Az, amit most elmesélek, az már nagyon régen történt. Nekem is úgy mesélte el egy öreg néni, amikor várakoztam a doktor bácsira, hogy megvizsgálja a beteg torkomat. Volt egyszer egy nagy, hatalmas erdő, tele volt gyönyörű fenyőfákkal. Szerették a [… Tovább]
Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, felteszi a kotyogót a tűzhelyre, aztán az ablakhoz lépve felhúzza a redőnyöket. Este sosem engedte le teljesen. Csak úgy lazán… hogy az utcai [… Tovább]
Mára megváltozott minden. Fakóbb lett a kék, a zöld is erőtlen, csak a sárga tündököl, mikor ablakomba könyököl a nyár… Szememben mégis szürke a táj, mert az átok, amit rám hintettek, még fáj. Hiába gyűröm esténként párnám alá. Tolakodón az [… Tovább]
Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő úgy rendelkezett, hogy azok az emberek, akik egész életükben sok jót tettek másokért, csillaggá változhatnak a földi életük befejezése után. A Teremtő azt is megengedte, hogy a csillagok [… Tovább]
Egy hónap telt el a temetés óta. Azóta senki sem járt a házban, a zsalus ablakok is, mintha gyászoltak volna, hiába sütött a nap, bezárkózva várakoztak … A ház előtt álló hatalmas fenyőfa ágain azonban, nagy volt a hangoskodás. Verebek [… Tovább]
Aznap minden ólomsúllyal nehezedett rá. Az öltöny olyan volt, mintha mázsás páncél lett volna. Tudta, pontosan tudta mit kell tennie, hogy mi után, mi következik majd a temetésen. Érezte, hogy ennek így kell lennie, mégis eszelősen vágyott arra, hogy elszaladjon [… Tovább]
Egészen véletlenül alakult úgy, hogy éppen július 15-én keltem útra, nagyobbik fiókám leendő lakhelyéhez indulva. Már korábban eldöntöttem, hogy a nyár ellátogatok Ozorára, a temetőbe…. általam nagyra-becsült , a Héttorony örökös szerkesztőjéhez, Pápay Arankához. Nem tudtam elkísérni az utolsó útjára, [… Tovább]
A júliusi égbolton büszkén fényesedett a Göncölszekér, mintegy versenyezve a teliholddal. Virágillat szállt az éjszakában. Már mindenki aludt, csend telepedett a házra, csak a konyhai a csap csöpögése tördelte a csendet. Irénke még próbált fordítani a csapon, de az [… Tovább]
RÖNTGEN —————————————— Ruder Jana Csak egy kő… Szép történet a szeretetről, kicsit misztikus, elkerülve minden giccsbe hajló formát, jó értelemben vett érzékenyítő stílusban megírva. Az apró hibák elhanyagolhatóak, de egy nem: A szóközökből gyakran ütsz többet, és az [… Tovább]
Szilveszter Ez a vonat is a végállomásra ért át kell majd szállnom… Cím nélkül: * Zokogó fákat temetnek a kémények, könnyező füst száll… * Bánatránc ül a tél arcán, – havat szórna – a [… Tovább]
