Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Fitó Ica
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Felhők rojtja vásik,
eső locsorászik,
egyik fűszál szárad,
a másik meg ázik.
Énbennem is így van,
két vég egy darabban,
lélegzem meg nem is
árválló magamban.
Telik józan észre,
mégse veszem észre,
ahogy eső hullik
belém cseperészve.
Gondom is meg kedvem,
szárad, ázik bennem,
én az esőt nézem,
az eső meg engem.
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A CSÖND KOSZORÚJA
Tisztelgés a 100 éves Nyugat el?tt,
Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád hangján.
Dal a Rokkantakhoz
Rokkantjai egy vélt életnek,
Akad „ép” s ért? társatok?
Teremt? Isten szép világán
Nehéz az Emberlét rajtatok.
Sújtó szánalom, g?g, megvetés,
Ájult hitetek segítsen,
Elfogadva a plusz-szenvedést,
Bennetek er?sebb az Isten.
Érzés-szemetek, lesajnálás,
Csupán csak csipetnyi der?,
Valljátok mégis, lesz még más az Ember
S gy?ztes az Élet és nagyszer?.
Hangtalan ország
Hangtalan országba tévedtem én,
ahol minden hangtalan volt,
minden hangtalan, de nem csak kívül:
csontig, vel?ig hangtalan,
hangtalan,
hangtalan, hangtalan, hangtalan.
Hangtalan ég és hangtalan föld,
hangtalan színek, hangtalan gyász,
hangtalan vihar, villámcsapás,
hangtalan gyilok, hangtalan kéj,
köször?n hangtalan sikoltó kés és
szirénaszó és jégrianás:
ezer veszély, hangtalan les?,
hangtalan szív, hangtalan vel?,
hangtalan virágok, hangtalan ág,
hangtalan élet, hangtalan halál,
hangtalan, hangtalan, hangtalan világ.
Turbóztass motort, bömböltess gépet,
békéd mímelve mosolyogj szépen:
Értelem-borotvaélen
egyensúlyoz a Minden
és a Semmi.
Ennyi.
Mindig csak adva, soha nem kapva
képzeled egyre a hangot és az
még hangtalanabbul árad, ömöl.
Mást mond a hallás vendég-máza:
nem hang szüli a hangtalanságot
nem:
hangtalan az anyag rejtett lelke,
jaj,
hangtalan, hangtalan, hangtalan.
Jelnyelvi tolmács
Mint aki templomba tér be…
Az ünnepélyes csendben figyelve
mélyen átéli: minden szavaknál
szebben felzeng lelkében a zsoltár.
Mint aki templomba tér be…
Térd, s f?t hajtani oltár elébe.
Szent feladattal: tettre váltja vágyát,
nem hétköznapit, egy ég? gyertyát
kezébe véve, lassan elindul,
hogy a csenden át, falakon, ajtón túl,
óvó kezével védve a lángot,
a fényes Napnak felmutassa: ím,
testvérvilágod!
Mint aki templomba tér be.
(1998.)
A Tiszánál
A Tisza felett ballag már a hold,
Arra, amerre vonul a folyó.
Kanyarban füzes, kikötött hajók,
Ártérben víkendházak, nyaralók.
Neonfényben a Csónakház ragyog,
Elpihentek a kajak-kenusok.
A Torkolatnál Damjanich-szobor,
Gy?ztes hadúr volt itt valamikor.
Sötéten mered, csillagokba tolva
A Vártorony s a Vártemplom tornya.
A Tisza folyik: múlt, jöv?, jelen,
Ezüst szalagon ring a végtelen.
Medd? órán
Sokan vagyok.
Nagyon.
Akiknek írok.
Hagyom.
Semmi cifraság az asztalomon.
Laptopom monitorján gondolatom,
Sötét végzetfény, akárcsak én.
Én. Én.
Hatmilliárd magány a földtekén.
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
VIHARBAN
Mint jövök én ahhoz, Uram,
hogy utánad olvassam m?vedet;
lánchegyeidnél magamra
nézek, fejem rázom: – Hát lehet ezt?
Es?d el?tt, ha világod
szárnyas, könny? része egekbe száll,
én csak leselkedem: a vihar
oltára mögött ki áll?
Uram, itt több köze van hozzád
az egynyaras szárnyas tet?nek,
ki hívásodra kész tengerre
röpülni-veszni – mint énnekem,
ki nyelvet keresek: hiányod
átélni; – dadogok, fogalmak
béklyójában megnehezülve,
s nézem: hogy írod át az eget.