Ruder Jana : Flóra, a csillaglány

Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő úgy rendelkezett, hogy azok az emberek, akik egész életükben sok jót tettek másokért, csillaggá változhatnak a földi életük befejezése után. A Teremtő azt is megengedte, hogy a csillagok minden évben kiválaszthatnak egy napot, amikor képessé válnak a csodák megtételére a földön élő emberek számára. Minden csillag egyetlen csodát tehet.
Azonban, ahogyan növekedett a földlakók száma, a csillaggá válás egyre kevesebbeknek adatott meg, mert az emberekben elsorvadt az önzetlenség. Flóra, a csillaglány, csak foszlányokban emlékezett arra, hogy milyen volt a földi élete. Azt biztosan tudta, hogy ott élt, ahol volt két nagy folyó, a Duna és a Tisza, és egy nagy tó, amit úgy hívtak: Balaton.
Amikor döntenie kellett arról, hogy mikor szeretné megtenni az évi csodáját, Flóra a karácsony első napját választotta. Nem nehezteltek érte az angyalok, inkább örültek, hogy Jézuska születésének napján gyarapodik majd a jó cselekedet. Ilyenkor a Földön is békésebbek voltak az emberek, néha az önzetlenség is megmutatkozott. Flórának ezen a napon sokkal élesebbé vált a látása és a hallása is, mint a többi napokon. Már hetekkel korábban szemlélődött, nézelődött, hogy ki szorul majd rá a segítségére. Ez volt az első lehetősége a csodatételre. Szomorúan látta, hogy az emberek elmennek a bajbajutottak mellett, hogy szinte mindenkinek a pénz a legfontosabb. Látta, hogy milyen nagy különbség van ember és ember között… Sokaknak mindenük megvan, még az is, amire valójában nincs is szükségük, mások meg fáznak, éheznek, sokszor még inniuk sincs mit. Időnként a városokban minden úgy csillog-villog a sok fénytől, mintha versenyezni szeretnének a Nappal és a csillagokkal… Könnyezve nézte, hogy még mindig léteznek fegyverek, s egyre erősebb a pusztító erejük. Látta, hogy az emberek rengeteg fát kivágnak, de ültetni nem ültetnek helyettük, és attól is elszomorodott, hogy milyen hatalmas szeméthegyek alakultak ki mindenfelé. Érezte, hogy a levegő is beteg, mert túl sok a szennyeződés. Erősödött benne a tudat, hogy nagyon nehéz lesz kiválasztania a jó cselekedetet, mert látta, mindennap több csodatételre lenne szükség, hogy az emberek másképpen éljenek. Bízott abban, hogy a többi csillag is látja ezeket, és együtt sokat tudnak tenni a bolygó életéért. Tisztában volt azzal is, hogy csak aprócska csodát teremthet, mégis örült a tudatnak, hogy erre rászolgálhatott. Karácsony szentestéjén, ott, abban az országban, ahol Flóra egykor emberként élt, ajándékot adnak egymásnak az emberek, és feldíszített fenyőfán gyertyákat gyújtanak. Énekelnek… Templomba mennek éjfélkor.
Milyen csodát tehetek én? Valami olyasmit szeretnék, ami több embernek szerezne örömet törte a fejét a csillaglány. Ahogyan nézelődött, úgy érezte, hogy az emberek valójában nem boldogok. Mintha mindig valami mástól várnák a boldogságot. Másik embertől, tárgyaktól…, amit aztán hamar megunnak, és mindig újabb dolgoktól várják a boldogság érzetét. Elhatározta, hogy boldogságot ad az embereknek. Tudta, hogy ezt, csak egyetlen helyre teheti. Az ember szívébe…, hogy majd erre az ember rátaláljon, segítségül hívta a természetet. Minden évszakban történnek csodák. A virágzó fák, a lepkék, madarak, az erdők, mezők, patakok, hegyek… a nyári zápor, zivatar, szivárvány… az ősz színei, az állatvilág… és még millió szépség, ami körülveszi az embert. Egy gyermek születése… micsoda boldogság.
Ahhoz, hogy az emberekben tudatosuljon, hol is kell keresniük a boldogságot, a csillaglány… üzenetet küldött a földre. Karácsony éjjelén elkezdett esni a hó… reggelre patyolatfehér hótakaró borította a tájat. Ott, ahol a legmagasabb volt a templom tornya, egy magasra nőtt fenyőfa csúcsára ülve várakozott, hogy az emberek ébredezzenek… Amint ott nézelődött, megpillantott egy kicsi házat, ahol égett a villany. Közelebb repült, s látta, hogy egy apróka kislány éppen tüzet rakott a kályhába, és beteg édesanyjának teát készített. Nagyon fázott a kislány, Flóra egészen közel bújt hozzá… és megölelte a kislányt, aki csak annyit érzett, hogy hirtelen olyan jó meleg lett.
– Édesanyám! – szólt a kislány… – Olyan jó meleg van itt bent. Mintha nem is az imént gyújtottam volna meg a tüzet.
Odalépett az anyukájához, és megölelte. Az anyukája pedig felült az ágyban és megitta a teát, aztán felkelt az ágyból…
– Jól vagyok. Nem is már fáj semmim.
Odalépett a kislányához és átölelte…
– Nézd … kicsim… esik a hó! Gyönyörű hófehér minden… Szépséges a karácsony! Olyan boldog vagyok! – kiáltotta, miután kinézett az ablakon.
Lassan ébredezett a város. Az emberek kimentek az utcára, és együtt gyönyörködtek a havazásban. A kislány átment szomszédba, hogy boldog karácsonyt kívánjon a pajtásainak. Megölelte őket sorban…
– Boldog Karácsonyt!

Flóra, a csillaglány még várakozott kicsit a nagy fenyő csúcsán, s amikor látta, hogy az emberek jönnek-mennek a városokban, szánkóznak, nevetnek, hóembert építenek, hógolyóznak és óráról órára egyre többen ölelik meg egymást, miközben boldog karácsonyt kívánnak, elégedetten sóhajtott.
Még utoljára megölelte a nagy fenyőt is, ami a templom mellett magasodott, aztán szép lassan visszaemelkedett az égre, abban a reményben, hogy mostantól megtalálják, meglátják az emberek, mennyi  szépség veszi őket körül, s megtanulnak egymásnak is örülni…  Suhant vissza az égre, s már előre örült annak, hogy jövőre újra eljöhet, s akkor arra napra is adhat valami szépet a földieknek…

 

Kép forrása: Pixabay

Legutóbbi módosítás: 2020.12.19. @ 20:56 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Ruder Jana 104 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...