Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom
Budapest te olcsó kurva ma újra felszedett a péntek este. A kerítésen könyökölve neccharisnyás lábad leste. Egy vezetéken vonagló csóváról kába délibábra gyújtott, és a kartonkoronás királylány – míg a vegyszeres hasis sercegett – hirtelen megkívánta a sörpalástos herceget. Valami éjszakain már a szoknyád alá nyúlt, kocsmakorpás haja válladra konyult, combodba csimpaszkodott a pláza-sterilizált korosztály. Medd? m?körmökkel kapart, terméketlen orosz táj. Torz csókjától felfordult a gyomrod, szájpadlásodra nyirkos létlepedék költözött. Sárga fényfogsora felizzott a piros és a zöld között, aztán leszálltatok. Egy körgangos bérházban a tet?ig lökdösött, a folyosó fanyar olajszagot kavart. Fönt a cserépb?l rétet hazudott, galambtollból avart. Er?szakos volt, de spártaiként t?rted, ahogy kisstíl? b?nbe csavart csillagkiütéses teste. A pirkadati katarzisban utolsó ezresét kereste, roncstelepen egy használható szót. Édesemnek hívott. A nyakában lógó keresztb?l kokainpetéket szívott. Majd reggelre bebábozódik a lárva. Kifizetett. Elfutott a nap kényszerzubbonyába zárva, és te szombatra szabadultál, felnyíltak a sorompók. A kéményben változást mocorgott egy korompók. Én is mást akarok. Kérlek adakozz szebb szabadságot, és ma menyasszony, kacér nimfa, koktélruhás úrin? leszel, ha megszánsz valakivel, és magányomon alamizsna-szerelmet veszel.
Én nem tudom, Gabónak volt-e társa – nekem ha volt, hát félve menekültem – irígyen néztem vissza, rá, Gabóra, ki úgy kapott a pillanatba, mintha évezredes lehetne, ami egy perc – és nem megunta, szívére se vette, akár az állat – pillantása tenger, s mi belémerül, abba’ ő is benne – mert hű a víz, ez áldásteli átok, lekaparni sem lehet korallvázról, s mi él – virág – hiába foga, karma, ki magról jő, bimbózik öntudatlan – egyértékű határán túli mással, ő innen él – a tenger betakarja. (2014.08.05.)
Skizofrénia
Honnan a hasadás benned, kisfiam – két patak ága egybeszaladt folyó – hát nem a tengerbe és az égbe fusson, mibe az idő belekapott?
Sem az egyik, sem a másik vizen nem akaróztak ellenséges hitek – összes percünk utólag lett igaz, emelkedő és titkosrendű hidak.
Tükröződnek mihaszna ívei ki nem vigyáz, azon korlát nem segít; eredeti minden vízbeugró, olyan, akár egy másik vízbe ugró.
Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:14 – Petz György
