt az égövünk
de minek is hinni benne és csalódni
vihar a vágy és mennykő a szerelem
több ágra szakad amikor beléd vág
és szíven
több ága van ahogy több tárgya
s bozótjában elveszel azt hívén mindegyik
virág rád vár egyen-illatot lehel
Vers
Tavaszi hószirom
2014.04.24.
Böröczki Mihály - Mityka
13
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Egy ébredező, mély lila csoda,
ahogy rügyet pattint az orgona,
és friss pamacsot simogat a fény
a zöldbe mártott fenyők ághegyén,
a meggyfa fehér blúzba öltözött,
friss százszorszép örül a fű között,
és úgy mereng az öreg almafa,
hogy törzse-ága egybehajlana,
kivirulnak a vén cseresznyefák,
szél borzolja az ág virág-haját,
és szétterülve leng a pázsiton,
mint tavaszi hó, a virágszirom,
a gyöngyvirágba most karol bele
kis ívbe hajló karcsú levele,
egy virtuóz kis cinege talán
a hívó hangért röppen át a fán,
az egész kert új zöld zenét akar,
s egy rigófüttyel szétterül a dal.
Vers
– őszi kék –
2014.08.29.
Kőmüves Klára
9
Elolvasta:
64
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: www.tananyag.almasi.hu
(őzikék)
Már később ébrednek a fák, a bokrok és füvek,
egy álló délelőtt dédelgetik a harmatcseppeket.
A madarak céltalan bolyongó égi őrszemek –
lassacskán terelgetik a kedvenc őszömet.
Erdők szélén már szél fésül ki kócos lombokat,
amerre elvezet utam – élménnyé válik bennem
minden mozdulat, s amíg megbámulok
a völgyben kedves őzikét, már búcsúzik a zöld
– velem marad a kék.
Vers
Őszi vers kedvesemnek
2014.09.04.
Nagyálmos Ildikó
7
Elolvasta:
87
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
El kell mondanom, bár nem szokásom,
ma fáztam, rázott a hideg
a tornácon, hol örök idők óta
nyár van, részletezhetném, minek.
A könnycsatornákból zizegve hulltak alá
rőtvörös, száraz falevelek,
meleg vizet ittam, sok cigarettával,
s bevillant, többé nem leszek.
Maradhatnék, hisz hosszú még az ősz,
csak nagyon fázom, mindenem kihűlt,
és nincsen bennem semmi alázat,
ami volt ma végleg kiürült.
Kereshetnélek, te is kereshetnél,
csak éppen út nincs, és nincsen jó irány,
még nem múlt el, még nagyon szeretlek,
még ordít bennem, zokog a hiány.
S ha utad során meglátod a földön,
az esőtől szétmállott falevelet,
öleld magadhoz, fektesd melledre,
mert én leszek.
Vers
Embargó őszi fák alatt
2014.08.17.
Schmidt Tibor
13
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Várakozásunk türelem.
Értelmünk választóvonal.
Ha az EU-nak se kell,
a gyümölcs, mi lehull s megerjed,
mehet a vályúba.
Mindennek megvan az ideje –
szüretnek, böjtnek is.
Most:
Meztelen csigák a kertben.
Nyálkás főcímek.
Csupa kacsintó kutyaszar.
Vers
egy őszi nap
2013.12.18.
Nagy L Éva
2
Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
hideg van
ősz jár a fák alatt
az öreg tölgy szíve is
majd megszakadt
mert a madarak
elszöktek róla
elmentek
hosszú vándorútra
mintha elázott kévéket
hajigálna hozzám a nap
a fény bágyadtan csorgott
rám ragadt
a szél erkélyemre
vonszolta a faleveleket
csak tétován néztem
nem tudtam mit tegyek
a napsugár kidugta fejét
a felhők mögül
– meglesett –
furcsamód: örültem
mikor kinevetett
Vers
Őszi utazás
2013.10.01.
Radnai István
10
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }kattog és köhög
hol nyársas száraz ágak
hol sárga lombú fák
ahogy a ködben állnak
alattuk az idő megáll
csobbanó pataknak
csak látom rímelő sodrát
orromat az ablaknak
s az olaj szagát
érzem bár szellők tépik
hogy oszlana a köd
a surrogó kerékig
kattog és köhög
alattam s elviszi a tájat
hasítva sziklát és hegyet
a távolt mit hátrahagy
tálcán kínálja mint kegyet
fenyők és sárga lomb szinében
felsejlik távol hegygerinc
sejlik talán lefekszik
alunni téli álmokat
hol a hó faggyal veszekszik
dermedt tájat látogat
kócoló vad szelekkel
Vers
Őszi gondolat
2013.10.02.
Tóth Antal Csaba
6
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Sárguló reggelen
hűvös napfény
mosolyt csal szememen,
harangként csengő vörös hangod
ébreszti fel fáradó álmából lelkem.
Mily nyugalmas gondolat,
morajló, haragos tengeren
csónakban himbálózó tudatom
pihen elnyúlva bársonyos tenyereden.
Vers
Őszi virágok
2013.09.23.
M.Simon Katalin
9
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Koravén alkony simogatja
szirmaitok selymét,
délceg dáliák,
szelíd őszirózsák,
az ég kékje hamis
játékot űz veletek,
s ti megvető daccal tűritek
az elmúlás rideg leheletét.
Vers
Őszi fények
2013.09.16.
Koosán Ildikó
28
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Őszi fények
Koosán Ildikó
Mint szárnyas hinta
siklik át a fény
rőtaranyba
mártott lombokon,
hullámot vet,
megy és visszatér;
pajkos kedvét
megcsodálhatom;
hintál az ég
legfelső fokáról,
lendületéből
kizuhan a nyár,
harmatágyon
csillanthatja bár
szivárványát
fű és pókfonál.
2013. szeptember 16.
Vers
Séta, őszi reggelen (avagy vissza a jelenbe)
2013.11.08.
Bogár Gábor
4
Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Magán-alagút,
fázós csend, homály,
vákuum-villanás,
elbúvó élet.
Némi szorongás,
berzenkedés és
harag; elnémult,
elárvult lélek.
Zárt kapuk erdeje,
tonnányi teher-tömeg,
nagy agyszülemény-gyár.
Felhőtlen borongás,
zivataros napfény.
Soha nem láttam még…
mindig is ezt láttam…
mintha láttam volna…
Szürke álmokból kitör,
csatazajra ébredve
egy magzatnyi darabom
eszmél a végtelenre.
Micsoda – mi nem csoda?
Újra madárdalt hallok,
tünedez a félhomály,
újra szólnak a hangok.
Ébredésem eldöntött már,
takarodj, te kusza álom!
Valamikor enyém voltál –
most már halálod kívánom!
Itt a reggel, az őszi köd.
Lágyan simogat a pára.
Most a természet tart tükröt
kitáguló pupillámra.
Csicsergés a madárlakban,
virágillat leng köröttem;
hogyan nyughatnék meg abban,
hogy eddig észre se’ vettem?!
Vers
Őszi szemmel
2013.11.14.
Marthi Anna
14
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Árkából szemem kapaszkodik,
égre fel, vagy egy ágra csak,
tép az elrugaszkodás, mint
ősz szemébe fagyott tavasz,
nyár keblű dombok felől,
megkopaszodva a változás.
Engedetlen, szerteszét gurult
falevelekből van kapás,
tótükörben ikra gyűl, mint
megannyi könnycsepp.
Fedésben nyár, kiölt tavasz,
most ősz, mert kibontott haj
lobboncait vörhenyes vihar
kavarja, sapkája elhull,
kopasz fák, alattuk összegyűlt
leveleimből romhalmaz.
Vers
Őszi anzix
2013.09.05.
Szilágyi Hajni - Lumen
20
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ázott, gyűrött szavakat tépked
a rohanó éjszaka, a házak
között esőszagú ősz botorkál,
szívemen hideg ujjak dobolnak,
kezemet fázós gondolatok szorítják.
Mert nem tudom, ki vagyok, nem
tudom, mikor lettem gyermek,
hol haltam, hova születtem.
Ki hívott, ki küldött, ki várt rám,
és van-e (még) odaát…
Valami híd.
Valami élet.
Valami szivárvány.
A hajnali ködfalról leáznak
az utolsó nyári csillagok, torz
arcuk a sárban fodrozódik.
Hozzám vetkőznek a fák,
lábam alatt elszáradt
csendek szisszennek.
Az álmok valahol a hegyeken
túl lobognak, s mire hozzájuk
ébredek, a mélybe zuhannak.
Felhőarcú pocsolyákban
morzézik a reggel, s csak
az eltévedt szél sír fel néha
a semmi egén. Holnapokat
koldul életemből a rongyos
feledés, kódolt szavakat
firkál szívemre egy öreg isten,
hiába…
Tagadom.
Hiába.
Zuhanok. Jeltelen.
fáradt, idegen-én…
mint fáról az elszáradt levél.
Vers
Őszi kép
2012.11.03.
Koosán Ildikó
28
Elolvasta:
71
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Őszi kép
Koosán Ildikó
Sárgarigó ül az ágon,
fürdik a reggeli fényben,
hajlik az ág oda-vissza,
kék ragyogás van az égen;
játszik a lomb is a széllel,
mintha halál sose volna,
zöldje ma sárgában vész el,
leng aranyos lobogója;
napsugár lépked a kerten,
holt melegét ide szórja,
lobban az élet utolsót,
álmában jut fel a holdra.
2012. november 3.
Vers
Őszi falevél
2012.11.24.
Kerti Károly György
12
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
előbb elpirul
mintha szégyellné voltát
úgy libeg alá
Vers
Őszi madár
2012.12.03.
Böröczki Mihály - Mityka
3
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Bár nem elébb lett tél,
csak hófehér lettél,
a fény szele rád fúj,
az ég fele fájdul,
és villan a szárnyad,
mint őszi madárnak.
Vers
Őszi mérleg
2013.03.11.
Pásztor Attila - Atyla
0
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szél színezi erdők lombját,
agancsuk’ még őzek hordják,
s merre zengtek hegyek, völgyek,
szarvasbikák rejtőzködnek.
Róka les árnyékba bújva,
kakasra vagy fácántyúkra,
árvák már a madárfészkek,
nyoma sincs füsti fecskének.
Két medvebocs patak partján
osztozkodik pisztráng farkán,
s míg zörren a farkasverem,
kürt szólal fenn, magaslesen.
Domboldalnak nekidőlve
kukoricát visz a csűrbe
szekerén a dolgos gazda,
s hordó borát számolgatja.
Határban a búzaföldet
szántják, s belé a jövőnket
vetik – majd elboronálják…
Tél készíti hósipkáját.
Ajtón kopog két jóember,
előttük járt a szeptember,
s Ádvent köszönt a világra
ködöt fújva s dérszitálva…
2013. március 11.
Vers
Őszi zsongás
2012.09.02.
Bakkné Szentesi Csilla
20
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*
Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.
Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön,
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
és tőkékre szelídül a nyár mosolya.
2009.08.10.-2012.08.30.
Vers
Őszi anzix
2012.09.19.
Bakkné Szentesi Csilla
18
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Demeter Judit *
A fecskekörök ahogy egyre nőnek,
és hideg szelek lúdbőrzik a földet,
a levélhegyek sárba kucorodnak,
míg ködön ülnek varjak hajnalhosszat.
Az erkélyláda, az a pici szelet,
mi kertnyi teret ekképp őrizgetett,
bevágyódik a muskátlis sarokba,
hol pince-sötét takaróként óvja.
Már mosolyokon nyármúlás nyújtózik,
de éledezni mégse akarózik,
mert lányajkakról felvillanó fények
még kiharapnak néhány szép emléket.
Vers
Őszi fények
2012.09.29.
Sonkoly Éva
16
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Illusztráció: Hornyik Zoltán Merengő c. képe
Te meg én ismét,
ide jár őszi fény-jel,
tétován árnyal,
olyan szép a rajzolt kép,
ki tudja meddig,
mikor borul be az ég…
Vers
ŐSZIDŐ
2012.10.16.
Horváth István
18
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
ŐSZ
Eső kopog ablakon
s mint könny lepereg
hiány szüli bánatom
benn a lélek didereg
Sáros a föld
nedves az ég
mossa csak mossa
mindenek szennyesét
SÁR
Út mentén dagadón
keréktől szabdalva
látszik a hátán
mindenki lábnyoma
Vándor ha belelép
– út piszka undora –
rázza a lábát
sáros lett bocskora
Vers
Őszi szárnyalás (dalszöveg)
2012.10.18.
Péter Erika
35
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ringatóznék még
langymeleg őszben,
nem perzsel,
nem barnít már a Nap,
puha fénnyel hull rám,
mint sárga lomb a fákról,
az avar egyre nő,
de bennem
a nyár kicsit marad.
Nem, én nem akartam
több részeg ölelést,
de szárnyakat adtál,
hogy szeljem az eget,
ám kopnak a szárnyak,
elfogynak a tollak,
s lehullnak, mint ma
az őszi levelek.
Vers
Őszi kottalapok
2011.10.05.
Péter Erika
19
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Az évszak minden nyűge
válladra szakadt,
itt rozsdás dallam röppen,
ott egy kottalap,
mindkettő súlytalan,
s könnyű, mint a bűn.
Mi már nem játszhatunk
hamis muzsikát,
nézd,
a park végén
még kotyog a patak,
de holnap már avarral
takarja magát.
Vers
Őszi tor
2011.10.13.
Böröczki Mihály - Mityka
6
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mint palettát a szétfutott színek,
a földet tarka báj teríti meg,
a félig fonnyadt-száraz hullt levél
az őszi torra pózt vált, színt cserél.
A zöld a sárga tónusába fut,
tapad-zizeg a tarka-barka út,
a nap tétován méláz szerteszét,
és fénybe mártja sugár-ecsetét.
Egy csupasz ág már megadta magát,
óvón lesi teremtőjét, a fát,
ki – bár megadón áll az ősz elé –
egy ághegyet még kedvvel döf belé.
Vers
Őszi fény-kép
2011.10.19.
Gősi Vali
22
Elolvasta:
63
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
illattá vált a múló időben
csenddé alkonyult emlék
sárguló fény villan a táj
gyűrött homlokán
a Nap mosolya bágyadtan
oson át a párás
szürke égre nyúló fák óaranyán
szégyenlős könnycseppek
harmata száll a széllel
kósza ökörnyál után
ősz van
halott a nyár
Vers
Hószínű lepedőn, mozdulatlanul
2011.12.22.
Csillag Tamás
5
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csupa rács, csupa mész
kórteremben ülök,
alámh?lt rigós nyaram
langymeleg, vizes homokja.
Tenyeremben kiszáradt folyómedrek:
érteni vélem az omló testek
elny?tt kartográfiáit.
Zihál, zokog, imbolyog minden,
csak a száraz körmök
elsárgult monolitjai hevernek
hószín leped?n, mozdulatlanul.
Vers
Őszi nocturne
2010.10.27.
Sonkoly Éva
26
Elolvasta:
74
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Zokogó húrral…
Kopasz ághegyen muzsikáló
lélek-zenész, zokogó húrral
novemberi sírokat látogat.
Hófehér virágok szirmán pergő
könnye ragyogó cseppjében
benne remegnek a múló fények.
Vers
ŐSZI
2010.11.11.
Kerti Károly György
6
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Őszi
Semmi kis levél
csüng dacolva idővel.
Ina megfeszül
Vers
Őszi szösz
2011.09.16.
Havas Éva
5
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Poros úton gomolyog, fut a fény,
nyár végére csillan az új remény.
őszi színek távolról sejlenek,
ég permére már gyűlnek a fellegek.
Páros lábbal dobbant a hegytetőn
a szeptember – koppan a háztetőn
szelíd langy eső, mossa az út porát:
tisztul és frissül tőle a nagyvilág!
Vers
(Őszi) levelek
2011.09.26.
Kőmüves Klára
26
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Fotóház – kekasszony
Még nem tudom, mi lesz ebből, de izgalmas nagyon,
amikor hátra dőlök a székben, és a gépet bekapcsolom.
Régen a postást vártam így. Az árokparton ültem.
Tekintetemben szinte megkövültek a jobbra dőlt betűk,
csókjairól álmodoztam éjjelente, pedig csak egyszer láttam őt.
Elmúlt az is. Mellém az Isten mást rajzolt a könyvbe,
talán hamarosan visszatér a sorsom témakörre, hiszen
ő a rendszergazdám – Mit rám szkennel, hagyom.
Különben is, úgysem tudom, mi lesz, s ez izgalmas nagyon.
Vers
Őszi kép
2010.10.22.
Böröczki Mihály - Mityka
12
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mint palettán a szétfutott színek,
ezerfélék az őszi levelek,
a zöld a sárga tónusába fut,
és esélytelen levél-háborúk
csodás világú, zizzenő zaját
hajladozzák csoportosan a fák,
a levegőnek levél-íze van,
s az őszi ízbe fúlva hangtalan,
a fák vetkőző ágát bámulom,
s míg eltűnődöm egy-egy ritmuson,
a pőre szél az ághegyéig ér,
s a ráncos törzsön lúdbőrzik a tél.
Vers
Alkaioszi strófa-gyakorlatok
2010.01.13.
Czirják Jolán
4
Elolvasta:
81
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Átázott es?
Es? kopogtat ablakomon, s benéz
Vizes ruhája rátapad, és nehéz
Hiába kér, nem engedem be –
Sír, de ma kint marad ?kegyelme!
Temetésem
Hiába minden – élve temetkezem –
Magamra húzza hantom’ a két kezem
Fejemre koppanó rögökre
süpped a néma halál örökre…
Vers
Őszi felhők
2010.01.30.
Tiszai P Imre
3
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }–
Őszi felhők futnak az égbolton,
takarják a planéta szétszórt színeit,
a napsugár is megpihen a holdon,
visszaidézi a nyár múlandó ízeit.
Nyugtalan vörösen izzik az égalja,
jósolva holnapra hűvös szeleket,
kacsint az est-hajnal fénylő csillaga,
álmunkba lopva nyári emlékeket.
Vers
Őszi szonett /Liliomnak/
2010.09.23.
Tiszai P Imre
7
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*
napsugár táncol még sápadt-fáradtan
esti szél búvik meg avar szőnyegben
érintése nyugtatón hűs az estben
elszállt a nyár, a hőség mulandóban
a múló időben tűnnek a fények
éj-brokáton gyúlnak kristály csillagok
s míg álmok szállnak simulnak a gondok
pihenni tér most a megfáradt lélek
egy rebbenő érintés már csak a múlt
a nyár lobogó lángja bennünk kihunyt
ott búvik a halál létünk medrében
a végtelenben egy sikoly visszhangzik
aztán egy sóhaj, ő már nem létezik
s az emlék kialszik fájó lelkedben
Vers
Őszi közhelyem
2010.10.08.
Kőmüves Klára
20
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Gyürki Zoltán
Idebent szinte minden mozdulatlan,
kint pergősre érett százezer levél;
hangtalan tulajdonomba árnyékokkal ír az ősz,
az ablak zárva van, hiába súg a szél.
Minden így van rendben, dolgát végzi a tudat,
szökőkutat bámulnak rég festett padok;
a nyitvatermők mind bezárnak,
kalapot emelnek szembejött fagyok.
Minden csodálatos ma, amit érzek,
kínjaimban rám köszön a lét;
Becsüld meg jól a gondjaid,
míg van belőlük, holtbiztos, hogy élsz!
Vers
Őszi kép
2010.10.10.
Sonkoly Éva
21
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Szégyenlősre pirul a táj… *
Fény szaggatta felhőkön át
ömlik a ragyogó sugár.
Vé-alakban távolodó vadludak,
ívben feszülő szárnyuk alatt
dombok, lankák.
Elmegy az utolsó vándor
mire szégyenlősre pirul a táj.
Sok éve játsszák el a fák
ezt a csodát.
Őszre öltözve, télre vetkőzvén,
dideregve fut az idő
rozsdás, csikorgó kerekén.
Vers
Őszintén hazudj!
2009.11.20.
Kőmüves Klára
16
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kimondhatatlanul nehéz
– ez kész szerencse –
magamban tartani, amit
illene egész világnak hallani,
hogy áldozat lehessek végre,
s rám süthesse bélyegét a nép,
tegnap egy bolonddal kevesebb,
– Ma egyel több, na, nézd!
Hát, jó. Magamban tartalak
s elnyellek számba, hogyha szöksz,
kabátba rejtelek, ha mellkas tájt zörögsz.
Vasárnaponként magammal viszlek majd a rétre,
kiengedlek, s, ha térdre ereszkedve
figyelem fürjek kényeskedéseit,
Bújj vissza! Ki se nézz decemberig!
Mondom, minden vasárnap sétálni viszlek,
de engedd, további hat napon – pihenjek!
Gyakrabban fáradok s te nőttön nősz magamban,
szavakat kutatok szótlan falakban.
Tagadlak majd, mint gyermek, bánatát,
megtagadlak, mint hulló levelek a fát.
Elválok tőled, mint válik lelkemből a hit,
álmodtam, de az ilyesmi nem is létezik.
Megtanulok füllenteni majd,
lehazudom csillagait az égnek,
eladlak feledett fillérekért,
azért, mert sokkal többet érsz,
nem enyészhetsz hamis oltáromon.
Látod? Jól megy ez nekem.
Ahol fontos az igazság,
ott őszintén, hazudni kell!
Vers
Őszi négysoros
2009.07.25.
Juhász M. Lajos
8
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }[Blogterrarium I.A.T. Kiadó 2008, 49. p.]
szűz vagyok – a koraősz megrontóm
az éppen sárguló barnuló zöld mikor
az enyészet még nem rontón
de már csábítón rám köszön
Vers
FELELJ ŐSZINTÉN
2009.08.14.
Z. Farkas Erzsébet
0
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Megfeleltél
magamban magadnak…
Tudatában vagyok annak
szolgálatom véget ért
szeretetem szabadulás
gyógyulásom és remény!
Felelj őszintén kérdésemre
ismerd fel az életed
jobb így neked, hogy belőlem
kiölted a szerelmed?
Életünk titka már ismert
a fájó csoda véget ért
gyógyulásért esedezem
de te felelj őszintén.
Vers
Őszi táj
2009.09.01.
Sípos Julianna
6
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Elült az utcazaj,
eresz alatt éber eb figyel,
hátán borzongás fut át.
Óriás fa ága mozdul,
gesztenye koppan a kövön.
Juharfa lombjával játszik a szél,
még inog, s meginog
egy fűzfalevél
társai földön várják, míg hozzájuk ér.
Egy fuvallat táncot jár,
keringőbe kezdenek.
Békahad már csendes,
búvóhelyet keres.
Tücsök zenéje halkul, ritkán cirpel egyet.
Hajnali madárdal ébred,
harmat cseppje gördül a f?szálon,
köd finom fátyla leng a tájon,
az ősz már szelíden hazaoson.
Vers
Őszi sóhajtás
2009.10.04.
Szabó Edit Irma
4
Elolvasta:
75
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
őszi sóhajtás
rőt-arany széllel lépő
nyárvégi tangó
csüggedten hulló
rozsdaszín levelekből
tarka kelmét sző
félszeg ökörnyál
must-illatú délután
pók hintáján leng
ténfergő bánat
hideg-kék éjszakában
öröm-álmot fon
Vers
Őszi liget
2009.11.17.
Péter Erika
33
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját fotó
Egymásra halt virágait
a kert szemétre szórta,
csorba flakonokon
dorombol a szél,
elmenekült a fecske is
a nyár halála óta,
csak ravasz verebek
csipognak megszokott
holnapért.
Vers
Őszi sanzon
2008.09.24.
Lucskai Vincze
24
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }kopjafavers
Ã??szi sanzon
suhog a lomb
didereg
r?t cseppeket
zokog
a tájra
kék
dér
keblére
zárja
az ?sz
minden
bánatát
dalát
hogy
múlok
csendesen
s mint
nyírfám
nyúl
távozó
levelek
után
úgy
kuporgok
szétszórt
kincseim
hantján
sután
Vers
ŐSZI BETŰLEVELEK
2008.10.24.
Z. Farkas Erzsébet
9
Elolvasta:
14 044
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Megszelídítesz?
Nem vész el, ha megleled
megszelídülten.
OKTONDI ÜZENET
Elmenekültél
hagytad előzni magad
vedd fel harcodat.
NÉGYLEVELŰ LÓHERE
Emlékkönyvemben
bolyongva nézelődöm
életgyümölcsöm.
BELEPUSZTULT
Méhcsípéstől fáj
mérge kínozza testem
meghalt a lelkem.
ÚJVILÁG
Lassan alakul
nem mindig jele az új
de felszabadul.
MEGGYÖTÖRT BOLYGÓNK
Írj történelmet
harcnak és háborúnak
foszlányát jognak
TITOK
Ne zavard szívét
szikrázó érveiddel
nem téged szeret.
ÉLET
Játszom szereped
csak az élt, ki szeretett
játszod szerepem.
LEHETŐSÉG
Egyformán adott
mindannyiunk számára
Te elfogadod?
HARMÓNIA
Megszelídítesz?
Nem vész el, ha megleled
megszelídülten.
Vers
Őszi séta
2009.07.13.
Rózsa Ibolya
29
Elolvasta:
86
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Ajánlom szeretettel Toronybéli lakótársamnak, Zacharov Tivadarnak. (Fotó, a kerámia, ahogyan az írás is, én vagyok.)
Száraz falevelek gyűlnek
amúgy is avaros arcodra
a sok ráncot belepik
és csak a tarkaság mutatja
meg szemed meleg csillogása
hogy a sárga, barna, bordó
és múló-zöld alatt
a lelked időtlen
és „elnemmúlni” akaró
pedig fejeden a dér már
a tél fehér fúvását hirdeti
de cipőd orrán a nyári
szürke por még ott unatkozik.
Őszi tűz vagy a csörrenő
séta közben
látom a mosolyod titkaid
alatt
hiába pöttyözöd össze az
arcod szeplőkkel
november hava lemossa azt.
Vedd fel lassan a nagykabátot
fejedre nyomj kalapot
s lépteid zörrenését az avaron
köszönésnek elfogadom.
Vers
Őszi béke
2008.09.20.
Jószay Magdolna
6
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…ny?gök, gondok,
hagyjatok engem,
áhítom a békét…
Óriástölgyek alatt
halad el az utam,
nem szállok buszra,
bár ezer dolgom lenne…
Itt bokáig ér az avar,
újra gyerekként
gázolok benne,
s ahogy haladok,
léptem szelet kavar,
a levélsz?nyeg
zizzen? könnyedséggel
huppan arrébb…
Csend és áldott
nyugalom honol,
szell?ztetem
zsongó fejem –
ny?gök, gondok,
hagyjatok engem,
áhítom a békét…
Felfelé tekintek…
a lombkoronák már
nem takarják el –
a szikár ágak között,
magasan az erd? fölött
biztatón tekint rám
a kék ?szi ég.
Vers
őszi est
2007.11.01.
Vékony Andor
3
Elolvasta:
67
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Nyárfák vetkőznek
a langyos esti szélben.
Csábítják az őszt.
Vers
Őszi kert
2007.11.24.
Vékony Andor
6
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
a páfrányfenyő
mint fáklya sárga lángja
a tél már várja
Vers